Gamer vagyok #11
Üdv.
Régen voltam erre... Köszönhető ez az ünnepnek, a folytonos fáradtságnak és a sok fejfájásnak. De igyekszem nyöszörögni valamit.
Aztán visszatértem kicsit a Persona vonalra és előszedtem ismét a Shin Megami Tensei - Persona-t (PSP). Igen, egyszer már kijátszottam, de! Akkor teljesen kimaradt az életemből a Snow Queen Quest. Mivel azt beszélik, hogy a Persona 3. részében vannak utalások erre a részre, így kíváncsiságból előszedtem, hogy mikor látni kell ezeket az állítólagos utalásokat, akkor lássam is őket. Az meg a másik, hogy ez lényegében egy teljesen különálló történetszál az alap felállástól. Mellesleg az első SMT Persona játék PS1-re jött ki, ez a PSP verzió egy remake.
Ez után nem nagyon tudtam mit akarok valójában, így random beraktam a Zenoniat (PSP). Olyan cuki volt a grafika, na meg akció RPG is, kicsit már vágytam valami változatosságra a körökre osztott harcok után. Valamire, ami aktívabb. Nos, ilyen téren nem is csalódtam a játékban. Meglepően érdekes annak ellenére, hogy a legtöbb esetben kiszámítható. Nem egy olyan játék, ami valami újdonságot mutat vagy amitől leesik az ember álla, de arra éppen jó, hogy elszórakoztassa és lekösse a figyelmét.
A következő egy Ys játék volt, a Ys IV - Mask of the Sun (SNES)! Imádom a Ys játékokat és ideje volt már előszedni még egyet. Igaz mikor elkezdtem eléggé gyorsan le is raktam, de valahogy csak rávettem magam a folytatásra és nem is bántam meg! Ez a játék sorozat számomra mindig is különleges marad, fantasztikus.
Seirei Gari vagy Ghost Hunt. Nem sok mindent tudtam erről a játékról mikor előszedtem. Volt már dolgom mászkálós, puzzle megfejtős FDS játékkal, így tudtam mire kell számítanom, ezt pedig meg is kaptam. Néha csak jó ilyen egyszerű játékokat előszedni és kikapcsolni kicsit az agyunkat vele. Igaz voltak benne puzzle részek, de ezeken konktéran gondolkodni sem kellett, olyan egyszerűek voltak. Kivéve egyet, a vége felé. Igazából nem értettem honnan kellett volna azt kitalálnom, de biztosan lemaradtam valamiről. A lávás részről beszélek, bár gondolom senki nem ismeri a játékot, szóval feleslegesen utalgatok. Mindegy.
A játék egy születésnap megünneplésével kezdődik ahol jelen van Mike, a barátnője Miu, és a lány nagypapája. Mindhárman jól szórakoznak, de aztán elsötétül minden és a semmiből felbukkan Rosencreutz, akinek halottnak kellene lennie! A férfi sikeresen elrabolja Miut és halálosan megsebesíti a nagypapát. Mike megpróbál kiállni a démon ellen, de nem sokra megy vele, Rosencreutz kiüti, később pedig egy klinikán ébred ahol találkozik egy Prof. Kiyojo nevű férfival aki érdeklődik a története iránt és hajlandó segíteni a fiúnak. Így Mike és a professzor útra kelnek, hogy megtalálják Miut és megállítsák a démont.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ahogyan írtam, egy egészen egyszerű játékról van szó. Mondjuk egy point-and-click játék milyen is legyen...? Megérkezünk különböző helyszínekre ahol megvizsgálhatjuk a tárgyakat, eltehetünk dolgokat, aktiválhatunk dolgokat, stb. A történet alatt végig ott van velünk Kiyojo, akinek akármikor kikérhetjük a véleményét, habár sok hasznos dolgot nem mondd... A játék hangulata kellemes, az első helyszín, az elhagyatott kúria tetszett a legjobban mert olyan szellemház érzést keltett. A többi helyszín sem volt rossz, de ez valahogy kiemelkedett, már az elején felkelti a játékos figyelmét és meghozza az alap hangulatot. Amit a legjobban utáltam, az a barlang volt a lávával. Egy igazi labirintus, plusz az itt lévő puzzle sem volt egyértelmű, segítség nélkül szerintem rá nem jöttem volna. Összességében egy egyszerű, de mégis minimálisan szórakoztató játék ez, ami ugyan nem lesz utánozhatatlan élmény, de le tudja kötni a játékost.
És ahogy említettem, Shin Megami Tensei - Persona. Nem mostanában játszottam ki a fő szálat, a SEBEC route-ot, szóval ha valaki belekérdezne mi történt benne, nem biztos, hogy tudnék felelni. De nem is ez a lényeg. A Snow Queen Quest egy alternatív útvonal a játékban ami párhuzamosan fut a SEBEC route-al. Éppen ezért, a karakterek, akik veled voltak első végigjátszáskor a SEBEC alatt, lecserélődtek másokra és ez az elején eléggé zavart. Alapjáraton nem szerettem sem Ayase sem Yukino karakterét. Ayasevel egy idő után megbékéltem, Yukinoval nem tudok, pedig szerencsétlen nem csinált semmi rosszat. Valahogy nem megy. Szerencsére Nanjo és Elly is csatlakoztak, legalább ők mellettem voltak. Nanjo az egyik kedvencem a csapatból a beképzelt és bunkó viselkedésével. Vissza a SQQ-re.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A történet ott szakad ketté, mikor Maki összeesett anyját elviszi a csapat az iskolába. Ekkorra már démonok szállják meg a város egész területét, Maki pedig rejtélyes módon eltűnik a kórházból. A fiatalok aztán megbeszélik, hogy nem hagyhatják magára Makit, elvégre a barátjuk, meg kell találni és segíteni neki, majd felfedni mi a fene is történik. Itt lehetőséget kapunk arra, hogy egy teljesen más irányba menjünk. Az iskolában kering egy pletyka a "Snow Queen" című előadásról amit a dráma klubb tagjai szoktak előadni. Az előadás alatt a Királynőt játszó lány egy maszkot hord, de úgy tartják a diákok, hogy a maszk átkozott, mert valami tragikus dolog történt mindig azzal, aki felvette és eljátszotta ezt a szerepet. Bizonyos feltételek teljesítése után főszereplőnk megtalálja az egyik raktárban a maszkot és elviszi az egyik tanárának, Ms. Saekonak, aki butaságnak tartja az átkot, elvégre ő is eljátszotta ezt a szerepet annak idején és nem lett semmi baja! Ms. Saeko felveszi ismét a maszkot és megtörténik a katasztrófa. A maszkban lévő démon felébred és megfagyasztja az egész iskolát. A démon célja elhozni az "örök sötétséget." A csapat nem tudja mit tehetne, de Philemon ismét a segítségükre van, mint mindig. Ha sikerül összeszedniük a széttört tükör 12 darabját és Ms. Saeko képes lesz meglátni magát benne, felszabadulhat a maszk átka alól. A fiatalok feladata így felkutatni a darabokat, megküzdeni a démonokkal, őrökkel. De a Ms. Saeko felszabadítása csak az első lépés ebben a történetben...
Ending dal
Nosztalgikus volt előszedni megint ezt a játékot. Igazából élveztem és örültem neki, hogy a Snow Queen Quest ennyire más, mint a fő vonal. Annyi feltűnt, hogy jóval többet kell farmolni és az sem volt vicces, hogy miután beléptünk egy toronyba, nem lehetett kijönni csak a torony teljesítése után. Volt egy-két nehezebb harc, de összességében nem mondanám olyan tragikusnak. Pandoraval a fő szálon annak idején sokkal jobban megszenvedtem, mint most a Királynővel (vagy Nyx vagy Queen Asura, nem tudom hogyan nevezzem). A tornyok, ahonnan össze lehetett szedni a tükör darabjait néhol kiakasztóak voltak, de mindig érdekes volt látni a toronyőrt és megismerni a történetét. Minden toronyőr egy-egy diák volt az iskolából akik ugyan úgy Personakkal harcoltak. Rájöttem arra is, hogy mennyire szeretem ebben a játékban a főszereplőt. Nem tudom miért, pedig még csak nem is beszél, mert így van megírva a karaktere. Lehet a manga az oka, ahol több személyiséget kapott, plusz egy komplett háttértörténetet.
Valami akciódúsabb játékra vágyram, így jött képbe a Zenonia. Nem tudtam róla, de elvileg telefonokra adták ki először, utána kapott PSP portot. Hm, érdekes. Megnéztem a fejlesztőcsapat további játékait és hát... azt hiszem ez a legjobb program amit készítettek. Illetve ennek a folytatása. Egyébként egy koreai fejlesztő csapatról van szó. Végül is nem mondom, hogy rossz volt, csak olyan problémákkal futottam össze benne, amiben általában összefuthat az ember.
A főszereplőnk egy Regret nevű titokzatos származású fiú, akit annak idején a Holy Knight parancsnok, Dupre vett magához miután megtalálta a harcmezőn a Dragon Clan elleni összecsapás után. A fiú felnőtt, Dupre pedig egy váratlan esemény következtében életét vesztette. Senki nem tudta mi történt vele pontosan. A Dragon Clan úgy tűnik mozgolódni kezdett a háttérben és valamiért igazán fontos nekik Regret. A játék folyamán dönthetünk, hogy a Holy Knightok vagy a Dragon Clan oldalán szeretnénk harcolni. Regret elindul, hogy megtudja mi történt a nevelőapjával és lassan belekeveredik a két fél közötti konfliktusba is.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Már eleve ott fennakadtam, hogy milyen neveket kaptak a karakterek, de valószínűleg egyszerűen csak lefordították a koreai neveket ahogyan voltak. Igazából... aranyos játék, van benne egy-két meglepetés, de egyébként egyszerű a történet. Van egy fő szálunk, amin haladunk végig, közben pedig minden új városban vállalhatunk side questeket amikért EXPt, pénzt meg itemet kapunk. Általában mindig ugyan azt kell csinálni, leölni x ellenséget vagy összegyűjteni valami tárgyat. A side questek legalapabb formáit kapjuk meg. Lehet kicsit unalmas, de igazából nem zavart, mert így is úgy is le kellett ölnöm azokat a szörnyeket a továbbhaladás érdekében. Tulajdonképpen, ahogyan feljebb is említettem, már a játék legelején dönthetünk egy nagyon fontos dologról, ez pedig, hogy kinek segítünk, a Dragon Clan vagy a Holy Knightok. Attól függően változik meg a történet, hogy kinek az oldalára állnuk. Ez a húzás végül is tök jó volt, de mégis azt mondom, hogy nem kezdemén az elejétől a játékot csak azért, hogy végigmenjek a másik úton is. Ezeknek az oka pedig a lassú fejlődés és a sok harc. Komolyan, ettől megőrülök játékokban. Mikor napokig kell farmolni pontokat, csak hogy legyen némi esélyem a dungeonban lévő ellenségek ellen. Én ezt nem bírom. Itt pedig pont az volt a helyzet, hogy nagyon sokat kellett farmolni és ezen még a dupla EXPt adó item sem segített. Aztán a végén már nem is érdekelt az egész, csak arra koncentráltam, hogy végre végigvihessem, így akárhányszor elesett Regret, fizettem. Fizettem, mikor a játék megkérdezte, hogy hogyan akarom folytatni. Mivel a pénzemért cserébe minden további nélkül folytathattam, így megtettem. És még csak nem is csaltam, ezt a játék ajánlotta fel. Így történt, hogy 72. szinten kijátszottam a játékot és baromira nem akarok többet ilyen sok farmolással kínlódni, így hagyom a másik szálat. Egyébként az is érdekes, hogy a legutolsó boss harc után nem lehet menteni meg semmi, csak jön egy bejátszás, aztán visszadob a főmenübe. Öhm, oké...? Egy New Game+ opciónak mondjuk nagyon örültem volna, ha ez létezik, akkor még talán játszottam volna tovább is. De így nem fogok. Aztán voltak még kisebb apróságok, mint mondjuk, hogy az irányítás nem mindig volt a legjobb és nehéz volt eltalálni az ellenfeleket sokszor a helyzetük és a mozgékonyságuk miatt. Ők persze minden alkalommal képesek voltak betalálni nekem.
De ha ezeket nem vesszük figyelembe, akkor azt kell mondanom, hogy egy elég jó RPG játékról beszélünk. Egyszerű, de jó. Elszórakoztatja, leköti az embert. A grafikát pedig imádtam, csak ne lenne ennyire rikítós. Próbálkoztak némi drámával is a készítők, a legtöbb plot twist mondjuk kikövetkeztethető. Igazából nem kell nagy dologra gondolni, de azt tudja teljesíteni a játék amire elkészítették, hogy szórakoztasson és lekössön.
A másik, ami úgy tűnik rajtam kívül nem tűnt fel senkinek... Legalábbis ahogy neten nézelődtem, nem emlegette senki. Miért van az, hogy RPG Makeres grafikák vannak a játékban? Nem találtam semmit arról, hogy ezzel a programmal készült volna a játék, szóval elvileg nem szerepelhetnének benne ilyen anyagok. Érdekes. Lehet lemaradtam valamiről.
Végül pedig, Ys IV - Mask of the Sun (SNES). Ahogyan írtam, mikor elkezdtem, nem folytattam azonnal, le kellett tennem egy kicsit. Ennek egyszerű oka van, a nehézségi szint. Lehet az volt a fő baj, hogy totál kómában, félálomban áltam neki és nem érdekelt konkrétan semmi. Az első ellenségeknél problémákba ütköztem és aztán letettem. Aztán később csak nem hagyott nyugodni a tudat, gondoltam ha már elkezdtem, meg végignéztem az összes játék eleji bejátszást, akkor illene azért megpróbálni még egyszer. Tudtam jól, hogy csak az eleje ilyen nehéz, elvégre a NES Ys játékok is pontosan így kezdődtek. Kellett 1-2 szintlépés ahhoz, hogy normálisan el tudjam kezdeni a játékot. Végül csak felvettem megint és valóban így történt. A kezdeti nehézségeken túllépve már nem volt probléma. És ami a legjobb, ugyan azt a hacrendszert használja, mint a NES Ys játékok, imádom ezt a harcrendszert.
A történet szerint Adol egy segélykérő üzenetet talál, ami egészen Celcetaról érkezett. Az üzenet írójának szüksége lenne egy hősre aki megmenti őket. Adol úgy dönt elutazik Celceta földjére, hogy a saját szemével lássa mi történik ott és segítsen az ott élőknek. Viszont mikor találkozik az üzenet írójával, a lány, Leeza nem igen hajlandó vele részleteket megosztani és elkezd kételkedni abban, hogy valóban jól cselekedett-e azzal, hogy elküldte azt az üzenetet. Adolt persze ez nem tántorítja el, a saját kezébe veszi a probléma megoldását aminek a gyökere visszanyúlik a régmúltra és kiderül az is, hogy Celceta földjének valójában eléggé sok köze van Ys birodalmához és a hírhedt Fekete Gyöngyhöz ami már annyi problémát okozott az első két részben.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az elején kicsit megdolgoztatja a játékost, de utána már egészen jól lehet vele haladni. Ha minden helyszín elején töltünk egy kis időt Adol fejlesztésével, akkor nem lehet probléma. Nekem személy szerint nagyon tetszett a játék, a grafika is rendben volt és a zene is. Igaz most (szerintem) nem kerültek be olyan dalok a játékba, amik különlegesen emlékezetesek lettek volna, de az biztos, hogy minőségi dalokat hallhatunk, ahogy azt már a Ys játékoktól megszokhattuk. Egy számomra nagyon meglepő dolog is történt, mégpedig az, hogy Adol ebben a játékban beszél! Eddig egy játékban nem szólalt meg, legalábbis amikkel én játszottam, de most végre megtörtént. Igaz nem mondd különleges dolgokat, de akkor is, kellemes meglepetés volt. De nem csak ez. Történt egy jelenet, amiben Adolt kb félholtra verik a rosszfiúk. Whoa. Mindig szeretem az ilyen különleges jeleneteket, ahol megmutatják, hogy a hős sem mindenható és legyőzheteten. Utoljára azt hiszem a Dragon View-ban (SNES) láttam ilyesmit és ott is meglepett. Kis extra, ami bemutatja, hogy igenis veszélyes ellenfelekkel állunk szemben és szükség van a további fejlődésre. A másik meglepő dolog az volt, hogy konkrétan felajánlotta a játék, hogy álljuk át a gonoszok oldalra. Eh? Ha megtesszük, átpártolunk Bammy mellé, nem történik semmi (azon kívül, hogy Adolt egy édes szörnyszerű akármivé változtatja), és így is úgy is meg kell vele küzdeni, szóval... ennek az egésznek nincs semmi értelme. De legalább érdekes mozzanat. Nem sűrűn lehet látni ilyesmit játékokban, nem igaz? Én értékelem ezeket az apró kis ötleteket.
A térképek továbbra is labirintusok, főleg a játék végi templomok... Komolyan, ezek a részek kiakasztóak. Mikor az ember elvesztette már rég az orientációját, az ajtók / teleportok össze-vissza raknak ki ide meg oda, plusz szörnyekkel kell hadakozni minden teremben, agh! Idegesítő. De legalább itt nem túlozták el ezt úgy, mint a Ys második részében. A Solomon templom maga az abszolút navigációs pokol és szinte az egész játék ott játszódik.
Hát, ennyit mára. Ahogy tudok, majd jelentkezem mással is. Addig is mindenki vigyázzon magára és élvezze az ünnepeket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése