Helyzet?

Üdv.

Jelentés közetkezik a nem túl izgalmas és főleg nem eseménydús életemből.

A lábfájásom továbbra is megvan. Már... nem is számolom hány hónapja. Elmentem az háziorvoshoz, hátha tesz valami csodát, de nem tett. Elküldött az ortopédiára. Először. Azt mondta ha ez nem nyer, akkor neurológia. Pont ahogyan gondoltam. Aztán a biztonság kedvéért kért nekem egy labort is. Úgyhogy mehettem vérvételre. Megkérdeztem, hogy ilyenkor lehet-e kérni a labort, hogy megállapítsák a vércsoportom? Azt mondta a doki, nem. Ugyanis nem tudom mi a vércsoportom, mikor születtem, a kiskönyvembe se írták be. Amúgy nem az lenne az ideális, hogy az ember tudja, hogy milyen a vércsoportja? Úgy értem ez egy fontos dolog. Akkor miért nem lehet kérni, hogy nézzék meg? Miért csak akkor kérhetem ha műtétre megyek? Miért ilyen körülményes minden? Oké, biztosan megvan az oka, csak én, egyszerű halandó nem vagyok ebbe beavatva, de... de akkor is. A lényeg, hogy reggel, hajnalok hajnalán már oda kellett menni a laborhoz. Ha az ember biztosan be akar jutni, akkor álljon oda az ajtóhoz már egy órával nyitás előtt. Legalábbis nálunk ez így megy. Szoktunk is viccelődni néha, ha valaki a laborba megy, vigyen hideg élelmet meg kempig cuccot, verjen sátrat a rendelő előtt. De büszke vagyok magamra, mert így, hogy majdnem egy órával nyitás előtt ott voltam, én lettem a... második. Yay! A vizsgálatok aztán kimutatták, hogy vashiányom van és egyből felírtak 3 dobozzal. 3 hónap múlva megint labor. De boldog vagyok.

Később sikerült kérni időpontot az ortopédiára is. Valami csodával határos módon kaptam is, csak két hetet kellett kb várnom, hogy mehessek. Mi a fene? A doktor bácsi aki nagyjából két méter magas volt megvizsgált, majd leküldött a röntgenre ami kimutatta, hogy semmi olyan baja nincs a lábamnak amit a röntgen kimutathat. Szóval tanakodott még egy kicsit a problémán és azt sikerült kitalálnia, hogy valószínűleg az izmommal van probléma és tornázzak. Ühm, ennyi. Azt hiszem lezárhatom itt ezt a "fáj a lábam" problémát.

~.oOo.~

A napokban úgy döntöttem ideje digitális nagytakarítást tartani, mert már eluralkodik a káosz lassan a mappáim között. A gépemen mondhatni rendben voltak a dolgok, de a külső meghajtó... Mindig csak behúzgáltam oda a dolgokat random, mondván majd egyszer a helyére rakom, de persze sosem tettem meg. De most nekiálltam. Töröltem mindent amiből láttam, hogy kettő van, töröltem mindent amiből volt naprakészebb verzió, összefésültem a dokumentumokat amiknek ugyan az volt a témája, de valamiért ezeregy darabban voltak össze-vissza, átnéztem régen lementett könyvjelzőket, hogy egyáltalán élnek-e még a linkek és ha igen, akkor kellenek-e még, töröltem mindent amiről tudtam, hogy már nem lesz rá szükségem a jövőben. Például az érettségi tételeim. Igen, ezek még megvoltak, te jó ég. Hát ilyen régen nem volt kitakarítva a külsőn. :'D Még nem végeztem teljesen, de így is már meglepően lecsökkent a fájlok száma. Nagyon szükség volt már erre. Talán nem is annyira a tárhely meg a káosz miatt, sokkal inkább a saját lelki békém miatt. Elengedni végre időszakokat, embereket, témákat és csak azokat meghagyni amikkel érdemes foglalkozni.

~.oOo.~

Nemrég voltam a Spárban a nővéremmel és a sógorommal. Venni akartam egy üveg piát (már nem emlékszem milyen alkalomból). Az eladó hölgy rám nézett és elkérte a személyim. ... Nem volt nálam, mert előző nap ki kellett vennem a táskámból a postás miatt és elfelejtettem visszarakni. Miután szomorúan konstatáltam, hogy nincsenek nálam a személyes irataim, az eladó hölgy is szomorúan közölte, hogy akkor nem adatja oda azt az üveg italt. Harmic múltam, a fenébe is, jár nekem az a pia ;-; Végül az eladó hölgy ránézett nővéremre és megkérdezte "Akkor majd anyu kifizeti?" Nővérem meglepődött, aztán nevetett, hogy "Igen." Rendben van, az eladó hölgynek az a dolga, hogy ellenőrizze az embereket és ne adjon oda valamit olyannak akinek nem lehet. Ez teljesen érthető, nem is vagyok mérges rá vagy ilyesmi. Viszont...

Mikor a kórházban voltam az ortopédián, akkor is megkérdezte anyut egy idős hölgy, hogy "A kislány mit tanul?" Az egyik utcabeli fickó is megkérdezte anyut, hogy én hány éves vagyok, mert "Már biztosan van 16-18." Mikor felszálltam a buszra, és kértem a jegyet, a buszsofőr megjegyezte, hogy "A 25 év alattiaknak kedvezményes." Mi van már emberek, senki nem lát?? Én egyáltalán nem látom magamat kiskorúnak. Jó, én tudom, hogy hány éves vagyok, vagyis... Úgy értem ha a tükörbe nézek, nem látom magamon, hogy annyira fiatalnak néznék ki. Egyrészről marha jó, hogy mindenki ilyen fiatalnak néz, másrészről meg nem. Az emberek lenéznek, azt hiszik nem értek semmihez és hülyének tartanak, mert kiskorúnak néznek. És még csak nem is direkt akarok így kinézni, nem tehetek róla, hogy ilyen fejem van.

~.oOo.~

Aztán... Mostanában nagyon hullámzó a kedvem, sokszor előjön valami nagyon mély, nagyon sötét hangulat, nincs se erőm se kedvem semmihez, néha elkezdek sírni mint egy idióta és egyszerűen nem akarok tovább létezni ebben a világban. ...

Azt hiszem itt az idő, hogy írjak valami lezárást ennek a bejegyzésnek és keressek valami zenét amit beszúrok a végére mert miért ne.

Nos, mindenki vigyázzon magára és... imádkozzatok az esőért, mert a növényeknek szükségük van rá a kertben. Köszönöm.