Horror maraton #3

Üdv.

Elérkeztünk a következő csomaghoz.

Ezúttal eléggé vegyes a felhozatal, vannak itt híresebb filmek, igazi klasszikusok és talán olyanok is, amik nem igazán ismertek a legtöbb ember számára.

# Péntek 13. 2. (1981)

Annak idején, mikor először láttam ezt a filmet, még kíváncsisággal indultam neki az előző rész vége miatt. Tudni akartam végre hogyan folytatódik a történet. Azt nem gondoltam volna, hogy megint előveszik a "tábori felügyelők jönnek a tóhoz" témát, de... így történt. Igazából nem zavart.

Ezúttal ismét egy csapat tábori felügyelőt igyekeznek felkészíteni az azóta lezárt Kristály-tó tábor melletti... másik táborban. Mert... miért ne. Habár a csapatnak világosan elmondják, hogy NE menjenek a lezárt táborba, két delikvens mégis megteszi, mert izgalmasan hangzik. Ekkor még nem is sejtik, hogy valaki már a megérkezésük óta figyeli őket... Mikor a csapat nagyrésze bemegy a városba egy kis esti bulizásra, a táborban maradt embereket sorra elkezdi gyilkolni egy idegen férfi akinek az arcát egy zsák fedi.

Ebben a részben Jasonnak még nem volt maszkja. Ami... kicsit furcsává tette a helyzetet, elvégre a maszk mégiscsak egy ikonikus kiegészítő a számára amiről felismerik az emberek, de... értem én, hogy akkor még valószínűleg a készítőknek sem volt ez a fejében. A zsák se rossz, a célnak megfelel, de mégis, a maszk jobban passzol hozzá.

A film elején próbáltak trükközni kicsit, visszahozták az első rész túlélőjét, aki elmondta, hogy látta a fiút a tóban és mi minden történt! Aztán ahogy jött a nő, megy is, Jason meglátogatja, szóval nem igazán értettem miért kellett ez. Jó utalás volt ez az első részre, de sok értelme nem volt, mert utána teljesen más történettel indíti a film.

Az idő nagyrészében megint azt nézzük ahogyan ezek a fiatalok élvezik a tábori életet. Szórakoznak, táncikálnak, beszélgetnek... A lényegtelen dolgok amikre amúgy sem figyel az ember, mert tudja, hogy nagyjából fél óra múlva az összes halott lesz, szóval nem érdemes megjegyezni még a nevüket sem. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a főgonoszhoz jobban kötődik az ember ezekben a filmekben, mert őt legalább minden részben látjuk, ő egy olyan karakter aki nem változik, aki mindig felbukkan.

Jason mondhatni gyorsan végez a táborlakókkal. A legtöbb embert egy csapással elintézi, mert a settenkedés nagymestereként soha senki nem veszi észre, hogy mögé lopakodott valami halálos fegyverrel a kezében. Ahhoz képest, hogy Jason milyen nagydarab, izmos ember, kb hang nélkül lopakodik és soha senki nem veszi észre. Kissé vicces. Olyan ez, mint Michael Myers esete. Nagyon jó duó lenne belőlük.

Szokás szerint az utolsó életben maradt emberrel van még egy hosszabb, érdekesebb fogócska a végkifejlet előtt. Igazából ugyan azt a formulát követi, mint az első rész. Megtudunk egy-két plusz dolgot Jasonról, de nagyon más nem történik. Azt nem mondom, hogy annyira emlékezetes rész, de nézhető és képes lekötni az embert. Amit még mindig nagyon szeretek a Péntek 13. filmekben az az, hogy az erdőben, egy táborban játszódnak kint a semmi közepén. Olyan szépek azok a tájak és mivel több faház van a területen, én, a néző jobban elhiszem, hogy az embereknek nem tűnik fel ha valaki meghal. Elvégre távol vannak egymástól, külön házakban az erdőben.

A hangulat és Jason személye miatt szeretem ezt a sorozatot.

# Psycho 2 (1983)

Mivel az első rész nagyon tetszett, mindenképpen meg kellett néznem a folytatást is. Nem volt rossz ötlet, jobb volt, mint vártam.

Az előző rész tragédiái után Norman Bates visszatér a motelbe, hogy megpróbálja hátrahagyni a múltat és normális életet élhessen. Hamarosan viszont ismét furcsa dolgok kezdenek történni, emberek tűnnek el, ismerős arcok bukkannak fel a múltból és Norman úgy érzi, a halott anyja is visszatért a házba.

Ez a film tökéletes folytatása az első résznek. Valahogy előrébb is viszi az egész történet cselekményét, de mégse. Ebben a részben inkább Normant ismerhetjük meg jobban mint embert, mint karaktert. Az első részben is megtudunk jópár dolgot, de sok idő elmegy magával a bűntettel, ami köré épül, a történettel és nyomozással. A gyilkosság és a nyomozás itt is jelen van valamilyen szinten, de sokkal kevesebb a hangsúly rajtuk. Fontos pontok, megmutatják a nézőnek, hogy történik valami a hatóságok részéről, megmutatják, hogy eltűntek emberek, hogy valaki megölte őket, de a lényegesebb jelenetek Norman és Mary között zajlanak. Legalábbis nekem ilyen benyomásom volt. Én örültem ennek, mert érdekes volt maga Norman karaktere, a kapcsolata Maryvel, hogy ez a kapcsolat hogyan alakul és hogyan változnak meg ők maguk is az események, egymás hatására.

Anthony Perkins annyira jól játszotta Normant. Itt egy fickó, aki szemmel láthatólag mentálisan instabil, ennek tetejében most jött valami intézetből, de mégis, igyekszik, hogy be tudjon illeszkedni, hogy el tudja engedni végre a múltját és végre normális életet élhessen. Azok az apró mozdulatok, a férfi egész kiállása, a testbeszéd, amit Perkins alkalmazott, hogy megelevenítse a karaktert, annyira tökéletes volt. Az ember ránézett Normanra és nem is kellett neki megszólalnia, máris le lehetett olvasni róla mindent, látni lehetett az apró, ideges mozdulatokat, a zavart, a bizonytalanságot, az igyekezetet. Talán csak egyetlen erőszakosabb, indulatosabb pillanata volt az egész film alatt, de ez éppen elég is volt ahhoz, hogy emlékeztesse a nézőket arra, hogy kicsoda is ő és mit is tett. Imádom, hogy továbbra is megvan Norman karakterében az, amit annak idején megszerettem benne. Egyszer nagyon sebezhetőnek és gyengének tűnik, máskor meg egyszerűen csak elpattan valami és érzelmek nélkül gyilkol. Mindehhez pedig hozzájön a teljes kiszámíthatatlansága ami ugyancsak ad egyfajta feszültséget a cselekményhez. Norman nálam a toplistás horror / thriller szereplők között van, annyira jól megírt az ő karaktere.

Maga a történet is egy külön öröm volt. Érdekes volt az alap felállás és az, hogy végül mit tudtak kihozni belőle. Egyszerű alapokkal dolgozik a film, minden karakter célja világos és érthető, viszont mégis, meglepő és érdekes csavarokat sikerült belevinni a történetbe aminek nagyon örültem. Végig fent tudja tartani a néző kíváncsiságát és van, hogy egy-két helyen el is gondolkodtat. A vég pedig... A film lezárásaképp valami olyasmit kapunk, ami talán meglepő de mégse meglepő. Mindenesetre megadja az a kis extrát a végére, ami nyugtalanságot hagy a nézőben.

Nagyon élvezhető és izgalmas film, legalábbis nekem tetszett és úgy gondolom méltó folytatása az első résznek.

Érdekességképp leírom még, hogy a novellának (ami alapján az első rész íródott) is készült folytatása, de ez a film nem követi már annak a cselekményét.

# Carrie (1976)

Erről már sokat hallottam és úgy gondoltam ideje lenne előszedni.

Carrie White egy magányos, félénk, visszahúzódó lány, aki nem igazán találja a helyét. Az iskolában az osztálytársai rendszeresen piszkálják, otthon pedig vallási megszállott anyja próbálja ráerőltetni a nézeteit, néha erőszakos módszerekkel. Közeledik az iskolai szalagavató ideje, Carrie egyik iskolatársa pedig úgy dönt megpróbál segíteni a lánynak és szép emlékké tenni számára ezt az alkalmat. Ez viszont hamarosan a lányt zaklató csapat fülébe jut akik épp az ellenkezőjét akarják elérni.

A cselekmény Stephen King azonos című novelláján alapul. Magát a művet nem ismerem, de azt olvastam több jelenetet tartalmaz, mint a film és a vége is más. Ha egyszer összefutok vele valahol, akkor talán elolvasom, érdekesnek tűnik. Az viszont valamennyire megnyugtatott, hogy ez a film adaptáció tetszett magának Kingnek is és azt mondta jobb lett a vége, mint a novellának amit írt. Ami... szerintem egy elég nagy elismerés.

A film hangulata... eléggé feszült. Végig. Végig benne van a levegőben, hogy valami tragédia fog történni és megállíthatatlanul sodródunk felé. Ahogy végignézzük hogy Carriet zaklatják az iskolában, hogy a megszállott anyja hogyan bánik vele, minden jelenet egyre csak feszültebbé és feszültebbé teszi az egész hangulatot. A néző nem tehet mást, csak azt várja mikor fog végre elérkezni a tetőpont hogy elszabaduljon végre minden. Bár azt meg kell hagyni, hogy Carrie nagyon jól viselte az anyja őrültségeit, meglepően jól.

Ami azt illeti, én Carrie karakterét egész aranyosnak, szerethetőnek találtam. Sebezhető volt, félénk, de mikor valamit komolyan gondolt, akkor igenis szembeszállt még a megszállott anyjával is.

Mikor az ember valamilyen történetet követ, azt várná, hogy a végén majd kap valami kielégítő lezárást, ennek a filmnek az esetében viszont ezt nem kapjuk meg. Legalábbis szerintem. Ez egy olyan történet, ami nyugtalanságot hagy az emberben miután megnézi. Nem lehet nyugodt szívvel lezárni, mert valahol azt érezzük, hogy "ennek nem így kellett volna történnie." Egyszerűen csak tragikus.

Igazán jó pszichológiai horrornak gondolom. Van benne némi természetfeletti is Carrie ereje miatt, de ez nem is annyira lényeges egészen a film legutolsó részéig... ami egy őrült tombolás. A film a legtöbb időt azzal tölti, hogy bemutassa nekünk a karaktereket, hogy mit kell elviselnie Carrienek és hogyan hatnak rá az őt ért negatív és pozitív élmények, majd miután mindezt végignéztük, lejátsza nekünk a lehető legrosszabb végkifejletet, ami lehet, hogy tragikus, de érthető is és mondhatjuk azt, elkerülhetetlen.

Megéri egyszer előszedni és megtapasztalni.

Kis érdekesség, csak mert a Silent Hill is szerepel ebben a bejegyzésben. Ez a film volt az egyik olyan alkotás, ami inspirálta a játék történetét.

# Silent Hill - A halott város (2006)

Mivel nagy rajongója vagyok a játék sorozatnak, így nem hagyhattam ki ezt a filmet. Pár éve már, hogy először láttam, nem mostanában. Így, hogy ismerem mégis miből készült, elmondhatom, hogy vannak erősebb és gyengébb pontjai is a történetnek.

A történet egy anya-lánya páros köré épül. Sharon, akit annak idején Rose és férje fogadtak örökbe, furcsa rohamoktól szenved. Rose, hogy kiderítse mi áll ennek a hátterében, elviszi Sharont Silent Hill városába, arra a helyre, amit a kislány a rohamai alatt emlegetni szokott. Odaérve viszont autóbalesetet szenvednek. Rose egyedül tér magához. Miután rájön, hogy Sharon eltűnt, elindul a köd borította városba, hogy megkeresse a lányt. Mindeközben Christopher a rendőrség bevonásával indul felkutati a feleségét és a lányát.

Ez az egész film olyan, minta összemosták volna a játék első és a második részének történetét. Pedig csak az elsőnek az adaptációja. Rose és Sharon szála megfelel az első játék történetének, Christopher szála pedig a második részre emlékeztet. És most írhatnék egy igazán hosszadalmas elemzést arról, hogy mi mindent változtatott meg a film a játékhoz képest, de... visszafogom magam és nem teszem meg.

Amit rettenetesen jól eltalált a film, az a hangulat. A játék hangulatát nagyon jól vissza tudták adni. A kihalt, köd borította utcák, a romos épületek, amik felett eljárt az idő, a sötétebb részek a különös lényekkel... Pont ahogyan azt egy Silent Hill adaptációtól elvárná az ember. Ehhez pedig még hozzájött az OST! A zene megkoronázta ezt az egész filmet. Ismét viszonthallhattuk a játékban használt fantasztikus dalokat. Annak idején Akira Yamaoka, aki a játékban hallható dalokat készítette, igazán emlékezetes darabokat alkotott amik tökéletesen illeszkedtek ehhez a kihalt, elhagyatott, rémálomszerű világhoz. Nagyszerű és erős érzelmekkel teli dalok amikbe sok esetben erős zajokat, suttogásokat vagy egyéb effekteket kevert.

Másik örömteli dolog, hogy nem variáltak a már ismert ellenségeken. A főkarakterek valamiért cserélődtek és új arcokat kapunk a játékban megismertek helyett, de az ellenségek nem változtak. Nem találtak ki szerencsére új, gagyi szörnyeket akiket senki nem kért. Így van ebben a filmben: Pyramid Head, Bubble Head Nurse, Grey Child, Lying Figure... Itt is hagyok egy jelenetet amiben szerepelnek a nővérek a kórházból:

A filmben felbukkanó legtöbb szörnyet hivatásos táncosok játszották a hajlékonyságuk miatt és voltak köztük magyarok is!

Azt azért megjegyezném, hogy a filmbe bekerültek olyan szörnyek is, akik a játéksorozat második részében szerepelnek csak, így az itteni megjelenésük értelmetlen. Ezt nem azért mondom, mert elvakult fan vagyok és kritizálni akarom, hogy "az első részben ők nem voltak benne!!!" hanem azért, mert ezek a szörnyek sehol nincsenek még az első rész cselekménye alatt, ők jóval később születnek meg. De tudom, szeretik őket a fanok és már csak azért is bekerültek a filmbe. Még ha sok értelme nem is volt az ő felbukkanásuknak, mert szerepük az nem sok van.

Ami a megváltoztatott főszereplőket illeti... Ezt nem igazán tudom hova rakni, de valamilyen szinten megbékéltem vele. Persze, szívesen láttam volna Harryt Rose helyében, már csak azért, mert a játék sorozatból ő az egyik kedvenc főszereplőm, de nem panaszkodom. Így legalább nem kell sírnom amiatt, hogy tönkretettek létező karaktereket. És nem boncolgatom tovább ezt a témát, mert átcsúsznék elemzésbe az pedig hosszú lenne.

A látvány igazán szép, a helyszínek gyönyörűen romosak és nyugtalanítóak, ahogyan azt elvárná az ember. Azt nem mondanám, hogy ijesztő film lenne, inkább nyugtalanító a hangulata. Helyenként akciódús, néha kegyetlen, néha pedig melankólikus. Vannak benne durvább, véresebb jelenetek, de nem ezeken van a hangsúly. Ezek csak amolyan hangulatfokozóként működnek. Meg kell hagyni egész jól.

Így a végére, mint Silent Hill rajongó azt mondom, hogy ez a film nem tökéletes, de mégis jó. Nem csak úgy egyébként önálló filmként, de adaptációként is megállja a helyét. Persze, egy csomó dolog van benne amit csak azok érthetnek, akik játszottak előzőleg a játékkal, de ezektől függetlenül is élvezhető film. Aki nem akarja kijátszani a játékokat, de mégis szeretné érezni a hangulatot annak jó választás elővennie.

# The Vampire Bat (1933)

Egyik nap csak filmet akartam nézni, így megnéztem mik vannak fent neten és erre esett a választásom, mert... szeretem a vámpírokat és érdekesnek tűnt. Valójában a cím alapján azt vártam, hogy felbukkan majd valami óriási vámpír denevér vagy valami más szörny, de... ez nem történt meg.

Kleinschloss kisvárosában különös gyilkosságok történnek, több lakó is vérveszteségbe hal bele. A város vezetői szerint vámpír jár a településen, viszont a rendőrség egyik embere, Karl kételkedik ebben. Hozzálát a nyomozáshoz és megpróbálja bebizonyítani, hogy nem létezik semmiféle vámpír, itt egy sorozatgyilkosról van szó. A lakosok bizonytalanok, félnek és elkezdenek gyanakodni a különc Hermanra, aki jóban van a denevérekkel.

Mikor az ember ilyen régi filmeket néz, nem számít semmi meglepetésre, elvégre ezer másik filmben láttunk már mindenféle csavarokat, egy régebbi, sokkal egyszerűbb film már nem tud minket meglepni, ugye? Én is ezt gondoltam, de szerencsére nem így történt és sikerült meglepetést okoznia a filmnek. Már az elején úgy gondoltam, hogy tudom ki a gyilkos, tudom mi van a háttérben, hogy hova, merre visz a nyomozás, aztán jöttek a váratlan fordulatok. Jó, nem voltak olyan hű de nagy drámai fordulatok, de mégsem számítottam rájuk. Örültem, hogy így alakult, sikerült végig lekötnie a filmnek és fentartani a kíváncsiságom.

Ha elolvastam volna a stáblistát a film megnézése előtt, akkor nem lepődtem volna meg Dwight Frye jelenlétén. Így viszont kellemes meglepetést okozott. Ő játszotta a Drakulában Renfieldet, a Frankensteinben pedig az asszisztens, hátha így ismerősebb. Ebben a filmben is egy kissé különc, furcsa karaktert alakít, a denevérekkel barátkozó Hermant, akire gyanakodnak a városiak. Az ő alakítása szerintem kitűnt a többi szereplő közül és nem csak azért, mert ő viselkedett a legfurcsábban. A többi szereplő is szerethetően van megformálva, még azt tudnám mondani, hogy a negatív karakterek is. Tetszett, hogy Karl nem adta be a derekát és kitartott az elképzelései mellett annak ellnére, hogy neki is támadtak kétségei egy-egy ponton és mindenki körülötte a vámpírt emlegette. A néző sem tudta eldönteni, hogy most kinek lehet igaza és valóban létezik-e az a sokat emlegetett vámpír.

A film nem tartalmaz megrázó jeleneteket, de szerintem ez kitalálható is volt a korából. Van benne némi misztikusság, a városi vámpír legendával és egy kis sci-fi is, a történet vége felé, nem akarom lelőni a csavart. Ez a kettősség érdekes volt, de nem zavaró. Mintha lassan átcsúsznánk az egyik műfajból a másikba miközben halad a történet és megtartja ezek mellett a krimi vonalat is. Ez is hozzájárult a már feljebb említett meglepetéshez amit éreztem miközben néztem, főleg, hogy egy monster moviet vártam. Szóval minden volt itt, csak... szörny nem.

Ettől függetlenül szerintem egy élvezhető és érdekes film. Nem történik benne semmi hatalmas vagy különleges dolog, de szórakoztató és kíváncsivá teszi a nézőt.

# Az elveszett fiúk (1987)

Még több vámpír film! A címe volt az, ami először felkeltette a kíváncsiságom, mert volt egy olyan gondolatom, hogy én erről már hallottam valahol. Aztán rájöttem, hogy valami más lehetett amibe régen belefutottam, nem ez, de lényegtelen. Egy horror vígjátékról van szó egyébként.

Miután Michael és Sam anyja elvált, a nő apjához költöznek Santa Carla városába. Michael csatlakozik a város egyik motoros bandájához, de hamar rájön, hogy valami nagyon nincs rendben a tagokkal és ő maga is kezd egyre inkább megváltozni. Mindeközben Sam furcsa pletykákat hall a képregény boltban a helyi vámpírokról.

Semmire nem számítottam, mikor nekiálltam, mert nem is tudtam semmit a történetről csak pár képet láttam, amik végül is bíztatónak tűntek. Így az a tény is meglepetésként ért, hogy egy vígjátékról van szó. Ehhez képest azt hiszem szépen sikerült a filmnek egyensúlyban tartani a humort és a horrort. Nem csúszik el egyik felé sem igazán, de mindegyiket megmutatja és hagyja, hogy a néző élvezze. A történet nem depressziósan sötét, de mégsem csapják el hülyéskedéssel. Ahol kell komoly és el tudja mondani, meg tudja mutatni a komolyabb hangvételű cselekményt, ahol pedig humorra van szükség oda becsempész egy keveset.

A történet középpontjában nyilván a vámpírok állnak és egy testvérpár, Michael és Sam. Nos, a vámpírok, azok... nem egyszerű vámpírok. Ezek punk / rock vámpírok akik motorokon száguldoznak az éjszakában és random bulizó fiatalokra támadnak aztán széttépik őket. Ez epic. Ez a csúcs. Lázadók, vérszomjasak és vadak. Kiemelném még, hogy a sminkeseknek is sikerült nagyon jól kialakítani a vámpír megjelenést a színészek számára. Látványos és hatásos. Aztán a másik dolog ami tetszett a karakterekkel kapcsolatban az a Michael és Sam között lévő testvér dinamika. Olyan jól, olyan természetesen sikerült átadni ezt.

Ahogyan írtam is, nem egy vérkomoly film. Adott nekünk egy csapat vámpír, akiket egy kislétszámú gyerek csapat próbál meg likvidálni. Valljuk be, eléggé komolytalan történetnek tűnhet ha az ember csak ennyit hall belőle. De valahogy mégis működik, mert a karakterek jól vannak előadva, a feszült részek szépen megteremtik a hangulatot és a humor jól működik. Az utolsó összecsapás konkrétan Home Alone csak vámpírokkal a betörők helyett. Elkezdi ilyen komolytalan módon bevezetni a végső összecsapást, de ahogy halad a harc és elérünk a csúcsjelenethez, a fordulóponthoz, már feszültségbe csap át a hangulat. Ezért is írtam feljebb, hogy szépen játszik a humorral és a horrorral.

A film végén, a stáblista alatt hallható dal, csak mert megtetszett.

Összességében egy lazább, szórakoztató alkotás. Tartalmaz horror elemeket, de semmi igazán durva dolog nem történik benne. Legalábbis számomra. Ha nem is a vámpírok miatt, de a humor miatt érdemes elővenni.

# Sóhajok (1977)

Vagy más címen Suspiria, hátha így ismerősebb. Egyébként egy trilógia első része, ezt én sem tudtam mikor nekiálltam, de az internet felvilágosított. Valószínűleg megnézem majd a többi részt is, már csak a kíváncsiság miatt, de... Azt azért nem mondanám, hogy annyira lenyűgözött.

Suzy Bannion amerikából érkezik Németországba, hogy az egyik neves ballett iskolában tanulhasson. Már a megérkezésekor furcsa dolgokat tapasztal, hamarosan pedig gyilkosság történik. Az iskolában töltött ideje alatt egyre több furcsa dologra lesz figyelmes, a gyilkosságok pedig tovább folytatódnak.

Először is, a film egy igazán gore és intenzív gyilkossággal indul ami szépen elülteti a nézőben a kíváncsiságot. Ha már az elején ilyen morbid dolgokkal találkozunk, akkor mire kell még számítanunk? Én is így voltam. Vártam a következő nagy jelenetet. Úgy érzem ez szép húzás volt a rendezőtől.

Ahogy halad előre a cselekmény, a film időről időre próbál titokzatos, gyanús lenni. Próbálja megmutatni, hogy tényleg nagyon nem stimmel valami ebben az intézményben, de... úgy érzem olyan esetlen módon teszi ezt meg néha. Például meghal valaki akit előző este láttak kimenni az iskolából, furán bámulnak az alkalmazottak a folyosón, Suzy hirtelen nem érzi jól magát és összeesik miközben vérezni kezd... ezek olyan... nem is tudom. Annyira nyilvánvaló dolgok, hogy épeszű ember egyből levágná, hogy ideje csomagolni és lelépni innen vagy legalábbis beszélni valakivel... kivéve persze a főszereplőnket. Egyik nyilvánvaló szerencsétlenség történik a másik után, konkrétan belenyomják a néző arcába, hogy a hülye is lássa: BAJ VAN. Ez valahol lerombolta némileg a kedvemet, főleg az első remekül bevezetett gyilkosság után. Több titokzatosságot vártam ha már arról szólt az egész, hogy furcsa dolgok után kutakodik a főszereplő.

A látvány igazán különleges és... intenzív. A színek nagyon erősek néha egy-egy jelenetnél. Én megértem, hogy ez művészi húzás akart lenni és ezzel is fokozni akarták a hangulatot, de néha egyszerűen csak zavartak, kizökkentettek. Mikor van egy esti jelenet és történik valami ijesztő dolog amin izgulnom kellene, de nem tudok, mert full egy vörös vagy zöld lámpa világítja be a szobát. Számomra ez zavaró volt, kizökkentett, nem éreztem azt a izgalmat, azt a feszültséget, amit (gondolom) elvártak volna tőlem. Az egész cselekmény alatt a legtöbb időt a karakterek az iskola falain belül töltik. Az intézmény belső kialakítása egyedi volt, különleges látványt nyújtottak a különböző szokatlan dekorációk. De. Sajnos egyáltalán nem tetszett ez a stílus amit a fim használt. Ez persze csak a saját, egyéni problémám. Ettől függetlenül figyelemreméltó és dícsérendő, hogy létrehozták ezt a különleges látványt, ezzel is méginkább furcsábbá és álomszerűbbé téve a filmet, főleg a feljebb is említett erős színekkel, fényekkel. 

A zene az... ne. Volt egy dal, ami folyton megszólalt mikor valami rémisztő dolog történt, de túl hangos volt. Zavaró volt. A dal rendben van, eléggé furcsa, pont egy ilyen dal illik ehhez a filmhez. De miért kellett ilyen hangerőn játszani, könyörgöm? Ezzel nem azt érik el, hogy feszültebb lesz a jelenet (bár tudom, ez volt a cél), hanem hogy idegesíteni fog.

A főtémát viszont beszúrom ide. Teljesen rendben lett volna számomra ez a dal ha nincs ez a szövegelés a háttérben, szerintem anélkül is eléggé erőteljes.

Ez a film igazi klasszikus. Jelölték mindenféle díjakra, azt mondják igazi mestermű... Lehet velem van a baj, de engem annyira nem érintett meg. A történet alap és nincs is megmagyarázva jópár dolog a végén, a főgonoszok és az indítékaik laposak, a hangulatot megöli számomra a látvány meg a zene, amiket pont azért raktak bele, hogy megteremtsék azt és az első brutális gyilkosság után a többi az... lapos és néha csak fucsán pislogtam egy-két jeleneten, hogy most mi van? Különleges film? Igen, mindenképp. De nem nekem való. Lehet a saját idejében kellett volna látnom, valószínűleg sokkal nagyobb hatást váltott volna ki belőlem, mert azt elismerem, hogy vannak emlékezetes, erőteljes jelenetei amik nagyon jól működtek.

Ennyit mára, mindenki vigyázzon magára.