Horror maraton #2

Üdv.

Elérkezett a horror maraton második része! Mióta kiraktam az első részt, azóta rendszeresen megfordult a fejemben a folytatás, de csak most jutottam el odáig, hogy leüljek és kivitelezzem.

Ezúttal klasszikus horrorokat hoztam, olyanokat, amiket mindeki látott már vagy legalábbis ismer hallomásból.

# Halloween (1978)

Igazi klasszikus, nyilván ez nem maradhatott ki a sorból. Mikor nekiálltam, nem tudtam mire kell számítanom, nem ismertem a történetet, a karaktereket.

Miután megölte testvérét és 15 évet töltött egy intézetben, Michael Myers kiszabadul és visszatér egykori otthonába, hogy ismét végezzen valakivel. Intézetbeli orvosa, Dr. Loomis indul utána és próbálja megállítani mielőtt késő lenne.

Tetszett a film, a hangulat, amit megteremtett és a karakterek is, igaz nincsenek túl sokan. Mármint fontosabb karakterek, összesen csak hármat lehetne felsorolni: Michael, mint a gyilkos, Laurie, mint a menekülő nő és Loomis doki, mint a... a mindenttudó, akinek feltett szándéka levadászni Michaelt. Annyira bírtam Loomist, szinte megszállottan próbált Michael nyomára bukkanni és végezni vele, ehhez pedig indítéka is volt, tudta, milyen veszélyes a férfi elvégre ő volt évekig az orvosa. Jól összeállították ezt a karakter hármast és mindenki jól játszotta benne a maga szerepét.

Michael az érzelmek nélküli sorozatgyilkos tökéletes megfelelője. Nem állítja meg semmi, nem zavarja meg semmi, ő csak megy előre, mint a gép és levág mindenkit, akit ér. Igazán... határozott ember. De a készítők elmondása alapján, pont ilyennek tervezték. Érdekes az ő karaktere, már ami ezt a jellemet, ezt az érzelmek nélküli állapotot illeti. Ebben az esetben a néző nem igazán tud kapcsolódni a karakterhez. Igen, egy őrült sorozatgyilkosról van szó, de azért szoktak lenni olyan jellemvonások ami alapján a néző eldönti, hogy kedveli-e az adott főgonoszt avagy sem. Viszont Michael esetében nem tudnánk ilyet mondani. Ő úgymond... semleges marad ezzel az érzelmek nélküli viselkedéssel, a néző nem igazán tudja mit is érezzen iránta. Ezt eléggé érdekes húzásnak tartottam. Lényegében direkt totál nullára állították Michael karakterét és ez vált az ő jellemvonásává.

Ami engem illet, nekem tetszett és kíváncsivá tett. Szerettem volna tudni, hogy mik az indítékai, már ha vannak, mi történt vele a múltban, mi a története. Elvégre biztosan van valamiféle háttértörténete, valami magyarázat arra, hogy miért lett olyan amilyen. Bár a legvalószínűbb szerintem az, hogy a készítők marhára nem gondoltak erre, csak egy horror filmet akartak csinálni a logikai meg történetbeli lyukak kitöltését meg rábízták a jövőre. Mint... ahogyan az lenni szokott ezekben a filmekben.

Még valami... Michael nem csak a gyilkolás, de a settenkedés meg a "teleportáció" nagymestere is. Valahogy mindig ott van az áldozatok közelében, a hátuk mögött vagy valahol takarásban, még éppen benne a képkockában, hogy a néző láthassa. Ez generál egyfajta paranoiát és gondolom ez volt a cél, de egy ponton már inkább humoros volt ahogyan feltűnik mindenhol. Ami meg ezt a "teleportációt" illeti, tök mindegy merre járt előzőleg, valahogy mindig rekord idő alatt fel tud bukkani bárhol. Teljesen mindegy, hogy gyalog van vagy kocsiban ül, hirtelen csak úgy felbukkan a semmiből totál random akár az ember arcában is. Bár kíváncsi lennék rá honnan tud autót vezetni ha gyerekkorától kezdve az intézetben volt. Lényegtelen.

Összességében, a film élvezhető és szórakoztató, nekem ez alapján megtetszett ez a történet amit bemutat, Michael személye, szóval nem zárkóztam el a sorozat többi része elől sem. A főcímdalt pedig itthagyom, mert kötelező. Rettenetesen hangulatos és tökéletes.

# Halloween 2 (1981)

Az első rész után ez a film... valahol csalódás volt. Ami a történetet, a cselekményt illeti.

Miután Michael megpróbálta megölni Lauriet, de nem sikerült neki, a nőt kórházba szállítják, a férfi pedig eltűnik. Egykori orvosa, Loomis doktor tovább folytatja a keresését a rendőrség bevonásával. Később Michael rátalál a sérült Lauriera a helyi kórházban és megpróbálja befejezni azt, ami elkezdett.

A film közvetlenül az első rész után játszódik, ott folytatódik ahol előzőleg letették. Ebben a részben próbálnak valamiféle magyarázattal szolgálni arra, hogy mi a helyzet Michaelel, miért is öldököl és mik a céljai. Ezzel még nem is lenne bajom, de sikerült egy olyan történettel előállniuk ami számomra eléggé erőltetettnek tűnik. Erőltetett a kapcsolat Michael és Laurie között, a gyilkosságok, a férfi és a Halloween között. Ennél még az is jobb lett volna ha nincs magyarázat, csak megpróbálják elfogadtatni velünk, hogy Michael egy pszichopata aki random gyilkol. Szerintem. Arról nem is beszélve, hogy feépítettek egy tök jó szereplőgárdát amit sikeresen le is rombolnak. Maguk a karakterek jók. Michael tökéletes főgonosz, emberfeletti és elpusztíthatatlan, Laurie pont olyan főhősnő, amilyet az ember az ilyen filmben elvár, Loomis doki pedig elszánt, tettre kész és van háttértudása Michaelel kapcsolatban. Erre olyan jó dolgokat lehetett volna építeni, de nem. Michaelnek magyarázzunk be valami erőltetett történetet Laurieval, a dokit meg vegyük ki a képből. Loomis doki volt a kedvenc karakterem a filmben! Olyan jó lett volna egy pár részen átívelő hajsza a doki és Michael között.

De ha már itt tartunk, Laurie is valami emberfeletti képességekkel rendelkezik, mert a film elején még konkrétan fekvőbeteg, a végén pedig, mikor már Michael is megjelenik, azért körbefutkossa a fél kórházat, még ha csak bukdácsolva is. Értem én, hogy adrenalin, de azért ezt egy kicsit túlzásnak éreztem. Volt egy kedvenc jelenetem is:

Fickó belép a terembe, megnézi a hullát és mikor fordulna ki, elcsúszik a véren, hanyattvágódik és elájul. Az évszázad jelenete. Később visszatér, de csak pár percre, hogy utána megint összeessen.

Valahogy úgy vagyok ezzel a filmmel, hogy... maga a minőség nem volt rossz, de a történet és Loomis doki eltávolítása számomra nagy negatívumként hat. Ettől függetlenül viszont folytatni fogom a sorozatot. Igaz úgy hallottam, hogy a harmadik részben nincs egyáltalán Michael, csak a további részekben bukkan fel újra, szóval nem is tudom meg akarom-e nézni a 3. részt. Majd még elválik. De marad a listán, az biztos.

# Sikoly (1996)

Annyira híres ez a film (is), hogy nem hagyhattam ki. Tulajdonképpen unokahúgom vetette fel, hogy megnézhetnénk. Én meg úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb úgyis rákerülne a sor és végre most már megtudom mi a helyzet azzal a maszkos fazonnal.

Sidney furcsa telefonhívásokat kezd kapni egy ismeretlentől. Egy feketébe öltözött, maszkos alak öldöklésbe kezd a városban. Felbukkan egy elszánt riporternő, hogy végére járjon az ügynek. Végül pedig az összes szál összefut egy katasztrófába torkolló házibulin.

Az igazság az, hogy a film eleje nagyon tetszett. A telefonos rész. Lassan fokozódott a feszültség, az izgalom, míg végül elérte a jelenet a tetőpontját és jött a sokk hatás. Tökéletes. És... ennyi jó dolgot tudok elmondani az egész filmről. Azt hiszem. Legalábbis számomra ennyi volt belőle emlékezetes és értékelhető. A továbbiakban komolytalan és unalmas, sőt, idegesítő. Ami nagyon bosszantó egy ilyen kezdés után. Értem én, hogy vígjáték is a horror mellett, de könyörgöm. Ez nem magyarázat arra, hogy a főszereplő idegesítő, hogy a legtöbb karakter egyáltalán nem szimpatikus és hogy a történet lapos. A film végén lévő gyilkosság sorozat még valamit ért, de tényleg csak ennyit tudok mondani.

Jobban belegondolva ez a film egyfajta... nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. Olyan, mint valami tanulságos történet, ami arra akarja felhívni a figyelmet, hogy "hé, kölykök, ne képzeljétek, hogy ha nekiálltok ész nélkül öldökölni, akkor meg fogjátok úszni, mint a gyilkosok a TV-ben. Nem fogjátok. Rohadtul meghaltok vagy letartóztatjuk a seggeteket."

A leginkább szimpatikus szereplő, akiben még az elején láttam valamit, az Billy volt, Sidney barátja. Ami eléggé érdekes, ha azt nézzük, hogy kicsoda ő valójában. Valószínűleg nem lőnék le semmiféle poént ennyi év távlatából ha leírnám, de mégsem teszem meg. De ott már nagy baj van ha egy ilyen karakter sokkal érdekesebb a néző számára, mint maga a főszereplő. A főszereplő, Sidney, idegesítő volt a számomra (bár magam sem tudnám megmondani miért), de aki még nála is jobban bosszantott, az a riporternő volt. Az a tipikus "belemászok az arcodba és a világ végére követem az ügyet" stílusú nő volt és... uh. Egyszerűen csak azt vártam már mikor tűnik el végre.

Sidney karakteréhez még hozzáfűzném, hogy ez a nő igazán figyelemreméltó állóképességgel rendelkezik és kommandósokat megszégyenítő trükköket produkál menekülés közben. Kidobják az emeletről egy kocsira? Pff, legurul, felugrik és fut tovább. Sebesülten viaskodik a gyilkossal egy autóban amiből kiesik? Kit érdekel, villámgyorsan feláll és elsprintel. Oké, pánik módban tud egy-két dolgot az ember, de azért...

A film próbál poénos lenni, talán ijesztő is, nem tudom ilyen téren mire gondoltak a készítők, de... A megnézése után arra a következtetésre jutottam, hogy nem szeretném látni a többi részt. Lehet, egyszer majd valami elborult lelkiállapotban előszedem a többi filmet is a sorozatból, de ahhoz valami nagyon extrém körülményeknek kell fennállniuk.

Érdekes, mert a régebbi horror filmek is ezt a formulát követik: random sorozatgyilkos, egy csapat tini, megpróbálnak valamilyen szinten "menők" meg humorosak lenni, elvégre fiatalok meg minden, viszont... azt hiszem a többi filmben jobban működött ez. Egy Péntek 13. vagy Rémálom filmben ezek nem zavartak egyáltalán. Itt zavar. Lehet az, ahogyan elő vannak adva ezek az elemek, nem tudom. Vagy lehet az a baj, hogy nem akkor láttam amikor megjelent. Abban a korban lehet más hatást váltott volna ki belőlem. Lehet, hogy nekem nem igazán jött át, de azért egyszer megéri megnézni, elvégere nem hiába ilyen híres, rengeteg ember szerint jó film.

# Rémálom az Elm utcában (1984)

Ez számomra egy kötelező film volt, úgy, ahogyan a Péntek 13. is.

Nancy és barátai furcsa módon ugyan azt az ember látják álmukban. Egy összeégett férfit késekkel a kesztyűjén aki meg akarja ölni őket. A fiatalok sorban kezdenek hullani, miután az álmaikban elkapja őket a különös férfi, a valóságban is életüket vesztik. Nancy felveszi a harcot vele és megpróbálja kideríteni mint jelenthet ez az egész és miért pont őket vette célba a gyilkos.

Nagyon tetszett az alap történetben, hogy Freddy az áldozatokat az álmaikon keresztül keresi fel és öli meg. Konkrétan egy olyan ellenség, aki elől nem lehet elmenekülni, hiszen aludnia mindekinek kell és emelett egy természetfeletti gonosz is, akit nem lehet csak úgy megölni. Legalábbis egyszerű eszközökkel biztosan nem. Emellett pedig ez a helyzet lehetőséget adott a készítőknek arra, hogy rettenetesen kreatívak is legyenek, elvégre egy álomban bármi megtörténhet. Tökéletesen ki van találva az egész, imádtam ahogyan csúszkáltak a valóság és az álmok között és sokszor nem lehetett tudni, hogy a karakter éppen melyikben van egészen addig, amíg már túl késő volt. Vicces dolog a film közben találgatni, hogy éppen egy álmot látunk-e vagy ez a valóság.

Aztán itt vannak a karakterek. Nancy abszolút szerethető főszereplő. Kitartó és a végsőkig küzd Freddy ellen, nem csak sikítozva rohangál fel-alá a műsoridő legtöbb részében. Freddy pedig... egyszerűen csak gonosz. Élvezi ahogyan kínozhatja az áldozatait. Lehet, hogy egy őrült gyilkos, de szórakoztató is valahogyan a karaktere. Nem egy érzelmek nélküli gép, aki mindekit öl akit lát. Van humorérzéke, még ha sötét is. De éppen ezért passzol tökéletesen Freddyhez ez az erő, amit birtokol, az álmok manipulálása. Ez az erő végtelen lehetősége rejt és szükség van kreativitásra, hogy kihasználja teljesen. Freddy tudja mekkora a hatalma, tudja hogy ő van fölényben és élvezi. Ez pedig látszik azon, ahogyan használja az erejét. Ha egy érzelmek nélküli gyilkológép birtokolná ezt az erőt, nem lennének ilyen szórakoztatóak a Rémálom filmek. Úgy érzem nagyon lényeges pont ez, hogy éppen egy ilyen jellemmel rendelkező karakter kapta meg ezt az erőt.

A mai napig abszolút nézhető, élvezhető, szerethető alkotás. Annyira nem ijesztő, viszont kreatív és szórakoztató. Nem véletlenül írtam bővebben a 2. és a 3. részről. Igen, az első kimaradt és valószínűleg már nem fogok visszatérni rá, de emlékezetes film, már csak azért is, mert ezzel indult el egy ikonikus sorozat. Na meg Freddy mellett szerintem Nancy is emlékezetes főszereplője a filmnek.

# Hellraiser (1987)

Sokáig nem ismertem ezt a filmsorozatot. Egy-két karaktert, képet láttam belőle, de nem tudtam, hogy egy filmből vannak. Miután megvilágosodtam, hogy létezik ilyen film, kíváncsi lettem arra, miről is szólhat. Ettől függetlenül sokáig nem vettem elő mert... nem tudom miért.

Larry és párja Julia a férfi gyerekkori otthonába költöznek. A ház elvileg üres, gyakorlatilag viszont hamarosan visszatér az előző lakó, Frank, Larry testvére. Viszont a visszatérése nem éppen egyszerű, vérre van szüksége ahhoz, hogy teljesen visszanyerje a testét és megszökhessen egy csapat démon, a kenobiták elől, akiket annak idején ő maga idézett meg egy különös kirakós segítségével.

A történet hangulata eléggé sötét és véres, de... ötletes is. Nekem tetszett az alap felállás, hogy Frank vissza akar térni és ehhez áldozatokra van szüksége. Igaz, hogy Julia hogyan bírta a férfi látványát meg úgy egyébként mikor még... nem... "állt össze teljesen." Nem volt túl gusztusos látvány, de ez ilyen. Ilyen a hangulat és ezt értékelem.

Itt megjegyezném, hogy imádtam ebben filmben a speciális effekteket. A régi filmekben ugye mindenféle trükköket használnak arra, hogy minél élethűbb és durvább jeleneteket mutassanak a közönségnek. Van ahol látszik, hogy trükk az egész, van, ahol nem. Ami engem illet, nekem mindegy, az sem baj ha látom, hogy effekt az egész, mert nagyon érdekesnek tartom ezeket a trükköket. Jó látni, hogy mennyi kreativitásuk volt annak idején az embereknek akik ezeken a filmeken dolgoztak. Sokkal jobban szeretem ezeket a régi, kézzel alkotott trükköket, mint a modern mindenféle hiper-szuper CGI dolgokat. Éppen ezért, itt hagyom azt a részt, amikor Frank megjelenik vagy "újjászületik". Elképesztő effektek, színtiszta kézi munka, rendkívül tehetséges és kreatív emberektől.

Ez a jelenet nem semmi.

Ahogyan írtam, a hangulat tetszett, a karakterek is egész jók, a történet mondjuk kicsit érdekes. Már abból a szempontból, hogy itt van nekünk az egyik főgonosz, Frank, aki végül is csak azért szórakozott a kirakóval, mert... mert "neki mindegy" mert "ő már elérte a határait" és... ennyi. Ez éppen elég ok, hogy megnyissunk egy mágikus kaput, ami egy fura alakokkal teli fura helyre vezet ahol megmutatják a menny és a pokol gyönyöreit. ... Igen. Nyilván. De itt azért megjegyezném, hogy a történet először könyv formátumban létezett, azaz lehet (vagyis biztos) hogy egy csomó dolog kimaradt a film adaptációból ami egyébként az eredeti történetben szerepelt.

Véleményem szerint élvezhető film, ha az ember bírja a kissé brutálisabb, gusztustalanabb megjelenésű karaktereket. Itt elsőrsorban Frankre és a kenobitákra gondolok. Nekem nagyon tetszettek a kenobita dizájnok, igazán kreatívak és látványosak. A készítők gyönyörűen építették be a megjelenésükbe a brutálisabb, véresebb elemeket. Igaz... attől függetlenül sokat nem szerepelnek, ami kicsit szomorú. De azt is meg tudom érteni, hogy ezekben a ruhákban meg kiegészítőkkel nagyon nem lehetett könnyű a mozgás a színészek számára.

Most, hogy végignéztem az első részt, eldöntöttem: ez a sorozat kell a horror listámra, kíváncsi vagyok a többi részre is.

# Péntek 13. (1980)

Ez a film először meglepett. Nem is gondoltam volna. Azt hittem tudom mi fog következni, de tévedtem. Ez az első rész nagyon jó úgy ahogy van, ad egy háttértörténetet Jason múltjának, valamit, ami megmagyarázza, hogy miért is olyan amilyen. Erre szükség van.

Pár fiatal összegyűlik a hamarosan újra megnyíló Crystal Lake táborban segédkezni a munkálatokban és később felügyelőként jelen lenni a tábor életében. Azonban a táborról furcsa pletykák keringenek és a közeli kisváros lakói is ellenzik az újranyitást. Ez viszont nem tántorítja el főszereplőinket, de hamarosan rá kell jönniük, hogy mégsem alaptalan a szóbeszéd. Valami van a tábor területén aminek köze van az elmúlt években történt gyilkosságokhoz... és most visszatér.

Akármikor gyilkosság történik, soha nem látjuk magát a gyilkost, csak az áldozatokat, a fegyvert, mindent, kivéve a gyilkos személyét. A film nagyon jól képes megteremteni a feszültséget, a titokzatosságot. Említenek pletykákat, vannak figyelmeztetések, de konkrétan nem tudjuk meg, hogy kicsoda gyilkol és miért. Egészen a film legvégéig. Akkor megkapjuk a jól megérdemelt magyarázatot a történtekre és a végső összecsapást az üldőző és üldözött között, ami... igazán látványosan ér véget. Az egyik legemlékezetesebb jelenet szerintem a Péntek 13. sorozatból. Jó, nem láttam még az összes részt, de az a jelenet ikonikus.

Ezzel az utolsó jelenettel, vagyis sokkal inkább a film végén lévő üldözéses résszel kapcsolatban még megjegyezném, hogy érdekes abból a szempontból, hogy a gyilkos és Alice (az utolsó túlélő) is konkrétan csak kínlódnak miközben próbálják támadni egymást vagy éppen védekezni. De tényleg, néha már nagyon szenvedősen megy az egész jelenet, de valamiért ezt itt, ebben a helyzetben el tudom nézni. Amit a Sikolyban levágtak szerencsétlenkedést, azt nem bírtam, itt viszont teljesen hihető. Alice rémült, próbál mindent megtenni azért, hogy megmeneküljön. Pánik módban, zavartan igyekszik túlélni. A gyilkos... hát, ő... ő csak őrült. Viszont. Lehet, hogy őrült és megszállottan meg akarja ölni az áldozatát, viszont egy egyszerű ember erejével rendelkezik. Nem erősebb Alicenél, nem megállíthatatlan, nincs szuper ereje. Mindketten fáradnak, vétenek és nincs komikus módon előadva az egész, érezni a pánik hangulatot. Attől lesz számomra érdekes ez a jelenet, mert hihető.

Tetszett még az is, hogy táborban játszódott a történet a természetben, egy tó partján. Nagyon jó volt a hangulat a kis kunyhókkal, a fákkal, erdővel, a közeli tóval. Tökéletes helyszín egy ilyen film számára. Egy ilyen környezetben jobban el tudom hinni, hogy a résztvevők nem veszik észre a gyilkost vagy a többi hullát. Elvégre nagy a bejárható terület, sok a takarásban lévő, eldugott hely és több, kisebb szálláshelyről van szó amik között a gyilkos észrevétlenül járkálhat.

Azt nem mondanám, hogy annyira ijesztő, viszont nagyon hangulatos és képes fenntartani a kíváncsiságot. Ennél többet nem tudok írni, ha megtenném fontos információkat kellene elárulnom, így nem is folytatom. Persze lehetne mondani, hogy sok idő eltelt és nem lepne meg senkit ha leírnék mindent, de... akkor is. Érdemes elővenni és megnézni.

# Black Christmas (1974)

Ez a film eléggé régóta (évek óta!) ült már a gépen mikor eldöntöttem, hogy végre megnézem. Nem vártam tőle sokat, de nagyon meglepett, jó értelemben. Érdekes, hogy nem sokat hallottam róla eddig, pedig elvileg klasszikusnak számít.

Egy lánykollégium lakóit egy férfi nyugtalanító tartalmú telefonhívásokkal zaklatja. Hamarosan eltűnik az egyik lány, a többiek pedig megpróbálják a rendőrség bevonásával kideríteni mi történhetett vele. Időközben a telefonhívások folytatódnak, és további eltűnésekre kerül sor.

Karácsonyi gyilkosság sorozat. Ellentmondásos már eleve a szituáció, gyilkosságok a szeretet ünnepén. Bár sok dologhoz nincs köze a karácsonynak a filmben. Úgy értem nincs rajta nagy hangsúly. A zaklató már karácsony előtt is hívogatta a lányokat, csak éppen ezen a napon szabadult el végleg a pokol. Mondjuk azt nem igazán értem miért csak x idő múltán jelentették a rendőrségen az esetet, ráadásul akkor, mikor már az egyik lány is eltűnt. De! Ennek a csapatnak legalább eszében volt, hogy segítséget kérjenek a hatóságoktól. Nagy dolog. Igazából érdekes és izgalmas volt látni ahogyan a rendőrökkel összefogva próbálták meg megoldani az ügyet.

A gyilkost ebben a filmben nem látjuk. Mindig éreztetik velünk, hogy éppen a közelben van, például az árnyéka megjelenik a falon vagy látjuk a lépcsőknél a cipőit, de teljes egészében sosem mutatják meg kicsoda is valójában. Nagyon tetszett ez a titokzatos légkör mert remekül megteremtette a feszült hangulatot és végig fenntartotta az ember kíváncsiságát. A nézőnek jönnek ötletei arra vonatkozóan, hogy ki a gyilkos ahogyan halad a történet, de sosem hagyja, hogy teljesen biztosak legyünk a dolgunkban. Mindig kétséget kelt és sosem tudhatjuk, hogy a tippünk helyes-e. Hogy a végén kiderül-e kicsoda a titokzatos gyilkos, nos, azt nem árulom el. Legyen meglepetés.

Magát a személyt sosem látjuk, aki gyilkol, de a telefonon keresztül hallhatjuk. Ez egy fontos dolog, elvégre így kezdődött minden, a telefonhívásokkal. A film elején lévő hívás már korán megalapoz valamiféle... furcsa hangulatot. Legalábbis én így voltam vele. Nem csak egyszerű "megöllek" típusú hívásokról van szó, ezek ennél nyugtalanítóbbak. A tartalmuk általában felzaklató és sok esetben szexuális, ehhez pedig még hozzájön a magát csak "Billy"-nek hívó személy állapota is. A hívásokból tisztán kivehető, hogy ennél az embernél valami nagyon nincs rendben a fejben. Megszállott, hisztérikus, durva és a valóságtól teljesen elrugaszkodott tartalmú hívásokkal zaklatja a lányokat, különböző hangokon beszél, ordít, üvölt. Én úgy érzem neki is helye lenne az ikonikus horror film gyilkosok között.

A többi karakter szerethető volt és voltak páran akik igazán kellemes, humoros pillanatokat vittek a filmbe. Imádom, mikor egy ilyen gyilkosságokról szóló filmbe beleraknak valami random humort, amire nem is számít az ember. Olyan hirtelen ér és olyan jó. Már ha jól van megcsinálva és nem baromkodják el az egészet. Jess, mint a kollégium "telefonközpontosa" teljesen rendben volt nekem, mint főszereplő. Azért hívom így, mert általában ő vette fel a telefont, a film végén pedig konkrétan már ott ült a készülék mellett. Tetszett a karakterében, hogy mikor szembesült azzal, miféle veszélyben van, nem az volt az első, hogy sikítozva elrohant, hanem magához vett egy fegyvernek minősülő tárgyat és megpróbált segíteni a többieknek. Pedig ő is rettenetesen félt. Mégis, kitartott a barátai mellett.

Összegezve, egy teljesen jó, élvezhető és nagyon izgalmas film, amit érdemes megnézniük szerintem a műfaj kedvelőinek. Mikor nekiálltam, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz. Ahogy olvasgattam, az évek alatt több remake meg folytatás készült hozzá, de a kommentelők szerint egyre csak rosszabbak lettek ahogyan teltek az évek, szóval... Szerintem én itt megálltam ezzel. Nem akarom elrontani az élményt az újabb verziókkal. Ez így jó, ahogyan van.

Ennyit mára. Jó volt újra visszaemlékezni ezekre a filmekre, elővenni őket, beletekerni egy-egy jó jelenetbe. Továbbra sem állok le velük, haladok a sorozatokkal ahogyan tudok és... majd írok még róluk, ahogyan időm engedi.