Circus Caper

Igazából egyáltalán nem ezt akartam játszani, csak a neve nagyon emlékeztetett egy másik játékra és azért raktam be. Aztán persze hamar rájöttem, hogy rossz játékról van szó, de az elején a bejátszás felkeltette az érdeklődésem. Úgy értem, maga a stílus amiben mesélt a játék, gondoltam biztosan akkor a játékmenet is jó lesz. Eleve kétes érzéseim voltak vele kapcsolatban, mert nem a szívem csücske a cirkusz, de ebben a játékban bohócokból kell kiverned a szart is, szóval talán elmegy.

A történet két gyerekről szól, akik meg akarják nézni a cirkusz műsorát. Tim, és a kishúga Judy. Viszont nincs pénzük a jegyre. Ekkor az egyik cirkuszi alkalmazott felajánlja nekik, hogy játszanak vele. Ha nyernek, akkor kapnak jegyet. A gyerekek játszanak és nyernek, viszont csak egy jegy maradt, amit Tim odaad a kishúgának. Megbeszélik, hogy az előadás után a kijáratnál fogja várni a lányt, ami így is történik később. Viszont Judy sehol. Hamarosan pedig megjelenik a cirkusz mágusa és közli, hogy a lányt nem fogja visszakapni a fiú. Tim így elindul, hogy felkutassa Judyt a cirkuszban ahol valamiért mindenki ellene van és az útjába akar állni.

Jó, aláírom, a történet egész hatásos. Bár a játékmenet alatt hamar monotonná válik, mert ha leversz egy bosst, ő elmondja, hogy a lányt éppen most vitte el az xy, aztán legyőzöd xy-t is és ő is elmondja, hogy Judyt éppen most vitte tovább a következő boss. A játék csak önmagát ismétli innentől. Semmi csavar, semmi plusz történés. Egészen addig megy ez így, míg le nem győzöd a mágust is. Azért viszont plusz pont jár a játéknak, hogy jól megoldotta az átvezető részeket. Kapunk egy képet meg párbeszédeket. Még csak minimális is a dolog, azért ez tetszett.

A játékmenet egy érdekes dolog. Egyszerű, de mégse egyszerű. Kezdjük ott, hogy a pályákon a játék a legnagyobb szeretettel zúdít a nyakadba millió ellenséget. Visszatérő ellenségekről van szó, szóval folyamatosan jönnek megállás nélkül. Ezzel még nem is lenne olyan nagy baj, de ezek az ellenségek hol a levegőből potyognak a fejedre, hol lentről ugrálnak felfelé, hol össze-vissza ugrálnak a pályán, azaz nem egyszerű feladat őket eltalálni vagy pontosan kikerülni. De nyugtasson meg mindenkit a tudat, hogy az ellenségek halálunk után minden alkalommal dobnak valamit. Vagy élet visszatöltést, vagy tárgyakat, fegyvereket. Szóval a játék bőven ellát utánpótlással, de a másik oldalon viszton jól megszór ellenségekkel. Így még azt sem mondhatjuk, hogy igazságtalan. Vannak mellesleg bónusz pályák is, de ahogy néztem, ezek csak pontgyűjtésre jók.

Tim egyetlen támadási módja a pusztakezes harc. Vagy üt, vagy rúg. Mikor lenyomod a lefelé gombot, akkor meg felveszi a hátrahajlós mátrix pózt. Ezen nevettem. Nem, Tim nem egyszerűen csak leguggol, vagy lehajol, ő felveszi a mátrix pózt. Ez a gyerek tud valamit. De tulajdonképpen mit várunk, hiszen puszta kézzel félholtra veri a cirkusz fél személyzetét. Mondanom sem kell, Tim a harcmodorával csak közeli ellenségeket tud leütni, ami valahol elég zavaró. Főleg, hogy van egy érdekes dolog ebben is. Tim támadását csak akkor veszi a játék érvényesnek ha pont eltalálod az ellenséget. Mikor az ellenség pont ott van, ahol Tim keze vagy lába "véget ér". Ha kicsit tovább jön az ellenfél és nem pontosan találod emiatt így el, akkor nem veszi érvényesnek a találatot. Hiába érte el a fiú keze vagy lába. Nem tudom ezt jobban elmagyarázni, zavaró ez a dolog, főleg mikor gyors ellenségekkel kell harcolnod. Mondjuk az ide-oda repkedő madarak. A másik érdekes dolog, hogy ebben a játékban mindenki km-es ugrásokra képes. Tim is. Ez sok esetben megnehezíti a navigálást az ellenségek hada ellen.

Mint mondtam, minden ellenfél dob itemet ha leütöd. De ezek az itemek is km magasra szállnak, szokszor pedig vissza sem esnek a földre mikor éppen magasabb ponton küzdesz az ellenfelekkel. Ez igazán zavaró volt, de mondom, nem panaszkodhatom ennél többet, mert a játék ellát mindennel ami csak kell. Az itemek között van süti, ami életet tölt vissza, támadásra alkalmas itemek, mint például kalapács, amit hozzávághatsz az ellenfélhez, focilabda, de mégis, ami az egyik leghasznosabb, az a pajzs. Vagy nem is nevezném annak, mert tuladonképpen nem megvéd, hanem köröz Tim körül és sebzi meg megbénítja az ellenfelet akihez hozzáér. Ha van ilyen itemed, akkor lényegében mindent bosst le tudsz verni pillanatok alatt. Az itemek között a Select gombbal tudsz váltogatni a játékmenet közben. Ez kissé zavaró volt, mert amíg te váltogattál, addig az ellenségek támadtak ugyan úgy. Főleg, hogy közben védekezni sem tudtál, mert az item használat gomb ugyan az, mint a támadás, így ha meg akartad védeni magad, akkor Tim automatikusan felhasználta az itemet ahol épp tartottál lapozgatás közben. A legtöbb esetben item használat nélkül is teljesíthetőek a pályák, de vannak részek, amikor igenis szükséged van például a téglára, hogy lerakj egy platformot és tovább tudj menni a segítségével. Addig meg míg ezt kivitelezed, védtelen vagy.

A grafika egész jónak mondható. Egyszerű, de mégis jól kivitelezett abból a szempontból, hogy jól látni mindent és nem zavarja a szemet. A bejátszásoknál lévő képek pedig szépen megrajzoltak. 

A zene... igazából átlagos OSTnak mondanám. Nincs benne semmi kivételes vagy kiemelkedő. Egyszerű dallamok, de jól hangzanak és illenek a pályákhoz. Vagy egy-kettő, ami igazán tetszett, de a legtöbb dal tényleg csak egyszerű. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz lenne, csak azt, hogy nem hallottam bennük nagyon semmit ami miatt kitüntetett figyelemmel illetném őket.

Azt nem mondanám, hogy kiemelkedő NES játék, és sok helyen nagyon idegesítő tud lenni, de tulajdonképpen nem tudok rá mérges lenni valamiért. Egy egyszerű kis kedves játék ami nincs túlbonyolítva és akármikor felvehető, játszható. Végtelen folytatási lehetőséggel is rendelkezik, teletápol itemekkel, de mégis kihívást rak eléd. Unatkozós délutánra nem rossz, de azt nem mondanám, hogy életreszóló kaland lesz.

Platform	1990, NES	Hossz: Rövid
Szerkesztő értékelése: ★★★☆☆