Gamer vagyok #3
Üdv.
Továbbra is gamer vagyok, szóval továbbra is hozok ilyen beszámolókat. A mostani csomagban leginkább indie PC játékok vannak, de ez nem azt jelenti, hogy unalmas lenne a felhozatal.
Az első egy angol nyelvű Makeres játék a The Kidnapping (and other crimes) Of Princess Pri (PC). Maga az alap koncepció keltette fel a figyelmem, letöltöttem és elkezdtem. Innentől kezdve pedig a történet és a karakterek voltak azok, amik a játékban tartottak. Egy eléggé rövid játékról van szó, talán még egy órát sem vesz igénybe a kijátszása, mégis, jó élményt tud adni. A történet egy hercegnőről szól, akinek már nagyon elege van abból, hogy folyton elrabolják...
A következő játékot Bj-Lydianak köszönhetem, ez a TMNT Rescue Palooza (PC). Nem vagyok egy nagy TMNT fan, tulajdonképpen semmit nem tudok róla, ez a játék viszont egy igazán jól összerakott kis beat'em up. A történet pedig haláli.
Ez után jöjjön egy japán indie játék, a Satan no Labyrinth (PC). Eléggé random kezdtem neki. Tulajdonképpen csak egyetlen pillanatkép hatására. Valamire kíváncsi voltam a programmal kapcsolatban, így letöltöttem. Aztán elkezdtem és... megfogott. Érdekes. Nem bonyolult játék, de jól összerakott.
Az utolsó amit megemlítenék egy RPG dating sim az Imadoki no Vampire - Bloody Bride (PSX). Ilyet se sűrűn játszok, de ezek után úgy érzem talán kellene. A Tokimeki Memorial (Girl's Side 2nd Season) és a Starry Sky (in Winter) után ez a harmadik dating sim játék amit kipróbáltam.
Kezdjük az elején. The Kidnapping (and other crimes) Of Princess Pri (PC). Random nézelődtem külföldi letöltős oldalakon mikor belefutottam. A történet felkeltette a figyelmem, illetve az a kevés információ, amit a történetről kapunk. Gondoltam adok neki egy esélyt és milyen jól tettem. Ahogyan írtam előzőleg, a játék egyáltalán nem hosszú, sőt, eléggé rövidnek mondanám, de ez semmit nem von le belőle, hála a humoros hangulatnak, végig élvezhető marad. A játékot Liberty és psy_wombats készítették RPG Maker 2000-ben egy hónap alatt egy eventre: "Swap in the Middle with Two." Igazán szórakoztató lett a végkifejlet.
A történet egy hercegnőről szól akinek már elege van abból, hogy folyton elrabolják, így a legutolsó elrablás alkalmával elhatározza, hogy megszökik egyedül. A szökés után azonban nem várt fordulat következik és a hercegnő belekóstol kicsit a bűnözői életbe is.
A játék folyamán épületekben járkálunk és kulcsokat szedünk fel, ajtókat nyitogatunk vagy különböző más tárgyakkal érünk el valami eredményt. A történet második felében csatlakozik a hercegnőhöz egy herceg is, így váltogathatunk a két karakter között. Ez a része tetszett. Szeretem az ilyen megoldásokat, érdekesebbé teszik a játékmenetet.
A játék mellesleg ingyenesen letölthető [innen], ha valaki érdeklődik.
A következő a TMNT Rescue Palooza (PC). Egy fan-made, ingyenes játékról van szó aminek van némi története. Mikor először láttam, azt hittem egy árkád portról van szó, tekintve a hasonlóságokat. Mint utólag kiderült, ez a játék először egy TMNT3 (NES) remake akart lenni, majd később inkább TMNT2 remaket akartak belőle csinálni, végül pedig lett belőle ez, amit most látunk. Azért is hittem árkád portnak, mert az árkád verziót portolták utána NES-re, ez lett a TMNT2, és... igen, kissé hosszú és kicsit bonyolult történet, a lényeg, hogy mindenhez kapcsolódik, mégis egyiknek sem a remake vagy a port verziója. Érdekes. De! De igazán szórakoztató játékot sikerült végül csinálni belőle. A leírások alapján igazi tribute játék ami tiszteleg az 1987-es rajzfilmsorozat előtt. Erről igaz nem tudok nyilatkozni, mert nem láttam a sorozatot.
A történet szerint Shredder, a teknősökkel lévő rivalizálásuk 30. évfordulója alkalmából elrabolt... mindenkit! Szóval körbe kell menned a városban és ki kell szabadítanod őket. Igazából ennyi a történet, de egy beat'em up játéknak ez éppen elég.
Igazából szerintem nagyon aranyos, hogy Shredder így számontartja hány éve áll hadban a teknősökkel és készül évfordulós "ajándékkal" is. Még akkor is ha nem éppen egy pozitív dologról beszélünk. A történet felvezetése talán fél percig tart, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy kész legyek és nevessek egyet. Mi ez a történet?!
A játék, nos, egy egyszerű beat'em up, nincs sok dolog, amit mondhatnék róla, már ami a játékmenetet illeti. Mész és megküzdesz mindenkivel aki az utadba áll, majd levered a pálya végi bosst és mehetsz tovább. Érdekesség, hogy miután kijátszottunk egy pályát, kapunk karaktereket, de nem csak a társainkat, az ellenséges karaktereket is használhatjuk onnantól. Ezt nem igazán érettem, de mondjuk nem zavart, mert ez is egy extra. Személyes kedvencem April, aki egy mikrofonnal veri ki a szart is az ellenségből. Minden karakterrel persze másképpen kell játszani, mindenki másban jó és mindenki kapott egyedi speciális mozdulatot is. Ez igazán nagyszerű. Látszik a sok gond, a sok munka és a szeretet amit a készítők belefektettek a játékba.
Egyetlen negatív dolgot tudnék mondani, az pedig az irányítás. Érdekes néha. Olyan, mintha nem reagálna azonnal a fordulásokra, ami kellemetlen helyzeteket tud eredményezni harc közben.
A játék hivatalos honlapja: [Merso X]
A Satan no Labyrinth (PC) ahogyan írtam eléggé random volt. Mikor megláttam róla képeket, akkor egyből felkeltette a kíváncsiságom, bár inkább készítőként, mint játékosként. Hm, azt hiszem ennyi. Na meg a malacok. Igen, vannak benne cuki malacok. Egy roguelike (lehet ezt mondani? azt hiszem) játékról van szó mellesleg amit Chameleon készített RPG Maker VX Ace-ben.
Első meglepetésem az volt, hogy a kezdéskor kiválasztható a karakter kinézete, neve és a class. Sőt, a ReadMe file arról is ad infót, hogy mit kell tennünk ha egyedi kinézetet akarunk rakni a játékba. Wow. Ilyennel sem találkoztam még, főleg RPG Makeres játékban. Már az elején meglepett, de tetszett. Ez persze azt vonzza magával, hogy a főszereplőnkből egyből silent protagonist válik és kissé személytelennek hat. Legalábbis nekem az olyan karakterek mindig annak hatottak. (Bocsánat, Link... és sokan mások) Sokkal jobban kedvelem ha a főszereplőnek van jelleme, nem pedig a játékos alakítja. De ez csak személyes vélemény.
A játékban egy dungeont kell bejárnunk aminek 50 szintje van. Az utolsó szinten pedig összecsaphatuk a démonnal, aki megjelent a falu közelében és azóta szerencsétlenségek sora éri a helyet. A polgármesternél lejelentkezhetünk a játék elején és indul is a kaland. Minden 5. szint után elmegyünk a férfihez aki valami extrát, itemet ad nekünk. Bírom azt a fickót. Ha a karakterünket sikerül a 10. szintre fejleszteni, akkor pedig megnyílik a lehetőség arra, hogy újabb tagot vegyünk fel a csapatba. Valahogy így működik a dolog. A főellenség legyőzése után pedig barangolhatunk tovább a labirintus alsóbb szintjein.
A faluban biztonságban járkálhatunk, vásárolhatunk, a dungeon részeken pedig elszórva találhatunk ládákban felszerelést / itemet. Igazából az egyik dolog, ami miatt megtetszett a játék az a balance. Az ellenségek és a csapat között, a nehézségi szint bemérése ebben a játékban. Számítottam arra az elején, hogy nem lesz egyszerű, mert valamiért a japán játékok ilyen szempontból mindig nehezebbek. Nem tudom, ők így szeretik, jobb a taktikai érzékük, passz. Viszont hiába nem egyszerű, sosem érzi azt a játékos, hogy lehetetlen helyzetbe kerülne. Szépen meg van húzva a vonal a szinten lévő ellenségek és a bossok között. Mindig érezteti a játékossal, hogy mikor kellene tovább lépni és a nehezebb harcokban is mindig érezhetünk reményt arra, hogy sikerülhet. Ez nagyon nem egyszerű feladat. Játszottam már borzalmasan balanceolt amatőr játékkal és minden harc egy kínlódás volt, szörnyű. De ez más. Itt szépen ki van mérve minden és olyan jó érzés játszani, harcolni, fejlődni. Sosem ad túl sok EXPt vagy pénzt, kicsit olyan, mintha mindig visszafogná a játékost, de mégsem érződik ez hátrányként, sokkal inkább növeli a kihívást. Számora ez a megtervezettség, ez az jól összerakott rendszer az, ami jó játékká teszi.
Komolyan mondom, azon kevés játékok közé tartozik ahol nagyon jól balanceolt, élvezetes és izgalmas boss harcok vannak.
És miután sikerült elérni az 50. szintet, majd legyőzni a Satant, mehetünk a további szintekre. De ad némi változtatást is a játék, újabb classok lesznek elérhetőek, újabb technikákat tanulhatnak meg a karakterek, így hiába értük el a játék végére, mégis ad további feladatokat, állít további akadályokat. Szépen beidőzített és összerakott az egész.
Végül pedig egy dating sim, Imadoki no Vampire - Bloody Bride (PSX). Eléggé ritkán játszom ilyesmivel, de szerintem rá fogok szokni. Igazából a hossz az, ami vissza szokott tartani az ilyen játékoktól. Mire minden jelöltet meghódít az ember... Főleg ha magától akar rájönni arra mit kell tennie, hogy a kinézett lány / fiú sikeresen összejöjjön a főszereplővel. Igazából, lehet, hogy ebben a játékban lányokat kell meghódítani, de ez egyáltalán nem zavart. Ugyan úgy tudok vele játszani, mint azokkal, amikben női főszereplő van. Ha érdekes a történet és a karakterek, akkor jöhet. Egyébként a játék nem jelent meg japánon kívül, de szerencsére van hozzá fan fordítás.
A történet középpontjában egy vámpír herceg, Phaid áll akit azért küldenek az emberek világába, hogy egyrészről szerezzen tapasztalatokat másrészről viszont keressen egy lányt, aki a különleges Platinum Aurával rendelkezik, majd... szerezze meg a szívét, és a vérét. Az ilyen lányok vére értékes a vámpírok számára, de csak akkor, ha a lány önként adja. Viszont ahogy halad a történet, mások is érdeklődni kezdenek a Platinum Aura iránt és felbukkan egy igen lelkes vámpír vadász is. Így főszereplőnknek nem csak meghódítania kell a lányokat, de meg is kell védenie őket, saját magáról nem is beszélve, mindezt úgy, hogy próbál közben nem lelepleződni.
Hát, sok dolgunk van ebben a játékban.
A játék ahogyan említettem egy dating sim / visual novel, de tartalmaz RPG elemeket is. Azaz harcolni kell, felszerelést vásárolni, fejlődni. Ennek igenis van jelentőssége. Phaid esténként kimehet és harcolhat a város utcáin különféle ellenfelekkel, így EXPt gyűjthetünk és szinteket léphetünk, ezzel növelve a pontjainkat amik viszont kellenek a lányok meghódításához is. Igazából tetszett ez a kettősség, ez a kis akció, amit belevittek. Vannak betervezett boss harcok is, amiket a történet egy-egy pontján kell megvívni, amikkel halad a történet. Szóval részben ezért is fontos a fejlődés a pontok mellett.
Ezt leszámítva viszont olyan, mint minden más dating sim. Otthon végezhetünk bizonyos tevékenységeket amik pontokat növelnek, elhívhatunk lányokat a hétvégén közös programra ahol kapunk választási lehetőségeket és ezek alapján eldől, hogy jó benyomást tettünk az adott lányra vagy sem. Csoportos tevékenység esetén eldönthetjük, hogy kit akarunk meglátogatni, este el is mehetünk egy-egy karakter lakásához egy gyors találkozóra. Ilyesmi.
Viszont az alapból adott lányok mellett vannak random lányok is, akikkel összefuthatunk a városban ha szerencsések vagyunk. Mivel Phaid vámpír, így szüksége van vérre. Ezek a lányok pedig pont "arra vannak", hogy a fiú becserkéssze őket, majd a megfelelő pillanatban lecsapjon rájuk és kiszívja a vérük. Ehm, így leírva kissé kegyetlenül hangzik, de a játékmenet és a téma szempontjából viszont jó ötletnek tartom. Megjegyzés, a lányok nem halnak bele egy ilyen találkozásba, sőt, semmire nem emlékeznek belőle később. Mikor összefut az ember egy ilyen random lánnyal, választania kell hogyan viselkedik vele, mit mondd vagy mit tesz, ezek alapján pedig eldől, hogy később is találkozhatunk-e vele vagy veszett ügy. Érdekes játékelem, igazából nekem tetszett.
Megemlítendő még, hogy vannak démonaink. 5 démon áll Phaid szolgálataira akik segíthetnek neki a harcok alatt vagy a lányok ügyében. Mondjuk ki lehet őket küldeni, hogy figyeljenek meg egy lányt, így megtudva a telefonszámát vagy hogy mennyire állunk jól nála, milyen képességeinket kell még fejlesztenünk, hogy megfeleljünk neki. Ha pedig elég jóban vagyunk egy lánnyal, a démonunk hoz róla... privát fényképeket. Hm.
Összeségében teljesen meg vagyok elégedve ezzel a játékkal, még ha helyenként kicsit érdekes is. A játékmenet jó, a történet érdekes, a karakterek is. Mikor elkezdtem, nem számítottam arra, hogy RPG elemeket is fogok kapni, így meglepetésként ért, de jó meglepetés volt. Ez a retro rajzstílus pedig csak fokozza a szeretetem a játék iránt, úgy szeretem ezt a korszakot! Ha pedig már grafika, itt az Official Guide Book borító is, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni:
A kép a fordító oldaláról van. [link]
Ki NEM venné meg ezt a játékot egy ilyen borító után?! Marketing 5*
Nos, ennyi fért bele a mai adagba.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése