Gamer vagyok #12

Üdv.

Jöjjön ismét a következő csomag. Jó hosszú bejegyzésre sikeredett. Egyre hosszabbak a játékos bejegyzéseim, hm.

Már nem tudom minek a hatására, de vágytam már egy nyugis, kedves játékra, így esett a választás a következőre: Harvest Moon DS Cute (NDS). Nem tudom eddig miért nem próbáltam ki, pedig tudomásom volt a létezéséről. Őszintén szólva szerintem a More Friends of Mineral Town (GBA) óta a legjobb HM játék amivel játszottam. Még akkor is ha kicsit érdekes néhol.

Ezek után nagyon nem tudtam mit akarok, több játék intro videóját végignéztem mire rátaláltam erre: Onimusha: Warlords (PS2). Megragadott a hangulata, hogy a középkori japánban játszódik, hogy... hack & slash. Régebben azt vallottam, hogy a hack & slash játékok nem nekem valóak, de rájöttem, hogy néha bizony szükségem van rájuk.

Az Onimusha eléggé rövid játéknak mondható, szóval megint gondolkodhattam mit szedjek elő. Eléggé régen a listán volt a Titan Quest: Anniversary Edition (PC), szóval gondoltam adok neki egy próbát. Annak ellenére, hogy eléggé nagy volt és hát PC játék, szóval a telepítéssel is szórakoznom kellett. Nem szeretek telepítgetni. De legalább megérte elővenni.

Aztán... Elhatároztam magam, hogy lezárok egy nagyon régi fejezetet az életemben. Már jóideje a listámon van, hogy ki kellene játszani teljesen a Castlevania 64-et (Nintendo 64), csak valahogy mindig eltolódott, elfelejtődött, pedig a feljavított verzióját, a Castlevania - Legacy of Darknesst már nagyon szokszor kijátszottam. Itt volt az ideje ennek már. Na meg, egy Castlevania játékot mindig jó elővenni.

# Harvest Moon DS Cute (NDS, 2005)

Mikor nekiálltam ennek a játéknak nem sok előismeretem volt, így meglepett mikor kezdésképp a Harvest Goddess kezdett el kérdezősködni. Nem értettem mit akarnak ezzel, de válaszoltam a kérdésekre és végül a fő karakterem Clair lett a More Friends of Mineral Town-ból. Ami megjegyzem az egyik kedvenc Harvest Moon játékom, szóval örültem neki. Utána néztem ennek a kérdezősdinek és kiderült, hogy a Harvest Goddess kérdései döntik el, hogy melyik lánnyal játszik majd a játékos. Milyen különös, mégis jó megoldás. A másik lehetőség Pony a Wonderful Life-ból.

Mellesleg meg kell jegyezni, hogy ez a játék a Harvest Moon DS lány verziója. Imádom egyébként, hogy a HM játékokat duplán adják ki fiú és lány verziókban. Nyilván ez valahol lehúzás is lehet, de nekem akkor is tetszik.

Na de vissza. A történet szerint a főszereplő egy farmer, de valahogy nem megy neki a gazdálkodás méghozzá a hanyag hozzáállása miatt. A Harvest King elküldi a Harvest Goddesst, hogy tegyen valamit az ügy érdekében, viszont az istennő nem igazán lát semmi esélyt arra, hogy meggyőzze a lányt. A királynak viszont nem tetszik a nő hozzáállása, hogy egyből mindent felad, így mérgében eltünteti a segítőivel együtt. Reggel felébredve Claire egy üzenetet talál amiben a Harvest King megírta neki, hogy mi történt az istennővel és hogyan hozhatja vissza. Nyilván kemény munkával minél jobban fel kell virágoztatnia a farmot! Innentől pedig... a játékosra van bízva, hogy ez megtörténik avagy sem.

Hát... voltak már ennél jobb történetek is a sorozatban, de elfogadom. A fiú verziónak más a története egyébként. Abban a Witch Princess tünteti el véletlenül egy vita folyamán az istennőt.

Igazából aki ismeri a Harvest Moon játékokat, az ismeri ezt is. Akkor is ha soha nem játszotta, hiszen ugyan azt kell csinálni. Persze kapunk extrákat, fejlesztéseket, ezekről írnék inkább. Mivel a Harvest King nem csak az istennőt tüntette el, hanem a segítőit is, így kezdéskor nincs egyetlen Harvest Sprite sem a játékban, neked kell megtalálnod őket úgy, hogy teljesítesz különféle feltételeket. Mondjuk fogj ki x darab halat, adj el x darab farmon termett zöldséget, használd sokat az xy szerszámot. A játékban 101 Harvest Sprite van, szóval... jó keresgélést. Miért olyan fontos, hogy megtaláld őket? Először is, segíthetnek neked a munkában, másodszor pedig ha visszahozol 60 segítőt, visszatér az istennő is, ez pedig feltétele annak, hogy összeházasodj a kiszemelteddel. Nem tudom mi köze van egymáshoz a kettőnek, lényegtelen.

Először nagy meglepetést okozott ebben a játékban a Seed Maker tool. Bedobálhatsz mindenféle terményt amiből magot csinál. Sok magra lesz szükséged ebben a játékban, mert lehet magasabb szintű terményeket is nevelni. Ha egy földterületre több magot szórunk, akkor nagyobb lesz a valószínűsége, hogy a leendő termény magasabb szintű lesz. Azaz több pénzért tudjuk eladni. Hé, ez nagyon tetszett! De ott van még a Cannery Maker ami konzerveket csinál a terményeidből, ezeket is drágábban tudod eladni. Plusz a melegház.... meleg... pince, amit a házad alá építhetsz és egész évben termeszthetsz benne szezonális zöldséget vagy amit akarsz. Így a tél közepén is lehet mondjuk paradicsom terményed! Ezek milyen jó fejlesztések már. Gondolná az ember, hogy így meg van oldva az összes anyagi problémája, elvégre csak beveti a pincét magasabb szintű ananásszal amit aztán konzervként elad és dől a pénz. Hát... valahol ez tényleg így van. Viszont a másik oldalon van néhány olyan kiadás amit meg kell lépned és bizony nagyon mélyen a zsebedbe kell nyúlnod. Gondolok itt a farmon való építkezésekre mondjuk.

Persze lehetne még mesélni estig arról mit lehet még csinálni a farmon és környékén, de ugrojuk egy másik részre most, a bugokra. Van egy-két érdekes bug a játékban, mégis, a játékosok szerint a fiú verzió bughalmazához képest a DS Cute eléggé jól teljesít, egy csomó hibát kijavítottak benne, amit jó hallani.

Viszont javíthattak volna a leendőbelik felhozatalán is. Forget-Me-Not Valley férfi felhozatala nem éppen a legjobb és ez nem csak az én véleményem. Vannak olyan pasik, akikben... lehet látni valamit, de őszintén szólva nem sok fogott meg. Kivéve...! Kivéve Skye. Aki plusz, "titkos" pasiként van a játékban és a játékos csak akkor fedezheti fel a jelenlétét ha jó helyen van jó időben. Mondjuk az éjszaka kellős közepén a város legnagyobb házának a környékén. Mit keresnék ott késő este? Ki tudja, viszont Skye-nak igenis sok oka van arra, hogy ott legyen, hiszen ő a helyi tolvaj. Eh, igen. Egy bűnöző, mint választható férj jelölt. Amint megláttam, tudtam, hogy ő KELL. Annak ellenére, hogy kb kirabol mindenkit aki a faluban lakik és a falusiak konkrétan laposra akarják verni, főszereplőnk pedig falaz neki. ... Kaland! Megjegyezném még, a falu lakossága a Wonderful Life szereplő gárdája, a helyet pedig néha meglátogatja pár karakter Mineral Town-ból.

Huh, így is túl sokat magyaráztam már erről a játékról... A lényeg, hogy a DS Cute sokkal stabilabb, mint a sima DS és ami engem illet, az egyik legjobb Harvest Moon játék amit eddig játszottam. Könnyen kezelhető, a behozott úgy dolgok a játékmenet javára váltak. A karakterek és a történet kicsit gyenge nekem, de ez legyen a legnagyobb probléma. Aki szereti ezt a játék sorozatot, annak mindenképpen ajánlom, jó élmény lesz.

# Onimusha: Warlords (PS2, 2001)

Ahogyan írtam, több játék introját végignéztem mire eljutottam ehhez. Nem is tudom. Végül is nem bántam meg, mikor nekikezdtem, nem is tudtam, hogy egy játék sorozatról van szó.

A cselekmény a harcok dúlta Japánban játszódik ahol hadurak küzdenek egymással az ország birtoklásáért. Viszont furcsa események veszik kezdetüket, ezekért pedig úgy tűnik maga Oda Nobunaga a felelős. Szörnyek tűnnek fel és elrabolják Yuki hercegnőt a Inabayama kastélyból. Samanosuke, a fiatal szamuráj indul el, hogy megmentse a lányt és kiderítse mi történik pontosan.

Ez az intro annyira... drámai. Véleményem szerint túlságosan is túl van drámázva, de... a hangulatot legalább megteremti.

Most az intro videót szúrom ide be mert... egyszerűen nem tudtam pillanatképeket csinálni. Próbálkoztam, de annyira elmosódtak a képek és annyira kivehetetlen volt mi is történik, arról nem is beszélve, hogy sok esetben távoliak a karakterek és alig lehet látni valamit, vagy túl gyorsan mozognak. Nem tudom, ilyen nem szokott előfordulni velem. Egyébként maga a látvány, a pályák felépítése nagyon jó, nagyon szép, igazán hangulatos az egész kastély. A zenére is ezt lehet mondani. semmi probléma nem volt a kor hangulatának megteremtésével, azt is mondhatjuk, hogy tökéletesen átadták.

De most térjünk át magára a gameplayre. Samanosuke egy képzett szamuráj, aki egy karddal harcol. A játékban felszedhetsz háromféle gömböt, amik elemi erőt adnak a fegyvereidnek, tűz, villám és szél. Mindegyik erősítőnek más-más tulajdonsága van. Az elemi erőt adó gömböket erősítened kell, megvan nekik is a szintjük, pont ahogyan a fegyvereidnek is. Samanosuke nem lép szintet, csak a fegyverei. Mindegyik fegyvert / gömböt erősítened kell, mert vannak ajtók amiket csak különböző szintű gömbökkel lehet kinyitni. Samanosuke használhat még íjjat is ami igazán jól jön a tetőkön tartózkodó ellenséges íjjászokkal szemben. Ezen kívül különböző technikák, kombók lesznek még a segítségedre amiket a férfi a harcok alatt bevethet. Van még egy játszható karakterünk is, Kaede, Samanosuke segítője, egy kunoichi (női ninja). Kaede nem rendelkezik olyan szupererőkkel, mint a férfi, de helyette tud zárakat feltörni. Alap fegyverként egy rövid kardot használ, távolsági fegyverként pedig dobótőröket. Kaedevel nehéz jászani, mert nagyon sérülékeny és nincs is olyan ereje, mint Samanosukénak, így a legjobb amit vele tehetsz, hogy megpróbálod elkerülni az ellenségeket ahelyett, hogy harcolnál velük. Volt egy része a játéknak, ahol együtt kellett működniük és különböző logikai puzzle feladványokat megoldani miközben felváltva írányíthattad a karaktereket. Azt a részt eléggé jól megoldották szerintem.

Az irányítás az... egy olyan dolog amit vagy meg tud szokni az ember, vagy nem. Én nem nagyon tudtam és ahogyan olvasgattam a neten, mások sem. Érdekes, mert más játékokban nem zavar az ehhez hasonló irányítás, de itt igen. Mikor... Az előre gombbal előre megy a karakter, az oldalsó iránygombokkal pedig forog. Van ennek valami megnevezése, de folyton elfelejtem. Ami még kissé zavaró volt, hogy alig kap élet visszatöltést az ember. Mikor szörnyeket öl Samanosuke, háromféle "lélek" jelenhet meg az ellenség halála után amit fel lehet szedni. A sárga HP pontot tölt vissza, a pirosal fejleszthetőek a felszerelések, a kék pedig a mágikus erőt növeli. A játékban vannak HP visszatöltő itemek, de eléggé minimális számban.

Hát... Azt nem mondom, hogy annyira megkedveltem volna ezt a játék sorozatot, de az kétségtelen, hogy maga a játék jól van felépítve és a műfaj kedvelőinek biztosan elnyeri a tetszését.

# Titan Quest: Anniversary Edition (PC, 2016)

Ez a játék egy ideje a listámon volt, de nem éppen szeretem a PC játékokat és eléggé nagy is volt a mérete, így folyton csak tologattam, aztán problémáim adódtak a beszerzésével is. Végül csak összehoztam valahogyan és gondoltam, na jó, álljunk neki végre, kíváncsi is voltam mi is lehet ez. Mert hát megint úgy vágtam bele valamibe, hogy egyáltalán fogalmam sem volt róla mi fog várni rám.

A Titánok elszabadultak, az Isteneknek pedig szükségük van egy hősre, aki megküzd a hadseregnyi démonnal és mindenféle lényekkel. Ez a hős pedig... a főszereplő. Ühm... Ennyi. Őszintén szólva maguk az istenek is megmozdulhatnának ha a tét a világ megmentése, de ez csak egy mellék gondolat. A később kijött bővítmények tovább és tovább fűzik a történetet, de a lényeg mindig ugyan az marad.

Egy akció-RPG játékról van szó, amiket végül is szeretek. A point-n-click megoldás kicsit furcsa volt elsőre, de azt hiszem hamar bejöttem (igen, nem játszottam még soha Diablot, de ami késik nem múlik). Conqueror classban játszottam, mert mikor feljött az első mastery választós menü, elszartam és véletlenül beválasztottam a Warriort. De gondoltam nem fogom ezért újrakezdeni, később pedig felvettem mellé a Defendert, hogy kiegészítse a Warrior szegényes védelmét. Hm. Végül is nem bántam meg, elégedett vagyok a karakteremmel, konkrétan egy tank aki laposra ver mindenkit. Ez pedig tetszik.

Ez az Anniversary Edition magába foglalja a sima játékot és az Immortal Throne kiegészítőt ami plusz egy fejezetet ad hozzá az egész sztorihoz (Hades). Ezek mellé felraktam még a Ragnarök és az Atlantis kiegészítőket. A Ragnarök még egy plusz fejezetet ad hozzá a játékhoz (The North), az Atlantis pedig egy különálló kaland. Mindegyik a fő játék kijátszása után elérhető. Az Immortal Throne és a Ragnarök nyilván egymás után következnek, az Atlantis pedig külön elérhető az Immortal Throne első helyszínéről. Huh. Ja, és ott van még az Eternal Embers kiegészítő is ami ugyancsak egy új fejezetet ad hozzá a történethez, az utolsót és csak Legendary szinten elérhető ami... egy nagy kicseszés.

Ahogyan írtam, a gameplay tetszik és ezt mondhatom a látványra és a zenére is. A helyszínek felépítése, megjelenítése csodálatos, nagyon szépen vannak felépítve. Egyszerűen csak jó rájuk nézni, főleg, hogy a különböző helyeket a régi fénykorukban láthatjuk viszont. Az ellenség designokkal sincs nagy bajom, megszoktam már más játékokban is, hogy újraszínezve látunk viszont karaktereket. Mondjuk meg kell jegyeznem, hogy találkoztam pár eléggé érdekes grafikai hibával, érdekességgel, de azt hiszem a PC játékoknál már ezt is megszoktam. Eddig PC játékokban több grafikai hibát találtam, mint a konzol játékokban. Miért van ez? Ki tudja.

Viszont mint minden játékban, ebben is voltak számomra idegesítő részek. Mondjuk a hatalmas bejárható terület. Ez egyrészről nagyon jó, másrészről viszont borzalmas, mondjuk mikor megölnek a pálya végén és visszarak az elejére, neked pedig át kell gyalogolni a fél világot, hogy visszamenj a ponthoz, ahol leöltek. Agh! Néha már nagyon unalmas volt, főleg mikor a boss, ami 2 csapásból instant leszedte az összes HP pontom valahol a km-es barlang legmélyén van, a sokadik szinten. Menjek vissza csak azért, hogy megint leüssön fél perc alatt, mert annyi időm sincs, hogy egyáltalán felállítsak valami taktikát vagy kiismerjem a mozdulatait. Igen, konrétan most a Manticore harcra gondolok. De megnyugtat a tudat, hogy más is megszívta vele. A további idegesítő dolgok közé tartozik, mikor a játék rá küldd a játékosra vagy 20 ellenséget egyszere és jó szórakozást. Meg mikor nem tudom felvenni az eldobált itemeket, mert mindig valami szerencsétlen észrevesz és nekemjön. Ezek nem olyan dolgok amiket csak úgy figyelmen kívül tud hagyni a játékos, de a végtelen folytatási lehetőség legalább enyhít kicsit a kínjainkon.

Ami a kiegészítőket illeti... Gyorsan megpróbálok végigfutni rajtuk. Az Immortal Throne, ami a Hades fejezetet adja hozzá az egészhez, igazán tetszetős és hangulatos volt. Tetszett a sötét atmoszféra a halottak lelkeivel meg ez az egész túlvilági téma. A Ragnarök is igazán szép volt, látványos. Azt hiszem talán ez tetszett a legjobban a felkerült kiegészítők közül, főleg a havas tájak és a kis faluk ábrázolása, a sötét erdő, mocsarak. Az ellenségek viszont szuper idegesítőek. Az Atlantis... nos, ez annyira nem tetszett. Nem gondoltam volna. Eleve, hogy csak a fejezet végén jutunk el konkrétan Atlantis városába, addig meg csak rohangálunk fel-alá itemeket keresni az utazáshoz. Ne már. Igaz, maga Atlantis romvárosa eléggé nagy, de akkor sem tudott lenyűgözni. Annyira nem érte meg végigmenni rajta, de azért a teljesség kedvéért megtettem. Ami pedig az Eternal Emberst illeti, mivel csak Legendary szinten elérhető, így nem tudtam játszni vele. Pff.

Azt tudnám mondani így végítéletként, hogy egy remek játékról van szó, ami képes hosszútávon elszórakoztatni, lekötni a játékost. Több benne a pozitív dolog, mint a negatív. A játékmenet egyszerű, gyorsan megtanulható és felvehető. Az mondjuk piszkálta az agyam, hogy miért kell sorban kijátszani az összes nehézségi fokozatot? Nem értem. Miért nem kezdhetek mondjuk Epic vagy Legendary szinten? Miért kell kijátszani normál szinten, hogy megnyissam a következőt? Hülyeség. Jelenleg a normál szint után vagyok, Epic szinten a 3. fejezet végén. Nem tudom meddig fogom vinni, meglátjuk. Néha-néha előveszem más játékok mellett.

# Castlevania 64 (Nintendo 64, 1998)

Annyit kell tudni erről a játékról, hogy a Castlevania - Legacy of Darkness előzménye. Történetileg és technikailag is. Először kijött ez, majd kibővítették, feljavították és kiadták megint Legacy of Darknessként. A legnagyobb eltérés a kettő között az, hogy a LoD kapott plusz két játszható karaktert és az eredeti CV64 történetének az előzményét. Na meg olyan apróságok mint plusz ellenségek, plusz karakterek, plusz pályák, a meglévő pályák módosítása. Azért kezdtem el a CV64-et, mert kíváncsi voltam a különbségekre a két játék között és eléggé meglepődtem. Így, a LoD extrái nélkül egy igencsak rövid játék.

A történet szerint... Dracula újjászületett... megint. Ahogy ez lenni szokott minden Castlevania játékban. Két harcos indul el, hogy megküzdjenek a gonosz erőivel: Reinhardt Schneider, a Belmont család leszármazottja aki a Vampire Killert használva veszi fel a harcot és Carrie Fernandez, a fiatal mágusnő, a Belnades család leszármazottja. Reinhardt a családja végzete miatt, Carrie pedig személyes tragédiák hatására keresi fel a sötét kastélyt.

Így, a CV64 kijátszása után kijelenthetem, hogy... a LoD jobban tetszik. Igen, az extrák miatt. Még csak azt sem mondhatom, hogy ennek a játéknak megvan a maga hangulata, mert a LoD-nak is teljesen ugyan ilyen a hangulata, elvégre ugyan az jóformán. Viszont nagyon jó volt előszedni és részben megtapasztalni megint azt az élményt ami a sorozat rajongójává tett. Nyilván sok hibája is van és nem egyszer voltam már azon a szinten, hogy kivágom az egészet, de valahogy mégis az idők folyamán egy jó emlékként maradt meg. Imádom a hangulatot, a helyszíneket. Tényleg, a hangulat az egyik legjobb dolog ebben a játékban és a LoD-ban is. A Forest of Silence tökéletesen megteremti az alaphangulatot első pályaként. Egy erdő kriptákkal ahol random elkezdhet szakadni az eső, a villámok fákat döntenek ki, a halottak felkelnek a földből, vérfarkasok és egyéb szörnyszerű lények bukkannak fel... Irtó jó kezdés. Aztán ott a Villa, ami egy családi tragédiának ad otthont (ezt inkább csak a LoD-ban fejtették ki), vámpírok és szellemek járkálnak az épületben, a villához tartozó kert pedig egy labirintus ahol egy hatalmas, láncfűrész karú, megölhetetlen kertész üldöz a kőszobor kutyáival. Adrenalin szint a köbön.

A másik oldalon viszont meg kell említeni a szörnyű kameraállást és az emiatt idegesítő platform részeket. Ebben a játékban nem az a kihívás, hogy legyőzz egy ellenfelet vagy megkeress egy itemet, nem, itt a platform részek fognak kicsinálni amik sokszor tényleg csak a lehetetlen kamera állás miatt nehezek. Tudom, abból a korból való a játék, mikor még kísérleteztek a 3D-vel, így ez valamennyit enyhít ezen a kritikán, de ettől függetlenül a tény, hogy iszonyatos helyenként, valós.

Jó sokat magyaráztam, nem is tudom miért. Ennyit egyelőre, már vannak elképzeléseim miket fogok legközelebb előszedni, hm. Mindenki vigyázzon magára.

[Eredeti bejegyzés]