Gamer vagyok #21

Üdv.

Ismét itt tartunk, igen, megint CV. Ezúttal a Castlevania - Dawn of Sorrow (NDS). Ez a játék az Aria of Sorrow közvetlen folytatása. Mindkét játékot már jópárszor kijátszottam és azért álltam most neki ismét, mert hiányzott már a hangulat és a játékmenet ami csak erre a két játékra jellemző. Hogy segítsek magamon, ezúttal hackel játszottam, ami kiiktatja az idegesítő magical seal rendszert aminek amúgy sincs semmi értelme.

Aztán még több CV. Előszedtem megint a nagy szerelmem, a Castlevania - Symphony of the Night-ot, de ezúttal a Sega Saturn verziót. Ezt a múltban már elkezdtem japánul, de sosem fejeztem be. Most, hogy találtam egy jó angol fan fordítást, ideje volt megint elővennem. Egyrészt elégedettséggel tölt el, hogy ezt a verziót is kijátszhattam végre, másrészről meg a Saturn azért egy kicsit más élmény. Plusz itemek, plusz ellenségek, plusz pályák, mindezek mellett viszont ott vannak a mérleg másik oldalán a konzol limitjei. Na meg az irányítás. A Saturn több gombot használ, mint a többi verzó így kellett némi türelem a részemről ahhoz, hogy megtanuljam mit hogyan.

Ezek után teljesen más vizekre eveztem és elkezdtem egy SMT játékot, ez volt a Shin Megami Tensei: Devil Summoner - Raidou Kuzunoha vs. the Soulless Army (PS2). Hát... jó hosszú cím. Egy jó kis démonidézős, akciódús játék ami nagy meglepetésemre egyben egy detektív történet is. Akárhány SMT / Persona játékkal játszottam, mindig meglepődtem, mert eddig mindegyiket máshogyan kellett játszani. Ez sem kivétel. De kreatív és szórakoztató a démonidéző rendszer.

Később egy PSX játékot vettem elő, ez volt a Blood Omen: Legacy of Kain. Egy igazán sötét hangulatú akció RPG egy vámpírral a főszerepben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Sötét, kegyetlen és izgalmas.

Nemrég olvastam: Tarantula és Satyricon

Üdv.

Ebben a bejegyzésben két, nemrég olvasott műről szeretnék írni. Mostanában eléggé ritkán olvasok, nem is tudom miért, ha pedig mégis ráveszem magam, akkor általában valami rövidebb művet veszek elő aminek gyorsan a végére érhetek. Pedig ott állnak a könyvek a polcon már mióta és várják, hogy kiolvassam őket...

De vissza a bejegyzéshez és ahhoz a két műhöz.

Az első Thierry Jonquet-től a Tarantula (1984). Őszintén fogalmam sincs hogyan találtam rá erre. Azt tudom, hogy régebben mentettem le a címet, hogy majd később elolvasom, de... Hogy mi járt akkor a fejemben és minek kapcsán találtam meg, arra már nem emlékszem. A mű igazán érdekes, jól megszerkesztett és meglepő. Megjegyezném még, a cselekmény eléggé őrült és kegyetlen helyenként.

A másik történet már vidámabb, ez T. Petronius Arbiter-től a Satyricon (~1. század vége). Legalábbis neki tulajdonítják. Igaz sajnos csak töredékek maradtak az utókorra ebből a műből de így is igazán érdekes, szórakoztató és némileg korhatáros olvasmány

2025.07.25.

Gamer vagyok #20

Üdv.

Nagyon nem tudtam mihez lenne kedvem, így sok gondolkodás után beraktam a következőt: Koudelka (PSX). Elég jó dolgokat olvastam róla, gondoltam megpróbálkozom vele. Egyfajta... kaland, horror, RPG stílusú játék ami egy kolostorban játszódik, így van némi gótikus hangulata is. Az elején még bíztatónak tűnt, aztán rájöttem, hogy lehet nem nekem van ez kitalálva.

Ezek után elkalandoztam kicsit, már ami a hangulatot illeti. Előszedtem az ObsCuret (PS2). Egy amerikai középiskolában játszódó túlélő horror! A hangulata nem volt rossz, a történet elfogadható volt, még ha furcsa is. Kellemes meglepetést okozott a játék. Meg hát élveztem, hogy egy iskolában rohangálhatok és mindent összeverhetek baseball ütővel... heh.

Aztán élesváltás. Rhapsody: A Musical Adventure (PSX). Ezt is azért kezdtem el, mert sok jó dolgot hallottam róla, amúgy mikor beraktam fogalmam sem volt mire számítsak. Lehet, hogy a címből üvölt, hogy musical és énekelnek majd, de valamiért ezt nem fogta fel az agyam egészen az első betétdalig. Egy RPG, amiben énekelnek. Már ez magában teljesen új volt. Egyébként meg valóban nem rossz játék, meglepett engem is, hogy tetszett annak ellenére mennyire lányos. A hangulatot sikerült a készítőknek tökéletesen eltalálni.

A következő megint csak egy RPG volt, a Glory of Heracles (NDS). Már azért is érdekes volt, mert az ókori görögországban játszódott a történet. Eléggé meglepett, mert tulajdonképpen igazán jó játék. A játékmenet erős középkategória, de a karakterek és a történet miatt nagyon megérte előszedni.