Gamer vagyok #13

Üdv.

Nem sok játékot hoztam, ez után a kettő után úgy döntöttem kis szünetre megyek (mármint a játékok terén), hogy összeszedjem magam az élet többi részén is. Néha kell.

Nagyon véletlenszerűen előszedtem egy NES platformert, ez volt a Gargoyle's Quest II - The Demon Darkness. Valami egyszerűbb játékra vágytam a retro korszakból, erre találtam egy remek platformert. Szeretem az ilyen szerencsés felfedezéseket. Több szempontból is érdekes és élvezetes ez a játék.

Ez után élesváltásban jött a Shin Megami Tensei: Persona 3 FES (PS2). Hogy miért pont ez, nem tudnám megmondani. De azt viszont elárulhatom, hogy hivatalosan is imádom most már ezt a sorozatot. Elképesztő játék, sorozat, komolyan mondom. Eddig akárhány Persona / Shin Megami Tensei játékhoz nyúltam hozzá, mindegyik fantasztikus volt. Nem egyszerűen csak játékok, igazi élményt adnak, elgondolkodtatnak.

# Gargoyle's Quest II - The Demon Darkness (NES, 1992)

Már volt valamiféle előismeretem a Gargoyle's Quest játékokkal kapcsolatban, az egyik részét régebben elkezdtem SNES-re, de nem sokat játszottam vele. Éppen nem voltam olyan hangulatban vagy nem tudom. Az viszont megragadt a fejemben, hogy egy igazán szép és igényes játék volt. Őszintén szólva nagyon meglepődtem, mikor megtudtam, hogy van egy NES játék is. És egy GameBoy-ra is. De azt most hagyjuk, térjünk vissza a NES-re kijött részhez.

A történet főszereplője Firebrand, a gargoyle. Etruria földjét szörnyek uralták mielőtt még felbukkantak volna az emberek. Ez a világ viszont nagy problémával néz szembe: egy titokzatos sötét sugár feltűnése után a mágikus erő gyorsan elkezdett eltűnni. Firebrand feladata útra kelni és utána járni mi történik egészen pontosan és megakadályozni, hogy a mágia végleg eltűnjön a világból.

Érdekes, mert ha az ember játszik valamivel, általában a szörnyeket legyőzni kell, itt viszont éppen a szörnyek világában zajlik a cselekmény és a fő karakterünk is egy közülük. Véleményem szerintem ez egy igazán jó csavar. Egyébként meg... teljesen Ghosts 'n Goblins (NES) hangulata van az egésznek. Szóval ha túl soknak találjátok a Ghosts 'n Goblis kihívásait akkor itt van ez. Azt nem mondom, hogy ez a játék annyira egyszerű lenne, de teljesíthetőbb, mint a másik.

A játékmenetet két részre lehet bontani. Van egy RPG stílusú része és egy platformer. Az RPG rész kimerül abban, hogy felülnézetben járkálhatunk a városokban, a világtérképen, beszélgethetünk a többi karakterrel, itemeket szerelhetünk fel. Az akció és a harcok pedig platformer stílusan zajlanak. Ez a rendszer egyébként tetszett, szerintem szépen megoldották a készítők, hogy hol érdemes az egyik és hol a másik stílust használni.

A játék egyik legfontosabb platform eleme a repülés. Firebrand képes repülni bizonyos ideig bizonyos távolságot. A játék alatt találhatunk itemeket amikkel fejleszthetjük a repülési képességeit. A platform részek direkt úgy vannak kialakítva, hogy a játékosnak használni kelljen ezt a képességet és megtanulni a lehető legjobban kezelni, irányítani. Nos, ez nekem (és nem csak nekem ahogy olvasgattam) nem igazán ment elsőre. Olyan... furcsa volt néha. De tapasztalatból mondom, hogy elég csak egyszer elsajátítani és onnantól már igazi élmény a játék, ad egy különleges játékélményt ez a mechanizmus.

A zene és a grafika igazán megtetszettek, főleg a játékban szereplő dalokra tudom azt mondani, hogy igazán képesek felkelteni az ember figyelmét és megteremteni a tökéletes hangulatot.

Összességében, ez egy olyan játék, amit az ember akármikor felvehet és élvezhet. Kicsit furcsa és talán nehéz is megszokni először a repülés mechanizmusát, de ha belejövünk, igazi élményt lesz ez a játék.

# Shin Megami Tensei: Persona 3 FES (PS2, 2008)

A Persona 3 először 2007-ben jött ki, de rá egy évre megjelent ismét kibővítve, ez volt a FES. Ebben a második kiadásban kapunk plusz egy új fejezetet a fő történetszál után, ez lenne a "The Answer." Szerintem nagyon jó ötlet volt ilyen módon megtoldani a történetet. Az egy más téma, hogy ez a fejezet eléggé megosztja az embereket. Erről majd később.

Makoto Yuki egy este megérkezik Port Islandre, ezzel viszont tudta nélkül végzetes eseménysorozatot indít el. Felvételt nyer egy különleges csapatba, a SEES-be, aminek tagjai megidézhető Personak segítségével veszik fel a harcot az embereket fenyegető árnyak ellen. Az alakulat célja végezni az árnyakkal és eltörölni a Dark Hour nevezetű eseményt ami minden éjfélkor megtörténik és lehetőséget ad az árnyaknak a támadásra. Ahogy halad a történet, egyre több részletre derül fény, kiderül miért is létezik egyáltalán a sötét óra, az árnyak, kik felelősek ezért és hamarosan eljön egy olyan ellenség, akinek a legyőzése teljességgel lehetetlen áldozatok nélkül.

Az első és legnagyobb meglepetés számomra az az volt, hogy az előző Persona címekhez képest átalakították a harcrendszert és a Persona rendszert. Az első kettő játékban sem voltak ugyan olyanok, de amit a harmadikba tettek, az köszönőviszonyban sincs azzal, amit eddig megismertünk. Érdekes azért. Az ember ha kiválaszt egy címet, akkor általában tudja, hogy abban a játék sorozatban "mi a szokás" és mit szoktak beletenni. Ezt most itt felejtsd el. Ettől függetlenül mindhárom részét imádom, nem arról van szó. Eléggé merész húzás így részenként változtatni egy olyan fontos dolgot, mint a harcrendszer, de eddig bevált. De őszinte leszek, nekem hiányzott, hogy ezúttal nem démonokkal harcolunk és beszélgetünk a harcok alatt, hanem random árnyakkal. Tudom, megvan a háttértörténete ennek, de akkor is.

A másik hatalmas változás, hogy a csapatod tagjait nem irányíthatod. A harcmezőn Makoto az egyetlen akinek közvetlen parancsot lehet adni, a többieket meg irányítja a játék. Max taktikát állíthatsz be, hogy mi alapján cselekedjenek. Ez egy olyan pontja a harcredszernek amivel sokan nem tudtak megbarátkozni, de nekem tetszett. Tetszett, mert éreztette velünk, hogy tényleg egy csapatban játszunk. Az, hogy csak taktikát állíthattunk be segített, hogy beleéljük magunkat Makoto helyzetébe, mint a csapat vezetője. Így is izgalmasak és élvezhetőek voltak a harcok, az AI pedig meglepően jól képes volt irányítani a csapat tagjainak cselekedeteit. Úgy értem a legtöbb esetben az éppen megfelelő és a helyzethez a legjobban illő döntéseket hozták meg.

Aztán ott van a Persona rendszer. A Personak a játéksorozatban különböző megidézhető démonok / istenek / mitológiai lények. Eddig, az előző két részben mindenkinek a csapatban lehetett váltogatni a felszerelt Personat, itt nem. Itt csak Makotot érte ez a megtiszteltetés. Abból a szempontból logikus, hogy most nem is irányíthattad a csapatod tagjait. De azért... hiányzott ez a része is. Megértem, hogy miért így lett megoldva és nem panaszkodom, mert a játék vége felé kellően erős és hasznos mindenki Personaja. Igor és a Velvet Room szolgáltatásai (új Personak létrehozása) szerencsére megmaradtak. Igor a legjobb, imádom.

Újabb változás az eddigi részekhez képest a Social Link rendszer. Makoto különböző emberekkel ismerkedhet meg, töltheti a szabadidejét aminek a hatására erősödik a kapocs közöttük ami... több dologra is kihat. Tetszett ez a része, mert egyrészt érdekesek voltak ezek a bejátszások, másrészről meg kicsit megtörték a monoton harcokkal töltött időt, feldobták a mindennapokat.

Az utolsó harc hangulata több volt, mint tökéletes.

Ezer és ezer dolgot írhatnék még róla, de ez most nem részletes ismertető. Összességében nagyon tetszettek az újítások amikkel él a játék a sorozat előző részeihez képest, annak ellenére, hogy azokat is imádtam. Mindegyiket szeretem, csak másképpen. Persona játéktól megszokott módon a történet érdekes, kissé csavaros és mély komoly mondanivalóval. Azt mondják ez a sorozat legsötétebb része és eddig... azt hiszem van benne valami. A többi rész sem volt csupa napfény és boldogság, de ez a 3. igazán szíven tudja találni a játékost és maradanadó nyomot hagyni a lelkében. Egyszerre gyönyörű, szomorú és kegyetlen.

A játékból készült 4 részes OVA sorozat is ami eléggé jól visszaadja a történetet, nyilván megvágva és kicsit megvariálva helyenként. De minőségi munka és jó volt nézni. Mert megnéztem, igen. Viszont azoknak, akik nem ismerik az alap történetet, kicsit talán bonyolult lehet és random is helyenként.

És akkor kicsit a "The Answer" fejezetről, ha már előzőleg emlegettem. Ebben láthatjuk, hogy mi történt a játék cselekménye után és kifejti azt is, hog mi történt a fő történetvonal legvégén. Ez a legjobb része, hogy kapunk plusz infókat. A baj csak az, hogy... először is eléggé monoton. Lényegében színtiszta harc néhol megszakítva egy-két bejátszással amik igaz érdekesek, de nem tudják elvonni a figyelmet a sok harcról. A másik, hogy ezt a fejezetet eleve automatikusan hard szinten kell játszani, mert nincs más opció. Ez a két dolog pedig azt eredményezi, hogy nem hogy csak sok a harc, de sok esetben hosszúak is és nehezek. Egy idő után belefáradhat az ember, sokan panaszkodtak erre. Szóval jó ötelt volt ez a fejezet, de szerintem meg lehetett volna oldani jobban is. Az anime adaptációban nem szerepel ennek a fejezetnek a tartalma.

Itt hagyom a Persona 3 Reload (Xbox) openinget. Miért azt? Mert jobban tetszik, mint a FES op, azért. A történet ugyan az, a karakterek ugyan azok, szóval mindegy. Itt hagyom még ezt a dalt is: [Burn My Dread] csak azért mert nagybetűs epic és hihetetlen volt az utolsó csata miközben ennek az egyik alternatív változata ment.

Így utószóként... akinek lehetősége van rá, az mindenképpen szerezze be és próbálja ki, mert maradandó élmény lesz. Ezerféle konzolra és PC-re is kijött már, nagyon megéri.