Nemrég olvastam: Tarantula és Satyricon

Üdv.

Ebben a bejegyzésben két, nemrég olvasott műről szeretnék írni. Mostanában eléggé ritkán olvasok, nem is tudom miért, ha pedig mégis ráveszem magam, akkor általában valami rövidebb művet veszek elő aminek gyorsan a végére érhetek. Pedig ott állnak a könyvek a polcon már mióta és várják, hogy kiolvassam őket...

De vissza a bejegyzéshez és ahhoz a két műhöz.

Az első Thierry Jonquet-től a Tarantula (1984). Őszintén fogalmam sincs hogyan találtam rá erre. Azt tudom, hogy régebben mentettem le a címet, hogy majd később elolvasom, de... Hogy mi járt akkor a fejemben és minek kapcsán találtam meg, arra már nem emlékszem. A mű igazán érdekes, jól megszerkesztett és meglepő. Megjegyezném még, a cselekmény eléggé őrült és kegyetlen helyenként.

A másik történet már vidámabb, ez T. Petronius Arbiter-től a Satyricon (~1. század vége). Legalábbis neki tulajdonítják. Igaz sajnos csak töredékek maradtak az utókorra ebből a műből de így is igazán érdekes, szórakoztató és némileg korhatáros olvasmány

# Thierry Jonquet - Tarantula (1984)

Először nem is akartam elolvasni ezt a könyvet, csak végigfutni gyorsan miről szól. Kíváncsiságból. Aztán a cselekmény gyors elolvasása után úgy döntöttem eléggé érdekesen hangzik a történet, szóval adok neki egy esélyt.

A történet elején betekintést nyerhetünk Richard Lafargue, a plasztikai sebész és felesége Éve viharos kapcsolatába. A férfi fogvatartja és prostitúcióra kényszeríti a nőt, Éve viszont hol ellenkezik a férfi ellen, hol csábítani próbálja... Alex Barny, a volt kidobó egy rakás lopott pénzzel menekül az igazságszolgáltatás elől, egykori társát, Vincent Moreau-t baleset éri, majd elrabolja egy ismeretlen alak. Alex egy nap felkeresi a plasztikai sebészt, hogy segítsen neki eltűnni...

Az első, ami feltűnt az az, hogy Thierry Jonquet eléggé egyszerű mondatokkal dolgozik. Ami engem egyáltalán nem zavart. Egyszerű, érthető, nem túlbonyolított a stílus amiben ír és ez egyáltalán nem érződik hátrányként. Legalábbis számomra. Kissé meglepő volt először, de értékeltem, mert gyorsan tudott így haladni a cselekmény és érthető is maradt közben. Ez pedig egy olyan történet, ami "olvastatja magát". Minél többet tudunk meg, annál jobban kíváncsiak vagyunk a történet többi részére.

A karakterek egy igazán érdekes részei voltak ennek a novellának. Valahogy nem lehet kijelenteni pontosan, hogy kicsoda az, aki a leginkább szenved, aki a leginkább károsult, aki a leginkább szerencsés ebben az egész kavarodásban amit végigkövet a mű. Mindenki bűnös valamiben. Mindenki szenved valamitől. Ezeket a szálakat az író csodásan össze tudja szőni, éreztetni tudja az olvasóval, hogy ezek a karakterek mennyire egymásra vannak utalva, de emelett megmutatja azt is, hogy ennek ellenére mégis milyen ellentétes módon képesek érezni egymás iránt. Gondolok itt elsősorban Richard és Éve kapcsolatára. Egy hatalmas érzelmi kavalkád az egész váratlan végkifejlettel.

A cselekmény három szálon fut. Két szálat E/3-ban, egyet pedig E/2-ben kapunk meg. Hogy ez miért van így, az író nem árulja el, de az olvasó érezheti, hogy minél tovább halad, annál jobban kezdi megérteni a szálak közti összefüggéseket. Három külön szál, aminek szemmel láthatólag nincs túl sok köze egymáshoz, Thierry Jonquet nagyszerűen kihagyja csak azokat az információkat a részekből amikkel összekapcsolhatnánk őket és láthatnánk a teljes képet, ezzel pedig nem kicsit kelti fel a kíváncsiságot és gondolkodtat el. A történet végén persze összeérnek a szálak és összeáll a teljes kép is, tökéletesen beidőzítve.

Mint írtam feljebb, a cselekmény néhol őrült és kegyetlen, az író nem finomkodja el a részleteket. Erre viszont szükség is van, hogy érezhessük, megérthessük a karaktereket. Ha ennél többet akarnék írni a mű ezen részéről, akkor el kellene árulnom fontos dolgokat is, így nem teszem. Nem hosszú olvasmány, én egy este alatt olvastam ki és ajánlom a téma, a karakterek, a történet felépítése miatt. Azt nem mondom, hogy elviselhetetlenül kegyetlen, mert nem, de akit mégis érzékenyen érintenek az érzelmi és fizikai bántalmazásokról szóló írások, azok vigyázzanak kicsit ezzel a művel.

Ez a novella inspirálta később A bőr, amelyben élek c. filmet.

# T. Petronius Arbiter - Satyricon (~1. század vége)

Mikor rátaláltam ennek a műnek a címére, éppen egy oldalon egy teljesen más témákörben nézelődtem. Arra már nem emlékszem milyen téma kapcsán jött fel, de felkeltette az érdeklődésem miután kicsit utána olvastam miről is szól. Úgy éreztem, hogy... ezt nekem látnom kell.

„Egy szép napon három ismeretlen csavargó jelent meg Itália egyik görög alapítású, dúsgazdag tengerparti városának utcáin. Közülük kettő, Encolpios és Ascyltos, már meglett férfi volt, valamivel túl a harmincon, a csinos kamasz pedig, aki a Giton névre hallgatott, még nem volt több tizenhat évesnél. Szerény poggyászt hoztak magukkal - inkább csak batyunak lehetett nevezni -, s mindjárt szobát béreltek egy középszerű fogadóban. Szabad születésű római polgároknak látszottak, és senki sem tudta róluk, mi minden rejlik múltjuk homályában. Pedig, viszonylag fiatal koruk ellenére, sok kalandon mentek már keresztül, különösen Encolpios, a kalandos regény főszereplője, aki az események legtöbbjét első személyben mondja el.”

Ezt a magyar fordításból másoltam. Horváth István Károly írta a mű elejére, ő volt aki lefordította a történetet és megírta a töredékek közötti összekötő szövegeket. Nagy meglepetésemre megtalálható a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalán. (LINK) Bár talán nem kellene meglepődnöm, elvégre egy ókori latin irodalmi műről beszélünk.

Ahogy említettem, töredékek. A mű elejét és végén nem ismerjük, csak a közepéből maradtak fenn részletek kisebb-nagyobb hiányosságokkal, amit igazán sajnálok, mert tudtam volna tovább is olvasni és a fordító leírása alapján a kimaradt részek is érdekesek lehettek.

A mű lehet, hogy nem túl hosszú (illetve a ránk maradt töredékek) de mégis, többféle témával foglalkozik amitől igazán érdekessé válik. Az volt számomra a leginkább meglepő, hogy néhol a karakterek panaszaiban viszontláttam a mai kor problémáit is. Mennyi idő eltelt a mű megírása óta, de mégis, vannak dolgok, amik nem változtak, vannak problémák amik nem tűntek el. Abba, hogy a mű mennyire hűen ábrázolja az akkori római életvitelt, nem szeretnék belemenni, elvégre nem vagyok történész, hogy biztos válaszokkal tudjak felelni erre. Csak azt tudom mondani, amit én is olvastam róla, eszerint pedig van igazság a leírtakban.

Ahogyan írtam, többféle témát érint a történet, némelyiket komolyan, némelyiket humorosan közelíti meg. Egyszerre humoros, parodizáló, kritikus és elgondolkodtató. Emellett megjelenik több alkalommal a romantika, az erotika.

A történet egymást követő kalandokból áll amiket Encolpios elmesélésében olvashatunk, ő az egyedüli mesélőnk. A szöveg nyelvezete igazán élvezhető és érdekes. Tudom, egy fordításról beszélünk, így nem látok bele abba, az eredeti mű hogyan van megírva, de feltételezem, hogy a fordító megpróbált hű maradni az eredeti szöveghez. Meglepő volt még számomra az is, hogy milyen ügyesen van leírva, körbeírva egy-egy jelenet. Igen, a nyelvezete teljesen más, mint a mai műveknek, de ettől még nem válik kevésbé szórakoztatóbbá, épp ellenkezőleg. A történetet időről-időre megszakítja egy-egy vers is. Van amelyik rövidebb, van amelyik hosszabb. Hozzáadnak a hangulathoz.

Ahhoz, hogy megértsünk különböző helyzeteket, utalásokat a műben, szükség van némi kultúrális előismeretre, de ezzel szerintem nem árulok el nagy titkot. Szerencsére a magyar fordítás végén található jegyzetek kiemelnek és megmagyaráznak kifejezéseket, szavakat amiket használ az író a műben így könnyítve meg az olvasók helyzetét.

Összességében tényleg egy érdekes és szórakoztató alkotás főleg a jegyzetek kiegészítésével.

~.oOo.~

Mindegyik mű eléggé rövid, de szerintem különleges is. Nem lehetne rájuk azt mondani, hogy mindennapiak vagy hogy unalmasak. Tény, nem éppen olyan olvasányok amiket mindenkinek ajánlanék, de aki nem riad vissza (az első mű esetében) a bántalmazásoktól és (a második mű esetében) a régebbi nyelvezettől és a férfiak közti romantikától, azok szerintem megpróbálkozhatnak velük.