Üdv.
Nagyon nem tudok miről írni, mert nem történt konkrétan semmi az elmúlt egy évben. Legalábbis semmi érdemleges. Ezért nem is írok semmiféle személyes dolgot egy ideje. Mert egyszerűen nincs mit. Foglalkozok ezzel-azzal, de nem mondanám, hogy bármivel is elértem volna valami jelentős haladást. Ez van. Nem mondom, hogy majd a következő év jobb lesz, mert valószínűleg ugyan olyan jelentéktelen lesz, mint a mostani. Vagy az előző. Vagy bármelyik.
Üdv.
Mostanában nem sokat vagyok neten és nincs is kedvem általában semmihez. Megint rámjött valami depressziós hullám vagy nem tudom, remélem hamar tovább megy. Addig is, végre kirakom ezt a bejegyzést, amit már száz éve írok, jön a következő adag.
Az első a sorban a Hellnight (PSX), vagy eredeti japán címén Dark Messiah. Mert úgy imádjuk ha össze-vissza változtatják a játékok címét országonként. Mikor beraktam és megnéztem az introt, őszintén fogalmam sem volt róla mi fog ebből kisülni, annyira furcsa volt és nem is tudtam igazán hova tenni az egészet. A történet (nekem legalábbis) nagyon furcsa, maga a gameplay viszont jól megoldott. Egy érdekes túlélő horror különleges hangulattal.
A következő a Brandish: The Dark Revenant (PSP) volt. Mászkálós, RPG-s hangulatban voltam, gondoltam ideje lenne kipróbálni. Igaz nem éppen ilyen stílusú játékra gondoltam, de végül nagyon beleszerettem a sok idegesítő rész ellenére is. Mindenképpen megéri kipróbálni, igazán szórakoztató.
Aztán... végre elérkeztem ahhoz az igazi RPG hangulathoz amit kerestem. Crimson Gem Saga (PSP). ... Vagy más néven Garnet Chronicle: Kouki no Maseki. Vagy megint más néven Astonishia Story 2. Szerencsére több alternatíva nincs. És tudtom nélkül belefutottam megint egy koreai fejlesztésű játékba. Ha az ember nem is tudja, hogy az, egyszerűen csak... megérzi. A Zenonia esetében is ez történt. Ezek a játékok egyszerűen csak... mások. De nem igazán rossz értelemben. Vegyes érzéseim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban.
Végül pedig ismét elővettem egy játékot amit ezer éve játszottam utoljára: Assassin's Creed II (PC). Anyu éppen valami műsort nézett a tévében a... pestis járványról és ahogyan mutatták azokat a régi itáliai helyszíneket... Megjött a kedvem, nagyon. Nem is igazán játszani akartam, inkább csak nézelődni a helyszíneken. Hm. De azt viszont nem tagadom, hogy Eziot imádom, mint karakter.
Üdv.
Elérkezett a horror maraton második része! Mióta kiraktam az első részt, azóta rendszeresen megfordult a fejemben a folytatás, de csak most jutottam el odáig, hogy leüljek és kivitelezzem.
Ezúttal klasszikus horrorokat hoztam, olyanokat, amiket mindeki látott már vagy legalábbis ismer hallomásból.
Üdv.
Azt nem tudom mondani, hogy sokminden történt, de azért megpróbálok kipréselni magamból pár értelmes mondatot. Már csak megszokásból is. Nem azért, mert olyan érdekes lenne az életem, hogy érdemes lenne írni róla. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért írkálok még mindig ide, lehet csak tényleg megszokás.