Kedvenc pasi karakterek
És most jöjjön, ami még nem volt! Bj-Lydiaval való eszmecserém során kieszeltünk egy jó kis blog témát, ez fog most következni. Mindketten megcsináltuk a magunk listáját, itt megtalálhatjátok az ő kedvenceit is! >> Lydia's Doll Corner
Szerintem mindenkinek az életében vannak vagy voltak olyan fiktív vagy éppen nem teljesen fiktív karakterek, akik igazán megtetszettek neki vagy a jellem vagy egyszerűen a kinézet miatt. Esetleg mindkettő. Karakterek filmekből, sorozatokból, könyvekből, képregényekből, játékokból. Biztosan volt ilyen, ha nem is most, régen, még tini korban. Emlékszem, sokszor szoktam hallani, hogy egy-egy ismerősöm visszaemlékezik a fiatalkorára és elmondja, hogy mennyire bele volt zúgva lányként egy énekesbe, filmbeli karakterbe vagy éppen jelenleg, felnőtt fejjel tetszik neki egy-egy karakter. Szeretném most feleleveníteni ezeket a karaktereket, leírni, hogy az én listám hogyan is néz ki.
Régen eléggé sok Street Fightert játszottam... Ami már mostanában nem jellemző, de Kenre még mindig emlékszem. Ő az igazi nagyvagány, kőgazdag amerikai fickó. Ami a legjobban tetszik benne, az a személyisége. Mindig tettre kész és nem törődve a veszélyekkel vág bele mindenbe. Lehet, hogy kicsit összemosom most a játékbeli jellemét és az animeben (Street Fighter II Victory) lévő jellemét, de számomra így kerek egész Ken. Elvégre a játékban csak minimálisan ismerjük meg. Nagyon vagány fickó, azt pedig mindig aranyosnak találtam, hogy a későbbiekben (azt hiszem Alphatól) kapott egy kedvest és egy kisfiút is. Családot. Onnantól nem csak Ken volt, a vagány, hanem Ken, mint családapa. Illik rá a szerep. Attól, hogy karaktereket valamilyen családi szerepbe helyeznek valamiért mindig a felelősségtudat érzését keltik. Azt hiszem ez is tudat alatt közrejátszott abban, hogy jobban megkedveljem. Ő egy igazán menő és energikus karakter, ez fogott meg benne.
Bár hozzá kell tenni, talán egyszer játszottam ki vele a játékot, mert irányítani azt sosem tudtam. Jobban szeretem a gyorsabb karaktereket a játékok alatt, mint például Chun Li.
Mikor sokadik alkalommal FF VI-ot játszottam, éppen az járt a fejemben, hogy régen, első kijátszás alkalmával is mennyire odavoltam érte. Érdekes. Pedig Edgar nem éppen egy olyan pasi, akivel össze is jönnék, azt hiszem, ettől függetlenül nagyon menőnek tartom több okból is. Kezdjük egyből a legnyilvánvalóbb dologgal, helyes, na! Az egész castból ő a legjobb. Erre még rájön a folyton magabiztos jelleme és az az érdekes tulajdonsága, hogy folyton csapja a szelet a többi lánynak. Úgy tűnik Edgar nagyon szeretne a hölgyek kedvében járni, de mindig úgy éreztem, hogy maximum csak egy estés kalandok után nézelődik. Ne kérdezze senki, megérzés. Megkörnyékezte Relmet is, aki ráadásul kiskorú! Bah. Pontosabban fogalmazva csak el van hintve egy hírhedt jelenetben amit azóta is emlegetnek az emberek. Viszont ezt leszámítva tényleg nem lehet rá semmi rosszat mondani. Egy felelősségteljes férfi aki mindig kész segíteni a csapatnak még akkor is ha tudja, ezzel nagy veszélybe keveri magát is. Igazából az egyik kedvenc jelenetem a játékból is hozzá köthető, ez a híres coin toss jelenet ami a mútban zajlott le közte és a testvére között. Edgar hajlandó volt feláldozni magát azért, hogy Mash szabad lehessen és magára vállalta Figaro irányítását. Ez a jelenet egyszerűen csak szép volt.
Edgar egy olyan karakter akinek tetszik a megjelenése, a magabiztossága és igazából a harcmodora is. Annyira menőnek tartottam, hogy gépeket használ a csatákban, a későbbiekben ráadásul egy láncfűrészt is! Whoa. Ettől csak jobban megszerettem.
Harry számomra az ultimate Silent Hill főhős. Lehet, hogy csak egy játékban játszható karakter, de ettől függetlenül nagyon megnyert. Igen, tudom, ott van a Shattered Memories is, de ott nem teljesen a valódi Harryt kapjuk vissza. Nem fejtem most ki miért, aki játszotta, tudja. Szóval az a verzió nem játszik most ebben a listában. Szeretem Harry kitartását. Csak egy egyszerű fickó, egy író, egy mindennapi ember, de mégis, képes felvenni a harcot mindenféle szörnyű lénnyel, átverekedni magát a poklon csak egyetlen dologért... hogy megtalálja a lányát. Ez a történet nem a világ megmentéséről szól, nem arról, hogy megállítsunk valami eszméletlen gonoszt (még ha ez is lesz a vége) és hősök legyünk a végén, nem, Harry egyszerűen csak meg akarja keresni a lányát, majd hazamenni vele. Ennyi. Egyszerű, de mégis nagyon hatásos és véleményem szerint egy ilyen helyzetbe jobban tud szimpatizálni az ember a főhőssel, mint egy szokásos "mentsük meg a világot" történetben. Egy olyan érzést mutat meg a játék amit mindannyian át tudunk érezni: biztonságban tudni azt, aki szeretünk. Erre csak réerősít, hogy a kérdéses személy ráadásul egy gyerek, egy 7 éves kislány. Emlékszem, a play novelben Harry éppen azon gondolkodott, mikor átment az iskola sötét felére, hogy mennyire szeretné újra látni Cheryl mosolyát. Azt hiszem ezek miatt érezhetjük magunkhoz közelebb Harry karakterét. Abból a szempontból pedig, hogy csak egy egyszerű, hétköznapi fickó, elképesztő mennyi mindenen hajlandó keresztülmenni Cheryl miatt. Lehet, hogy egy játékról beszélünk, egy fikcióról, de szerintem mindannyian egyetértünk abban, hogy a helyében mi is vállalnánk a kockázatot.
Mikor elkezdtem a sorozatot, még nem igazán érdekelt. Keisuke már a sorozat legelejétől szerepel a történetben, mégis csak a 4. évadban kezdem el megkedvelni úgy igazán. Ebben az évadban több szerepe is van, Takumi társa lesz a Project D-ben és a csapat emelkedős versenyzője. Keisuke egy badass, menő karakter. Szerettem látni a kitartását a versenyek alatt és ahogyan vezet. Ne kérdezzétek. Egyszerűen csak más kisugárzása volt, mint Takuminak és ez adott egy kis kellemes változatosságot a 4. évadban, tekintve, hogy eddig szinte mindig csak Takumit láthattuk vezetni. Őszintén szólva pontosan nem is tudom megfogalmazni mivel fogott meg. De egy biztos, az egész sorozat egyik legjobb versenye hozzá köthető. Legalábbis számomra, imádtam azt a versenyt és nagyon tetszett, hogy Keisuke is kaphatott egy nagy pillanatot. Szerintem nem árulok egy nagy titkot ha azt mondom, hogy meg is nyerte, nem is akárhogyan. Eszméletlen volt a 4. évad vége. Ettől csak jobban megszerettem a karakterét. Arról nem is beszélve, hogy az animében felbukanó karakterek többsége átlagos megjelenéssel bír. Az átlagos japán polgár, semmi extra. Keisuke viszont a szőke hajával kitűnik ebből az átlagos tömegből és akaratlanul is vonzza az ember tekintetét. Olyan lázadó a megjelenése a többiekhez képest.
Rengeteg Eurobeat dal felcsendül a sorozatban a versenyek alatt, mégis van egy, amit mindig Keisukehoz kötök, ez a [Looka Bomba]. Felejthetetlen pillanat. Felcsendül ez a dal, Hoshino visszapillantó tükrében pedig felbukkan a sárga FD. Ekkor tudod már, most kezdődik csak az igazi verseny.
Alucard nem csak egy Castlevania játékban szerepel, de számomra a karaktere a SotN-ben volt az igazi. Az Aria of Sorrowban vagy a Dawn of Sorrowban már annyira nem tudtam rámondani, hogy Arikado teljesen ő lenne. (Arikado is Alucard volt csak álnéven.) A Netflix sorozatot meg ne keverjük bele, mert lehet, hogy valamilyen szinten megtartották Alucard karakterét, nagy vonalakban, a lényeget, mégis sikerült úgy formálniuk, hogy ne egészen az a karakter legyen, akit bemutattak nekünk annak idején 1997-ben. Szóval sokféle Alucard létezik (a múltbéli CV játékokba még bele se mentem...), de számomra a SotN-ban lévő karakter az igazi, a tökéletes. Alucardról annyit kell tudni, hogy félig vámpír és haldokló édeasanya utolsó kívánságának eleget téve nem árt az embereknek. Így alakul ki közte és az apja között a játék későbbi gerincét képező ellentét. Amit leginkább szeretek benne, hogy egy tökéletes és elegáns úriember. Nem elég, hogy végtelenül helyes, még illedelmes is. Ezek mellett viszont távoli és elérhetetlen, hideg karakter. Alucardban van valami szomorú, valami tragikus.
Hogy őszinte legyek, most felsorolhatnék még rengeteg Castlevania hőst vagy éppen gonoszt ide. Inkább nem is mászok nagyon bele, mert úgy járok, hogy sosem lesz vége a bejegyzésnek. Ott vannak egyből a Belmontok, akiknél szerintem családon belül nem csak a Vampire Killer öröklődik, de a helyesség is. Vagy Albus, aki egyből megnyert a történetével és az önfeláldozásával, Hugh, aki... igaz kissé megőrült, de helyes és úgy szerettem volna egy módot a játékban amiben ő a főszereplő! Hát igen, vannak páran.
Aw, Laguna. Őt már nagyon régóta szeretem. Annyira laza és szórakozott, viszont ezek mellett mégis határozott és megbízható. Erős karakter. Laguna egy igen érdekes és szórakoztató karaktere a játéknak. Az FFVIII-ban lényegében két főszereplő csapat van, illetve, majdnem, de mégse. Laguna és csapata a múltban történt események főszereplői, míg Squallt és a többieket a jelenben irányíthatja a játékos. Szépen kontrasztot képez Laguna szórakozott jelleme és Squall depressziós, szomorú jelleme a másik oldalon. Laguna a bárban lévő jelenetével fogott meg a legjobban. Mikor elkezdett alakulni valami közötte és a zongorista lány, Julia között. Nagyon nem vagyok egy romantikus lélek, de az az ismerkedés, ahogyan kezdtek egymáshoz közelebb lökődni, annyi aranyos volt. Főleg ahogyan Laguna megpróbálta közben leplezni a zavarát és a idegességét a maga idióta módján. Emlékszem a kettejük dalára is, ez az [Eyes on Me]. Azóta, akárhányszor meghallom ezt a dal, elérzékenyülök, mint egy idióta és eszembe jutnak ők ketten. A történet szomorú része, hogy hiába szimpatizáltak egymással, nem lett belőlük egy pár, de később Laguna azzal a nővel sem lehetett együtt, akit megszeretett. Laguna folyton úton volt, folyton újabb és újabb események felé sodorta a Sors, ő pedig csak haladt a sodrással. Valamilyen szinten szomorú az ő története, valahol viszont mindenki tudja, hogy ennek így kellett lennie. Végig kellett járnia ezt az utat, hogy később, a jelenben úgy tudjon segíteni a csapatnak ahogyan megtette. Laguna nagyon menő is a maga módján és van egy gépfegyvere! Egy gépfegyer. Imádom. A témája címében is szerepel: [The Man with the Machine Gun]. Tökéletes. Mondom, Laguna szórakoztató karakter.
El tudnék viselni egy játékot amiben Laguna és csapata a főszereplők, nem csak alkalmanként játszhatóak.
++ További megemlítendő karakterek ++
Hát nem is tudom így nagy hirtelen. De valamiért Zoisite karaktere úgy megfogott. Szórakoztató volt a jelleme és tetszett a megjelenése is. Azt nem mondanám, hogy mint férfi megérintett (főleg, hogy amúgy is meleg volt az animében), de mindenesetre örültem volna neki ha sokkal tovább a sorozatban marad. Erre az első évadban megölték. Őszintén? Ez csúnya húzás volt és igenis sajnáltam a karakterét. Szóval kampányolok, hogy hozzák vissza. Nem érdekel hogyan, újra szerepeljen! És ezúttal élje túl...
Huh, Cecil. Nem is tudom mivel nyert meg előbb, a történetével vagy a megjelenésével. Azt hiszem a történetével, mert a játék első fele alatt végig nem látjuk az arcát. Aztán paladin lesz belőle és onnantól megnyerhet a szép arcával is. Az FFIV a kedvenc FF játékom. Tudom, vannak ennél jobbak, meg szebbek, de megfogtak a karakterek és a történet. A középpontban Cecillel. Tetszett ahogyan lassan megváltozik, ahogyan haladnak előre az események, hogy szembekerül a saját bűneivel, mégis sikerül neki leküzdeni az akadályokat és végül gyilkos sötét lovagból a fény harcosává válik. Igen, kissé talán klisés történet, de engem akkor is megnyert. De vissza Cecilhez. Ehm, szóval helyes és tetszik a jelleme is, ahogyan a történet folyamán változik, plusz a kapcsolata Golbezevel (aki sokáig a főgonosz volt a játékban). Cecil személyes történetében sok meglepetés van és ez tetszik.
Ő azért kerül a megemlítendő karakterek közé, mert a jelleme miatt fel lehetne rúgni, de a megjelenése viszont megnyerő. Kezdjük ott, hogy a karakter eredeti neve Balrog. Viszont mikor kijött nyugaton a játék (eredetileg japán a sorozat), akkor három karakternek átcserélgették a nevét, mert necces lett volna kiadni a játékot, plusz volt egyéb más kínjuk is. Így Balrogból Vega lett. Ennél jobban ne menjünk bele. Ami engem illet, a Vega jobban tetszik. Ahogy említettem, a jelleme kissé érdekes, de szórakoztató. Lényegében egy önimádó szépfiú. Viszont ha a jelleme nem is, de a megjelenése mellett a harcmodora is megfogott. Egy spanyol ketrecharcosról van szó és... mindig utáltam ellene harcolni, mert a játék gyors karakterei közé tartozott. Néha meg csak úgy felkapaszkodott a ketrecre a karmával. Érdekes, de elég hosszúak, szinte már nőiesen a körmei. Apró részlet, de azt hiszem karakter design szempontjából viszont betalált. Vega... érdekes keveréke a nőiességnek és a férfiasságnak. Mindegyik megjelenik rajta egyszerre, mégsem válik kellemetlenné vagy furcsává. Előtérbe helyezi a szépséget, a ringben pedig kegyetlen. Vega egy gyönyörű szadista. Állítólag a harcok alatt is azért hord maszkot, nehogy megsérüljön a szép arca. Itt hagyom a témáját is mert szerintem eléggé különleges dal ez egy fighting játékba. Olyan... szenvedélyes, vagy nem is tudom. A karakterhez mindenesetre nagyon passzol. [Vega's Theme SFV Chapion Edition]
Emlékszem, az anime verzióban (SF II Victory) bele volt zúgva Chun Li-be és megjegyezte Kennek, hogy kivágja a szemeit, hogy ne láthassa a lányt. Haha. Jó volt az a küzdelem.
Keiichi azért került ide a megemlítendő karakterek közé mert nem a megjelenésével fogott meg, hanem a gondolkodásmódjával és a jellemével. Keiichi egy olyan különleges karakter, akihez hasonlót nem sűrűn látni és aki megragad az emberek fejében. Leginkább a visual novelben lévő karakterét emelném ki, mert a VN-ben sokkal többet látni belőle, sokkal jobban meg lehet őt ismerni, mint az animében. Keiichi egy olyan fiú, aki a történet alatt nem egyszer hibázik, nem egyszer szúrja el a dolgokat vagy éppen tesz olyasmit ami végül tragédiához vezet. Mégis, ő az is, aki sosem képes feladni a reményt és hajlandó küzdeni a végsőkig még akkor is ha őrültségek tűnik. Keiichi mutatta meg Rikának, hogy a sors megváltoztatható, igenis lehetséges és érdemes küzeni ezért. Ezzel pedig megváltoztatta az egész történet kimenetelét. Ő volt a csoda, aki nélkül nem valósulhatott meg a jó végkifejlett. Szeretem Keiichi jellemét, annyira energikus, elszánt és szórakoztató. Különleges képessége pedig, hogy reményt tud ébreszteni az emberekben. A másik oldalon viszont megismerhetjük a sötét oldalát is ami ugyan annyira elszánt és meglepően kegyetlen. Bár mentségére szolgáljon, egyik gyilkossága sem gyűlöletből vagy más negatív érzésből történt. Ő csak menteni akarta a saját vagy a barátai életét. Viszont nehezen ugyan, de megtanulta, egy tragédiával nem lehet kivédeni egy másik tragédiát. Imádtam, ahogyan a novel megmutatta minden karakter pozitív és negatív oldalát is, így Keiichit is megismerhettük sokféle szemszögből. Ryukishi07 nagyot alkotott Keiichi karakterével, az egyik örök kedvencem.
Sydney elsősorban a megjelenésével és a titokzatosságával nyert meg. A játék főgonoszként vezeti be, de ahogy halad a történet, lassan megváltozik róla a főszereplő és a játékos véleménye is. Nagyon badass, ahogyan az intróban Ashley szíven lövi egy számszeríjjal, Sydney meg mint aki le se szarja, csak kitépi magából a nyilat és lelép. Haha. Aztán hátrahagy egy wyvernt bossként. Köszi, én is szeretlek. Sydney és Ashley útja újra és újra találkozik a történet során és Sydney hol teszteli a férfit, hol segít neki, hol emlékezteti a múltbéli bűneire. Ezért olyan titokzatos. Végig jelen van, végig hiszünk róla ezt-azt, de teljesen a kép csak a legvégén áll össze. Őszintén szólva meg is lepett a végén. A legemlékezetesebb jelenet volt számomra az egész játékban, mikor Ashely éppen a legvégső helyszín felé tart, majd megtalálja a sérül, legyengült Sydneyt, majd történik közöttük egy beszélgetés. Az a jelenet, az a látvány beleégett az elmémbe. Sydney sérülten, teljesen megnyúzott háttal (volt egy tetoválás a hátán, de valakinek kellett) és Ashley aki a karjaiban tartja. Whoa. Erőteljes jelenet volt. Aztán ott van persze maga a megjelenése. Ami mondjuk nem takar sokmindent, mert lényegében alig van rajta némi ruha, a felsőteste teljesen fedetlen. A karakter varázsához tartozik még a tény, hogy minden végtagja művégtag. Nem éppen egy boldog dolog, de valahogy mégis különlegessé teszi ez is. Egész játék alatt nagyon szerettem a karakterét, ahogyan beszél Ashleyvel, úgy viselkedett vele, mint valami mindenttudó, ezek mellett pedig megvolt a maga varázsa, a maga titokzatossága.
++ Extra ++
Nem is tudom ezt hogyan magyarázzam. Nem éppen egy álom pasi, de... az a felsőtest. Ennyi. Pyramid Head a második játék főszereplőjének, Jamesnek az elméjéből született (azt hiszem szabad így fogalmaznom) a város ereje által. Pyramid Head a büntető, ami James büntetés iránti vágyából született. Tudta, hogy bűnös, és hogy a bűnök büntetést vonnak maguk után. Talán James tudat alatt nyugodtabb lett volna ha jogosan megkapja a büntetését a bűnei miatt, így született meg Pyramid Head. Jellemét tekintve Pyramid Head erőszakos. Ami nem csoda. Láthatjuk ahogyan megöl vagy megerőszakol más szörnyeket. Ettől függetlenül... most na, tökre jól néz ki! Olyan menő. Még ha jellemre szörnyű is. És... az igazság az, hogy nincs feje. Csak egy nagy hústömeg a sisak alatt.
Mi ez a sok szőke karakter? Meg hosszú hajú karakter? Meg hosszú, szőke hajú karakter? Passz. Mielőtt elkezdtem írni ezt a listát magam sem számítottam erre, csak feltűnt, ahogyan a végén gyorsan végig néztem rajtuk. Nos, szerintem mondhatom, hogy számomra is érdekes volt ennek a listának a megírása. Sok emlék visszatért, sok történet felelevenítődött bennem. Ha gondolkodnék rajta, akkor biztosan még pár ember felkerülne a meglévők mellé, de úgy voltam vele, hogy nem akarok több részt ebből, így megpróbáltam rövidre fogni. Őszintén szólva kíváncsi lennék más listájára is, vagy csak egy-két kedvencére. Ha valaki úgy érzi, kommentelje meg a saját kedvenceit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése