Üdv.
Következzen egy kihívás, amúgy sem volt már ezer meg ezer éve ilyesmi a blogon! Pedig egyébként élvezem őket, csak magamtól mindig lusta vagyok keresni valamit, amit kitölthetek. Fene a lusta fajtámat.
Ezt a kis játékot / kihívást [Kathryne] hozta létre és [Leah] hívott meg, köszönöm neki!
Mivel eléggé el vagyok késve, így nem szedném külön bejegyzésekre az egészet, jöjjön minden egyben! Kicsit hosszú lesz így, de az én bajom, hogy szeretek sokat írni, hm.
Üdvözlet.
Ezúttal ismét egy rajzfilm sorozatról szeretnék írni pár sort, amit nemrég újranéztem és úgy érzem megérdemli, hogy kicsit foglalkozzunk vele.
Ezt a sorozatot annak idején a Fox Kids tv csatornán adták, itt találkoztam vele én is. (Vagy akkor már Jetix volt? Nem tudom követni ezeket a tv csatorna átnevezéseket.) Arra ugyan nem emlékszem, hogy láttam-e annak idején az összes részt, de valamiért megragadt a fejemben ez a rajzfilm és különös módon mostanában az agyamba villant, hogy meg kellene nézni. Nem tudnám megmondani minek a hatására éreztem így, de addig-addig járt az agyam rajta, hogy csak nekikezdtem, és... ami azt illeti nem bántam meg. Felnőtt fejjel ezek a régi, gyerekkori rajzfilmek valahogy mindig másképpen hatnak.
Üdv.
Ahogyan egyszer megemlítettem, elhozok egy kis összefoglalót a horror filmes utam eddigi állomásairól. Ezekről a filmekről írtam már pár sort előző blogban, mikor megnéztem őket, de most szerettem volna összegyűjteni az eddigieket és egyben látni az egész listát, hozzátenni egy-két dolgot a régebbi írásaimhoz ami időközben eszembe jutott. Aztán ahogyan végignéztem rajtuk... rájöttem, hogy ez sok lesz egy bejegyzésnek. Így kezdjük szépen az elején, előre vettem a némafilmeket és a fekete-fehér filmeket! A többi majd érkezik és... szerintem megtartom ezt a formát, nem egyesével írok róluk, hanem bevárok párat és többet hozok, nekik szentelve egy egész bejegyzést. Ez eddig miért nem jutott eszembe?
Üdv.
Nem sok játékot hoztam, ez után a kettő után úgy döntöttem kis szünetre megyek (mármint a játékok terén), hogy összeszedjem magam az élet többi részén is. Néha kell.
Nagyon véletlenszerűen előszedtem egy NES platformert, ez volt a Gargoyle's Quest II - The Demon Darkness. Valami egyszerűbb játékra vágytam a retro korszakból, erre találtam egy remek platformert. Szeretem az ilyen szerencsés felfedezéseket. Több szempontból is érdekes és élvezetes ez a játék.
Ez után élesváltásban jött a Shin Megami Tensei: Persona 3 FES (PS2). Hogy miért pont ez, nem tudnám megmondani. De azt viszont elárulhatom, hogy hivatalosan is imádom most már ezt a sorozatot. Elképesztő játék, sorozat, komolyan mondom. Eddig akárhány Persona / Shin Megami Tensei játékhoz nyúltam hozzá, mindegyik fantasztikus volt. Nem egyszerűen csak játékok, igazi élményt adnak, elgondolkodtatnak.
Üdv.
Nemrég olyat tettem, amiről azt hittem, hogy sosem fog megtörténni. De valahogy mégis. Egyik nap unokahúgom felhívott, rendelnek könyvet, én nem akarok-e valamit? Gondoltam megnézem a kínálatot, bajom nem lehet tőle. Aztán valahogy a weboldal manga részlegén találtam magam, de nem igazán tudtam még mindig, hogy mit akarok. Ekkor megláttam... ezt. Éreztem, hogy elfog a kíváncsiság, de ugyanakkor visszatértek az emlékek is arról, hogy miért nem akarok többet Ito Junji mangát olvasni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, de végül csak megvettem, mert mégis csak a horror nagymester Ito egyik története. Aztán vagy megúszom valahogy trauma nélkül vagy nem.
 |
Azzal, hogy megvettem ezt a mangát valamilyen szinten szembenéztem a félelmemmel. A félelemmel Ito Junji rajzstílusával szemben. Lehet hülyén hangzik, de ha láttátok volna azt amit én, akkor nem kételkednétek a szavaimban. Egyszer már traumatizált. Ennek a műnek az elolvasása viszont azt hiszem megváltoztatta a véleményemet Ito Junji stílusával, művészetével kapcsolatban.
Üdv.
Úgy döntöttem ideje, hogy elkészüljön a második rész. Nem tudom hány rész lesz még ebből a témából, hiszen folyamatosan fedezek fel dalokat amik tetszenek. No mindegy, majd lesz ahogyan lesz, én igazából élvezem.
Az első rész elérhető itt: Kedvenc Vocaloid dalok #1
Üdv.
Jöjjön ismét a következő csomag. Jó hosszú bejegyzésre sikeredett. Egyre hosszabbak a játékos bejegyzéseim, hm.
Már nem tudom minek a hatására, de vágytam már egy nyugis, kedves játékra, így esett a választás a következőre: Harvest Moon DS Cute (NDS). Nem tudom eddig miért nem próbáltam ki, pedig tudomásom volt a létezéséről. Őszintén szólva szerintem a More Friends of Mineral Town (GBA) óta a legjobb HM játék amivel játszottam. Még akkor is ha kicsit érdekes néhol.
Ezek után nagyon nem tudtam mit akarok, több játék intro videóját végignéztem mire rátaláltam erre: Onimusha: Warlords (PS2). Megragadott a hangulata, hogy a középkori japánban játszódik, hogy... hack & slash. Régebben azt vallottam, hogy a hack & slash játékok nem nekem valóak, de rájöttem, hogy néha bizony szükségem van rájuk.
Az Onimusha eléggé rövid játéknak mondható, szóval megint gondolkodhattam mit szedjek elő. Eléggé régen a listán volt a Titan Quest: Anniversary Edition (PC), szóval gondoltam adok neki egy próbát. Annak ellenére, hogy eléggé nagy volt és hát PC játék, szóval a telepítéssel is szórakoznom kellett. Nem szeretek telepítgetni. De legalább megérte elővenni.
Aztán... Elhatároztam magam, hogy lezárok egy nagyon régi fejezetet az életemben. Már jóideje a listámon van, hogy ki kellene játszani teljesen a Castlevania 64-et (Nintendo 64), csak valahogy mindig eltolódott, elfelejtődött, pedig a feljavított verzióját, a Castlevania - Legacy of Darknesst már nagyon szokszor kijátszottam. Itt volt az ideje ennek már. Na meg, egy Castlevania játékot mindig jó elővenni.
Üdv.
Most jöjjön egy ismertető, vélemény kifejtés egy olyan sorozattal kapcsolatban, amit régen is néztem mikor még ment a tv-ben a Cartoon Network kínálatában és nemrég ismét előszedtem a nosztalgia kedvéért.
Ezt a sorozatot akkor ismertem meg, mikor unokahúgaimra vigyáztam nyári szünetekben. Nem most volt, jópár évvel ezelőtt. Megszerettem én is, ők is, együtt néztük mikor ott voltam. A Cartoon Network kínálatában van / volt pár bizarr rajzfilm és ez is éppen ebből az okból kifolyólag fogott meg. Annyira random, annyira agyament és olyan különleges a látványvilág, a hangulat. Hozzá kell még tennem, hogy a sorozat témája is megfogott, mert szeretem a tengeri történeteket és ezt az egész hajós, kikötős témát, szóval mindezek összessége azt eredményezte, hogy egy maradandó sorozat lett a számomra. Éppen ezért szeretnék írni róla. Nemrégiben, már így felnőtt fejjel újranéztem az egész sorozatot és meglepően szórakoztató volt még így is. Na de nézzük miről is van szó benne.
Üdv.
Régen voltam erre... Köszönhető ez az ünnepnek, a folytonos fáradtságnak és a sok fejfájásnak. De igyekszem nyöszörögni valamit.
Aztán visszatértem kicsit a Persona vonalra és előszedtem ismét a Shin Megami Tensei - Persona-t (PSP). Igen, egyszer már kijátszottam, de! Akkor teljesen kimaradt az életemből a Snow Queen Quest. Mivel azt beszélik, hogy a Persona 3. részében vannak utalások erre a részre, így kíváncsiságból előszedtem, hogy mikor látni kell ezeket az állítólagos utalásokat, akkor lássam is őket. Az meg a másik, hogy ez lényegében egy teljesen különálló történetszál az alap felállástól. Mellesleg az első SMT Persona játék PS1-re jött ki, ez a PSP verzió egy remake.
Ez után nem nagyon tudtam mit akarok valójában, így random beraktam a Zenoniat (PSP). Olyan cuki volt a grafika, na meg akció RPG is, kicsit már vágytam valami változatosságra a körökre osztott harcok után. Valamire, ami aktívabb. Nos, ilyen téren nem is csalódtam a játékban. Meglepően érdekes annak ellenére, hogy a legtöbb esetben kiszámítható. Nem egy olyan játék, ami valami újdonságot mutat vagy amitől leesik az ember álla, de arra éppen jó, hogy elszórakoztassa és lekösse a figyelmét.
A következő egy Ys játék volt, a Ys IV - Mask of the Sun (SNES)! Imádom a Ys játékokat és ideje volt már előszedni még egyet. Igaz mikor elkezdtem eléggé gyorsan le is raktam, de valahogy csak rávettem magam a folytatásra és nem is bántam meg! Ez a játék sorozat számomra mindig is különleges marad, fantasztikus.
Üdv és hello.
Ez egy "ilyen kedvem van éppen" bejegyzés. Eléggé régóta hallgatok vocaloid dalokat, leginkább covereket (szerintem érthető okokból), de ettől még értékelem az eredeti zeneszerzők és dal írók tehetségét és beletett munkáját. Örülök neki, hogy létezik egy ilyen lehetőség, hogy létezik ez a program és esélyt ad az embereknek az alkotásra ennek köszönhetően pedig sok remek dal született már meg az évek alatt. Igaz mostanában mintha kezdene alábbhagyni kicsit a vocaloid népszerűsége, de ez nem változtat azon, hogy készültek / készülnek vele emlékezetes és jó dalok.
Üdv.
Eh, az igazság az, hogy nagyon nem haladtam játékokkal mostanában. Pedig időm lett volna rá. Nem tudom. De nézzük mi történt eddig.
Mivel befejeztem a Persona sorozat 2. részének első felét, így következett a folytatás, a Persona 2 - Eternal Punishment (PSX)! Először kicsit furcsa volt, hiszen lényegében lecserélődött majdnem az egész csapat, de a végére egészen magával ragadott és... egy igazi élmény volt ez a játék. Igenis megérdemli a hírnevét. Elképesztő. Komolyan.
Ez után nagyon véletlenszerűen beraktam egy... oktató játékot. Ez volt az Art Academy (NDS). A program kihasználja a Nintendo DS adta lehetőségeket és így próbálja meg a felhasználót rajzolásra, festésre tanítani. Nem találkoztam még ilyennel, engem megnyert.
Üdv.
Tovább folytatódott a horror maraton, elérkeztem a Rémálom filmek harmadik részéhez! Ahogyan a második résszel is tettem, szeretnék egy kicsit bővebben írni erről a filmről. Azt hiszem lassan valamiféle hagyomány lesz ez itt a blogon.
Ismét hello!
A Symphony of the Night után megjött a kedvem még több Castlevania játékhoz, így kiválasztottam egy olyat, amit már eléggé régen játszottam utoljára, ez volt a Castlevania - Curse of Darkness (PS2). Meg az is hozzájárult ehhez, hogy megtaláltam a manga első fejezetét. A másodikat már nem... Tipikus. Nagyon szeretem ezt a játékot a gameplay, a setting és a karakterek miatt. Igen, erről már írtam ismertetőt, de megemlítem itt is, hiszen sorra került.
Aztán teljesen véletlenül belefutottam a Fire Emblem - Shin Monshou no Nazo - Hikari to Kage no Eiyuu (NDS) c. játékba, ami a FE Shadow Dragon folytatása. Fogalmam sem volt róla, hogy van folytatása, így eléggé meglepődtem. De éppen elég volt nekem ennyi, meg a tény, hogy ebben is Marth az egyik főszereplő és el is kezdtem. *Marth fangirl* Nem vagyok egy nagy taktikai játékos, de a Fire Emblem játékokat szeretem.
Ezek után valami nagyon random belső késztetést érezve előszedtem a Persona sorozat következő részét a listámban, ami a... 2. Ehm, nos, nem jutottam még olyan messzire vele, igen. MÉG! Dolgozom az ügyön. Ez volt a Persona 2: Tsumi - Innocent Sin (PSX). Érdekessége ennek a játéknak, hogy van egy folytatása, a Persona 2: Batsu - Eternal Punishment, azaz lényegében ebből a két játékból tevődik össze az egész 2. rész cselekménye. Olyasmi, mint a Ys sorozatban az első két játék, csak ott közvetlenül folytatódik a történet, itt meg... No, nem árulom el.
Szép napot mindenkinek!
És íme, elérkezett a második rész, mert anime zenékből sosem elég! Nem is olyan régen én és Bj-Lydia összeírtuk a saját listáinkat a Top anime opening és ending dalokkal. Viszont némi gondolkodás után úgy határoztunk, hogy elkélne még egy rész ebből a listából, hiszen annyi jó anime opening és ending van még, egy rövid lista erre nem elég! Így született meg ez a bejegyzés, immáron kibővítve pár insert dallal. Az ilyeneken mindig olyan jó nosztalgiázni vagy csak visszaidézni egy-egy jó történetet, karaktereket.
Bj-Lydia is megírta a saját listájának a második felét, nézzetek át hozzá is! >>> [Lydia's Doll Corner]
Az én listám első fele: [Kedvenc anime zenék]
Bj-Lydia listájának első fele: [Lydia's Doll Corner: Top 10 anime op/end]
Üdvözlet.
De régen volt már játékos bejegyzés... Köszönhető ez annak is, hogy kifogtam egy eléggé hosszúnak mondható játékot. Pontosabban fogalmazva ha az ember mindent meg akar benne csinálni, akkor hosszú... Ez a játék a Rune Factory 3 - A Fantasy Harvest Moon (NDS). Egy akció RPG és farm szimulátor keverék, ahogyan azt már a Rune Factory címektől megszokhattuk. Furcsa kombó, de működik.
Aztán előszedtem az egyik régi nagy szerelmem, ez a Castlevania - Symphony of the Night (PSX). Számtalanszor kijátszottam már, de időről-időre valahogy mindig úgy érzem, hogy vissza kell térnem hozzá. Fantasztikus játék.
Üdv.
Elhoztam, ahogyan ígértem. Ebben a bejegyzésben kicsit szeretnék írni a horror maratonomon megnézett egyik filmről, ami nem más, mint a Rémálom az Elm utcában sorozat kettedik része. Mert... ez egyébként kiderül a címből is, de ide is kell írni valamit. Csak feltűnt pár dolog miközben néztem a filmet és ezekről szeretnék kicsit témázgani.
Üdv!
Aki valaha animét nézett, annak bizonyára idővel megragadt egy-két opening vagy ending dal a fejében, ebben biztos vagyok. Még ha csak egyetlen dal is, de van ilyen. Most ebben a bejegyzésben megpróbáltam összeszedni azokat az anime dalokat, amik számomra fontossá váltak vagy csak egyszerűen nagyon tetszenek.
Ez a bejegyzés egy közös project Bj-Lydiaval, örülök neki, hogy ismét együtt dolgozhatunk. Nézzetek be hozzá is: [Lydia's Doll Corner]!
Üdv.
Mostanában eléggé ingadozó volt a kedvem, de nem rossz értelemben.
Először is, meglepő volt még számomra is, de kipróbáltam egy Pokémon hacket, ez volt a Pokémon FireRed Rocket Edition GBA-ra. A hack alapja az eredeti FireRed (ami pedig az eredeti Gameboy Red remakeje). Ebben a játékban valóra vált az egyik legnagyobb álmom, ami a Pokémon játékokat illeti, a Team Rocket egyik tagjaként játszhatunk! A hack története végigköveti az egész FireRed cselekményét csak éppen a Team Rocket, azon belül is egy fiatal újonc szemszögéből. És igen... bűnözők vagyunk... és Pokémonokat lopunk.
A következő egy PSX játék, a Shin Megami Tensei. Hogy miért pont ez? Éppen démonos hangulatban voltam és kellett egy játék, amiben démonok vannak, hát ezért. Ebben a történetben egy fiatal harcos útját követhetjük végig, miközben a cselekedeteinktől függ, hogy a káosz vagy a rend oldalán kötünk ki. Vagy éppen... egyiken sem.
Üdv.
Ezúttal eléggé karcsú a felhozatal, nem nagyon játszottam mostanában, sőt, igazából mást se nagyon csináltam. Ez úgy tűnik egy ilyen időszak. Csak két játékról lesz szó, de mindegyik különleges és igazán élvezetes, viszont mindkettő tartalmaz pár végzetes hibát is sajnos.
Az első egy 1996-os SNES játék, a The Adventures of Hourai High. A "hétköznapi" iskolai élet és az RPG keveréke ez a kis játék rengeteg humorral és furcsa helyzetekkel. Főszereplőnk a Hospo, az iskola egyik újságjának szerkesztője lesz és társaival elindulnak, hogy fényt derítsenek pár igazán érdekes eseményre ami az intézmény közelében történik. RPG-ként kevésbé funkcionál, de a történet igazán szórakoztató.
Ez után előszedtem egy 2001-es játékot PS2-re, ez volt az Okage - Shadow King. Nem nagyon akartam elszakadni a humoros vonaltól amit a Horai elindított, így itt kötöttem ki. Őszintén szólva még nem nagyon láttam ehhez hasonló játékot, így nagyon felkeltette az érdeklődésem és kíváncsian vágtam neki. A történet középpontjában egy csendes fiú áll akinek megszállja az árnyékát az ultra gonosz Démon Király aki azt tervezi, hogy rettegésbe fogja taszítani a világot.
Üdv.
A következő felhozatal eléggé színesre sikeredett némi ecchivel.
Az első a sorban egy 1987-es Famicom játék, a Bodycon Quest I - Girls Exposed. Felkeltette a figyelmem a történet és a pillanatképek, ami pedig a játékban tartott az a játékmenet volt. Igazán érdekes és szórakoztató utazás volt ez a múltba. Habár meg kell hagyni, nem egyszerű már magának a játéknak a működése sem. A Famicom meg a lemez forgatásai...
A következő a Pokémon SoulSilver volt Nintendo DS-re. Mikor nekivágtam, már akkor előre tudtam, hogy ez egy hosszú utazás lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Igen, nem játszottam soha az eredeti Gold vagy Silver játékokkal (A HeartGold és a SoulSilver ezek remakejei), így eléggé sok dolog a meglepetés erejével hatott. De nem bánom. Játék közben pedig arra a következtetésre jutottam, hogy eddig ez a kedvenc Pokémon játékom.
Ez után előszedtem egy rövidke PSP játékot, ez volt a Monsters (Probably) Stole My Princess. Nagyon rövid, szinte csak pár szintből álló játék, mégis szórakoztató.
Aztán... ugyan úgy maradtam a PSP játékoknál és nagyon random beraktam a Queen's Blade: Spiral Chaos-t. Mikor elkezdtem, nem tudtam még mire vállalkoztam, de elég volt megnézni az intro videót és egyből kezdtem érteni miről is van szó... Vannak itt harcok, nagy mellek, stratégia, nagy mellek, szörnyek, NAGY MELLEK. ... OMG, miért játszom én ezt?