Horror maraton #1

Üdv.

Ahogyan egyszer megemlítettem, elhozok egy kis összefoglalót a horror filmes utam eddigi állomásairól. Ezekről a filmekről írtam már pár sort előző blogban, mikor megnéztem őket, de most szerettem volna összegyűjteni az eddigieket és egyben látni az egész listát, hozzátenni egy-két dolgot a régebbi írásaimhoz ami időközben eszembe jutott. Aztán ahogyan végignéztem rajtuk... rájöttem, hogy ez sok lesz egy bejegyzésnek. Így kezdjük szépen az elején, előre vettem a némafilmeket és a fekete-fehér filmeket! A többi majd érkezik és... szerintem megtartom ezt a formát, nem egyesével írok róluk, hanem bevárok párat és többet hozok, nekik szentelve egy egész bejegyzést. Ez eddig miért nem jutott eszembe?

Ahogyan a bevezetőben írtam, ez a némafilmek és fekete-fehér filmek bejegyzése! Igazán izgalmasak ezek a filmek is, néha képesek akár többet is adni, mint a modern horror filmek. A némafilmeket nagyon szeretem. Írtam már erről párszor régebbi blogon, de most leírom még egyszer. Imádom ahogyan a színészek átadják az általuk megjelenített karakterek érzéseit, gondolatait szavak nélkül. Ahogyan látni az arcuk minden mozdulatát. Igenis figyelned kell, mert akkor, ott történik előtted és ezt látni kell, nem nézhetsz félre. És ez annyira jó, annyira kifejezőek, még az is, ahogyan a tekintetük megváltozik, ezt imádom ebben a műfajban. Igen, sok esetben túloznak is, de ez mind azért történik, hogy a néző jobban megértse mi történik. De én valahol ezt is hangulatosnak találom. És akkor a felvezetés után után jöjjön a lista, a némafilmekről és fekete-fehér horror filmekről, amiket eddig láttam.

# Frankenstein (1931)

Azt hiszem talán ez volt az a klasszikus horror film amivel elkezdtem ezt az egészet. De már nem nagyon emlékszem, akkor még nem volt konkrét célom megnézni minél több ilyen klasszikusnak minősülő alkotást, csak kíváncsi voltam.

Mikor elkezdtem a filmet, sejtettem, hogy semmi köze nem lesz a könyvhöz és... valamilyen szinten igazam is lett. Igazából ez az átírt történet annyira nem tetszett, jobb volt a könyv. Valami azért maradt benne az eredeti mű mondanivalójából, de... de akkor sem nyűgözött le.

Szerintem mindenki ismeri Mary Shelley Frankenstein c. könyvének történetét még ha csak felületesen is. Adott nekünk egy tudós, Dr. Frankenstein, aki megalkot és életre kelt egy emberi lényt és... nagyjából ennyi a közös vonás a film és a könyv között.

Azt viszont meg kell jegyezni, hogy hiába nem tetszett, amit a történettel műveltek, a szereposztás és a színészi játék az több volt, mint tökéletes. Itt van nekünk Boris Karloff, mint a lény, Colin Clive, mint Frankenstein, Dwight Frye, mint a tudós asszisztense (megjegyzem ilyen karakter nincs a könyvben). Hármuk alakítása tetszett a legjobban, Colin Clive, mint a tudós fantasztikus volt, az az őrület amit megjelenített a képernyőn, egyszerűen nem lehet nem szeretni érte. Hozzá kapcsolódik az egyik kedvenc jelenetem, és megjegyzem a leghíresebb is, az "It's alive!" jelenet (ami az eredeti műben amúgy nem történt meg) :

Érdekesség, de annak idején több jelenetet is cenzúráztak a filmből. Például mikor meghal a kislány, akivel a lény játszik, vagy Frankenstein egyik mondatát amiben az "Isten" szót használja. Ez a feljebb beszúrt "It's alive!" jelenetben hallható is. A későbbi kiadásokban visszaállították (szerencsére) ezeket a részeket.

Az eredeti forgatókönyvben a film végén meghalt volna Frankenstein és a lény is, de túl sötétnek ítélték ezt a véget és a film végül happy endet kapott azzal, hogy Frankenstein mégis túlélte. Ettől eltekintve eléggé lehangoló valahol ez a vég is, az égő malmos jelenet a film végén egyszerre szörnyű és tökéletes, annyira... tragikus. Nem mintha a könyv vége olyan vidám lenne, de mégis, ez az újfajta ending sem volt számomra annyira happy end, még akkor is, ha a doktor megmenekül a végén.

Annyi mindent elferdítettek a mozik ezzel a csodás könyvvel kapcsolatban, hogy fáj a szívem. Ehhez biztos hozzájárul az is, hogy az egyik kedvenc könyvemről van szó. Lehet a jövőben majd írok egy "tisztázó bejegyzést" amiben összevetem a tévhiteket a valósággal a könyv történetével és karaktereivel kapcsolatban. Érdekelne ez egyáltalán valakit?

# Dracula (1931)

A klasszikus Dracula Lugosi Béla főszereplésével! Igaz ez sem fedi le teljesen a művet amiből készült, de legalább egy fokkal jobb feldologzás, mint a Frankenstein volt. Már ami a történetet illeti. A többi persze ebben az esetben is imádnivaló. Lugosi, mint Dracula tökéletes. Ő az igazi Dracula, efelől semmi kétség. Ahogyan előadta a karaktert, egyszerre volt vonzó, de mégis veszélyes.

Ennek a filmnek a története megintcsak olyasmi, amit mindenki ismer már. Dracula, a vámpír Angliába utazik és terrorban tartja a népet, de egy bátor professzor, Van Helsing felveszi a harcot vele.

Mondjuk megnéztem volna azt a jelenetet mikor Megölik Lucit a kriptában, mint vámpír, mert a könyvben nagyon tetszett az a rész. Viszont mindent nem lehetett belerakni, már csak a műsoridő miatt sem.

Azt értékeltem, hogy a film hozzáadott némi humort is Martin és a szobalány személyében. Volt egy nagyon jó jelenetük, amin tényleg csak mosolyogni tud az ember:

Szobalány: He's crazy!
Martin: They're all crazy. They're all crazy except you and me. Sometimes I have me doubts about you.
Szobalány: Yes.

Itt hagyom Renfield "Rats!" jelenetét, mert nagyon szerettem azt a fickót. Persze, Dracula mindent vitt, de Renfield sem volt semmi, Dwight Frye nagyon hatásosan elő tudta adni a bolondot. De tényleg, a hangsúly, ahogyan beszél, a mimika, a testbeszéd... tökéletes. Tetszett még az is, hogy Renfield hiába volt bolod, mégsem egy lekötözött őrültként láthattuk, hanem normális személyként, olyan volt, mint mindenki más. Persze leszámítva a furcsa a viselkedést. Csak ez árulta el nekünk, hogy nincs valami teljesen rendben vele. Az, hogy így ábrázolták az ő karakterét, szerintem "egy szintre" emelte őt a film többi szereplőjével. Hiszen ő is fontos volt a maga módján. De mégsem egy sajnálnivaló, buggyant, lekötözött fickó volt egy gumiszoba mélyén és ez tetszett.

Volt egy emlékezetes pillanatom ezzel a filmmel. Mikor először néztem, és éppen a Dracula vs. Van Helsing jelenet ment, emlékszem, visszatartott lélegzettel figyeltem a képernyőt és vártam mi fog történni. Így utólag visszanézve nem tudom mit fogott meg ennyire abban a jelenetben, de mikor akkor, ott először láttam, az az érzés olyan jó volt és úgy megmaradt bennem.

# Nosferatu (1922)

Ez a film... Imádom. Ennyi. Na jó... Valójában ez az alkotás nagy vonalakban Bram Stoker Drakuláján alapszik. Viszont a neveket kicserélték, hogy elkerüljék a jogi vitákat. Ezt viszont nem sikerült. Éppen ezért, az eredeti tekercseket megsemmisítették, de külföldön maradtak még másolatok. Hála ezeknek a külföldi színházaknak, a mai napig élvezhetjük ezt a különleges alkotást.

Magáról a műről. Egy német némafilmről van szó ahol többnyire leírások társulnak a jelenetek mellé és egy kevés párbeszéd. Én nagyon élveztem miközben néztem, mert a zene tökéletes volt a jelenetekhez és a színészek is remekül játszották a maguk részét. Aki egyszer megnézi ezt a művet, az nem tudja kitörölni már Orlok gróf képét az agyából. Ijesztő karakter, komolyan. Az Orlokban a legjobb, hogy nem kell semmit csinálnia ahhoz, hogy megteremtse a hangulatot, azt a rémísztő atmoszférát, nem kell tennie semmit ahhoz, hogy az embert tartson tőle. Elég csak ránézni. Max Schreck játszotta el a gróf szerepét és azt hiszem ezzel az alakítással egy olyan karaktert hozott létre, ami örök. Itt megjegyzeném, nemrég jutott a tudomásomra, hogy Orlok gróf nem csak egy vámpír volt ebben a műben, de a pestis megtestesítője is, ezért olyan patkányszerű a megjelenése.

Itt hagyok egy jelenetet, eléggé hatásos és tökéletes a hangulata. Komolyan, imádom az ilyen horrort. Mikor az ember saját maga látja meg azt, amit nem kellene, mikor rájön arra, hogy figyelik, az utána lévő izgalom, félelem ami teljesen eluralkodik rajta. Ez... ez százszor jobb bármilyen jumpscare marhaságnál.

# Hands of Orlac (1924)

Ez a film szerintem nem csak horrorként, de krimiként is jól működik.

A törénet szerint Paul Orlac, a híres zongorista egy nap vonatbalesetben elveszti a kezeit. Viszont egy kísérletező kedvű orvosnak köszönhetően az elvesztett kezei helyére műtenek két másikat amik egy kivégzett bűnözőtől származnak. Orlac és felesége először megörülnek a váratlan fordulatnak, de később, mikor a férfi megtudja, hogy egy bűnöző kezei kerültek hozzá, úgy érzi a kezek őt is bűnbe viszik. Orlac nem képes ezekkel a kezekkel zongorázni, ezért pedig hamarosan pénzügyi gondjaik is adódnak, később pedig feltűnik egy holttest, a kivégzett bűnöző kése és az ujjlenyomatai a tett színhelyén.

Először elindít egy történet szálat, majd egy másikat később, végül pedig a megoldás részben mindkettőt összehozza és megoldja. Annyira egyszerű és egyben nagyszerű. De az egész filmre lehet ezt mondani, elvégre Orlac a saját kezeitől tart, nem valami sötétben leselkedő szörnytől vagy más fenyegetéstől. Épp ellenkezőleg, attól tart, hogy ő maga válik gyilkossá, egy olyan dologtól tart, ami a része (már), a kezektől, amiket kapott.

Nagyon tettszett a feleség és Orlac kapcsolata, annyira támogatóak voltak egymással. A felesége végig mellette állt, biztosította arról, hogy vele van, hogy szereti és mikor megkövetelte a helyzet, akkor felállt és cselekedett. Akkor is ha éppen nagyon félt. A tekintete pedig néha mint egy támadni készülő anya tigris... Érezni lehetett az elhatározását. Egyszerűen csak szép páros voltak együtt. Orlacot Conrad Veidt játszotta és nagyon tetszett az alakítása, a feleségét pedig Alexandra Sorina. Ami Orlac karakterét illeti, több jelenet is volt amiben csak Conrad Veidt uralta a képernyőt és próbálta átadni azt a horrort amit Orlac érzett a kezei miatt. Érdekesek voltak ezek a részek, mert tényleg nem láttunk mást, csak a színészt, de mégis képes volt lekötni az ember figyelmét.

# The Cabinet of Dr. Caligari (1920)

Megint egy olyan mű, ami nagyon megmaradt bennem. Már fogalmam sincs hogyan kerültem vele kapcsolatba, de emlékezetes élmény volt megnézni és a mai napig jó filmnek tartom.

A történet egy csendes kisvárosban játszódik ahová egy nap megérkezik egy magát Dr. Caligarinak hívó ember és az alvajáró Cesare. A doktor szerint Cesare képes válaszolni bármilyen kérdésre, ismeri a mútat és a jövőt. Főszereplőnk, Franzis barátjának is tesz egy jóslatot, miszerint a férfi meg fog halni még aznap este. Miután valóban beteljesedik a jóslat, Franzis elindul, hogy utána járjon az esetnek és kiderítse van-e valami köze Dr. Caligarinak vagy Cesarenak a barátja halálához. A történet végén pedig kapunk egy olyan plot twistet, amire senki nem számít és tökéletes.

A film a helyszíneket egészen különös módon ábrázolta. Minden olyan furcsa, olyan őrült, szépen játszik a formákkal és a fényekkel. A fények, árnyékok a helyszínek esetében a díszletre vannak festve, nem pedig konkrét megvilágítást használnak, de ez is ad egy nagyon jó hangulatot és fokozza a különös, szinte rémálomszerű érzést. Ezt nagyon szeretem ebben a műben.

A karaktereket is szépen eltalálták. Dr. Caligarit Werner Krauss játszotta és te jó ég, tökéletesen sikerült neki megeleveníteni az őrült, furcsa doktort. De itt van még nekünk Conrad Veidt is, mint Cesare, imádtam az alakítását, egyszerre sikerült szerethetően de mégis ijesztően előadnia Cesare karakterét. Persze a többi színész is igazán jó alakítást nyújtott, de őket szerettem volna kiemelni.

Az egyik legelső horror filmként tartják számon.

Nagyon jó film, különleges látvánnyal és hangulattal, az egyik kedvenc némafilmem.

# Psycho (1960)

Ez azért néztem meg, mert mégis csak hatalmas klasszikus és olyan sok helyen láttam már rá utalást. Meg kellett néznem miért tartják olyan fantasztikus filmnek. Szóval megtettem és... nem csalódtam. Még valami, egy regény volt az alapja a filmnek.

A film elején megismerhetjük Mariont aki egy irodában dolgozik. Egy nap rábíznak egy nagyobb összeget, hogy vigye be a bankba, a nő viszont ahelyett, hogy teljesítené ezt a kérést, elmenekül a pénzzel. Útja során a vihar és a kimerültség miatt nem marad más választása, meg kell szállnia az út szélén lévő Bates motelben. Itt ismerkedik meg a motelt vezető Normanel, egy különös fiatalemberrel akire úgy tűnik igazán nagy hatást gyakorol a közeli házban élő édesanyja.

Tulajdonképpen legelőször Norman karaktere egészen szimpatikus volt. Látni lehetett rajta, hogy nincs minden rendben, de mégis olyan kedvelhető, olyan... kissé esetlen figura volt. Aztán persze megismerhetjük egy teljesen más arcát is a történet alatt, viszont ez a kettősség teszi olyan érdekes és izgalmas karakterré, a film végére pedig egészen ijesztővé is. De valahol pont ezért imádom Normant, ezért olyan emlékezetes figura. Ami azt illeti, tényleg eléggé megszerettem a karakterét.

Maga a film elég lassan indul be, de attól a ponttól, hogy Marion és Norman találkoznak, teljesen magával tudja ragadni a nézőt. A filmnek két fénypontja volt számomra, az első a Marion és Norman között zajló esti beszélgetés, a másik pedig a legendás fürdőszobai gyilkosság jelenet. Mindegyik magában igazán érdekes és izgalmas, de a azt hiszem a színészek (Anthony Perkins és Janet Leigh) alakítása az, ami miatt mégis olyan kiemelkedő ez a két jelenet.

Talán érdekes, de nem is mondanám rá, hogy teljesen horror film. Inkább horror és krimi, hiszen sok időt töltenek el azzal is, hogy kiderítsék ki gyilkolt. Azaz a két kedvenc műfajom egy filmben, ráadásul remekül előadva.

# Andalúziai kutya (1929)

Ez... valójában nem is horror film, hanem egy szürrealista némafilm. Viszont van egyfajta hangulata ami felkavarhatja az embert. Nincsenek benne erőteljes ijesztő jelenetek, de mégis, maga a filmnek az össze-visszasága, egy-két nyugtalanító jelenete miatt mégis berakom a listába. A filmet Luis Buñuel filmrendező és Salvador Dalí festőművész közösen álmodták meg. Szó szerint. Egy nap az álmaikról beszélgettek és Dalí felvetette, hogy készítsenek egy filmet az álmaikban szereplő képeket felhasználva. Ez annyira szép és kreatív szerintem. Főleg, hogy tényleg lett is valami ebből az egész ötletből és ez a film híres is lett.

Maga a film eléggé nehezen követhető, köszönhető ez annak, hogy egy szürrealista alkotásról beszélünk. Ettől függetlenül szerintem érdekes és szép. Úgy értem... Lehet, hogy se füle se faka ránézésre annak amit látunk a képernyőn, de mégis, képes szórakoztatni, képes kielégíteni az ember szépség, művészet ránti igényét. Ebben az alkotásban nem kell logikát keresni, nem kell megpróbálni összekapcsolni a jeleneteket, a karaktereket, nem kell követni hol vagyunk időben, térben. Csak nézni kell és hagyni, hogy magával ragadjon, hogy élményt adjon. Azt hiszem ezt a filmet érezni kell, nem pedig érteni. Remélem van bármi értelme annak, amit itt most írok. Ha betesszük ezt a filmet, akkor teljesen el kell vonatkoztatnunk minden más normális értelmeben vett filmtől, mert más szinten van, mint azok. Kell hozzá egy lelkiállapot, egy hajlandóság a befogadására és ha ez megvan, akkor sikerül majd élveznünk is.

Még annyit megemlítenék, hogy a film egyfajta "álom logika" szerint van felépítve. Mindenki tudja mire célzok most szerintem, hiszen a legtöbb ember szokott álmodni. A jelenetek csak úgy jönnek egymás után látszólag mindenféle logika és átvezetés nélkül. Számomra az álmokban az az egyik legizgalmasabb dolog, hogy véletlenszerűnek tűnnek, de mégis, a képek, a szimbólumok, a helyzetek amiket látunk, minden ami megtörténik, visszavezethető a való világba és az ottani eseményekre, az érzéseinkre. Valószínűleg ennek most semmi köze ehhez a filmhez, de mégis, izgalmas lenne ha lenne benne egy ilyen háttérjelentés vagy hogyan fogalmazzak.

Egyelőre ennyi. A következő részben kicsit tovább lépünk, jön néhány slasher killer film és még több klasszikus. Közben persze igyekszem megismerni és élvezni további alkotásokat is a témában.