Gamer vagyok #20

Üdv.

Nagyon nem tudtam mihez lenne kedvem, így sok gondolkodás után beraktam a következőt: Koudelka (PSX). Elég jó dolgokat olvastam róla, gondoltam megpróbálkozom vele. Egyfajta... kaland, horror, RPG stílusú játék ami egy kolostorban játszódik, így van némi gótikus hangulata is. Az elején még bíztatónak tűnt, aztán rájöttem, hogy lehet nem nekem van ez kitalálva.

Ezek után elkalandoztam kicsit, már ami a hangulatot illeti. Előszedtem az ObsCuret (PS2). Egy amerikai középiskolában játszódó túlélő horror! A hangulata nem volt rossz, a történet elfogadható volt, még ha furcsa is. Kellemes meglepetést okozott a játék. Meg hát élveztem, hogy egy iskolában rohangálhatok és mindent összeverhetek baseball ütővel... heh.

Aztán élesváltás. Rhapsody: A Musical Adventure (PSX). Ezt is azért kezdtem el, mert sok jó dolgot hallottam róla, amúgy mikor beraktam fogalmam sem volt mire számítsak. Lehet, hogy a címből üvölt, hogy musical és énekelnek majd, de valamiért ezt nem fogta fel az agyam egészen az első betétdalig. Egy RPG, amiben énekelnek. Már ez magában teljesen új volt. Egyébként meg valóban nem rossz játék, meglepett engem is, hogy tetszett annak ellenére mennyire lányos. A hangulatot sikerült a készítőknek tökéletesen eltalálni.

A következő megint csak egy RPG volt, a Glory of Heracles (NDS). Már azért is érdekes volt, mert az ókori görögországban játszódott a történet. Eléggé meglepett, mert tulajdonképpen igazán jó játék. A játékmenet erős középkategória, de a karakterek és a történet miatt nagyon megérte előszedni.

# Koudelka (PSX, 2000)

Tényleg csak azért raktam be, mert nem volt jobb ötletem és mert mások azt írták róla, hogy milyen jó. Igazából az elején megnyert mert a hangulata az tényleg nagyon jó, de... Aztán jöttek a problémák.

Koudelka, egy nagy erejű boszorkány, holt lelkek hívására utazik a kolostorba. Kutatása során belefut két férfibe, akik csatlakoznak hozzá. Edward, egy utazó és James, a pap. Hárman megpróbálják kideríteni milyen szörnyűségek történtek régen a kolostor falain belül. Különös lények, misztikus, földöntúli rituálék, rengeteg áldozat... és egy szellem, aki segítséget kér a hármastól.

A gameplay abból áll, hogy rohangálunk A pontból B-be, összeszedünk tárgyakat amikkel előremozdíthatjuk a történetet, kinyithatunk lezárt ajtókat. Közben pedig random harcokba keveredünk és néha le kell győzni egy-egy boss is a fontosabb helyeken. Igazából ezzel az egésszel még nem is lett volna semmi probléma, hiszen a legtöbb kaland meg RPG ebből áll, de úgy érzem ennek a játéknak nem sikerült eltalálnia, hogy éppen mi is akar lenni tulajdonképpen. Kicsit ebből, kicsit abból, de... ne.

A problémák szerintem leginkább a harcrendszerben vannak. Adott 3 karakter, mindenki tud használni fegyvereket és mágiát is. A fegyvereket lehet harc közben cserélgetni. Maga a harc úgy néz ki, hogy a harcmezőn lépegethetünk a karakterekkel, majd ha elég közel érünk az ellenséghez, támadhatunk. Ezzel az volt az egyetlen baj, hogy halálosan lassan mozogtak a karakterek. Lassan mozogtak, lassan használtak mágiát, lassan támadtak. Ez nagyon idegesítő egy idő után, főleg egy olyan játékban ahol rendszeresen a semmiből támadnak meg az ellenségek. Azaz még csak el sem dönthetem, hogy akarok-e harcolni, csak bedob. Egy csomó harcból egyszerűen csak elmenekültem, mert már nem volt idegrendszerem végigszenvedni őket. A másik meg az, hogy minden itemet az ellenségektől kell elszedni, mert nincs bolt vagy ilyesmi, ahol tudnál vásárolni. Ezt megértem, mert nem lett volna értelme egy boltnak, nem illik a játékba ilyesmi. De nem csak itemeket kellett elnyerni az ellenségektől, de a fegyvereket is. Amik egy idő után eltörtek. Azaz mindig kellett, hogy legyen tartalék az inventoryban. Ezek a fegyverek különböző típusúak, különböző elemekkel rendelkeztek, így nyilván minél több van, annál jobb, hogy mindig az adott helyzethez mérten tudjam felszerelni a karaktereket. De nem, nem lehet, mert csak bizonyos számú itemet lehet magaddal vinni. ... Remek.

A kaland része már jobb kivitelezést kapott. Habár voltak olyan pillanatok mikor nem engedte, hogy valamit magamtól megoldjak, automatikusan megoldotta helyettem a rejtvényt és... oké? Néha úgy éreztem nem csinálok semmit csak rohangálok a kolostor egyik végéből a másikba és harcokból menekülönk.

Amit viszont aláírok, hogy a hangulat részét azt nagyon sikerült eltalálni. A látvány nagyon szép, maga a stílus igazán jó. Tetszett az épület megjelenése, az, hogy állóképeket használtak a térképeken. Volt néha egy-két navigációs probléma belőle, de nem voltak vészesek. A hangulat megteremtésében nagyban szerepet játszottak a dalok is. A játék inkább lassabb dalokkal dolgozik, de ez abszolút nem probléma, nagyon szépen kiegészítette a látványt. Mikor megláttam, hogy 4 CD-s a játék, eléggé meglepődtem. Aztán kiderült miért: sok benne a bejátszás és mindegyik szinkronos. Ezek a bejátszások jó sok helyet foglalnak a lemezeken, így elkélt belőle 4. Le voltam először döbbenve, a Final Fantasy VIII volt egy olyan játék, ami 4 CD-n fért csak el, a Koudelka pedig meg sem közelíti annak a hosszát. Azt még meg kell említenem, hogy a szörny dizájnok nagyon tetszettek. Groteszk és furcsa lényekkel találkozhatunk, imádom.

A karakterek... nos, nem igazán voltak rám nagy hatással. Edward tetszett, a többiek, eh. Annyira nem érintettek meg. Nem volt túlságosan maradandó számomra sem a történet, sem a karakterek. Lehet csak nem nekem való ez a játék. Amúgy a neten nagyon sokan dicsérik és szeretik. Egy próbát mindenképpen megér.

# ObsCure (PS2, 2005)

Ezt is csak teljesen véletlenül raktam be. A képek jól néztek ki, szeretem a túlélő horrorokat is, gondoltam adok neki egy esélyt.

A történet elején Kennyt irányíthatjuk, aki elég sokáig marad bent az iskola tornatermében  de mikor indulna haza, különös dolgokra lesz figyelmes. Valaki ellopja a táskáját. A fiú a titokzatos elkövető után indul, de hamarosan egy igazán furcsa helyen találja magát. Az iskola alatti folyosók egyikében. A folyosókon járkálva több intő jelre is felfigyel, végül találkozik egy másik diákkal, akit már régóta fogvatartanak a föld alatt. Aznap este Kenny sem tér vissza a folyosókról. Másnap a fiú barátai úgy döntenek bent maradnak az iskolában és megkeresik, mert úgy érzik valami nagyon nincs rendben. A múltban már több diák is eltűnt az intézményből, a kutatásaik során pedig rájönnek arra, hogy valaki okkal rabolta el őket, mert szüksége volt kísérleti alanyokra.

Ez a történet azért szerintem eléggé sok lehetőséget rejt magában. Ami azt illeti, nekem tetszik. A kivitelezés viszont... azt hiszem inkább középkategóriás lett.

Adott kezdetben 3 karakter, később többen is csatlakoznak a csapathoz. Egyszerre 2 karaktert vihetsz. Egy, akit irányítasz és egy, akit a játék irányít. Menet közben válthatsz a karakterek között ha szeretnél. Ennek abból a szempontból van jelentőssége, hogy minden karakternek van olyan képessége, ami a másoknak nincs. Például ha gyógyító itemet haszál akkor jobban hat vagy gyorsabban tud zárakat feltörni a többieknél. Ez mondjuk ötletes megoldás volt. A karakterek, akiket nem használsz, egy közös gyülekezési helyen állomásoznak ahová akármikor visszatérhetsz és módosíthatod a párosod összetételét. Én mondjuk az egészet ugyan azzal a két karakterrel vittem ki akiket a játék legelején választottam.

A játék folyamán azt csináljuk, amit egy horror túlélő játékban csinálni szoktunk. Fel-alá járkálunk, itemeket gyűjtünk és fura lényekkel csatázunk. A karakterek használhatnak kézi fegyvert és lőfegyvert is. Azt vettem észre, hogy a lőfegyverek sokkal többet sebeznek, mint a kézi fegyverek és egyszerűbb is bánni velük. Ami abból a szempontból érdekes és elgondolkodtató, hogy a Silent Hill játékokban általában mindig kézi fegyverekkel megyek mindenféle probléma nélkül, de ebben a játékban úgy éreztem kézi fegyverre váltani sok esetben öngyilkosság. Volt itt egy érdekesség is. Használhattunk zseblámpát, de nem csak világításra, a fegyverek erősítésére is. Rá lehetett szigetelőszalagozni a fegyver tetejére, már csak azért, mert az ellenségek érzékenyek a fényre. Azért... érdekes megoldás.

Felszedhetünk fegyvereket, gyógyító tárgyakat, térképet, különböző nyomokat kereshetünk amikből kiderül mi zajlik az iskola falain belül. Szokásos dolgok. Tényleg, annyira alap az egész, hogy nem tudnék ennél sokkal több dolgot írni róla. A hangulatot viszont nagyon jól eltalálták, itt hagyom az intro videót, mert egész jóra sikeredett. Olyan "igazi amerikai" hangulata van, hm.

A dal a videó alatt: Sum 41 - Still Waiting

Úgy érzem a tehetség megvolt, a technikai dolgok megvoltak, csak valahogy az ötletek voltak azok, amik miatt egy ilyen középkategóriás játék született belőle. Nem rossz, de nem is kiemelkedő. Játszható és élvezhető is. Érdekességképp megemlíteném, hogy a stáblistában egy csomó magyar névvel találkoztam.

# Rhapsody: A Musical Adventure (PSX, 2000)

Hát ez... Mostanában ha új játékot kezdek, nehezen tudom eldönteni mit akarok. Nem volt semmi ötletem, de emlékeztem rá, hogy sok jót hallottam erről a játékról, így gondoltam adok neki egy esélyt. Nem bántam meg, már az elején bebizonyította, hogy jó választás volt.

Cornet egy egyszerű falusi lány, aki arról ábrándozik, hogy egyszer eljön majd hozzá álmai hercege és boldogan élhetnek együtt. Az álma hamarosan úgy látszik valóra is válhat, az erdőben összefut a herceggel aki megmenti egy boszorkány támadásától, de hamar tovább kell állnia. Cornet reménytelenül szerelembe esik, a boszorkány meg bosszút esküszik. Később Cornet és rajta kívül sok más lány lehetőséget kap arra, hogy megmérkőzzenek a hercegért. A boldog vég viszont nem jöhet el, a rendezvényt megzavarja a legyőzött boszorkány és a társai, majd egy balul elsüt varázslat miatt a herceg kőszoborrá változik. Jobb ötlet híjján a boszorkányok magukkal viszik. Cornet először teljesen összetörik, de hamar elhatározza, meg foga menteni a herceget.

A történet éppen a fordítottja annak, amit már rég megszoktunk más játékokban. De... őszintén szólva szerintem aranyos. A játék alap hangulata laza, humoros. Sosem gondoltam volna volna mennyi beszólással fogok találkozni egy ilyen kis cuki játékban. Igaz nem tudom, hogy ezek eredetileg is benne vannak-e a játékban vagy a fordítók engedték el magukat. Jó a hangulat, a karakterek szerethetőek, az egész egy pozitív élmény.

Egy RPG-ről van szó, ahol a harcok stratégiai stílusban zajlanak a harcmezőn. Azaz adott a csapatod, körökre osztottan vagy te lépsz valamelyik karakterededel vagy az ellenség, majd ha elég közel kerültetek egymáshoz, támadtok. A nehézségi szint elég alacsony, könnyű a játék. Érdekességképp még annyit, hogy az ellenséges szörnyek néha csatlakozhatnak is a csapatodhoz. Ez a játék első felében hasznos dolog, de a vége felé már annyi karakter van amúgy is a csapatban, hogy felesleges felvenni melléjük még szörnyeket is. Cornetnek van egy különleges képessége, bábokat tud maga mellé állítani a harcokban. Azaz ők lesznek a csapatod tagjai. Ezekkel a bábokkal a történet alatt találkozhatunk vagy egy-egy sidequest alkalmával.

A grafika nagyon aranyos és igazán szépen kidolgozott. Némelyik ellenség igazán aranyosra sikeredett. A karakter dizájnok már kevésbé tetszettek, de ez csak az én véleményem. Nekem jobban tetszett Cornet "falusi" ruhája, mint az, amiben később utazgat. Ettől eltekintve a grafika, a helyszínek, karakterek megjelenése minőségi munkát tükröz és egyszerűen csak jó ránézni. Olyan, mintha valami romantikus animében lennénk. Gondolom ez is volt a cél, a játék történetét tekintve. Sikít róla, hogy lányoknak szól.

De jöjjön az egyik fő elem, a dalok és a zene. Már a játék legelején beállítottam a japán hangot, így nem tudok az angolra fordított dalokról nyilatkozni. De... valamiért nem is bánom, nem igazán akarom őket angolul hallani. Egyébként kellemesek a betétdalok csak úgy, mint a különböző helyszínek alatt hallható dalok. Az egyik kedvencem a vonat témája, amit elnyelt egy nagy féreg. A bent ragadt emberek pedig alapítottak egy várost, ha kijutni már úgysem tudnak. Logikus.

Tény, nem az én ízlésem ez az egész, de ha valami minőségi munka, akkor azt elismerem. Ez is egy ilyen eset. Nem szeretem a romantikus dolgokat, de látom, hogy maga a játék viszont szépen összerakott, így nem fogok panaszkodni. Volt pár pillanat ami már kicsit sok volt, túl cuki, túl romantikus, de a játék többi része viszont tetszett, élveztem. Legfőképp a humoros hangulatot ami végig megtart az elejétől a végéig. Bár aláírom, volt egy-két sötétebb pillanat amire egyáltalán nem számítottam és nagyon megleptek. Mintha a játék szembemenne a saját maga felépített hangulatával. Nagyon különös volt, de... sikerült meglepnie és érdekes volt, így jó pontnak minősül ez nálam. Még akkor is ha tragikus események történtek.

# Glory of Heracles (NDS, 2010)

Ezt csak azért raktam be, mert éppen ez volt kéznél. Mást akartam előszedni, de technikai problémák adódtak és ezt a játékot használtam a másik mellett, hogy kiderítsem, a játékkal van valami vagy más a baj. Végül sikerült megoldani a problémát és lassan ehhez jobban megjött a kedvem, mint ahhoz, mit eredetileg akartam játszani.

A történet elején főszereplőnk emlékek nélkül tér magához egy számára ismeretlen helyen. Hamarosan felfigyel rá egy Leucos nevű fiú és miután megtudja, hogy a férfi is halhatatlan, csakúgy mint ő, úgy dönt csatlakozik hozzá, hamarosan pedig kiderül, hogy az idegen valójában Heracles, a hős. Később összefutnak más halhatlanokkal, közöttük... még egy harcossal, aki ugyancsak Heraclesnek vallja magát... majd előkerül még egy... A csapat úgy dönt, hogy kiderítsék végre mi történik, eluzatnak az Olypusra és megkérdezik magukat az isteneket. Azonban az isteneknek más terveik vannak, a világot veszély fenyegeti és nagy szükség lenne a hősökre.

Nem túl gyakori téma az ókori görögország a játékok körében. Tudom, van jópár, de mégsem olyan népszerűen, mint például a középkori európában játszódó játékok. Érdekes volt a számomra előszedni egy ilyet is.

Ahogyan írtam, egy RPG amiben bejárhatjuk az ókori görögországot és közben mindenféle legendás teremtménnyel csatázhatunk és a mitológiából ismert karakterekkel találkozhatunk. Nyilván az eredeti történetekhez képest ferdít a játék. Ami igazából nem volt zavaró, mert képesek voltak a saját ötleteiket összefűzni a meglévő legendákkal úgy, hogy hihető és logikus legyen. Valamennyire. Lehet egy mitológiával foglalkozó szakember a haját tépné rajta. De most komolyan... ez csak egy játék.

Nem nevezném nehéz játéknak. Idegesítő néha a sok ellenséges támadás, de minden eszközt megkap az ember ahhoz, hogy túlélje ezeket a harcokat. Nem igazán volt problémám a harcokkal, talán 1-2 esetben, a trükkösebb összecsapásoknál. A csapatunk tagjai olyan személyek, akik halhatatlanok valamilyen okból kifolyólag. Ezek után lehet nem túl logikus ha game overt kap az ember, de... előfordul ha mindeki kidől a harcok alatt. De hogy őszinte legyek nagyon szerencsétlennek kell lenni ebben a játékban ahhoz, hogy ez megtörténjen. Minden karakternek két fegyvert szerelhetünk fel, vagy ha olyan, akkor egy fegyvert és egy pajzsot. Különböző skillek lehetővé teszik, hogy eldönthessük melyik fegyverrel akarunk támadni a körünk alatt. Ez abból a szempontból érdekes, hogy vannak karakterek, akiknek egyszerre lehet közelharci és távolsági fegyvert felszerelni. A harcmezőn két sor áll a csapat és az ellenségek rendelkezésére is arra, hogy mozogjanak. Így lehet kicsit trükközni a közelharci és a távolsági fegyverekkel. Ezen kívül volt egy eléggé érdekes dolog a harcok alatt... Ahhoz, hogy valamilyen mágiát használjanak a karakterek vagy az ellenségek, szükség van ether pontokra az adott skillhez tartozó elemből. Vannak skillek amik valamilyen elemű ethert töltenek használat közben és vannak olyanok is, amik levonnak. Ha nincs elég ether a mágia végrehajtásához, akkor is lehet használni, de ebben az esetben a használó éltpontjaiból is vonódik le. Az ether pontok közösek, azaz a csapat és az ellenségek is ugyan azokat a pontokat használják, töltik vagy levonják valamely cselekedeteikkel. Igaz akkora hangsúly nincs ezen a rendszeren, hogy egyszer is problémát okozzon a harcok alatt. Legalábbis nekem nem volt vele bajom.

Ami viszont nagyon tetszett, hogy különböző felszerelésekhez lehetett skilleket adni / több skillel kaphattuk meg őket. Minden felszerelés 3 skillel rendelkezhetett és sokszor ezek igencsak hasznosak voltak.

Amikor legelőször elkezdtem, konkrétan kiakadtam, hogy a stylust használva kell irányítani a karaktert. Nem láttam ennek semmi értelmét, most se látom. De igaz, előbb-utóbb hozzászokik az ember, mert nem tehet mást. Amúgy is kéznél kell lennie a stylusnak, mert a mágiákat úgy lehet erősíteni, hogy egyfajta mini játékot játszunk a stylus segítségével. Először ezen is kiborultam, mert teljesen feleslegesnek tartottam, de csak megbékéltem vele, mert... először is, ez ellen sem tehettem mást, másodszor pedig, az a 200%-os sebzést azért kellett, amit el lehetett érni velük. De továbbra is tartom magam azon elhatározásomhoz, hogy ha nem szükséges mindenképpen használni az érintőképernyőt egy DS játékban, akkor ne használjuk. Annyira bosszantó mikor van egy játék ami érintőképernyő nélkül is tökéletesen működtethető lenne, de nem, belerőszakolják ezt a funkciót mert DS játék. Felesleges. (Nézek itt erősen a Castlevania - Dawn of Sorrowra)

Van a játékban a térképeken 1-2 rejtvény, de mindegyik eléggé alap és könnyen megoldható. De legalább próbálkoztak a készítők.

A történet alaphangulata humoros, laza amit értékelek. Igazán jó hangulatot képesek megteremteni a karakterek, a párbeszédek is találóak, a történet pedig érdekes, mert sokáig képes elhúzni a kérdéseket és kíváncsiságban tartani a játékost úgy, hogy nem válik ez zavaróvá.

Hm, ennyit mára.