Hamarosan vége az évnek

Üdv.

Nagyon nem tudok miről írni, mert nem történt konkrétan semmi az elmúlt egy évben. Legalábbis semmi érdemleges. Ezért nem is írok semmiféle személyes dolgot egy ideje. Mert egyszerűen nincs mit. Foglalkozok ezzel-azzal, de nem mondanám, hogy bármivel is elértem volna valami jelentős haladást. Ez van. Nem mondom, hogy majd a következő év jobb lesz, mert valószínűleg ugyan olyan jelentéktelen lesz, mint a mostani. Vagy az előző. Vagy bármelyik.

Jelenleg csak próbálom túlélni a karácsonyt. Nem szeretem a karácsonyt. Anyám már vagy egy hónapja a csöpögős, romantikus karácsonyi filmeket nézi én pedig már besokaltam tőlük. Annyira bugyuták ezek a filmek, úgy értem maga a történet, a karakterek, a jelenetek. Arról nem is beszélve, hogy ezekben a filmeknek mindenki életének a középpontjában folyton csak a karácsony áll és ha nem lesz TÖKÉLETES akkor kb mentális összeomlást kapnak és vége az életüknek. Ahj. Ja meg persze nekik karácsonykor kell megtalálni életük párját is mert... mert?! Alapjáraton amúgy sem szeretem az olyan történeteket amiknek a középpontjában az áll, hogy úúúúú, meg akarja találni a főszereplő az igaz szerelmet!!! Milyen aranyos... Jó, biztosan vannak ebben a műfajban is jó filmek, de amiket mostanában mutatnak a különböző csatornákon azok az agyhalott kategória néha. Uh... Ilyenkor a lelkem egyre jobban vágyik arra, hogy folytassam a horror maratont... Valamivel ellensúlyoznom kell ezt a sok szeretetet meg csöpögést meg rózsaszín ködöt. Ha már itt tartunk, megnéztem az első két Alien filmet és... nagyon tetszettek. Még egy filmsorozat amit folytatnom kell a meglévő... sok mellé.

Más.

Idén kézzel készült ajándékot adok, tetszik vagy sem. Ahogyan unokahúgom fogalmazott, így, hogy munkanélküli, most szociális rászoruló. Az vagyok én is. Abból gazdálkodok ami itthon van. Szóval csináltam levegőre száradó gyurmából pár díszt, majd dekoráltam őket, igazából nem nagy cucc. Ezek után felhasználtam az itthon lévő szalagokat és kis csengőket és csináltam pár masnit, dróttal kiegészítve, hogy fel lehessen rakni tetszőleges helyre. Beraktam őket egy csinatos zacskóba is, hogy azért ajándék formájuk legyen. Szerintem... cukik.

Ami engem illet, én csak egy dolgot kértem karácsonyra a családtól, megmondtam, felőlem közösen is adhatják: egy nagy üveg whiskyt. Ennél több nem kell.

Mutatok pár rajzot is, csak hogy hosszabb legyen a bejegyzés. Hm.

Telefonom továbbra is csodás képeket csinál...

Próbálok többet rajzolni tintával. Úgy értem tollhegy + tinta, csak a lusta seggem sokszor nem akar felállni és letakarítani használat után a hegyet. Pedig a végeredmény sokkal jobban néz ki így, mintha sima filcet használnék. Arról nem is beszélve, hogy sikerült bevásárolni egy olyan fasza sima lapú füzetet, amibe megint szenvedés rajzolni. Megrajzolom a vázlatot, kihúzom, és mikor radíroznám ki a felesleges vonalakat, konkrétan a kihúzás is eltűnik. Mintha a papír felső rétege csak úgy lejönne vagy nem is tudom hogyan fogalmazzam meg. A helyzeten az se segít, hogy új radírom van ami meg olyan kemény, úgy érzem még karcolja is a papírt és nem is viszi ki rendesen a ceruza vonalat. Ahj.

Többet inkább nem is írok, mert átcsapna a bejegyzés valami depresszió áradatba. Mindenkinek zsúfolt meg fárasztó a karácsonyi készülődés meg ilyenek, nem akarok fárasztani senkit a negatív monológommal. Mostanában eléggé rámjött a depresszió meg ilyesmi... Ez van, majd elmúlik. Mint mindig. Ennek ellensúlyozásaképp itt hagyok egy pörgősebb dalt. Mostanában sok Meat Loaf dalt hallgatok és abszolút imádom.

Szóval... mindenki a próbálja meg kiélvezni az ünnepeket, egyetek sok sütit, lazuljatok. Itt az év vége, ideje kicsit pihenni. Kellemes ünnepeket és vigyázzatok magatokra.