Magic Jewelry

Magic Jewelry. Még mindig megvan valamelyik kínai hamisítvány sárga kártyámon valahol. Nagyon szerettem vele eltölteni az időmet, de a mai napig szívesen veszem elő, habár nem könnyű játék és néha nincs is a toppon, de nosztalgikus, kedves emlékek fűznek hozzá.

Kezdjük ott, hogy... először is Nintendo nem adta ehhez a nevét, és sok (mint az enyém is ugye) hamis és másolat kártyákon is megjelent a játék. Mit tegyünk, hát én örültem neki, mert csak ilyen kártyákhoz tudtam hozzájutni itt, ahol élek, szóval nekem ez is valami. A játéknak létezik mellesleg egy második része, de aki tényleg szeretne egy normálisabb verziót, annak ott a Columns Sega Genesisre. De térjünk vissza erre.

Néha olyan érzésem van, hogy ez a játék úgy van összeeszkábálva minden másból. A háttérben díszelgő Szabadság-szobor a Golgo 13-ból (NES) van, a zenék mind híres dalok NES változatai, a játékmenet pedig Columns.

A játék lényege, hogy a lefelé haladó három színű tömböket úgy rakd le, hogy a különböző színű ékkövek (bár a NES grafika mellett éppenséggel nehéz megállapítani, hogy azok ékkövek, szóval a játék címére hagyatkozok)... szóval az ugyan olyan ékkövek egy sort alkossanak vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan. Egy sor akkor tűnik el, ha három ugyan olyan ékkő van egymás mellett. Az ékkövek sorrendjét váltogathatod miközben esik le a blokk amiben vannak. Elég egyszerűen hangzik, nem igaz? Nos, de. Csak éppen ugyan úgy, mint minden puzzle játékban, pályáról pályára gyorsul a tempó, ettől lesz nehéz a dolog. Meg ez a hármas blokkos rendszer sem álom néha. Ha végeztél egy szinttel, akkor megjelenik egy blokk ami csupa X-ekből áll. Ha ezt rárakod egy színre, akkor az összes olyan színű ékkő eltűnik és a játék átrak a következő szintre.

A zene igazából figyelemreméltó. Még akkor is, ha nem éppen a legjobb a minőség és mindig mikor effekt hangot hallatt a játék, akkor a háttérzene... szóval tudjátok, kicsit akad a történet, a kettőt egyszerre nem tudja megoldani a játék, így a háttérzene megakad az effekt hangoknál sokszor. Mindig mikor szintet lép a játék, a zene is megváltozik és a háttér színe. Összesen 8 dalt hallhatunk a pályák alatt, ha a 8. pálya is lement, akkor a dalok ismétlődnek gyorsabb verzióban, ami nekem annyira már nem tetszett. De azt meg kell mondanom, hogy úgy megmelengette a szívemet, mikor meghallottam a Vadászkórust a 4. pályán.

Az irányításról annyi szót ejtenék, hogy néha nem éppen a legjobb sajnos, pedig egy puzzle játékban nagyon nem mindegy, hogy mit hova raksz. Nem a kontrollerem romlott el, ezt biztosra állíthatom, mindig ilyen volt az irányítás. Néha nem érzékeli, hogy iránygombot nyomsz, így meg kell nyomnod megint, de ha túl erősen nyomod, akkor nem csak egy helyet megy arrébb a blokk. Volt már belőle bajom a játékmenetek alatt. A kövek váltogatásával viszont nincs gond, csak az iránygomboknál vettem ezt észre.

Összességében, nem egy tökéletes játék, viszont nagyon szórakoztató és le tudja kötni az embert. A mai napig különleges helyet foglal el a szívemben a gyerekkori emlékek miatt amik hozzá fűznek. Így nem is nagyon érdekel, hogy úgy lett összevágva innen-onnan, vagy, hogy az irányítás nem mindig az igazi. Ha leül az ember és kipróbálja, akkor ott is ragad egy ideig. Ajánlani tudom csak mindenkinek aki szereti a NES puzzle játékokat.

Puzzle	1990, NES	Hossz: Hosszú
Szerkesztő értékelése: ★★★☆☆