Gamer vagyok #24

Üdv.

Elég sok időbe telt, de csak megírtam ezt is.

Már csak egy játék volt vissza a LoK sorozatból, természetesen nem hagyhattam ki, kíváncsi voltam már a történet lezárására, így ez volt a következő: Legacy of Kain: Defiance (PS2). Voltak erősebb és gyengébb pontjai a játéknak, de lezáró résznek tökéletes volt. Igazán élvezhető, szórakoztató játék. Örülök, hogy megismerhettem ezt a remek és emlékezetes sorozatot.

Aztán... Aztán nekiálltam ennek: Yaku: Yuujou Dangi (PSX). Vagy angol címén, Misfortune - A Story of Suspicious Friendships. Nem is tudom mit írjak erről, igazán... egyedi és... WTF az egész. Egy horror visual novel, aminek konkrétan se értelme se értelmes története, se semmi. A készítők se gondolták ezt komolyan szerintem.

A Yaku után felüdülés volt előszedni valami értelmes játékot is, ez volt a Shin Megami Tensei: Devil Survivor (NDS). Fantasztikus taktikai RPG a SMT sorozat elemeivel, tökéletes párosítás. Annyira szeretem a SMT játékok hangulatát.

Majd... heh. Castlevania Chronicles (PSX). Igen, megint egy CV játék. Kiszúrtam a gyűjteményemben és eszembe jutott, hogy ezzel még nem játszottam, csak a dalokat ismertem belőle, azok meg... nos, nem éppen a hagyományos hangulatú CV dalok. Attól féltem, hogy nagyon furcsa lesz, de most, hogy kipróbáltam, megtapasztaltam, hogy nagyon jó élmény.

# Legacy of Kain: Defiance (PS2, 2003)

Ideje volt befejezni ezt a sorozatot és megtudni végre hogyan végződik a történet.

Elérkezett a történet lezáró része (mert most nem foglalkozok a Blood Omen 2. részével). Ezúttal Kain és Raziel útját is végigkövethetjük egyszerre. Mindketten külön utakon járva próbálnak meg rájönni az igazságra és próbálják meg elkerülni az elkerülhetetlennek látszó végzetet. Az útjaik viszont összefutnak a végén pedig ott áll a közös ellenség. De mielőtt szembenéznének vele, egymással is meg kell vívniuk a maguk harcait.

Ebben a részben egyesítettek mindent amit eddig láttunk. Felváltva kell haladnunk a két főszereplővel, Kainnel és Razielel. Miután végigvittünk egy részt az egyik karakterrel, átváltunk a másikra és az ő történetével is foglalkozunk egy kicsit. Mindezt addig, míg össze nem ér a két oldal és megszületik a történet vége. Ez egy igazán jó és élvezetes megoldás, szerintem, legalábbis nekem tetszett.

Kain és Raziel ugyan úgy irányítható, mint az előző játékokban. Megtartották a már ismert képességeik nagyrészét, így aki ismerős a sorozatban, az tudhatja már ki mire képes. Külön öröm volt mellesleg látni, hogy Kain megtanult normális vámpír módjára vért szívni. Azaz elkapja az áldozatot és megharapja. Annak is igazán örülök, hogy viszont láthattuk Kain azon képességét aminek a használatával vámpír denevérekké változik és elrepül, így megtéve nagy távolságokat. Az első részben láttuk utoljára ezt a képességét, nosztalgikus. Kain ebben a részben sokkal jobban hasonlít az eredeti önmagára, mint a Blood Omen 2-ben.

A pályák alatt használt skilleket egyszerűbben használhatjuk, van pár ami automatikusan aktiválódik mikor a karakternek szüksége van rá. Ilyen például a képesség, amivel a karakterek átmennek a rácsokon. Örülök, hogy nem kell végre külön aktiválni ilyen dolgokat, hanem egyszerűen csak magától megy már. A játék elég sok segítséget ad a skillek használatához legyen szó a harcok alatti skillekről vagy a térképen használtakról. Biztosítanak arról, hogy mindenképpen a memóriánkba égjen mit hogyan kell.

A harcok lényegében eléggé alap megoldást használnak, mint eddig az összes része ennek a sorozatnak. Sosem volt komplikát a harc, most is pár mozdulatunk, kombónk van csak amiket használhatunk és a két külön karakter néhány egyéni képessége, plusz a fegyverek különlegességei. A játék során összeszedhetünk Kain és Raziel fegyveréhez is különböző erősítő itemeket amik között váltogathatunk a játékmenet alatt. A menüben pedig összegyűjtik nekünk a kombókat is, így ha problémánk lenne bámelyikkel, akkor akármikor megnézhetjük hogyan kell előhívni őket és mit csinálnak.

A történetet szépen kibontják és továbbra is imádom a szinkront. Sőt, ebben a részben kapunk végre feliratot is a bejátszásokhoz! Így, az utolsó részre végre! Nagyon megörültem mikor megjelent a felirat.

Ez a játék gyönyörűen egyesít (majdnem) mindent, amiért szeretjük a LoK sorozatot. Megkapjuk Kain képességeit, mint vámpír és Raziel képességeit is a síkokon való lépkedéssel. Ráadásul mindezt egyetlen játékban. Aztán ott van a fantasztikus szinkron a már megszokott hangokkal, a helyszínek, a történet... Ami viszont azt hiszem hiányozhat belőle, az a felfedezés öröme. Végig egyetlen egyenes utat követünk, nincsenek kitérők vagy titkos helyek, mint az első játék vagy az első Soul Reaver esetében. És! A legnagyobb negatívum amit tudok mondani, az a fix kameranézet. Ez igazán csak a platform részeken zavaró, ahol az ember azért elfordítaná a kamerát, hogy megnézze hova ugrik vagy úgy egyébként beállítsa a karakert az ugráshoz... de nem. Itt nem. Gyűlölöm, mikor ezt csinálják egy játékban. Mentségükre szolgáljon, kapunk checkpointokat. Ha esetleg elszúrnánk, akkor nem kell újrakezdeni az adott szintet, kezdhetjük onnan, ahol az utolsó checkpoint volt. Ez valamilyen szinten enyhít kicsit a fix kamerás panasznomon, de... nem azért még igazán zavaró. A checkpointok mellett mellesleg lehetőségvan a mentésre is. Akárhol.

A irányításra annyit tudok mondani, hogy igazán gördülékenyen megy és maximum csak annyi probléma van vele, hogy a karakterek sokszor nagyon lendületben vannak. Értem ezt úgy, hogy apró, pici mozdulatokat nehéz velük tenni, mert mikor elengedi az ember a gombot, utána is még tesznek vagy két lépést ami nagyon zavaró tud lenni mondjuk a platform részek alatt főleg kombinálva a fix kamera problémával. A harcok alatt viszont jó az irányítás lendületessége, gördülékenysége.

A pályák szépen megalkotottak és a grafika is igazán jól néz ki a bejátszásokkal együtt. Néha jó csak úgy bámészkodni mikor az embernek van ideje és nem üti épp vagy 3 ellenség egyszerre. Nem mondanám, hogy olyan sötét a játék hangulata, mint az előző részeké (mondjuk az első LoK játék), de így is élvezhető, így is érezhetjük, hogy még mindig ugyan abban az univerzumban vagyunk, amit a játéksorozat már olyan régen épít.

Kapunk ismét extrák menüt! Ennek úgy örültem. Megint a játék készítésével kapcsolatos infókat, videókat osztottak meg velünk a fejlesztők. A kis csavar az egészben az, hogy a játék alatt Kain és Raziel is összeszedhet itemeket amik megnyitnak egy-egy plusz dolgot az extrák menüben. Jó csak úgy nézegetni ezt a menüt.

Így a végére azt tudnám mondani, hogy nagyon szép lezárása ez a játék a LoK sorozatnak és mindenképpen ajánlom azoknak, akik ismerik az előző részeket. Így, hogy Kain és Raziel is játszható karakter, úgy érzem, mintha megkaptuk volna együtt és egyszerre a Blood Oment és a Soul Reavert. Mert végül is valahol ez történt valamilyen szinten. Egyszerűen csak olyan... elégedettséggel tölt el ez a rész.

# Yaku: Yuujou Dangi (PSX, 1996)

Nagyon elborult lelkiállapotban lehettem mikor ezt beraktam... Már nem is emlékszem miért pont erre esett a választásom. Láttam róla pár képet előzőleg, de valahogy mégis meglepett, mikor nekikezdtem. Nem is értem miért. Pedig pont azt kaptam, amit láttam. Lehet ezért.

A főszereplő (a játékos nevezi el) és 4 barátja visszamennek az egykori iskolájukba, hogy kiássanak egy időkapszulát, amit jópár éve temettek el. Mivel az iskolában történt egykor egy incidens, jelenleg zárva van, így a kis csapatnak este kell bejutnia valahogy. Miután találkoztak a főbejáratnál, az egyikük, Yuichi előre megy, hogy megszerezze amiért jöttek. A férfi azonban túl sokáig időzik bent, később pedig egy sikítást hallani az épületből. A kint maradt 4 barát úgy dönt bemennek és a végére járnak mi történik a lezárt iskola falain belül.

Tekintsetek el attól, hogy a főszereplőt "ABC"-nek neveztem el, már az elején olyan sokkot kaptam, hogy nem tudtam ennél többet kinyögni magamból.

Őszinén szólva ez a kezdés nekem tetszik. Ez egy olyan alap, amire nagyon jó dolgokat lehetne felépíteni... Lehetne. De ez a játéknak nem sikerült.

Egy visual novelről van szó. A történet alatt többször kell választanunk különböző opciók közül amik befolyásolják melyik véget fogjuk megkapni. Ezen kívül akármikor válthatunk főszereplőt. Először csak két szemszögből nézhetjük a dolgokat, de ahogy egyre több véget hozunk ki, úgy válik elérhetővé egyre több karakter akik szemszögére átválthatunk. Ez... érdekes mechanizmus, de még érdekesebb lenne ha működne is. Nincs semmi értelme. Elég ha az ember végigviszi egy-egy karakter szemszögét váltás nélkül, úgy is ki lehet játszani minden probléma nélkül, szóval van itt egy ilyen érdekes játékelem, de nem kell használni, sőt, ezen a ponton csak akadályozza a játékos, mert azt hiszi számít ez valami, hogy használnia kell, de nem, nincs jelentőssége.

A történet, ahogyan írtam, jól indított. Felkeltette az érdeklődésem, kíváncsi voltam mi lesz ebből, de... sikerült csalódást okoznia. Miért? Mert a játék a valódi végnél konkrétan pofán vág azzal, hogy nincs semmi értelme az egésznek és minden csak azért történt, hogy... történjen valami. Úgy különösebben nem érdekelt senkit, hogy mi lesz belőle, csak írtak valamit, aztán jóvanazúgy. Vagy legalábbis utalnak rá és... ez valahol kissé elszomorít. Ez a játék csak azért készült, hogy valamit kirakjanak a polcra, az emberek meg megvegyék. Oké, általában a játékoknak ez a célja, de akkor is így összedobni valamit aztán kirakni... Egy épkézláb történettel szerintem akár még jó játék is lehetett volna belőle. Utólag már kár gondolkodni ezen, biztosan a készítőknek is megvolt a maguk oka arra, hogy így alakult a dolog. Arra még nagyon jó a játék, hogy elindítson egy gondolatmenetet és inspiráljon másokat, ez is valami.

És most jöjjön az egyik legdurvább pontja ennek a játéknak, a grafika. Ijesztő. Komolyan. Nem azért, mert amúgy horror témájú a játék és ez benne a legmeglepőbb. Eleve ahogyan a szereplők kinéznek az már egy horror. Előbb-utóbb hozzá lehet szokni ezekhez a fejekhez, de akkor is kellemetlen a látványuk. Nem tudom ki mit gondolt mikor ezt megalkotta. Vagy egyáltalán miből gondolták, hogy ez vonzó lesz majd a közönség számára. Bár van egy olyan érzésem, hogy marhára nem érdekelt ez senkit. Arra viszont nagyon jó ez a grafika, hogy a frászt hozza a játékosra és beleégjen a memóriájába.

A játék alatt hallható dalokkal igazából nem volt probléma. Nem dolgozik olyan sok dallal, de amilyen rövid, nem is számít ez. A zene képes megteremteni a hangulatot, bár a látvány ebben jobb.

A történet kusza és sok a választási lehetőség, ettől függetlenül nagyon rövid is. A karakterek történetei nem hosszúak, de mivel sok a választási lehetőség, így sok helyen elcsúszhatunk. Meglepően sok rossz vége van ennek a játéknak, a valódi vég pedig csak akkor érhető el, ha megtalálunk különböző nyomokat egy-egy rossz végen. Vagy megnézünk egy leírást online, mert nincs türelmünk ahhoz, hogy 60× végigmenjünk ugyan azon.

Azt hiszem vegyes érzéseim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban. Azt nem mondom, hogy jó, mert semmiképp nem az. Azt viszont mondom, hogy lehetett volna jó és megvan benne a lehetőség, hogy akár egy remake formájában jó legyen. De... most őszintén, ki foglalkozna ezzel? Valószínűleg senki, csak megfordult a fejemben. Az biztos, hogy... egy egyedi élményt fog nyújtani ez a játék annak, aki nekiáll. Aki viszont komolyabb játékra, történetre vágyik, az ne vegye elő, mert csak időpocsékolás lenne.

De.... DE! Itt még nem ér véget a kaland... Neeem, nem. Vagy egy FOLYTATÁSA is, mert miért ne! Vagyis egy második rész, ami másról szól, más karakterekkel, de ennek a játéknak a címét viseli. Ez a játék 2025-ben kapott angol fanfordítást. Hogy a sorban a következő játék is kapni fog-e... Még nem tudni. De ha igen... Akkor azt is elő kell majd vennem.

# Shin Megami Tensei: Devil Survivor (NDS, 2009)

A Yaku után ideje volt elővennem valami értelmesebb játékot amivel kiheverhetem a sokkot, amit okozott.

Tokiót megszállták a démonok, a kormány pedig lezárta a várost. Rengeteg ember rekedt bent a lezárt területen köztük főszereplőnk és három barátja akik úgy döntenek megpróbálnak rájönni mi történik. A speciális erők katonái nem engednek ki senkit a területről ahol egyre több démon bukkan fel és lassan a káosz közepette megbomlik minden ismert törvény ami eddig irányította az emberek életét és biztonságban tartotta őket. A hármas egy különös technika segítségével próbálja leküzdeni az akadályokat: démonokat idéznek, hogy harcoljank mellettük. Hét napjuk van arra, hogy megállítsák a démonok invázióját és kiderítsék miért történnek ezek a bizarr dolgok, mi köze ehhez az angyaloknak, a helyi vallási gyülekezetnek és a kormánynak. Ha kifutnak az időből elkerülhetetlenné válik a tragikus vég.

Ahogyan írtam, egy stratégiai játék az SMT sorozat elemeivel. Ezt azt jelenti, hogy adottak az ember karakterek, akik mellé felvehetünk démonokat, hogy együtt harcoljanak velük. Maximum négy ember lehet egyszerre a harcmezőn akiket a játékos irányít és minden karakter mellé pluszban két démon vehető fel.

A történet visual novel formájában van tálalva, azaz sok beszélgetést kapunk és van több lehetőségünk arra, hogy a választásainkkal befolyásoljuk a játék végkimenetelét. Ez azért is fontos, mert több vég is kihozható és mindegyik teljesen más oldalát mutatja meg a történetnek és más-más karakterek is elérhetőek egy-egy szálon. Szerencsére az első kijátszás után elérhető a New Game+, így nem kell minden végigjátszáskor a nulláról kezdenünk.

A játékban összesen 7 napot kapunk. Ebben a 7 napban kell megvívnunk a csatáinkat, eldöntenünk melyik karakterekkel beszélünk, hova megyünk. Mivel korlátozott az időnk, így mindig meg van határozva, hogy meddig játkálhatunk beszélhetünk. Minden cselekedetünk fél órát von le az időnkből. Vannak karakterek és események akik csak bizonyos időben elérhetőek, így nagy a valószínűsége annak, hogy lemaradunk pár dologról miközben éppen valami máson dolgozunk. A főbb események fix időponthoz kötöttek így azokról nem késhetünk le.

Mint említettem, vannak ember karakterek és mellettük démonok. Az első pár démont megkapjuk automatikusan, de a többit már nekünk kell megszerezni a játékmenet alatt. Hogyan tegyünk szert démonokra? Vagy megvesszük őket (lényegében saját magukat árulják) vagy létrehozzuk őket más démonok fúziójából. Lehetőségünk van arra, hogy két démonból létrehozzuk egy újat ha adott minden feltétel ehhez. Vannak démonok, akiket csak bizonyos végek kijátszása után tudunk létrehozni. Ők már az igazán erős, végső kategóriába tartoznak.

A harcok alatt nincsenek itemek, nincsenek fegyverek, csak a démonok, az emberek és a képességeik. Aktív és passzív képességek egyaránt. A játék lehetőséget ad arra, hogy az ember karaktereinket is felszereljük különböző képeségekkel, így erősítsük, fejlesszük őket is. Minden egység, legyen az ember vagy démon, képes a szintlépésre. A főszereplő esetében a szintlépéssel járó pontokat a játékos oszthatja ki, így személyre szabhatjuk a karaktert.

A harcrendszerre azt mondanám, hogy elég alap. Ha az ember megjegyzi a főbb dolgokat, onnantól teljesen egyszerűen és gyorsan betanulható a használata. De ez nem jelenti azt, hogy unalmas vagy hogy nincsenek benne időnként kihívások. A harcok alatt a játék különböző feladatokat adhat a játékosnak, amitől érdekesebbek lesznek ezek a részek. Meg kell menteni valakit, el kell menekülni, beszélni kell valakivel a harcmezőn, stb. Néha még arra is kapunk lehetőséget, hogy eldöntsük, a jelenlévő ellenfelek közül melyik csapattal akarunk harcolni vagy kiknek a pártjára akarunk állni. Élvezhető, érdekes harcokat kapunk.

De mégis, ami igazán nagyon jól van megoldva a játékban, az a történet és a hangulat. A karakterek lelkébe nem igazán megyünk bele, elvégre maga a cselekmény összeszen 7 napot ölel fel, így idő sem lenne rá. Viszon ez a 7 nap bőven elég ahhoz, hogy kibontsák a történetet és éreztessék velünk hogyan változik a világ, hogyan uralkodik el a káosz. Persze, nyilván eléggé elsietett ez az egész, ha éppen a való élethez viszonyítunk, de... itt nincs időnk hetekig követni a karaktereket. A hangulat és a történet is fantaszikus, igazán magával tudja ragadni az embert, az pedig csak a plusz, hogy a felmerülő problémák megoldását teljesen a játékosra bízzák. Ahhoz az oldalhoz állunk akikhez akarunk. Lehetünk megváltók, háborút indíthatunk a démonok vezéreként, lehetünk éppen pártatlanok vagy el is menekülhetünk az egész probléma elől. Ránk van bízva melyik utat választjuk. Éppen ezért olyan különbözőek a végek. Lehet, hogy a legtöbb végben ugyan azokkal a karakterekkel küzdünk meg, de mégis, teljesen más oldalát fedhetjük fel a történéseknek. Így lehet, hogy a New Game+ opció után elég gyorsan végigvihető megint a játék, de mégis fenn tudta tartani a játékos kíváncsiságát.

Itt hagyom az opening videót, ami egyben a névbekérő részt is tartalmazza. Ez a kezdés elképesztő. Így KELL elkezdeni egy játékot. Gyönyörűen megteremti a hangulatot és felvázolja az alap szituációt, még ha így, a játék legelején nem is tudjuk még, hogy mit jelentenek ezek a kijelentések. Imádom.

Megjegyzem, a neten nem találtam meg önmagában ezt a részt, így ez saját felvétel (szóval a minőségért elnézést). A főkaraktert a mangában szereplő neve után neveztem el. Csak a családneve saját találmány, nem fért ki a mangában használt neve.

Mindenképpen ajánlom, azoknak is, akik nem éppen a stratégiai játékok hívei. Én sem vagyok az, nagyon gáz vagyok a stratégia játékokból, de ez a játék mindent megad ahhoz, hogy bárki végig tudja vinni. Nagyon-nagyon megéri elővenni. Jó a játékmenet, a karakterek szerethetőek, a történet pedig fantaszikus.

# Castlevania Chronicles (PSX, 2001)

Elég régóta ismerem ezt a játékot, de eddig nem igazán gondoltam rá, hogy ki akarnám próbálni. Ennek leginkább az OST volt az oka. Annyira más volt, mint amit eddig megszokhattunk a sorozattól, attól a féltem a játék sem lesz jó. De szerencsére tévedtem. Azóta... valahogy a dalokat is jobban megszerettem.

Dracula ismét feltámadt, hogy sötét erejével káoszba taszítsa a vidéket. Simon Belmont, a legendás vámpír vadász klán leszármazottja indul el, hogy megállítsa.

Ez a játék az 1993-ban megjelent Akumajou Dracula (Sharp X68000)... remake változata. (Ami viszont az eredeti NES 1986-os CV újraálmodott verziója...) Mivel nem ismerem az eredetit, nem tudok róla sokat nyilatkozni, de hozzáértő emberek azt mondják sokat javítottak a játszható karakter irányításán. Ami mindig jó dolog főleg ha régi Castlevania játékokról van szó.

Az igazság az, hogy ez a kiadás két különböző verzióban tartalmazza ugyan azt a játékot. Az első verzió az "Original" mód, ami... ahogyan a neve is mutatja, megegyezik a Sharp X68000 verzióval. Persze a javított irányítással. A másik mód az "Arrange." Ez a mód lehetővé teszi, hogy az eredeti dalok remix verzióját hallgathassuk a játék alatt, beállíthatjuk, hogy akarunk-e időkorlátot a pályákra (az eredetiben van) vagy hogy hány élettel kezdjük a kalandot. Plusz, Simon és Dracula is új megjelenést kapott ebben a módban, ami fantasztikus. Bár nem értem miért van Simonnál kard mikor sosem használja.

A játékmenet, nos... Castlevania. Megyünk pályáról pályára Dracula kastélyának különböző szintjein amíg el nem érünk hozzá, hogy megvívjuk vele a végső küzdelmet. Ha a játék eleje még eléggé könnyűnek is tűnik, ahogy közeledünk a végéhez, úgy lesz egyre őrültebb és nehezebb. Nálam az óratorony volt az a pont amikor először megtörtem. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Az óratorony mindig egy pokol.

A grafika csodálatos és részletes, igazán jó ránézni, annyira szép. Lehet, hogy Simon kissé furcsa ezzel a hosszú vöröses hajjal, de engem nem zavar. Mindenesetre jobban tetszik, mint az eredeti "Conan, a barbár" megjelenéssel. Az zene, az... ahogyan említettem már, másabb, mint amit megszokhattunk. Én a remix dalokat hallgattam játék közben és ezekkel is ismerkedtem meg először, még mielőtt elővettem volna a játékot, de később meghallgattam az eredeti dalokat is a Sharp X68000 verzióból. Ugyan olyan furák. Olyan hangulatot keltenek (legalábbis számomra) mint valami dance party. Nem azt mondom, hogy bármi probléma lenne a dalokkal, mert igazán jó dallamokat kapunk, csak a hangulatukat nem tudtam először összehozni a játék hangulatával. Később, miután már játékban voltam, sikerült összehozni a kettőt és végül is működik ez az új zenei stílus, de mégis érezni, hogy ez valami más.

Nekem KELL egy ilyen poszter

Ez a kép a játék elejéről van, mikor Simon elindul a kastélyba. Imádom.

Aki a hagyományos, régi Castlevania hangulatot keresi, annak nagyon ajánlom, mert jó élmény lesz és megéri előszedni.