Gamer vagyok #22

Üdv.

Mostanában nem sokat vagyok neten és nincs is kedvem általában semmihez. Megint rámjött valami depressziós hullám vagy nem tudom, remélem hamar tovább megy. Addig is, végre kirakom ezt a bejegyzést, amit már száz éve írok, jön a következő adag.

Az első a sorban a Hellnight (PSX), vagy eredeti japán címén Dark Messiah. Mert úgy imádjuk ha össze-vissza változtatják a játékok címét országonként. Mikor beraktam és megnéztem az introt, őszintén fogalmam sem volt róla mi fog ebből kisülni, annyira furcsa volt és nem is tudtam igazán hova tenni az egészet. A történet (nekem legalábbis) nagyon furcsa, maga a gameplay viszont jól megoldott. Egy érdekes túlélő horror különleges hangulattal.

A következő a Brandish: The Dark Revenant (PSP) volt. Mászkálós, RPG-s hangulatban voltam, gondoltam ideje lenne kipróbálni. Igaz nem éppen ilyen stílusú játékra gondoltam, de végül nagyon beleszerettem a sok idegesítő rész ellenére is. Mindenképpen megéri kipróbálni, igazán szórakoztató.

Aztán... végre elérkeztem ahhoz az igazi RPG hangulathoz amit kerestem. Crimson Gem Saga (PSP). ... Vagy más néven Garnet Chronicle: Kouki no Maseki. Vagy megint más néven Astonishia Story 2. Szerencsére több alternatíva nincs. És tudtom nélkül belefutottam megint egy koreai fejlesztésű játékba. Ha az ember nem is tudja, hogy az, egyszerűen csak... megérzi. A Zenonia esetében is ez történt. Ezek a játékok egyszerűen csak... mások. De nem igazán rossz értelemben. Vegyes érzéseim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban.

Végül pedig ismét elővettem egy játékot amit ezer éve játszottam utoljára: Assassin's Creed II (PC). Anyu éppen valami műsort nézett a tévében a... pestis járványról és ahogyan mutatták azokat a régi itáliai helyszíneket... Megjött a kedvem, nagyon. Nem is igazán játszani akartam, inkább csak nézelődni a helyszíneken. Hm. De azt viszont nem tagadom, hogy Eziot imádom, mint karakter.

Horror maraton #2

Üdv.

Elérkezett a horror maraton második része! Mióta kiraktam az első részt, azóta rendszeresen megfordult a fejemben a folytatás, de csak most jutottam el odáig, hogy leüljek és kivitelezzem.

Ezúttal klasszikus horrorokat hoztam, olyanokat, amiket mindeki látott már vagy legalábbis ismer hallomásból.

Blah blah blah... és karamell

Üdv.

Azt nem tudom mondani, hogy sokminden történt, de azért megpróbálok kipréselni magamból pár értelmes mondatot. Már csak megszokásból is. Nem azért, mert olyan érdekes lenne az életem, hogy érdemes lenne írni róla. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért írkálok még mindig ide, lehet csak tényleg megszokás.

Gamer vagyok #21

Üdv.

Ismét itt tartunk, igen, megint CV. Ezúttal a Castlevania - Dawn of Sorrow (NDS). Ez a játék az Aria of Sorrow közvetlen folytatása. Mindkét játékot már jópárszor kijátszottam és azért álltam most neki ismét, mert hiányzott már a hangulat és a játékmenet ami csak erre a két játékra jellemző. Hogy segítsek magamon, ezúttal hackel játszottam, ami kiiktatja az idegesítő magical seal rendszert aminek amúgy sincs semmi értelme.

Aztán még több CV. Előszedtem megint a nagy szerelmem, a Castlevania - Symphony of the Night-ot, de ezúttal a Sega Saturn verziót. Ezt a múltban már elkezdtem japánul, de sosem fejeztem be. Most, hogy találtam egy jó angol fan fordítást, ideje volt megint elővennem. Egyrészt elégedettséggel tölt el, hogy ezt a verziót is kijátszhattam végre, másrészről meg a Saturn azért egy kicsit más élmény. Plusz itemek, plusz ellenségek, plusz pályák, mindezek mellett viszont ott vannak a mérleg másik oldalán a konzol limitjei. Na meg az irányítás. A Saturn több gombot használ, mint a többi verzó így kellett némi türelem a részemről ahhoz, hogy megtanuljam mit hogyan.

Ezek után teljesen más vizekre eveztem és elkezdtem egy SMT játékot, ez volt a Shin Megami Tensei: Devil Summoner - Raidou Kuzunoha vs. the Soulless Army (PS2). Hát... jó hosszú cím. Egy jó kis démonidézős, akciódús játék ami nagy meglepetésemre egyben egy detektív történet is. Akárhány SMT / Persona játékkal játszottam, mindig meglepődtem, mert eddig mindegyiket máshogyan kellett játszani. Ez sem kivétel. De kreatív és szórakoztató a démonidéző rendszer.

Később egy PSX játékot vettem elő, ez volt a Blood Omen: Legacy of Kain. Egy igazán sötét hangulatú akció RPG egy vámpírral a főszerepben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Sötét, kegyetlen és izgalmas.