Tomie

Üdv.

Nemrég olyat tettem, amiről azt hittem, hogy sosem fog megtörténni. De valahogy mégis. Egyik nap unokahúgom felhívott, rendelnek könyvet, én nem akarok-e valamit? Gondoltam megnézem a kínálatot, bajom nem lehet tőle. Aztán valahogy a weboldal manga részlegén találtam magam, de nem igazán tudtam még mindig, hogy mit akarok. Ekkor megláttam... ezt. Éreztem, hogy elfog a kíváncsiság, de ugyanakkor visszatértek az emlékek is arról, hogy miért nem akarok többet Ito Junji mangát olvasni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, de végül csak megvettem, mert mégis csak a horror nagymester Ito egyik története. Aztán vagy megúszom valahogy trauma nélkül vagy nem.

Azzal, hogy megvettem ezt a mangát valamilyen szinten szembenéztem a félelmemmel. A félelemmel Ito Junji rajzstílusával szemben. Lehet hülyén hangzik, de ha láttátok volna azt amit én, akkor nem kételkednétek a szavaimban. Egyszer már traumatizált. Ennek a műnek az elolvasása viszont azt hiszem megváltoztatta a véleményemet Ito Junji stílusával, művészetével kapcsolatban.

De vissza a legelejére. Az egész akkor kezdődött, mikor még középiskolába jártam. Ha nem csináltunk semmi értelmeset angol órán, akkor megengedték, hogy netezzünk. Ezt az időt barátnőmmel általában netes manga olvasó oldalakon töltöttük. Egy csomó one shot horror mangát elolvastam abban az időben és... olyan jó volt. Egyik ilyen alkalommal átnéztem barátnőm monitorjára, mert kíváncsi voltam, hogy ő mit néz. Igazából ő is csak random kattintgatott, de valahogy egy Ito Junji mangánál kötött ki. Akkoriban még semmit nem tudtunk a mangakáról és a művészetéről. Ahogyan kattintgatott az oldalak között egyszercsak felbukkant egy egész oldalas kép az egyik karakterről és akkor kaptam traumát. Hála az égnek az évek alatt annyira megkopott az emlékkép a fejemben, hogy már nem emlékszem rá milyen is volt egészen pontosan, de az megmaradt, hogy egy rettenetesen részletes és gusztustalan kép volt egy őrült fiatalemberről. Lehet csak azért hatott ennyire durván, mert hirtelen vágódott az arcunkba a kép a semmiből. Itt elhatároztam, hogy soha többet nem olvasok Ito Junji mangát.

Persze a kíváncsiságom mindig nagyobb volt annál, hogy megálljak, így ha csak egy-két fejezetre, lapra is, de csak belenéztem néha a műveibe aminek az lett sok esetben az eredménye, hogy csak mégjobban megerősödött bennem az elhatározás annak az irányába, hogy el kell kerülnöm a műveit. Ott volt az Uzumaki (amibe csak belenéztem, de ez pont elég volt), a Flesh-Colored Horror és persze a Tomie, aminek csak két fejezetét olvastam akkoriban. Plusz egy animációs adaptáció az egyik mangájából, a Gyo. Ezt... nem nagyon tudom hova tenni, eléggé... érdekes. Viszont meg kell hagyni, éppen ezek miatt az élmények miatt kezdtem el úgy gondolni Itora, mint horror nagymesterre. Akkoriban még nem tudtam, hogy japánban az is. A tehetsége, a kreativitása, a őrült, eltorzult képei, történetei mind-mind különleges és maradandó hatást képesek kelteni az olvasóiban.

És most jöjjön a bejegyzés fő témája: Tomie.

A keményfedeles Complete Deluxe Editiont sikerült beszereznem ami tartalmazza a mű összes fejezetét, legalábbis elvileg. Ez azt jelenti, hogy 20 fejezetet kapunk és maga az egész manga utószóval mindennel együtt 752 oldal. Nagyon örülök neki, hogy ehhez sikerült hozzájutnom, mert nagyon szép. A borító, a színes képek az első lapokon, a gerincen lévő grafika... mindegyik olyan jól néz ki. A kiadás hagyományosan jobbról balra olvasandó. (A képek minőségért elnézést, a telefonom jobbat nem tud.)

A mű eredetileg 1987-ben látott napvilágot és a Monthly Halloween című magazinban jelent meg. Azóta készült belőle több élőszereplős film is.

A fejezetek nem alkotnak egybefüggő történetet, mindegyik egy külön esetet dolgoz fel amikben más és más karakterek kerülnek kapcsolatba a címszereplővel, Tomieval. Vannak visszatérő karakterek, de velük sem kezd úgymond semmit a történet, csak feltűnnek és eltűnnek random. Ez a szerkezet egyáltalán nem zavaró, inkább érdekesebbé teszi szerintem a mangát. Tomie egy gyönyörű fiatal lány, aki különleges képességekkel rendelkezik: a körülötte lévő férfiak megszállottan belészeretnek majd sok esetben meg is gyilkolják. De akárhány halált hal, Tomie mindig visszatér az életbe és akármerre jár, újabb és újabb tragédiák történnek azokkal, akik kapcsolatba kerülnek vele.

Talán nem tűnik olyan érdekes alapnak, de nem kell aggódni, Ito Junji képes a legtöbbet kihozni belőle.

Mivel a legtöbb fejezetben megváltozik a szereplőgárda, így Tomie karakteréről írnék. Igazából soha nincs megmagyarázva, hogy a lány miért is rendelkezik ezzel az erővel. Nincs kifejtve, nincs elmondva semilyen formában még csak azt sem tudjuk, hogy Tomie honnan jött vagy hogyan tett szert erre az erőre. De mégis, nem érzi az olvasó, hogy mindenképpen szüksége lenne ezekre az információkra, mert ezek nélkül is élvezhető a történet, arról nem is beszélve, hogy ez ad egyfajta titokzatosságot Tomie karakterének. Észrevettem, hogy Ito Junji más műveiben sem fejt ki ilyen információkat. Ha bizarr dolgok történnek, akkor azok sokszor nincsenek megmagyarázva. Ettől azt hiszem ijesztőbbek is ezek a történetek, mert az olvasót is pont ugyan annyira összezavarja, mint a karaktereket akikkel megtörténnek ezek a bizarr esetek.

Pár példa Tomie bizarr átváltozásaiból

Ahogyan írtam, Tomie képes visszatérni a halálból, de nem is akárhogyan. Ha feldarabolják a testét, minden darabból megszületik egy újabb Tomie, aki aztán önállóan elindul a világba, hogy máshol is elhozza a káoszt. A sérülései gyorsan és nyom nélkül begyógyulnak, és ha bármilyen testrésze vagy esetleg a vére egy másik ember szervezetébe kerül, akkor idővel belőle is Tomie válik. Olyan ez a lány, mint valami fertőzés. A közelében lévő férfiak lassan teljesen az uralma alá kerülnek és megszállottam kezdik szeretni, lesni a kívánságait és megtenni neki bármit, amit csak kér. Ez az imádat viszont kegyetlen módon teljesedik ki, sokszor ő maga esik áldozatul ezeknek a férfiaknak akik a szerelmük csúcsán olthatatlan vágyat kezdenek érezni arra, hogy feldarabolják a testét. De Tomie sérülten és feldaraboltan is veszélyes, a teste extrém, bizarr, rémálomba illő változásokon képes keresztülmenni miközben regenerálódik, néha pedig ez sem elég neki, elfogyasztja az áldozatai testét vagy éppen rajtuk élősködik annak érdekében, hogy gyorsabban rendbehozza magát. A helyzetet érdekesebbé teszi az a tény, hogy ha két Tomie találkozik, akkor megpróbálnak mindent elkövetni annak érdekében, hogy megöljék a egymást.

Ami a jellemét illeti, Tomie egy igazán magabiztos, beképzelt fiatal lány aki tisztában van a szépségével és azzal, hogy akármelyik férfit megkaphatja akit csak kiszemel magának. Ezek a férfiak semmit nem jelentenek neki, csak játszik velük, kihasználja őket és ha úgy tartja kedve szavakkal bántalmazza őket. Néha eljátsza az ártatlan barátnőt, de mindezt csak azért, hogy a kiszemelt férfi közelebb kerüljön hozzá, majd ha ez megtörtént, felfedi előtte a valódi arcát. Őszintén szólva Tomie egyáltalán nem egy olyan karakter akinek az olvasó szurkol vagy akit szeretni tud, mégis, valahogy megmarad az ember fejében és el tudjuk fogadni őt, mint főszereplőt. Néha talán vannak pillanatai amikben szimpatizálni tudunk vele, de a mű legtöbb részén ez nem megy. Sokkal inkább sajnáljuk az áldozatokat. Női áldozatai is vannak mellesleg, de őket általában az irányítása alá vont férfiakkal próbálja meg megöletni.

Ha már a jelleménél tartunk, megemlíteném, hogy számomra Tomie karaktere nagyon hasonlított Alraune karakteréhez, aki Hanns Heinz Ewers azonos című könyvének a főszereplője. Alraune is képes volt arra, hogy elcsábítsa bármelyik férfit, még a nőket is képes volt megbabonázni és akárkivel kapcsolatba került, az illető vagy meghalt végül vagy valamiféle szerencsétlenség történt vele. Az erejének hála még a felelősségrevonást is képes volt elkerülni, bármit tett, a körülötte lévő emberek sosem hibáztatták érte. Pontosan tisztában volt ez erejével, a képességeivel és előszeretettel játszott az áldozataival. Kétlem, hogy Tomie bármilyen módon kapcsolatban állna Alraune karakterével, de érdekes párhuzam ez. Persze biztosan van még ezer meg ezer ilyen végzet asszonya karakter akikről nem tudok. Csak kis érdekességképp írtam ezt most le.

Az egyik legjobb jelenet, Ryo képes ellenállni Tomie erejének

Egy karaktert mégis megemlítenék a folyton cserélődő emberek közül, ez a karakter pedig Ryo. Ryo modelként dolgozik és az egyik legjobb a szakmájában. Unta már a szupermodel barátnőket és valami másra vágyott, így az egyik kollégája beajánlotta neki Tomiet, aki azonnal felkeltette a figyelmét a szépségével. Találkoztak, egyre többször, végül Ryo bevallotta neki az érzéseit, a lány viszont... Nos, Tomiet úgy látszott nem érdeklik sem a férfi érzései, sem a pénze, sem a hírneve, se semmi, sőt, egyenesen leszólta és megsértette. Tomie tudta hogyan okozhat neki fájdalmat, megvárta a megfelelő alkalmat és beletaposott a lelkébe. És ha ez még nem lenne elég, később tönkreteszi a férfi karrierjét is. Na de nem lövöm le az egész fejezetet, innentől kiszámítható, hogy Ryo nem hagyta annyiban a dolgot, bosszút állt a lányon. Tetszett ez a karakter, mert úgy tűnt először, hogy ő is bedől Tomie bűverejének, de végül a hatalmas egója végett csak sikerül ellenállnia. Meglepő és izgalmas fordulat volt ez. Amint Tomie elkezdte sértegetni Ryot és leszólni az adottságait, a férfi egyből felszabadult a lány uralma alól, annyira felháborította, hogy így beszélnek a helyes arcáról és a tökéletes testéről. Ez a karakter elszánt volt és mindent megtett, hogy legalább ugyan olyan fájdalmat okozzon a lánynak mint amit ő is elszenvedett. Az mellékes, hogy végül milyen módszerekehez folyamodik és kicsit elveszti az eszét is közben, valahol érthető a dolog. Ryo karaktere szórakoztató volt és jó volt látni, hogy végre valaki ilyen elszántan, a lány erejétől megszabadulva áll ellen neki és veszi fel a harcot vele.

Térjünk át kicsit a rajzokra, Ito stílusára. Amire eddig emlékeztem vele kapcsolatban az a részletes, gusztustalan rajzok. Mert hát valljuk be ezek tudnak nyomot hagyni az emberben. Ami azt illeti, ilyen tekintetben nem is csalódtam benne, mert most is csodálatosan torz, visszataszító rajzokkal van tele ez a mű. Emellett viszont nagyon jól képes ábrázolni a szépséget is. Tomie gyönyörű. Mikor éppen nem fura és bizarr. Több helyen is megálltam olvasás közben, hogy megnézzem kicsit közelebbről a rajzokat, hogyan használja a vonalakat, a hátterek hogyan vannak kialakítva. Igazán szép és igényes rajzokat láthatunk ebben a történetben. Így, hogy csak a torz képekre emlékeztem a művészetével kapcsolatban, megleptek ezek a szép ábrázolások. Ahogyan írtam, Tomie gyönyörű és nagyon jól meg tudta mutatni ezt Ito Junji. Nincs a lányban semmi kiemelkedően különleges, lehetne ő egy egyszerű lány is, de az alkotó valahogy mégis úgy tudja megmutatni nekünk a karakterét, hogy az egyszerű kinézet ellenére mégis gyönyörű és igazán vonzó. Van Tomieben valami, ami magával ragadja az olvasót.

Aminek még nagyon örültem az az, hogy látszott ebben a műben hogyan fejlődött Ito Junji stílusa. Az első fejezetek és a utolsók ég és föld. Annyira jó volt látni, ezt a változást, figyelemmel követni, hogy mi változik, hogyan lesz egyre csak jobb. Meg kell jegyezni, ez volt Ito első mangája, ezt pedig az első fejezetek tükrözik is. Lehet, hogy az első két fejezet kissé "nyers" hatást kelt, de én nagyon örülök neki, hogy ilyen formában bekerültek ebbe a műbe, mert valljuk be, azoknak is van egyfajta varázsa.

Végül pedig, mit gondolok a mű elolvasása után? Azt, hogy megérte beszerezni, mert igazán különleges és igényes alkotást ez egy japán horror nagymestertől. Valamilyen szinten sikerült megbékélnem Ito Junji rajzaival és bevallom olyat láttam most tőle, amire nem számítottam. Meglepett, jó értelemben, erre pedig szükségem is volt. Ettől függetlenül tudom nagyon jól, hogy csak óvatosan a műveivel, mert akármelyik lapon ott lapulhat egy bizarr, torz kép. Ajánlani tudom csak mindenkinek aki szereti a horror témájú képregényeket.