Üdvözlet, emberek.
Az utolsó bejegyzés óta kicsit "otthonosabbá" tettem a gépem. Kezdem megszokni ezt az új masinát, Chaotica drága meg tovább pihen félretéve. Majd lesz vele valami. Ezen kívül valami változás? Nem sok, de azért pár dolog megfordult a fejemben az elmúlt időszakban.
Eléggé érdekes lesz ez a bejegyzés, mert még én sem tudom, hogy mit akarok vele vagy mit akarok egyáltalán főtémáként fejtegetni. De tulajdonképpen ez egy blog és azt írok ide, amit akarok. Akkor is, ha nincs értelme. Azért remélem ennek lesz valamennyi.
Az egész ott kezdődött, hogy elmentünk Pestre. Én, meg nővéremék. Mászkálás közben pedig kikötöttünk egy könyvesboltban. Kisebb unokahúgommal tartottam és nézelődtünk a sorok között. Így bukkantunk rá Sarah Andersen egyik képregényes könyvecskéjére. Leültünk és elkezdtük olvasgatni, nézegetni, a vége pedig az lett, hogy megvettük unokahúgomnak. Aztán annyira megtetszett neki, hogy karácsonyra tőlem egy másik kiadványt kért. Megvettem neki a könyvet és itt volt nálam egy ideig, tekintve, hogy karácsony még messze volt. Szóval átlapozgattam addig én. Szeretem Sarah Andersen humorát és képregényeit, nagyon sok esetben visszaadják humoros formában a valóságot. A könyv végén lévő kis szöveg viszont meglepett. Aranyos volt, őszinte és inspiráló. Máshol még nagyon nem láttam tőle ezt a kis írást, mármint a neten. Szóval úgy döntöttem megosztom veletek.
Íme a kedvenc Super NES dalaim lista. Ha már megszületett régebben egy kedvenc NES dalaim bejegyzés, akkor ezt sem hagyhattam ki. Sőt, a későbbiekben lehet más listákat is csinálok. Csak meg akarom mutatni, hogy a legújabb, legjobb, full orchestra vagy legjobb énekeseket felvonultató OSTok mellett bizony ott vannak még a régi klasszikusok amik nem is fognak eltűnni véleményem szerint. Értékelem, hogy a kevesebből is ki tudták hozni a legjobbat akkoriban és olyan hangulatot tudtak teremteni, amire az ember évekkel későbbi is úgy emlékszik vissza, hogy "azta, ez aztán nem volt semmi."
Végre megérkeztem ezzel a bejegyzéssel is. A cikksorozat befejező része, habár ennél sokkal többet is lehetne beszélni erről a műről. Egy-két dolgot kifejtettem itt amik felkeltették az érdeklődésem vagy csak egyszerűen érdekesnek találtam. Ez tényleg csak egy kis extra ahol kiírom magamból az észrevételeim. Többet nem is tudok hozzáfűzni így nagy hirtelen.