Humanoid Kikaider - 1. rész -

Néha, időközönként rámjön, hogy egy-egy sorozat mennyire hiányzik. Persze ilyenkor nem futok azonnal, hogy megnézzem őket, de ha már egy ideje úgy érzem, hogy hiányzik és többször is gondolok rá, akkor előszedem. Így történt ez most is. Már hetek óta a fejemben van, hogy meg kellene néznem és nem tudtam elengedni, szóval leszedtem és megnéztem ismét ezt a sorozatot úgy... azt hiszem a harmadik alkalommal. Először az A+-on láttam. Tudjátok, amikor még volt egy olyan animés csatorna az országban amin értelmes vagy éppen érdekes animék mentek... Erről is lehetne írni hosszan, de most nem ezért vagyok itt.

A Humanoid Kikaider egy 2000-ben megjelent 13 részen anime sorozat. Eléggé rövidke. Fut még Android Kikaider: The Animation néven is, eredeti címén pedig Jinzō Ningen Kikaidā The Animation. Ez egy anime adaptációja az 1972-ben indult Kikaider tv sorozatnak. Amit soha nem láttam, de, hogy őszinte legyek nem is szándékozom megnézni. A japán superhero tv sorozatokból éppen elég volt a Power Rangers. Bár félre ne értsetek, gyerekként imádtam. Így évek múltán meg a fejemet fogom, hogy te jó ég, min nőttem fel. Nem csoda, hogy ilyen lettem. De a nosztalgia érzés megmaradt, akárhányszor látom, és ez a lényeg, nem igaz?

Az anime 2000-ben jelent meg, a grafika ezt mégsem tükrözi, sőt. De erre is van magyarázat. Először is kezdjük ott, hogy maga a történet manga formátumban 1972-ben jelent meg, írta és illusztálta Shotaro Ishinomori. Ishinomori pedig nem másnak, hanem Osamu Tezukának (Metropolis, Astro Boy, Kimba, a fehér oroszlán) volt az asszisztense, akiről tudjuk, hogy a manga és anime istene. Azaz igencsak visszamentünk a gyökerekhez, jó messzire visszanyúlik a történet. Aztán meg... igazából bűn lett volna hozzányúlni bárkinek is ehhez a grafikához. Ez így született meg, ennek így kell kinéznie. Lehet, hogy egyesek számára nem tetszik és elveszi a kedvüket az egész sorozattól, de én hiszem, hogy másfajta grafikával (mai hype grafika, meg csillogás meg kawaii meg bishounen pasik mindenfelé) nem adná azt a hatást, mint így. Persze, néhol én is úgy voltam vele, hogy inkább komolytalanná teszi ez a grafika, de a végén mindig ugyan oda jutottam: nem érdekel, mert ez ilyen. De ezt majd úgyis kifejtem ahogy haladok.

A történet alapja igazából a Pinocchio egy újragondolt változata androidokkal. Mindenki ismeri azt a történetet. Én mondjuk személy szerint nem szeretem annyira, hm. De vissza ehhez. A híres robotikával foglalkozó professzor, Dr. Komyoji megalkot egy Jiro névre keresztelt androidot, de a kísérletek közben merénylet áldozata lesz, a labor pedig felrobban. A professzor gyerekei, Mitsuko és öccse, Masaru azonnal a helyszínre sietnek, de addigra már késő. Komyoji eltűnt, a labor pedig a földdel lett egyenlő. Hamarosan találkoznak Jiroval is és... itt kezdődnek csak a bonyodalmak. Jiro ugyanis nem egyszerű robot, a professzor adott neki egy plusz tartozékot, egy lelkiismeret-egységet amit Gemininek nevezett el. A Gemini lehetőséget ad Jironak, hogy eldöntse mi a helyes és mi nem, majd eszerint cselekedjen, általa képes megismerni különféle érzelmeket. Viszont ezt az egységet a professzornak nem sikerült befejeznie. Mitsuko így arra a döntésre jut, hogy el kell pusztítania Jirot, mert veszélyessé válhat. Az anime feldolgozza a Jiro és Mitsuko közötti érzéseket, kapcsolatot, Jiro "érzéseit" és "lelki szenvedéseit" amiatt, hogy több, mint egy gép, de nem is ember. A háttérben tevékenykedő sötét szervezetről professzor Gill vezetésével pedig még nem is ejtettem egy szót sem. Komyoji akarata ellenére Gillnek dolgozott és a lelkiismeret-egységet azért hozta létre első körben, hogy a robotjait ne lehessen többé gonosz célokra felhasználni. Ami persze Gillnek nem tetszett, így felrobbantotta a labort és elindította a robotjait Jiro ellen.

Lehet, hogy a cselekmény kicsit zsúfolt lett a 13 rész miatt, de a történet érzelmi részét szerintem szépen kibontották. Annyira jól haladtak ezzel a 13 résszel, hogy középre még egy összesítő, összefoglaló részre is futotta. De azt is sikerült úgy megoldani, hogy ne csak ismétlések meg jelenetek legyenek benne, így lehet, hogy összesítő volt, de nem vált unalmassá.

Kezdjünk hát neki.

Fontosabb szereplőkből nem sok van, de igazából nem is kell ehhez olyan nagy szereplő gárda. Felesleges lett volna ennél több szereplőt bevonni a történetbe. 

Az egyik főszereplő Jiro, aki mint tudjuk, egy android, egy gép. Igazából Jiro egy teljesen szerethető karakter. A történet elején olyan ő, mint egy üres vászon. A világ számára, amibe belecsöppent, teljesen idegen, ismeretlen. Nincs véleménye, nincs ismerete, azt sem tudja tulajdonképpen, hogy ő maga kicsoda. Ártatlan, tiszta és tragikus karakter. (Itt most nevetve vonhatnék egy párhuzamot Frankenstein szörnyével, de ennél a pontnál úgyis ketté ágazna a két történet.) Ahogy halad az anime, úgy ismer meg különféle érzelmeket, szerez tapasztalatokat, tanul meg új dolgokat a világról és ez mind-mind alakítja őt, a Gemininek köszönhetően pedig mindig a "jófiú" útját járja. Mi sem mutatja ezt jobban, mint a viselkedése Mitsuko felé. Hiába akarta elpusztítani a lány, ő megvédte minden helyzetben. Lehet, hogy utána hidegen otthagyta, de azért megmentette előtte. Jironak viszont a Gemini nem csak az erőssége, de a gyengesége is. Mivel befejezetlen, így könnyen manipulálhatóvá válik akarata ellenére például az ellenséges szervezet emberei által.

Golden Bat: Kikaider a tudtán kívül szörnyű tévedés áldozata lett. A lelkiismerete... Vagyis a Gemini rendszer... A lelkiismerete miatt kínok között kell élnie. Ellenségévé teszi a többi gépet, a tulajdon testvéreit. Az emberekre is veszélyes lehet. Nem ember és nem is igazán gép. Csupán egy befejezetlen szörnyeteg. (...) Lássa be. Ha az ember valamit nem ért, félni kezd. A félelem gyűlöletet szül. Amit gyűlölnek, azt el akarják pusztítani. Ő tudja ezt, és azt is, hogy nincs hová mennie. Látom, együttérez vele. Ne pazarolja rá az érzelmeit! Egy gépnek ez nem számít. Sajnálhatna egy fűnyírót is.

Mitsuko a másik főszereplő. Kislányként az apja sokat hanyagolta őt és a kisöccsét a robotika miatt, így ő mindig gyűlölettel tekintett a robotokra. Úgy érezte, hogy miattuk nem fogalkozik velük az apja. De pont ez volt az is, ami miatt elkezdett ő is ezzel a területtel foglalkozni. Meg akarta jobban érteni az apját, ezért elkezdte megérteni a robotikát. De közelebb nem került a válaszhoz amit keresett. Jiroval eleinte... nem elutasító, de gondolkodás nélkül arra a következtetésre tud jutni, hogy végeznie kell vele. Mitsukoval kapcsolatban végig vegyes érzéseim voltak. Az elején határozottan ellenszenves karakternek találtam, majd a sorozat végére megbarátkoztam vele, sőt, megszerettem. Megváltozott a lány, a hozzáállása a dolgokhoz és pont ő lett a végére az a személy, aki miatt Jiro is megváltozott és aki segítette, bátorította őt.

A testvérpár és Jiro közötti kapcsolat az anime legelső felében egészen aranyos. Habár Mitsuko nem tud elvonatkoztatni attól, hogy Jiro csak egy gép, Masaru gyerekként egyből megszereti és szinte családtagként tekint rá. Egyébként Masaru és Jiro egymás iránti kíváncsisága és a tudat, hogy nem ismerik igazán a másikat (ember a gépet és gép az embert) aranyossá és szórakoztatóvá tette az egészet, főleg, hogy Jiro is olyan volt, mint egy gyerek, tekintve, hogy nem ismerte még a világot. 

Mitsuko: Azonnal állj meg! Ez parancs!

Jiro: És ez most jó vagy rossz parancs? Már nem számít.

Most őszintén, Mitsuko... Mit gondoltál? Valakinek azt mondod, hogy el akarod pusztítani, akkor majd az illető eléd áll és hagyja magát? Nők...

A későbbiekben viszont igencsak megváltozik Jiro és Mitsuko kapcsolata. Mitsuko nem mutatkozik valami kedves karakternek az anime első felében, amit valahol megért az ember, valahol pedig nem annyira. A páros útja kettéválik, mert Jiro hátat fordít a lánynak amiért az el akarja pusztítani. Ami végül is teljesen logikus. Ahogy viszont halad a történet, Mitsuko is egyre jobban kezdi megérteni Jirot, az "érzéseit", így elkezdenek közelebb kerülni egymáshoz. Igazából eléggé gyorsnak tartottam ezt az egészet Jiro és Mitsuko között, de nem panaszkodhatom, 13 rész alatt kellett kifejteni mindent, ahhoz képest pedig szépen meg tudták oldani, jól beadagolják a nézőnek.

De nem csak drámából áll a történet, van itt két komikus karakter is, akik arra hivatottak, hogy megtörjék a nagy komolyságot. Ők lennének Hattori és Etsuko. Hattori egy helyi detektív, akit Mitsuko fogad fel, hogy megtalálja nekik a "batyjukat"... Jirot. Etsuko pedig a férfi asszisztense. Igazából bírtam ezt a párost, pont azért, mert megtörték a jeget és néha-néha hoztak egy kis komolytalanságot a történetbe. Bár Mitsukonak is van valami képessége, hogy kiszúrta a városból az egyik legdilettánsabb detektívet és felfogadta nem is egyszer.

Hattori: Etsuko, ennek a kávénak nincsen illata.

Etsuko: Előfordul, ha az ember ötödször főzi le ugyanazt a kávét.

Hattori: Jó, akkor miért nem vesz egy kis kávét?

Etsuko: És miből, ha szabad kérdeznem? Le vagyunk égve.

Hattori: Mindegy, majd azt mondja, gyógytea.

Ami pedig a rosszfiúkat illeti... Ott van Gill és a robotjai. Hah! Mikor újranéztem, valami nagyon megragadt a fejemben. Ahogy ránéztem Gillre, csak az járt a fejemben, hogy "olyan ismerős, olyan ismerős..." Aztán beugrott és onnantól csak őt láttam benne. Megnéztem régen egy operát, Carl Maria von Weber Bűvös vadászát a Hamburgi Leopold Ludwig Filharmonikus Zenekar előadásában. Ebben az operában pedig Kaspar szerepét [Gottlob Frick] játszotta, aki kiköpött Gill professzor volt. Így akárhányszor megláttam a képernyőn Gillt, csak az járt a fejemben "Zamiel, Zamieeeeel!" ahogyan Kaspar hívogatja a Wolfsschlucht jelenetben a démont. Kész voltam. Na de vissza a karakterre. Gill valójában hidegszívű és komoly, de ettől függetlenül nem mondanám annak a tipikus idióta főgonosznak. Gill roppant okos és számító. Pedig ki sem nézné belőle az ember, főleg ahogyan "fürdőköpenyben" fuvolázgat a titkos bázisán. Azt azért visziont meg kell jegyezni, hogy az ízlése meg a kreativitása nem éppen a legjobb volt. Úgy értem az ellenséges gépek, androidok designja néhol eléggé... röhejesre sikeredett. Sajnálom, de tényleg. Igen, tudom, 1972-ben még nem kell hűha designra számítani, mert akkor még gyerekcipőben jártak az eféle filmek, képregények meg miegymás, de ez egy olyan része a sorozatnak, amivel nem tudok megbarátkozni. Vannak olyan robotok akik ötletesen vannak megcsinálva, gondolok itt olyan karakterekre mint pl Yellow Jaguar, vagy Kuya & Kaito. Ott van pl Golden Bat is, akinek inkább a szimbolika miatt olyan a teste amilyen. De ettől még a többiek... Gill mellesleg a Dark sötét bűnszervezet vezetője. Dark... ennél jobban nem is utalhattatok volna rá, hogy ti vagytok a rosszfiúk.

A gonosz szervezet csapatát erősíti még Saburo is, aki tulajdonképpen Jiro "kistestvére" és azért hozták létre, hogy "kijavítsák a hibát" és elpusztítsa a Kikaidert. Mellesleg Saburo tulajdonképpen a Hakaider. Ütőkártyaként pedig beleügyeskedték Komyoji agyát (!!!), hogy Jironak még véletlenül se jusson eszébe elpusztítani. Igazából én szerettem Saburo karakterét, csak sajnos nem volt sokáig jelen, mert az utolsó részekre Komyoji átvette Saburo teste felett az irányítást. Pedig szórakoztató figura volt, főleg, mikor Gillel veszekedtek. Heh.

A szereplők után szeretnék megemlíteni pár fontosabb jelenetet. Vagy azért fontosabb, mert van valami jelentőssége a sorozat szempontjából, vagy azért, mert én érdekesnek találtam, vagy vannak hozzáfűznivalóim.

Az első rész nyitó jelenete tulajdonképpen egész hatásosra sikeredett. Ahogyan Komyoji próbálja "életre kelteni" vagyis inkább működésbe hozni Jirot, kint tombol a vihar, villámlik. Teljesen jó, hangulatos volt, szinte ijesztő hatást keltett és szépen felidézte bennünk a korai Frankenstein filmeket a tudóssal és az élettelen hullával a laborjában. Pluszban megkapjuk még párhuzamos szálon ahogy Mitsuko éppen esti mesét mondd az öccsének, a Pinocchiot. A két cselekmény összemosása hozza csak meg az igazi hatást. Ezt mindenképpen ki akartam emelni, mert jobban el sem lehetett volna kezdeni ezt a sorozatot. Egyből egy érdekes és ijesztő jelenettel kezd, megragadja a nézőt.

Mielőtt tovább mennénk, kiemelnék még valamit, mert mindig megmosolyogtat, akárhányszor látom. Mikor is az egyik jelenetben Jiro megkérdezte Mitsukot, hogy "De nem az apád hozott létre téged is, Mitsuko?" (A mangában hangzik el szó szerint így.) Ez csak azért emelem ki, mert tök igaza van Jironak, csak éppen... biologiai értelmeben. Az animében hanyagolták ezt az apróságot, a mangában viszont Ishinomori bejátszotta ezt a poént! [Nézzétek, csak nézzétek.] Haha. Komolyan, vártam már arra, hogy ezt valaki megtegye, annyira adta magát a dolog. Egyébként meg teljesen logikus, érthető, hogy első körben Jiro nem képes megkülönböztetni magát egy embertől, hiszen kinézetre ő is az.

Khm. Kanyarodjunk vissza. Illetve menjünk tovább. A következő rész amit imádtam, az a esti, tóparti jelenet. Egyszerűen csak hangulatos volt, kissé talán romantikusnak is mondtam volna, de... nem tudnám annak nevezni még akkor sem, ha minden megvan hozzá. Egy nő, egy "férfi", egy csendes hely, ahol ketten lehetnek este, beszélgetés. Habár Masarut nem tudom minek hagyták otthon egyedül, ha egyszer tudják, hogy nem biztonságos a környék, lényegtelen. Szeretem ezt a jelenetet, mert ezzel kezdődik az egész káosz. Itt manipulálja Gill először Jirot, mire az elkezdi fojtogatni Mitsukot. A cuki, romantikus jelenetből egyből átcsúszunk egy horror filmbe. Tökéletes. Imádom a kontrasztot. Ugye milyen hasonló a két jelenet? A romantika és a horror. Mindkettőhöz megvan a két személy, a csendes, Isten háta mögötti hely, az este, az erdő... Pusztán a karakterek érzései és indíttatásai azok, amik ugyan azokból az alapanyagokból kihozzák mégis ezt a két élesen egymással szemben álló jelenetet. Szépen játszik ezzel az anime.

Itt pedig Mitsuko a fiú ellen fordul, Jiro pedig elmenekül. Teljesen érthető a dolog mindkét fél részéről. Csak ami kicsit zavart... Illetve nem zavart, csak érdekesnek találtam... Hogy Mitsuko milyen hamar visszatalált Jirohoz. Úgy értem az utolsó emléke róla az volt, hogy majdnem megölte, de mikor legközelebb találkoznak, már aggódik érte és félti a harcok alatt. Ühm, nem is láttad egy rész óta, de azért 360 fokos változás történt a véleményedben. Tudom, hogy 13 rész alatt kellett kifejteni mindent, de kicsit logikátlan nekem ahogyan Mitsuko megváltozott. Persze, gondolkodott Jiron, megpróbálta megérteni, viszont... Emberek, ez gyors volt. De talán mégsem kellene meglepődnöm, hiszen Mitsuko alapjáraton egy gyengéd és törődő jellem.

De hogy megkoronázzuk az érzelmek kavalkádját, két résszel később Mitsuko már tagadhatatlanul szerelmes Jiroba. Whoa. Ez is gyors volt. Most megjegyzem az anime felénél járunk nagyjából. Mitsuko és Jiro találkoztak... olyan 2 alkalommal eddig. Egyszer a kezdésnél, aztán az Orange Ant elleni küzdelemben. True love. <3

Mellesleg az egyik kedvenc részem a mikor felbukkan Golden Bat. Neki is van egy befejezetlen Geminije ami nem olyan érzékeny, mint ami Jiroban van. Tetszik ahogyan előadja magát, ahogyan a vele folytatott beszélgetés alatt olyan sok mindent megtudunk. Többek között megpróbálja átadni Mitsukonak, hogy Jiro mit "érezhet" a Geminijével, és arra is rávezeti a lányt, hogy hé, te beleestél!

Golden Bat: Sajnálom, hogy felizgattam. Nem viselkedem úriember módjára. De én úgy látom, a könnyei csak az emberi önhittség újabb jelei. Az emberek önhittek. A lelkiismeret-egységet is önhittségből hozták létre. A lelkiismeret nem enged egyértelműen választani. Kérdezz meg száz embert a jó és rossz közti különbségről, és legalább százféle választ kapsz. Önhittség azt hinni, hogy a lelkiismeret felépíthető, vagy hogy egy gépet szeretni lehet.

Na de ne csak Mitsukoról beszéljünk, hiszen itt van Jiro is, akinek a fejlődése az egyik lényege a sorozatnak. Jiro egy tragikus karakter, ezt így kijelenthetjük minden szépítés nélkül, mert ez így van. Mitsukoék mellett először megtapasztalja milyen az, ha áll valaki az ember mellett, aztán milyen az, ha gyűlölik, ha el akarják pusztítani. Aztán jönnek a tulajdon testvérei akiket sorra kell ölnie, hogy ne ő végezze holtan. Eléggé komoly kezdés. De mindezek ellenére Jironak mindig sikerült a jó oldalon maradnia. Mondhatni. Végül utolsó lépésként a dühvel is megismerkedik. Lényeg a lényeg, Jiro szépen gyűjti az érzelmeket, a tapasztalatokat, az élményeket és ezáltal... Azt nem mondom, hogy jellemfejlődésen megy keresztül, de azt érezzük, hogy több lesz. Sokkal több, mint aminek az anime elején megismertük. A jellemfejlődést azért sem tudnám teljes bizonyossággal állítani, mert a benne működő Gemini nem engedi, hogy helytelenül cselekedjen, így... Nem tapasztal meg olyan dolgokat amik lényegesen változást produkálhatnak a jellemében. Alapból egy jólelkű karakterként lépett be a történetbe és úgy is marad a végéig. De erre majd jóval később visszatérek, mert Jiro egyáltalán nem ilyen egysíkú, egyszerű karakterré fejlődik az egész történet legvégére.

Jiro: Annyit tanultam... Már mindenfélét érzek. Boldogságot, amiért együtt vagyunk... Vágyódást az együtt töltött idő után. Átérzem a csillagok szépségét is. Nehéz szívvel gondolok a rám váró harcra. Amíg a Gemini nem tökéletes, nem vagy biztonságban... mégsem akarom elveszíteni ezeket az érzéseket. Baj, hogy így gondolom?

A további részekben megismerhetjük Mitsuko és Masaru édesanyját. Ezt azért is akarom kiemelni, mert elég durvának tartottam ezt a részt. Jobban mondva ezt a nőt. Mint az kiderül Komyoji naplójából, a nőt Gill mutatta be neki, majd később a felesége lett. Eléggé gyanús a történet eleve Gill miatt, de egyelőre még nem nagyon sejtünk semmit. Chigusa rendes és jó anyja volt Mitsukonak, szerette a kislányt. Arra viszont csak később jött rá Komyoji, hogy a nő tulajdonképpen Gillnek dolgozik, mint kém. Oh, hát igen, ezt is gondoltuk. De mégis csak szült Komyojinak két gyereket! Na de miért, most jön a lényeg. Chigusa csak azért szülte meg Mitsukot, majd Masarut, mert ez volt a dolga, mint feleség. Hogy ne tűnjön gyanúsnak, fent kellett tartania egy boldog család illúzióját. Egy boldog családban pedig vannak gyerekek. Így szült ő is. Nem csodálom, hogy Mitsukot sokként érte a dolog. Nem a szülei szerelméből születtek, sokkal inkább azért, hogy Gill kémje tovább tudjon tevékenykedni. Csak eszközök voltak Chigusa számára. Az saját anyjuk számára. Később viszont, mikor Mitsuko felkeresi a nőt, Chigusa... hideg és elutasító vele. Akkor már nincs miért színészkedni, nincs mit titkolni. De én mégis meg tudok egy kicsit legalább bocsátani a nőnek, mert utolsó tettével még jót tesz a gyerekeivel... az öngyilkossága előtt. Ekkor látszik csak igazán, hogy a hideg külső mögött valójában Chigusa is összetört.

Ez is egy érdekes és depresszív darabja az amúgy is szomorú és bús sorozatnak.

Itt pedig következik egy igazán érdekes jelenet. Jiro a Hakaiderrel folytatott harca alatt elveszti az egyik karját. Mitsuko pedig szeretné helyrehozni neki. Nincs ebben semmi, persze. Megszervizeli a srácot. De... ennek az egésznek az előadásmódja... Annyira... annyira félrevezető. Direkt. Nem tudok másra gondolni. Lassú relax zene, félreérthető jelenetek... Miért? Persze, a romantikus hangulat megint csak kialakul kettejük között, sőt ehhez kétség sem fér. Viszont azt azért nem gondolnám, hogy egy szervíznél több történt ott. Úgy értem, Jironak van egyáltalán olyan alkatrésze amivel...? Nem. Ez csak figyelem elterelés. ... Igaz? Mondjuk nem mintha befolyásolna bármit is ha történne köztük valami. Mitsuko szereti Jirot, Jiro pedig meg akar tapasztalni minden érzelmet, a jót és a rosszat is egyaránt. Aztán itt vannak ketten, eléggé közel kerülve egymáshoz és... tudjátok. Ha van Jironak megfelelő felszerelése (bár elgondolkodtató, hogy miért is lenne) akkor igazából nincs akadálya a dolognak. ... ... ... Csak megjavította a karját, csak megjavította a karját. Téma lezárva.

Most pedig jön a grand finale. Ekkorra már Komyoji agya átvette Saburo teste felett az irányítást és összedolgozik Jiroékkal, hogy bejussanak Gill titkos bázisára. Ami eléggé könnyen sikerül is. A doktor és Jiro elmennek, hogy végezzenek Gillel, ez alatt pedig Mitsuko és Hattori feladata kicsempészni Komyoji testét az épületből, amit életben tartottak a rosszfiúk (!!!). Itt több fontosabb dolog is történik. Először is, megszületik az első csók Jiro és Mitsuko között. Whoa. Habár Jiron nem sok dolgot látni, Mitsukoból árad a női gyengédség és aggodalom. De kis édes. Ami azt illeti az egész jelenet olyan... Szóval Jiro az előzőleg lekaszabolt robotok összetört részei között áll csendben, ahogy eddig nevezte őket, a testvérei, a halott testvérei maradványai között, akiket a saját kezével ölt meg, tett tönkre... erre jön Mitsuko és csók. Tökéletes időzítés. Erre nem számított senki.

A másik fontos dolog ami itt történik, az az, hogy Jiro nem képes végezni Gillel. Habár teljesen szabad akaratából majdnem megfojtja, mégsem teszi meg. Mégpedig a Gemini miatt. Embereket ölni helytelen, dühből, felindultságból ölni helytelen, még akkor is, ha Gillről van szó. Így csak majdnem sikerül véget vetni a dolognak. De semmi vész, Saburo megcsonkított teste fej és egy kar nélkül még funkcionál és elvégzi Jiro helyett a piszkos munkát. Gill a mélybe zuhan és... ki tudja mi lesz vele.

Az utolsó rész végén megtudjuk, hogy Komyojiba visszaültették az agyát (!!!), Mitsuko és Masaru otthon tevékenykednek, ápolgatják, Hattori és Etsuko pedig látogatóba mennek. De... az nem derül ki, hogy Jiroval mi lett. Annyit tudunk, hogy Mitsuko vár rá, de... ennyi. Nem tudjuk meg, hogy Jiro végül visszament-e hozzájuk. Ez annyira nem fair. Végre "összejöttek" vagy mi volt az, végre vége Gillnek, aki pokollá tette az életüket, Komyoji úgy tűnik úton van a felépülés felé, de mégsem kapjuk meg a várt happy endet. Ez igazságtalan. Emlékszem, mikor először láttam végig az animét, mennyire ki voltam akadva emiatt. Ettől függetlenül én mindig úgy képzeltem, hogy visszament. Mert én... eldöntöttem, hogy ebben fogok hinni. Visszament, pont.

Megszerettem Jiro és Mitsuko párosát. Az esetükben nem egy csöpögős love storyt kaptunk, hanem valami többet. Valamit, ami túlmutat ezen. Még akkor is ha olyan gyorsan történt minden, őszinte volt, a nehézségek miatt, amiket együtt kellett legyőzniük.

A grafikáról esett szó előzőleg, így a szinkonnal folytatnám. A szinkron színészeket nagyon jól összeválogatták az animéhez. Nem is tudnám kiemelni, hogy kinek a szinkronja tetszett a legjobban, mindegyik igazán jó volt és átadta amit kellett, az érzéseket, magát a karaktert. Nem volt lapos az előadás. Utólag jöttem csak rá, hogy Mitsuko szinkronja Yui Horie, aki az endinget is énekli. Imádtam Mitsuko hangját. Időközben pedig kiderítettem, hogy Golden Batot Norio Wakamoto (többek között: Hellsing Ultimate / Anderson atya) szinkronizálta, szóval most már mindent értek. Imádtam, ahogyan előadta magát azzal drámai hangsúllyal.

A zene, a jelenetek dalválasztása mindig jól passzolt. Az anime leginkább melankólikus, szomorú dalokkal van tele ami nem meglepő a téma miatt. Jirot is hallhatjuk gitározni, habár mindig csak [egy dalt játszik]... De azt nagyon megjegyeztük. Az opening, a [Theme of Gemini], egy vocal nélküli dal, de ennél jobb openinget szerintem nem is találhattak volna. Megragadja az egész történet lényegét.

Összeségében... Vannak hibái a sorozatnak, mert hazudnék ha azt mondanám, hogy nincsenek, de inkább boldog emlékek kötnek hozzá. Lehet a nosztalgia miatt... Szeretem ezt az animét, akármikor meg tudom nézni, érdekes a téma, maga a történet felépítése, a karakterek, az a világ, amit bemutat. Ajánlom-e? Igen, ajánlom azoknak akik nem rettennek el az 1970-es évek grafikájától, bár meg kell jegyeznem, hogy ez az anime adaptáció rendkívül jól bánik a régi grafikával és ülteti át azt egy modernebb átdolgozásba. Igazi tribute. Ha én először a mangát olvasom és utána nézem csak meg az animét, akkor biztosan mondhattam volna, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Bár az az átváltozás rész nekem mindig is túúúúl fancy marad.

Igen, igen, olvastam a mangát is! Egyenesen a 13 részes anime után. Felkeltette a kíváncsiságom és milyen jól tettem, hogy felkerestem és elolvastam. Erről is írok majd, de a következő részben. Szóval a következő alkalommal jön a manga elemzése és megnézem azt is, hogy mi a különbség a manga és az anime között (mert sok van!). Amit ígérhetek az teljesen más jelenetek, akció, izgalom és csöcsbimbó lézerek! Whoa!

[Eredeti bejegyzés]