Üdv.
Következzen egy kihívás, amúgy sem volt már ezer meg ezer éve ilyesmi a blogon! Pedig egyébként élvezem őket, csak magamtól mindig lusta vagyok keresni valamit, amit kitölthetek. Fene a lusta fajtámat.
Ezt a kis játékot / kihívást [Kathryne] hozta létre és [Leah] hívott meg, köszönöm neki!
Mivel eléggé el vagyok késve, így nem szedném külön bejegyzésekre az egészet, jöjjön minden egyben! Kicsit hosszú lesz így, de az én bajom, hogy szeretek sokat írni, hm.
Üdv.
Elsőnek valami nagyon random: Cosmetic Paradise 2 - Make no Kiseki (NDS). Egyik reggel kezdtem neki, látszik, hogy nem voltam még magamnál és nem ittam még meg a kávém... Ami engem illet, nem nagyon vagyok oda a lányos játékokért vagy úgy egyébként a sminkelésért, de ez egy érdekes játék volt amit valahol... valahol élveztem is meglepő módon.
A következő egy olyan cím volt, amit már nagyon régen ki akartam játszani, a Shadowgate 64 - Trials of the Four Towers (N64). Jópár éve elkezdtem, de eléggé korán leakadtam, majd abba is hagytam. Nem tudom miért tartott ilyen sokáig, hogy visszatérjek hozzá, de megtörtént és nem csalódtam. Egy középkori fantasy kalandjátékról van szó.
És aztán előszedtem a kedvenc Final Fantasy játékom: Final Fantasy IV (SNES)! Először is bevillant a fejembe, hogy ki kellene játszani a folytatását, a The After Yearst, de annyira elkapott a hangulat, hogy eldöntöttem, először újrajátszom ezt, utána jöhet a folytatás. Imádom ezt a játékot, többször végigjátszottam, de sosem tudom megunni. Ez pedig tökéletes alkalom volt arra, hogy kipróbáljam a Namingway-féle fanfordítást, amitől csak jobb lett az élmény.
Miután felfrissítettem az emlékeim, jöhetett a Final Fantasy IV - The After Years (PSP)! Pontosabban fogalmazva a Complete Collection, ami tartalmazza az eredeti játék felújított változatát, az Interlude részt, ami átvezetésként szolgál az első történet és a folytatás között, majd a folytatást. Valahol kicsit furcsa volt, de mindenesetre nagyon örülök neki, hogy még egy történetet kaptunk ezzel a csapattal, ebben a világban.
Üdvözlet.
Ezúttal ismét egy rajzfilm sorozatról szeretnék írni pár sort, amit nemrég újranéztem és úgy érzem megérdemli, hogy kicsit foglalkozzunk vele.
Ezt a sorozatot annak idején a Fox Kids tv csatornán adták, itt találkoztam vele én is. (Vagy akkor már Jetix volt? Nem tudom követni ezeket a tv csatorna átnevezéseket.) Arra ugyan nem emlékszem, hogy láttam-e annak idején az összes részt, de valamiért megragadt a fejemben ez a rajzfilm és különös módon mostanában az agyamba villant, hogy meg kellene nézni. Nem tudnám megmondani minek a hatására éreztem így, de addig-addig járt az agyam rajta, hogy csak nekikezdtem, és... ami azt illeti nem bántam meg. Felnőtt fejjel ezek a régi, gyerekkori rajzfilmek valahogy mindig másképpen hatnak.
Ursus és Homo jó barátságban élt egymással. Ursus ember volt, Homo farkas. Természetük egyezett. A farkasnak az ember adott nevet. Valószínűleg maga választotta a saját nevét is. Ő megelégedett az Ursus névvel, a Homo nevet pedig megfelelőnek találta az állat részére. Az ember meg a farkas összeállt, sorra járta a vásárokat, ünnepeket, megálltak az utcasarkokon, ahol a járókelők összecsődültek, s mindenütt ahol a nép szükségét érzi, hogy bolondságokat hallgasson, és kuruzslószereket vásároljon. A tömeg szerette a tanulékony és kedves, szolgálatkész farkast. Szeretjük látni, milyen eredményeket ér el a szelídítés. Nagy megelégedéssel nézzük az idomítás változatait. Ezért csődül össze a tömeg, ha a király végighalad az utcán kíséretével.
- A nevető ember (Victor Hugo)