Változások

Üdv.

Igen, tudom, azt írtam, hogy nem lesz mostanában normális bejegyzés, de azóta utána jártam kicsit a dolgoknak és arra jutottam, hogy időbe fog még telni mire az a történet elrendeződik, olyan sokat meg nem akarok várni. Meg amúgy is végül én voltam az, aki előidézett egy váratlan eseményt.

~.oOo.~

De kezdjük az elején. Hamarosan karácsony és ez azzal jár, hogy anyám reggeltől estig a nyálas, romantikus karácsonyi filmeket nézi a tv-ben én meg meghülyülök ettől. Komolyan már, miért kell minden karácsonyi filmnek ilyennek lennie? Értem én, hogy szeretet ünnepe meg mittudomén, de könyörgöm, ettől még nem kell, hogy minden csöpögős meg romantikus legyen. Már kiverte az idegrendszerem a sok bugyuta film amiben a faék egyszerűségű karakterek nyomják a nyálas sablondumákat a szeretetről, a családról meg a szerelemről. Agh! És MÉG el sem jutottunk addig, hogy mindenhol díszek legyenek meg non-stop szóljon a karácsonyi zene. Ott lesz végem. Szóval... azt hiszem fel kell tankolnom az ünnepekre pár horror filmmel meg játékkal különben nem élem túl ezt a túláradó szeretetet meg nyálaskodást.

És... igen, nem szeretem a karácsonyt. Egyetlen jó dolog van benne, hogy nem kell ilyenkor dolgozni menni.

Ja, és ha már karácsony meg ünnepi hangulat. Mostanában érdekes módon egy csomó olyan történetet hallok a környékről, amik arról szólnak, hogy emberek mások ünnepi dekorációját lopkodják. Valaki feldíszíti a házat, random ember arra megy és leszedi aztán vagy hazaviszi, vagy eladja. WTF emberek. Tudom, eddig is lopkodtak mindenhonnan, nem kellene ezen meglepődni. A temetőben kiássák a sírra ültetett növényeket meg leszedik a mécsest, ellopják a harangot, a házak ablakából ellopják a cserepes virágot vagy éppen az előkertből ássák ki a fákat... Egyik évben a városi fb csoportba az önkormányzat tett közzé egy üzenetet amiben megkérik a tisztelt lakosságot, hogy ne lopkodják a közterületre ültetett növényeket. Komolyan már. Itt mindent visznek ami nincs lebetonozva. A másik számomra érthetetlen dolog, hogy feldíszítik a várost az ünnep miatt, az emberek meg ha nem ellopják azt is, akkor sok esetben tönkreteszik, mert... mert. Felborogatják, összetörik. Miért? Miért történnek ilyen dolgok? Ha nincs kirakva semmi, akkor azért panaszkodnak, hogy nincs dekoráció, ha van, akkor meg ezt csinálják. Inkább nem is próbálok meg logikát keresni benne, felesleges.

~.oOo.~

A napokban láttam egy videót amitől eldobtam az agyam. Vagyis inkább a reakcióktól. A videó készítője éppen azt mutatta be hogyan kell CD-t írni. Ennyi. Ennyire egyszerű. Nem volt benne semmi extra. Az emberek reakciója viszont megdöbbentett. Eleve az, hogy rácsodálkoznak egy ilyen dologra, mintha legalábbis valami rejtett tudás lett volna lefilmezve és ott ámuldoznak, hogy "nahát, ilyet is lehet??? :O" Volt, aki arról érdeklődött, hogy üres CD kell-e ehhez... Az meg már a következő probléma volt, hogy mi is a CD olvasó / író és hol lehet ilyen ketyerét kapni? Emberek, CD-t, DVD-t ma is forgalmaznak. Értem én, hogy nem ebben nőttek fel egyesek, de akkor is elképesztőnek tartom, hogy ilyen dolgokra rá kell csodálkozni. Nem volt ez olyan régen...

Ide tartozik, de mégse. Érdekes egyébként, de ahogyan észrevettem, az emberek az asztali számítógépekhez sem értenek már annyira, mint régen. Vagy csak beképzelem? Már mindenkinek a kezében ott lóg az okostelefon ami nélkül a seggét se tudja már kitörölni és ennyi. Ha meg leültetik őket egy PC elé akkor azt sem tudják mi van. Pedig vannak még informatika órák az iskolákban. Tanítják még ezt, használják az emberek őket nap mint nap, akkor? Néha olyan emberek nem értenek hozzájuk akik azokkal dolgoznak a munkahelyükön. Persze, megértem, hogy egy telefon abból a szempontból jobb, hogy magaddal tudod vinni akármerre, de ettől még nem fogja kiváltani az asztali gépeket. Én éppen a modern emberek ellentéte vagyok, mindent asztali gépen csinálok és kb sosem veszem elő a telefonom. A régi, több, mint 10 éves telefonom többet használom, mint az új okostelefont. Eléggé fura nekem ez az egész felállás meg a jövő ami felé megyünk. Vagyis inkább az, hogy régen mennyi mindent tudtak az emberek, most meg... most meg nem tudják. Nyilván nincs minden tudásra szükség, amit régen is tudtak, mondjuk ez a feljebb említett CD írás, de számomra akkor is kissé komikus, hogy még annyira sincsenek képben az emberek, hogy egyáltalán tudják, hogy mi az a CD és mit kell vele csinálni.

Nekem még üres magnókazettáim is vannak amikre zenéket akartam régen, az őskorban felvenni a rádióból. A padláson is van egy csomó kazetta amit annak idején hallgattam. Haha. ... Öreg vagyok. Mégis, annak a korszaknak megvolt a maga varázsa, amit mára már nyilvánvalóan kiszínezett a nosztalgia. Nagyon érdekes ez a korszak amit élünk jelenleg. Olyan gyorsan fejlődik minden, hogy egyszerre vannak jelen azok az emberek, akik a "régi világban" nőttek fel és még mindig emlékeznek rá, és azok, akik az "újabb, digitális világban" élnek. Olyan nagy a szakadék a kettő között, mégis együtt és egyszerre létezik mindegyik. Nem felejtettük még el a "régmúltban" természetesnek számító dolgokat, de már egy olyan jelenben élünk, ahol nincs aktívan szükségünk rájuk. Mondjuk a már említett magnókazetták. De lehetne szerintem mondani ezerféle dolgot ide.

Nem azt mondom, hogy elutasítom a változásokat. Hiszen ellene tenni úgysem tudunk. Mindig jelennek meg új dolgok, amiket az emberek használni fognak, ha másért nem is, max azért, mert új és mindenki menő akar lenni, be akar szállni a trendbe. Akkor is ha egyébként valami nagy marhaságról van szó. Az ember már csak ilyen. Ami engem illet, én mindig tisztelettel és ámulattal fogok visszatekinteni a múltra, mert az akkor élt embereknek meg kellett küzdeniük a saját koruk korlátaival, de mégis, képesek voltak olyan eredményeket letenni az asztalra, amit még mindig, sok év távlatából is felidézünk, amikre emlékezünk és szeretünk és amikből akár tanulhatunk is. Nem volt ott az orruk előtt egyből a leggyorsabb, legjobb megoldás ami mindenre jó. Ezzel nem azt mondom, hogy manapság nincsenek problémák amiket át kell hidalni, hanem azt hiszem inkább azt, hogy régen az emberek nagyobb százaléka volt rákényszerítve arra, hogy... gondolkodjon... és így oldja meg a problémáit.

~.oOo.~

Most pedi térjünk ki a váratlan eseményre, amit feljebb is említettem: felmondtam a munkahelyemen. Már hónapok óta tervben volt, úgy volt, hogy kihúzom ott ezt az évet, de aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges kitartani, nincs értelme. Ezen elhatározásom a kollégák és a főnökasszony viselkedéséből adódott. Főnökasszony persze úgy nézett rám, mint aki meg akar gyilkolni, meg olyan hangnemben is beszélt, de őszintén szólva, nem érdekelt, mert én is sok szart kaptam már tőle az elmúlt évek alatt. Zárjuk ezt le és felejtsük el egymást. Most amúgy is kitalálta az ünnepek alkalmából, hogy dolgozni kell mint az állat, mert annyi munkát berendelt. Értem én, hogy vagy bevállalja, vagy nem lesz semmi, de attól, hogy elvállal egy csomó munkát, mi még nem leszünk többen és nem tudjuk olyan gyorsan megcsinálni, mint kellene. Ezzel csak azt érte el, hogy az ember menjen be dolgozni két ünnep között is és egyből már másodikán kezdjenek midezt persze erőltetett tempóban mert meg kell csinálni!!! Hát... Eddig se volt se szabadság se semmi, de még az év utolsó meg a következő év első napját is úgy kezdi, hogy meg akarja szakítani a csapatot. Ja, és persze a fizetések nem tükrözik a sok munkát amit az ember beleöl. Természetesen. Hiszen már nem divat normálisan kifizetni az embereket, elismerni meg sehol nem fogják a munkádat, mindegy milyen keményen dolgozol. A helyi önkormányzat egyik tagja is megmondta nálunk, hogy nehogy elképzeljék már az emberek, hogy egy fizetésből meg lehet élni! Hát vállaljanak másodállást! Öhm... Mondja ezt az, aki év végén kapja a milliós jutalmakat.

Hogy ez után mi lesz velem? Hát... egyelőre várok. Várok, hogy el tudjam rendezni a dolgaim a felmondás után. Vannak terveim, de egyelőre erről még nem akarok szót ejteni, amúgy is még nem mostanában lesz ez aktuális. Addig is a szabadidőmben takarítok meg pakolok itthon. Megcsinálom még azokat a dolgokat amikre eddig nem volt időm meg energiám. Kicsit rendet teszek, szükség van erre időnként.

~.oOo.~

Nem is akarok inkább többet írni erről. Helyette térjünk át más témára. Mondjuk hozok egy-két firkát. Úgysem szoktam. Mikor átlapoztam a rajzaim, eléggé megdöbbentem, hogy az elmúlt évben konkrétan semmi értelmes alkotást nem sikerült kipréselni magamból. Azt hiszem ez inkább a kísérletezés ideje volt. Egy csomót rajzoltam pedig, de különböző stílusokban, inkább csak próbálkoztam, megnéztem, hogy ha másképpen csinálok dolgokat, akkor milyen eredményeket kapok. Kerestem a stílust, aminél megállapodhatok. Lehet furán hangzik, mert jópár éve rajzolok már, de még mindig alakítok a stílusomon, még mindig nem vagyok vele teljesen elégedett. De most már legalább eljutottam odáig, hogy konkrétan tudom mit akarok. Talán nem tűnik nagy dolognak, de aki alkot az tudja, hogy ez is valami. Aztán, hogy eközben sikerült-e fejlődnöm az más téma. Nem tudom, nem is tartom már számon. Amit most hozok az csak ennyi:

1) Málnák :3 Olyan jó volt rajzolni őket, megnyugtatott.

2) Nem tudok üveget árnyékolni. Lényegtelen. Annyira tetszenek ezek a régi üvegek amikben annak idején parfümöt vagy szentelt vizet tartottak. Olyan szépen ki vannak dekorálva.

3)-4) Gyakorlás.

5) Hát ez egy... kis akármi. Valami aranyos dolgot akartam rajzolni.

6) Annyira nem tetszik, de ahhoz képest, hogy meg sem terveztem és nem is tudtam mit akarok kihozni belőle, csak úgy nekiálltam, annyira talán nem rossz. A fehér tollam nem akart együttműködni.

Apróságok, valljuk be, semmi érdemleges vagy olyasmi, amit eddig ne láttatok volna. Ezen kívül a rajzos mappámba rajzoltam újra régi terveket, hogy... kinézzenek valahogyan. A rajzos mappában vannak sok-sok éves tervek is, néha nem árt ha kicsit megpróbálom egy szintre hozni színvonalat. Még akkor is ha csak nekem fontos ez a mappa és csak én látom. Sokszor ézem azt, hogy nekiállnék valamit rajzolni, de mire eljutok oda, általában délutánra / estére, már ragadnak le a szemeim és nem tudok gondolkodni. Akkor inkább már olyan dolgokat csinálok amihez nem kell agyi kapacitás.

~.oOo.~

Így a végére hagyok itt muzsikát, egy Iron Maiden dalt: Dance of Death. Nagy kedvencem. Tetszik a szöveg, ahogyan felépül lassan a dal, maga a hangulat, amit megteremt. Tökéletes.

Nos, ennyi tudok mondani jelenleg. Mindenki vigyázzon magára és másokra is, ne legyetek betegek, az ünnepek alatt pedig pihenjetek sokat.