Üdv.
Nemrég elgondolkodtam azon, milyen hülyeségeket álmodtam az elmúlt évek alatt és gondoltam össze is szedhetném őket egy bejegyzésben, mert miért ne? Több marhaságot szoktam összeálmodni, de ezek azok, amik megragadtak valamiért a fejemben és többre emlékszem belőlük, mint néhány képkocka.
Üdv.
Ebben a bejegyzésben szeretnék kicsit írni 1-2 Touhou dalról amiket rendszeresen hallgatok és valamiért megszerettem őket.
De kezdésképp... Mi is az a Touhou? Egy japán danmaku (bullet hell) shooter játék sorozat, ami ZUN nevéhez köthető. Az évek alatt ennek a játék sorozatnak sikerült nagy rajongói táborra szert tennie nem csak japánban, de nyugaton is. A különleges, sokszor a japán mitológiából merítő hangulat és karakterek, a hozzájuk kapcsolódó történetek mind-mind hozzátettek ehhez... és persze a zene. A zene egy igen fontos és egyedi része ezeknek a játékoknak, ZUN pedig mesterien képes megalkotni és a játékon belül beidőzíteni ezeket a dalokat úgy, hogy illeszkedjenek a hangulathoz, a pályákhoz, a karakterekhez akik számára írta őket. A stílus, amiben ZUN megalkotja ezeket a dalokat egyből felismerhető és semmi mással nem összekeverhető. Ha az ember meghallja őket, akkor egyből tudja, hogy egy Touhou, egy ZUN dal az, amit éppen hallgat. Egy külön stílust teremtett magának.
Én azért szeretem annyira ZUN dalait, mert tele vannak érzelmekkel, képesek tökéletesen leírni karaktereket szavak nélkül. Emellett pedig a játékban, a pályák alatt is fantasztikus hangulatot teremtenek, ahogyan össze vannak hangolva a képernyőn történő dolgokkal. Ezek a dalok nem csak azért léteznek, hogy valamit hallgasson a játékos mialatt játszik. Ezzek ennél többek.
Üdv.
Mostanában valahogy nem megy az írás ide. Pedig témám lenne még, csak... nem tudom. Hm, majd remélem változik ez. Addig is... írok, amiről tudok.
Nem igazán tudtam mit vegyek elő, így végignéztem a gyűjteményemen és megakadt a szemem egy játékon, ez volt a Tecmo's Deception: Invitation to Darkness (PSX). Pontosabban fogalmazva a grafikán akadt meg a szemem. Oh, de imádom a korai 3D grafikát! És ezt most komolyan mondom. Nagyon hangulatos számomra. Aztán megtudtam miről szól a játék és minden egyre csak jobb lett... igazán élvezetes és különleges darab már csak azért is, mert ezúttal főgonoszt játszhatunk.
Bennem volt továbbra is ez a "korai grafika" hangulat, így végignéztem a kollekciómon és kiszúrtam ezt: Aidyn Chronicles: The First Mage (N64). Egy fantasy RPG, gondoltam jó lesz ez, csináljuk. Arra emlékeztem, hogy már egyszer elkezdtem, de nem jutottam sokáig benne, szerintem úgy az első 5 percnél lemondtam róla, most viszont... végigvittem. Eléggé vegyes érzésekkel.
Utána megakadt a szemem egy olyan játékon, amit régen nem tudtam játszani, mert folyton lefagyott. Nightmare Creatures (PSX). Annak idején az N64 verzióval próbálkoztam, de nem sok sikerrel, szóval beszereztem PSX-re, hátha ezzel többre megyek. Így is volt. Nagyon jó ötletek, nagyon jó hangulat, de lapos kivitelezés.
A következő az Atelier Iris: Eternal Mana (PS2) volt. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Azt hiszem mostanában eléggé sok Atelier cím jött velem szembe és már kíváncsi voltam rá mi ez az egész.