Gamer vagyok #16

Üdv.

Az elmaradhatatlan játékos beszámoló... hehe. Egy kicsit még várni kell személyesebb bejegyzésre, mert én magam is várok. Várok arra, hogy valami történjen. Egy eléggé nagy változás előtt állok, de ehhez más is kell, és jelenleg erre a személyre várok és arra, hogy a körülmények is megfelelőek legyenek. Nem akarok erről most bővebben nyilatkozni, majd ha egyszer eljutunk odáig. Remélem minél előbb.

Na de térjünk a lényegre. Az agyam egyik legbelsőbb sarkából elővillant, hogy megint bele kellene vágni egy Castlevania címbe. Időről-időre vannak ilyen késztetéseim. A választásom egy PS2-es címre esett, ez pedig a Castlevania: Lament of Innocence. Egyszer már kijátszottam és valamiért az emlékeimben úgy élt, hogy nem is olyan jó játék és idegesítő is valahol, de miután elkezdtem meglepődtem saját magamon. Tulajdonképpen ezúttal nagyon is élveztem.

Ezek után nagy élesváltás következett és egy indie horror játékot szedtem elő, ez volt az Ib (PC). Ezt a játékot mindig örömmel játszom újra, mert annyira szeretem. A hangulat, a téma, a karakterek mind tökéletes. A játék cselekménye egy művészeti galériában játszódik így érdekes is egyben játék közben megfigyelni, végignézni a készítő által a galériába tett alkotásokat. Lehet, hogy csak dekorációként vannak ott, de nekem tetszenek.

Utána valahogyan megint a Castlevania vonalon kötöttem ki, nem tudom hogyan történt, így a követkető a Castlevania: Harmony of Dissonance (GBA) volt. Eszembe jutott, hogy milyen régen játszottam már vele és hogy milyen megosztó is ez a cím a játékosok körében, így előszedtem, hogy nosztalgiázzak. Ami engem illet, lehet, hogy a játék nem hibátlan, mert messze van tőle, de szerintem élvezhető és különleges a maga módján.

És.... Még több Castlevania. Erre már nincs magyarázat, emberek, imádom ezt a sorozatot és most elkapott valami hullám, nézzétek el. Néha előfordul. Szóval, a követkeő a Castlevania II: Simon's Quest (NES) volt. Mikor először játszottam, évekkel ezelőtt, akkor beleütköztem abba a problémába, amibe mindenki más is, aki a hivatalos fordítást játszotta. A fordítás minősége nem a legjobb, így összezavaró helyenként ezen pedig nem segít, hogy eleve egy tipp keresős, mászkálós, titkokkal telerakott játékról van szó. Viszont itt van nekünk egy hack, ami kijavít jópár hibát és összességében sokkal élvezhetőbbé teszi ezt a játékot. Ezzel szinte már addiktív.

# Castlevania: Lament of Innocence (PS2, 2003)

Ahogyan feljebb is említettem, a fejemben az az emlék maradt meg róla, hogy idegesítő játék és annyira nem is olyan jó. Folyton azok a képek jöttek vissza mikor csak bosszantott. Ezek után őszintén fogalmam sincs minek a hatására kezdtem el megint. Viszont nem bántam meg, mert eszembe juttatta a jó pillanatokat is. Talán nem véletlen, hogy annak idején is háromszor kijátszottam különböző módokban és... most is ezt tettem.

Miután Mathias Cronqvist, a híres taktikus felesége elhalálozik, szörnyek serege jelenik meg régi barátja és bajtársa, Leon Belmont otthonában. Mathias később megosztja vele, hogy a szörnyek egy erős vámpír irányítása alatt állnak és hamarosan Leon kedvesét, Sarat is elrabolják. A férfi, miután a templomtól nem kap segítséget, egyedül indul el, hogy megmentse a menyasszonyát.

A történet kicsit talán furcsa, de mégis csak izgalmasan hangzik, hogy az első Belmont a főszereplőnk most. Láthatjuk hogyan is kezdődött ez az egész évszázadokon átívelő háború köztük és Dracula között. Vagyis... lehet róla sejtésünk. Mondjuk teljesen jó, hogy kijött már x játék a sorozatban, fut már 1987 óta, de éppen most jutott eszükbe a készítőknek valami magyarázatfélével előállni arról, hogy végül is miről is van szó a Belmont klán és Dracula között. Ha már történet, meglepően depresszív, de mégis olyan szép. Ez nem az a játék aminek a végén boldog elégedettséggel hátradőlsz, mert megkaptad a jól megérdemelt happy endet. Értékelem a csavart is a végén, szerintem senki nem számított arra, amire fény derül az utolsó összecsapás helyszínén. Lehet, hogy a történet egyszerűnek hangzik, valójában egy jól felépített csapda az egész aminek a lényegét csak a legvégén árulják el.

De térjünk a lényegre. Itt van nekünk Leon. Őszintén szólva eléggé jó képességeket kapott és meglepően jól irányítható karakter. Igazából néha nehézkes az irányítás, de ez egyáltalán nem Leon miatt van, minden felmerülő problémát a fix kamera nézet okoz. Sokszor volt, hogy nem látom a karaktert, lényegében vakon harcolok vagy hogy platformokon kellene ugrálni, de nem tudom normálisan belőni merre és milyen hosszan, mert hülyén áll a kamera. Nem tudom ki találta ezt ki, de mozdítható kamera állással jobb lenne az élmény.

A helyszínek látványa, a helyek kidolgozottsága igazán tetszett. Olyan hangulatos volt az egész. Főleg az ólomüvegek. Imádom az ólomüveget. Instant szerelem. Az ellenségekkel lehettek volna kicsit kreatívabbak is, de elnézem. Kárpótolnak a boss harcok. Bár... az ha ellenségekre gondolok ebben a játékban, akkor egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből (szerintem) minden idők legrosszabb Succubus karakterét. Vele kapcsolatban az elgondolás jó volt, de a kivitelezés... ehh.

Lényegében a játékos kap öt helyszínt, amiket tetszés szerinti sorrendben vihet végig. Mindegyik végén vár egy boss harc és ha mind az öt lényt legyőztük, mehetünk tovább az utolsó helyszínre, a mindent eldöntő végső összecsapáshoz. Út közben akármikor megállhatunk és visszamehetünk a kastély közelében élő Rinaldohoz, aki mindenféle hasznos dolgot árul nekünk és tanácsokkal lát el. Na meg nem utolsó sorban fegyverrel, mert Leon annyira felkészülten indult el megmenteni a kedvesét, hogy még fegyvert sem vitt magával. Minek az?

Amit nagyon élveztem még az, hogy végre itt egy CV játék amiben van játszható vámpír karakter, Joachim! Teljes értékű vámpír. Whoa. Ahhoz képes mondjuk kicsit furcsa, hogy Joachim lényegében alig kapott valami szerepet a történetben, mégis játszható karakter lett belőle. Na meg kapunk egy vicc karaktert is Pumpkin személyében, nekem tetszett, Pumpkin rettenetesen aranyos, kíváncsi lennék rá mi vitte rá a készítőket arra, hogy játszhatóvá tegyenek egy ilyen karaktert. Ami engem illet én mindkét módot nagyon megszerettem és egyből a fő játék kijátszása után kivittem ezeket is.

Összességében örülök, hogy megint nekivágtam és sikerült a fejemben újraírni az élményt, mert... igenis megérdemli, hogy az emberek beszéljenek róla és szeressék.

# Ib (PC, 2012)

Jópárszor már kijátszottam, annak idején, mikor még élt a játékos oldalam, végigjátszást is írtam hozzá. Így azt hiszem elmondhatom magamról, hogy eléggé ismerem már az egészet, mégis mindig olyan jó elővenni és játszani vele egy kicsit. Leginkább a hangulat, a karakterek miatt.

A játék főszereplője Ib, egy 9 éves kislány aki a szüleivel ellátogat egy kiállításra amit Weiss Guertena műveiből állítottak össze. A lány a recepciónál úgy dönt előre megy és egyedül vág neki a galéria felfedezésének. Viszont furcsa események sorozata veszi kezdetét miután megvizsgálja az egyik képet. Az emberek eltűnnek, az áram elmegy és furcsa üzenetek jelennek meg a falon, árnyak bukkannak fel az ablakban. A nyomokat követve egy érdekes helyre érkezik ahonnan nincs visszaút. A falak, a szobák tele vannak Guertena festményeivel, alkotásaival de ezek a művek közel sem olyan ártalmatlanok mint az igazi galériában. Ibnek pedig arra is hamar rá kell jönnie, hogy az élete egy vörös rózsához van kötve. De nincs egyedül, az útja során összefut Garryvel aki ugyan olyan módon került erre a helyre mint a lány és egy kék rózsával is rendelkezik. Együtt pedig elhatározzák, hogy visszajutnak az igazi galériába. De ez nem ilyen egyszerű... rejtvények várnak rájuk, bizarr események, életrekelt, gyilkos természetű alkotások és egy lány sárga rózsával.

Eléggé egyszerű és gyorsan végigvihető játék, csak azért lehet kicsit hosszabb, mert több véget kihozhatunk. Ami engem illet, szerintem nagyon érdekes alap történetet mutat a játék ami tele van lehetőségekkel és ezeket szépen ki is használja. A galériában kiállított alkotások lehetnek ártalmasok viszont használhatja a játékos őket arra is, hogy megoldjon egy-egy puzzle részt. Sosem tudhatod, hogy egy kép vagy egy szobor éppen milyen szerepet fog játszani, segíteni fog-e vagy jobb ha inkább elkerülöd. Ötletes módon van megoldva a játékmenet.

A karakterek szerintem gyorsan megszerethetőek, Ib és Garry párosa igazán aranyos. Tetszett, hogy éreztette a játék a két karakter közötti különbségeket, Ib még csak egy gyerek, vannak hiányosságai, Garry vele ellentétben egy felnőtt aki képes neki felolvasni a bonyolultabb szavakat és nehéz dolgokat elmozdítani az útból ha éppen arra van szükség. Rajtuk kívül fontosabb karakterként ott van még Mary, aki... nos, mindenki döntse el maga, hogy kedveli-e vagy sem. Vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Guertena alkotásai között is vannak amik kifejezetten tetszettek vagy aranyosnak találtam őket. Néha egy-egy viccesebb jelenettel is találkozhatunk a játékban, amit értékelek. Plusz tartalomképp megkapunk a játék kijátszása után extra részeket és megnyílik a valódi kiállítás, ahol végignézhetjük a játék alatt felbukkanó összes alkotást egy helyen. Ez annyira tetszett, olyan... elégedettséggel töltött el ez a valódi galéria. Visszaidézi a különböző helyeken töltött időt, egyszerűen csak jó a kiállított tárgyak között sétálgatni. Legalábbis én így voltam vele.

A játékot kouri készítette RPG Maker 2000-el és vgperson fordította le japánról angolra. Ingyenesen letölthető az oldalán: [link]. 2022-ben készült egy remake verzió is RPG Maker MV-t használva, ez viszont már fizetős.

# Castlevania: Harmony of Dissonance (GBA, 2002)

Nagyon véletlenszerűen vágtam bele, de nem bántam meg és eléggé hamar végeztem is vele. Csak egyszer tévedtem el játék közben, ami nagyon nagy szó. Minél többet veszem elő ezt a játékot, annál jobban érzem, hogy végül is én szeretem és élvezem, mondjon mindenki amit akar.

Ötven éve, hogy Simon Belmont eltörölte Dracula átkát. A Sors pedig úgy kívánja, hogy a Belmont család következő leszármazottja, Juste vadásszon tovább Dracula maradványaira. Egy nap azonban felbukkan legjobb barátja, Maxim, aki két éve tréningre indult. Most viszont sebekkel borítva tért vissza, és híreket hozott, Lydiet, gyerekkori barátjukat elrabolták. Maxim elvesztette az emlékeit és az elrablásról is csak ködös képek maradtak meg. Elvezeti Justet a kastélyhoz ahol a lány lehet. Itt kezdődik a történet, a két férfi nekilát a keresésnek...

Van a játéknak egy különleges hangulata, ami csak erre a részre jellemző. Annyira színes, annyira élénk, kicsit furcsa is, nem erre számítanánk egy Castlevania címtől. Sokkal inkább valami sötét és komor hangularta. De nem. A Harmony of Dissonance belevilágít a képedbe. Ami végül is nem baj, csak nem megszokott. Ettől eltekintve szerintem a pályák nagyon is részletesek és szépek, jól kidolgozott a látványvilág. Összesen kétszer kell bejárnod a kastély területét, normál és "sötét" módban, a történetben megvan erre is a magyarázat. Az érdekessége ennek a rendszernek az, hogy nem egymás után következik a két kastély, hanem átjárásod van egyikből a másikba, hogy jól megkeverje a játékosokat. Szóval van egy kastély, ennek a kastélynak van két fele, A és B és neked kell rájönnöd, hogy éppen melyikben kell merre menni és mit csinálni, hogy haladni tudj. Nem mondom, jó ötlet, csak ahogyan írtam, kicsit összezavaró néha.

Az egyik dolog, ami miatt szeretem ezt a játékot, az maga Juste és a képességei. Szerintem nem túlzok ha azt mondom, hogy ő a leggyorsabb Belmont a sorozatban hála a dash funkciónak. Ez nagyon megkönnyíti a közlekedést, a harcokat és sok időt megspórolhatunk vele. Ezen kívül a férfi képes mágiát használni és kombinálni azt a sorozatban már megszokott fegyverekkel. Mindent megkapunk ami ahhoz kell, hogy sikeresen végigvigyük a játékot, éppen ezért nem is mondanám nehéznek ezt a részt.

Ha kijátszottuk a játékot, akkor pedig kapunk még plusz két játszható karaktert Maxim és Simon személyében. Teljesen jó. Ha már karakterek, nem tudom túltenni magam azon, hogy Maxim mennyire hasonlít Michael Jacksonra.

Ahogyan feljebb is írtam, eléggé megosztó ez a játék és látom is, tapasztalom, hogy miért. Mégis, számomra egy jó játék a nyilvánvaló hibák ellenére. Ott van mondjuk a zene minősége, ami szörnyű. Nem a dalokkal van a baj, mert szépen megkomponált, emlékezetes darabokat kapunk, de a limitek miatt a játékba került zene minősége nem a legjobb. Annyira, de annyira örülnék egy hacknek ami rendbehozza ezt és minőségileg feljavítanák a játékban lévő dalokat. Nagyot dobna az élményen.

# Castlevania II: Simon's Quest (NES, 1988)

Ne kérdezzétek hogyan esett erre a választásom. Egyszer mindenképpen ki akartam játszani, hát minek halogassam? Őszinte leszek, csak azért álltam neki, mert megtaláltam [Bisqwit Castlevania II English Re-translation (+Map)] fordítását és elolvastam, hogy a szöveg mellett mennyi mindent módosított még a játékban. Az eredmény elképesztő, öröm volt ebben a formában kijátszani ezt a játékot.

A történet ott folytatódik ahol az első Castlevania játék véget ért. Simon Belmont sikeresen legyőzte Draculát, azonban a gróf megátkozta nem csak őt, hanem az egész vidéket. A férfinak egyetlen esélye van megtörni ezt az átkot: meg kell találnia Dracula maradványait és a segítségükkel ismét életre hívni, hogy újra elpusztíthassa, ezúttal végleg.

Már eleve a történet izgalmasan hangzik, szerintem. Itt van nekünk egy hős, aki lehet, hogy legyőzte a gonoszt, de mégis elszenvedte a következményeket a közeli városok lakóival együtt. Nem elég, hogy túl kell élnie az átkot, vissza kell hoznia az életbe azt, akit előzőleg elpusztított, hogy véget vessen mindennek. Eléggé rázós tervnek hangzik, elvégre visszahozni a grófot nem éppen a legbiztonságosabb lépés és ha Simon elesik az ellene vívott küzdelemben, akkor konkrétan Dracula szabad kezet kap.

A játék célja, ahogyan fent is említettem, megkeresni Dracula maradványait amik különböző kúriákban vannak. De ahhoz, hogy eljussunk ezekre a helyekre, sok titkot kell megfejtenünk a vidéken. Vannak elrejtve tippek különböző random helyeken és beszélgethetünk a falusiakkal is akik további infókat adnak. Viszont ezekkel az infókkal vigyázni kell, mert nem mindegyik igaz. A játékosnak kell rájönnie, hogy a pletykák közül melyik jó tipp és melyik hamis.

Maga az elgondolás szerintem nagyon jó és izgalmas játékot sikerült belőle megalkotni. Vagyis lehetett volna. Az angol nyelvű hivatalos fordítás sok helyen túlságosan random és értelmezhetetlen. A tippek pedig ebben a játékban fontosak, ezek kellenek ahhoz, hogy megfejtsük a titkokat amikben szokszor semmi logika nincs, így kell, hogy legyen valami infónk arról, hogy mit kell csinálni. Itt jön képbe a hack, amiről írtam. Kapunk egy teljes újrafordítást és sok olyan dolgot ami könnyebbé teszi az életünket, mondjuk térképet. Ezzel pedig azt hiszem elérte a végső, legjobb formáját ez a játék. Persze nem hibátlan ez a hack sem, de így is hatalmas előrelépés a hivatalos kiadáshoz képest. Aki megpróbálkozik ezzel a játékkal, annak ajánlom, hogy mindenképpen használja ezt a hacket. Egy dolgot azért hiányolok, mégpedig azt, hogy kikerült belőle a legendássá vált "WHAT A HORRIBLE NIGHT TO HAVE A CURSE" üzenet. Bár megértem, hogy miért vágták ki.

Egyetlen bajom van csak, az, hogy lényegében siettetve van a játékos. Egy bizonyos időkereten belül kell kijátszanunk a játékot, mert ne felejtsük el, Simont megátkozták. Ha sikerült visszahozni a grófot, de kifutunk az időből, akkor lehet, hogy legyőzhetjük ismét, de az átok annyira előrehaladottá válik, hogy maga Simon is belehal a végső összecsapásba. Olyan szívesen elidőznék a játékban, járkálnék erre-arra, de nem lehet, mert sietni kell. Pontosan tudni kell mi hol van, melyik titoknak mi a megfejtése és akkor időben lehetünk. Ez azt eredményezi, hogy minimum kétszer kell kijátszani a játékot, mert nincs az az isten, hogy valaki elsőre megfejt mindent és még időben is marad.

Ennyi fért a mai csomagba. ... Mindenki vigyázzon magára és tartsatok ki, hamarosan itt az év vége.