Nyomi szerencsétlen utazásai S01-03

Üdv.

Most jöjjön egy ismertető, vélemény kifejtés egy olyan sorozattal kapcsolatban, amit régen is néztem mikor még ment a tv-ben a Cartoon Network kínálatában és nemrég ismét előszedtem a nosztalgia kedvéért.

Ezt a sorozatot akkor ismertem meg, mikor unokahúgaimra vigyáztam nyári szünetekben. Nem most volt, jópár évvel ezelőtt. Megszerettem én is, ők is, együtt néztük mikor ott voltam. A Cartoon Network kínálatában van / volt pár bizarr rajzfilm és ez is éppen ebből az okból kifolyólag fogott meg. Annyira random, annyira agyament és olyan különleges a látványvilág, a hangulat. Hozzá kell még tennem, hogy a sorozat témája is megfogott, mert szeretem a tengeri történeteket és ezt az egész hajós, kikötős témát, szóval mindezek összessége azt eredményezte, hogy egy maradandó sorozat lett a számomra. Éppen ezért szeretnék írni róla. Nemrégiben, már így felnőtt fejjel újranéztem az egész sorozatot és meglepően szórakoztató volt még így is. Na de nézzük miről is van szó benne.

A sorozatnak nincs lineális cselekménye, minden rész egy újabb kaland. A történet Szélvész kikötőben játszódik ahol az energikus kisfiú, Nyomi, és állandó társa, Bütyök kapitány mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Rajtuk kívül megismerhetjük még a város többi lakóját is, mint visszatérő karaktereket és ott van még Lufi is, a bálna, akinek a... szájában élnek és valamilyen szinten Nyomi "nevelőanyja" is. Folyton visszatérő téma a karakterek között egy bizonyos Cukor-sziget megtalálása, amit ugyan mindenki keres, de soha nem látta még senki.

A sorozat alaphangulata komikus. Néha találkozhatunk sötétebb, szomorúbb témákkal, de minden esetben sikerül ezt humoros formában átadnia a rajzfilmnek. Itt azért megjegyezném, hogy volt egy-két rész ahol rácsodálkoztam arra, hogy ezt leadták a tévében. Mondjuk mikor Szélvész egész lakossága pestises lett egy patkány miatt. Nem egy olyan téma, amit csak úgy beszúr az ember egy rajzfilmbe. De mégis, tekintve a sorozat témáját és hangulatát, nem tűnt idegennek ez a rész, inkább jól beleillett a hangulatba. Ezért is írtam az elején, hogy kissé bizarr ez a sorozat, kissé furcsa néhol a humora, de ez teljességgel az előnyére válik és csak méginkább szórakoztatóbbá teszi. Ami nagyon jellemző az egész műsorra az a random, abszurd helyzetek, reakciók. Az ember soha nem tudja mi fog történni a következő pillanatban, hogyan fogják a szereplők megoldani a felmerült problémákat. Mindig kíváncsian várhatjuk a következő agyament, véletlenszerű eseményt. És a legjobb az egészben, hogy hiába szokjuk meg, hogy ez a sorozat ilyen, mindig tudja fokozni és mindig felül tudja múlni önmagát. Alapjáraton többségében egészen egyszerű módon indulnak a történetetek amiket elmesél, de mégis, végül valami egészen vad eseménysorozat lesz mindenből.

A sorozat tele van emlékezetes és jól kidolgozott karakterekkel. Ott van Mentacukor Larry és a cukorból készült felesége, Dr. Barbár, a helyi orvos és borbély egy személyben, Hajófar Loli a vödreivel és a rossz vicceivel, Lady Pénzeszsák és még sokan mások.

A másik dolog, ami miatt tetszett, hogy lehet ott vannak nekünk a főszereplőink akik a műsoridő jelentős részét birtokolják, de ettől függetlenül elég időt ad arra is, hogy megismerjük a város többi lakóját és foglalkozzunk egy kicsit velük is. Ez abból a szempontból volt jó mert minden karakter érdekes volt a maga módján. Jól voltak ábrázolva, mint karakterek, bármelyikükből lehetett volna akár főszereplő is egy külön sorozatban. Az pedig csak érdekesebbé tette a számomra, hogy ezek a karakterek felnőttek voltak. Ez egy olyan sorozat, ahol Nyomin kívül jóformán nincs is más gyerek. Maximum egyszer-kétszer felbukkanó karakterek, de nem állandóak. Kaptunk egy kisgyerek főszereplőt, míg a többiek mind felnőttek, idősebbek. Habár erre van egy pofon egyszerű magyarázat: Bütyök kapitány. Nyomi folyton követi mindenhová az ő kapitányát, és idős tengerész lévén, Bütyök nyilván felnőttekkel teli helyeken fordul meg és az ismerettségi köre is belőlük áll. Nagyon tetszett, hogy egy kisebb közösségben játszódott a történet visszatérő helyzetekkel, helyszínekkel és karakterekkel. Például számtalanszor láthattuk, ahogyan Nyomi és Bütyök Mentacukor Larry "kocsmájában", a Cukroshordóban tölti az idejét, annyira megszokott volt az a helyszín, hogy szinte minden részben szerepelt egy ilyen jelenet, mégsem lett soha unalmas, inkább megszerettem idővel azt a helyet és azokat a karaktereket akikkel folyton összefutottak.

Nyilván leginkább a főszereplőket ismerhetjük meg a legjobban, hiszen ők vannak a történetek középpontjában. Bütyök és Nyomi kapcsolata igen érdekes abból a szempontból, hogy konkrétan egymás éles ellentétei. Nyomi az a tipikus folyton pörgő és kalandokat kereső fiatal fiú aki minden veszélyes helyzetbe azonnal beleveti magát. Túlságosan ártatlan, túlságosan naív és mindent megtesz azokért akiket szeret. Bütyök kapitány ellenben egy mogorva, rosszindulatú idős tengerész aki mindig a saját érdekeit nézi és előbb okoz problémát másoknak mintsem segítsen nekik. Nyomit is folyton átveri és kihasználja, a srác pedig a legtöbb esetben túl naív ahhoz, hogy feltűnjön neki, hogy mi a helyzet. Ettől függetlenül Nyomi csodálja Bütyköt, Bütyöknek pedig valahol igencsak fontos fiú. A kapitány folyton megpróbálja elkápráztatni Nyomit a meséivel és az állítólagos hőstetteivel amiket elkövetett (bár bizonyíték semmire sincs), Nyomi pedig el is hiszi ezeket és Bütyök kapitányt a világ legnagyobb kalandorának tartja. Az igazság viszont az, hogy (milyen meglepő), ezeknek a meséknek konkrétan a fele sem igaz és Bütyök valójában nem több, mint egy vesztes, akit senki nem kedvel és soha nem vitt véghez semmi nagy dolgot. Nyominak időről időre csalódnia kell a kapitányban, de ettől függetlenül a csodálata és a szeretete iránta sosem enyhül. Ez valahol olyan aranyos. Lehetne mondjuk vitatkozni arról, hogy ez Nyomi naív természetének köszönhető, vagy azért gondolja így a fiú, mert idióta, de több esetben is rámutat a történet, hogy nem ezekről van szó.

Nagyon humoros Lufi szájának a belseje ami konkrétan Bütyök és Nyomi otthona

Aztán ott van még Lufi, a bálna, akinek igencsak nagy szerepe van a történetben, elvégre az ő szájában él Nyomi és Bütyök kapitány és ő volt az is, aki megtalálta annak idején csecsemőként a srácot és felnevelte. Hogy hogyan azt... nem tudom. Kissé bizarr és eléggé érdekes, de valójában ezek az ötletek nagyon jól működnek a sorozatban. Lufi egyfajta anya figura aki mindig megpróbálja óvni, védeni Nyomit aki az ő "kicsikéje" és bármit megtenne érte. Bütyökkel már kicsit rázósabb a kapcsolata. Ők egy olyan páros, akikre azt szoktát mondani, hogy "olyanok, mint a házasok." Veszekednek, morgolódnak, de a nap végén csak belátja mindkettő, hogy szüksége van a másikra. Igazából nincs tisztázva, hogy Bütyök hogyan is került Lufi és Nyomi mellé és az sem, hogy miféle rendszerben élnek is ők most. Kapunk párszor utalást arra, hogy valamiféle kapcsolat lehet Lufi és Bütyök között (a férfi párszor "asszony"-nak hívja és az egyik részben a városban a "válásukról" beszélnek az emberek, stb), de konkrétan nincs kimondva soha mi a helyzet velük. Tudom, ne keresek logikát benne mert ez egy rajzfilm és egyébként is, Lufi egy bálna, Bütyök pedig ember, de ha abból indulunk ki, hogy Mentacukor Larry felesége cukorból van... Akkor bármi megtörténhet.

Cukor mindenhol

A cukor egy érdekes dolog a sorozatban. Mindeki odavan érte és szívesen fogyasztja, vagy éppen kincsként őrzi. Valamiért nagyon nagy becsben tartják. Valószínűleg ennek az is az oka, hogy egy rajzfilmről beszélünk, amit elsősorban gyerekek számára készítettek, másrészről pedig... vicces és a való életben is szinte mindeki odavan az édességekért. Éppen ezért olyan nagy dolog a Cukor-sziget is, ahol minden cukorból van, üdítő folyik a cukor sziklákon, stb. A szereplők a "kocsmában" is cukrot isznak / esznek és vannak olyanok is, akik kincsesládában tartják, Bütyök kapitány is folyton juharszirupot iszik és véleménye szerint egy kalandor teste nem is vesz be mást, csak a cukrot. Lady Pénzeszsák palotája pedig egyenesen cukorból készült. Kicsit furcsa, hogy éppen a cukor az, ami ilyen fontos szerepet tölt be a karakterek életében, de vicces és valamiért nem tűnik idegennek a sorozat környezetében, hangulatában.

A történet mellett a látvány is igazán élvezhető. Imádtam a rajzstílust, még akkor is ha néha túlontúl részletes volt, nyilván csak a komikus hatás kedvéért. A vízfestékszerű hátterek, az animációk mind-mind rettenetesen jól megteremtették a hangulatot. Néha beszúrtak a készítők valódi színészeket vagy képeket valódi tárgyakról, de olyan sokszor nem fordult elő. Ha már emlegettem a részletességet, előfordult, hogy gusztustalanságig részletes közeli képeket láthattunk karakterekről vagy tárgyakról. Valamiért ez engem nem zavart. Jól beleillett a hangulatba, hozta a sorozat stílusát és humoros volt. Viszont egy dolgot nem tudok megbocsátani... azt a szem nélküli macskát. Nem fér a fejembe, hogy hogyan a fenében engedték ezt leadni a tévében ráadásul gyerekeknek. A pestises lakosok se volt semmi vagy a gusztustalan, részletes képek, de azokat humor forrásképp kaptuk meg, ez a macska viszont... Nightmare fuel. Mikor először megláttam a tévében, konkrétan frászt kaptam. Lehet csak én reagálom túl, de az a macska tényleg ijesztő, főleg, hogy jump scare-ként az ember arcába vágják. Aki kíváncsi, annak (nagynehezen) belinkelem a cicát: [Így nézne ki.] Örökre beleégett az elmémbe.

Még egy dolog, amit kiemelnék, vagyis kettő, a zene és a szinkronok. A zene igazán illeszkedik a sorozat témájához és hangulatához, igazi "matrózdal hangulatuk" van, ami csak fokozza az élményt. A szinkronok pedig számomra nagyon megnyerőek voltak. Nem ismerem az eredeti angol szinkront, de a magyarral teljesen meg vagyok elégedve. Azért is emelem ezt ki ennyire, mert miközben néztem a sorozatot, megfogalmazódott a fejemben néha, hogy egy-egy szituációban hogy a fenében voltak képesek ilyen jól átadni a helyzetet. Aztán még ott voltak a nevetések is. Te jó ég, némelyik karakternek eléggé furcsa nevetése van, mondjuk ott van például egyből Nyomi nagyon magas, idióta nevetése vagy Mentacukor Larry nevetése. Néha olyan debil, elmebeteg hangokat kellett kiadniuk a szinkron színészeknek, hogy nem tud az ember mást tenni, csak elmosolyodni rajta, komolyan. De itt még nem áll meg a dolog, néha még éneket is kapunk, nagyon ritkán, de kapunk. Szóval minden elismerésem a szinkron színészeké, mert művészet volt ezt így előadni.

Összességében mondhatom azt, hogy egy igényes és szórakoztató műsorról van szó. Persze nem mindenki számára. Vannak benne olyan témák amiket lehet nem mindenki szeret egy rajzfilmmel, tv műsorral kapcsolatban de szerintem ezekkel sosem túloz. Mondjuk a feljebb is említett gusztustalanabb képek esetében. Nyilván vannak erősebb és gyengébb részek is, de igazából ez minden sorozattal így van. Az első évad első fele kicsit laposabban indul, de úgy a 15. résztől elszabadul az egész és igazán élvezhető már. A 3. évad vége viszont megint laposabb lett véleményem szerint, az utolsó rész pedig eléggé elsietettnek tűnt ami kicsit elkeserített. Az viszont kellemesen meglepett, hogy kapunk egy karácsonyi különkiadást és hogy ez a rész sem hagyományos, teljesen a sorozat hangulatára, témájára van szabva. Tényleg, eszméletlen az egész sorozat, bennem mindenképpen egy őrült és szórakoztató műsorként marad meg amit később is szívesen veszek majd elő.

[Eredeti bejegyzés]