Gamer vagyok #23

Üdv.

Eljutottam odáig, hogy előszedjek ismét egy dating sim játékot, ez volt az Otometeki Koi Kakumei * Love Revo NDS-re. Tetszett, mert ezúttal nem megszokott a főszereplőnk: Hitomi túlsúlyos és elhatározza, hogy diétázni fog. A játékban egyszerre kell ismerkednünk a fiúkkal és közben kézben tartani Hitomi diétáját, hogy sikeresen elérje a vékonyabb alkatot.

Ééés... élesváltás. Durván. Legacy of Kain: Soul Reaver (PSX). Nem tudom mi történt, hogy csak úgy gondoltam egyet és beraktam... Pedig annyira nem is vonzott először, hiszen már nem Kain volt a főszereplő az első játékból, új karaktert kaptunk. Aztán elkezdtem és meglepődtem, mert igazán jó játék. Bár aki elkezdi, annak fel kell készülnie arra, hogy rendszeresen eltéved és valami leírást sem árt ha magához vesz...

Mivel az első Soul Reaver nem zárta le a történetet, így előszedtem a második részt: Soul Reaver 2 (PS2), mert kíváncsi voltam mi fog történni. Már az elején feltűntek a fejlesztések az első részhez képest és ennek nagyon megörültem. Persze megint nem zárták le a történetet.

Ha a kiadások évét nézzük a Legacy of Kain: Blood Omen 2 (PS2) a következő játék a sorozatban, szóval előszedtem ezt. Igaz ami a történetet illeti, nem ez következik, de szerettem volna a kiadások évének megfelelően menni, mert... nem tudom. Lényegtelen is, kicsit kellett ez a változatosság, itt ismét Kain a főszereplőnk és megváltozik a játékmenet a Soul Reaver játékokhoz képest. Hiányzott már Kain, mint játszható karakter.

Uh, úgy látszik beleestem a Legacy of Kain játékok hangulatába, de... igazából nem nehéz. Csak eléggé összezavaró a történet. Viszont azt nagyon jó volt látni, hogy címről címre hogyan fejlődik a játék. A következő mindig jobb lett, mint az elődje volt, mindig tapasztaltam valami változást, valami fejlesztést és ezt nagyon szeretem. Na meg az is szerepet játszott ebben a maratonban, hogy mindegyik játék a sorozatban eléggé rövid és gyorsan végigvihető. Ami pedig feltűnt még a sorozattal kapcsolatban... Annak ellenére, hogy Kain egy rettenetesen agresszív és arrogáns alak, mégis sikerült úgy előadniuk a karakterét, hogy kedvelhető legyen. Ez nem könnyű és értékelem, megszerettem az ő karakterét a sok negatív tulajdonsága ellenére.

# Otometeki Koi Kakumei * Love Revo (NDS, 2006)

Nagyon véletlenszerűen raktam be, nem is tudom a mai napig mi járt a fejemben, mikor előszedtem. Jópár éve ismertem a játékot, csak valahogy sosem jutottam el odáig, hogy elővegyem. Érdekes az alap történet és jól van felépítve az egész.

A történet főszereplője Hitomi Sakuragawa. Egykoron model volt, de a helytelen életvitele miatt, sikerült felszednie jópár kilót ami az elhízásához vezetett. Hitomi kereken 100kg, de ez tulajdonképpen nem is igazán zavarja... Később viszont kellemetlen élmények hatására úgy dönt itt az ideje változtatnia az életvitelén és lefogyni. A diéta mellett lehetősége van közelebbről összeismerkedni a fiúkkal is, akik az új tanévre a lány családjának tulajdonában lévő apartmanban szálltak meg és így az új szomszédai lettek.

A célunk, ahogyan azt már leírtam, Hitomi fogyására és szerelmi életére koncentrálni. Ez a diéta dolog egy... eléggé furcsa, de mégis érdekes csavar a történetben, azt kell mondjam. Tetszett, hogy végül is nem azért szeretik meg Hitomit a fiúk, mert lefogyott, hanem a jelleme miatt, azért, amit tett vagy mondott. Igen, szerepet játszik a fogyás abban, hogy a játék végén a kiszemelt pasi elfogadja-e Hitomi közeledését, de a fogyása alatt válik szimpatikussá számukra a lány. Hitomi még bőven túlsúlyos mikor megtörténik egy-egy fontosabb esemény ami előrelendíti a kapcsolatokat. Ezen kívül lehet, hogy a lány kap néha szúrós megjegyzéseket a súlyával kapcsolatban, de mégis, több támogatója akad, mint ellensége ebben a témában. Ha elég közel kerülünk egy kiszemelt pasihoz, akkor ő is megpróbál segíteni Hitominak a fogyásban, általában valami diétás étellel vagy eszközzel amit felhasználhatunk.

Egy évünk van arra, hogy mindent elintézzünk ebben a játékban. A szerelmet, a diétát. Három napot tervezhetünk meg előre, plusz külön a vasárnapot, ekkor beállíthatjuk, hogy az adott napokban Hitomi mit csináljon, a diétával foglalkozzon, kimenjen a városba valamiért, a tanulmányaira figyeljen, stb. Attól függően mit csinálunk, úgy mennek felfelé a pontok vagy éppen lefelé a kilók. Minden pasinak megvan a maga preferenciája, ha sikerül elérnünk a kívánt pontokat náluk, akkor onnantól már csak az számít milyen közel kerültek egymáshoz a történet alatt. Hétvégente meglátogathatjuk őket vagy elmehetünk velük randira egy tetszőleges helyszínre. A randik alkalmával különböző választási lehetőségeink vannak, ha jól válaszolunk, akkor lassan egyre közelebb kerülhet egymáshoz a fiú és Hitomi.

Ahogyan írtam, Hitomi jelleme az, ami először megfogja a fiúkat. Véleményem szerint Hitomi igazán szerethető lány, tetszett a határozottsága és a kitartása, hogy mindig megpróbált segíteni másoknak és támaszt nyújtott a fiúknak is amikor szükségük volt rá. Ami a fiúkat illeti, voltak olyanok, akiket kedveltem (Ryutaro, Kaede, Ayato), voltak akiket kevésbé (Souta, Ren...), volt olyan karakter is akivel meg sem próbáltam kapcsolatba kerülni, mert már alapból idegesített... Ha nem jönnénk össze senkivel a történet alatt, akkor is kapunk egy szóló endinget, hogy melyiket, az attól függ, hogy Hitominak végül sikerült-e lefogynia vagy sem.

Összességében eléggé pozitív véleményem van erről a játékról és jó volt játszani még úgy is, hogy nem szeretem a romantikát. Köszönhető ez annak (szerintem), hogy nem csak a romantikán volt a hangsúly és sok esetben a különböző problémák elterelték a figyelmem amin a karakterek keresztülmentek és amiket meg kellett oldaniuk. Nem nyálas, rózsaszín romantika az egész, ezért élveztem annyira.

# Legacy of Kain: Soul Reaver (PSX, 1999)

Mikor elkezdtem nem igazán tudtam mire számítsak, elvégre minden megváltozott az első játékhoz képest. Az felülnézetes 2D volt, ez 3D, ott Kain volt a főszereplő, itt Raziel, mindegyikükkel teljesen máshogyan kell játszani... Szóval sejtettem, hogy nem fogom ugyan azt megkapni, mint az első Legacy of Kain játék esetében, de ettől függetlenül nekiálltam, mert rávitt a kíváncsiságom. Nem igazán néztem utána, így az is meglepetésként ért, hogy ez az első rész folytatása. Sőt, az egész 5 rész egy történetet ölel fel.

Miután Kain megtagadta az áldozatot és Nosgoth önjelölt uralkodója lett, vámpír légiókat hozott létre, hogy uralja velük a vidéket, az élükön hat parancsnokkal. Ennek a hat erőteljes vámpírnak az egyike volt Raziel. Az évek múltával a vámpírok fejlődtek, egyre több képességre tettek szert, ezáltal egyre erősebbé váltak. Mindig Kain, a vezérük volt az, aki először megtapasztalhatta ezeket az új képességeket, de eljött az idő, mikor ez megváltozott. Raziel ezúttal megelőzte, így túlnőtt a mesterén is, előbb tett szert szárnyakra, mint Kain. Ezt látva, Kain kivégeztette a férfit. Raziel szörnyű kínok között szenvedett, de nem veszett el teljesen: egy ősi isten a szolgálatába állítja és lehetőséget ad neki arra, hogy visszatérjen és bosszúlt álljon.

A főszereplőnk ezúttal Raziel, aki igaz nem rendelkezik túl sok képességgel, de ez nem is probléma, teljesen jól működik így is a játék. Az egyik legérdekesebb dolog, hogy Raziel képes a fizikai és a szellemi sík között közlekedni és sok esetben kell is lépkednie a kettő között ha haladást akar elérni. Ez a játék egy eléggé fontos mechanizmusa, szerepe van a harcokban, a történetben, a puzzle részekben. Általában ha az ember megreked a fizikai síkon, akkor ez egy figyelmeztetés, hogy váltson át a másikra, hátha úgy majd tud haladni. A fizikai és a szellemi sík nyilván eltér egymástól. A szellemsíkon épületek felépítése változik meg, így megnyitva Raziel előtt új utakat, vagy áthaladhatóvá teszi a rácsokkal lezárt területeket, viszont nem tudunk tárgyakat mozgani vagy magunkkal vinni. Mindegyik síknak megvannak a maga szabályai, előnyei, hátrányai és ezeket mind figyelembe kell vennünk mikor áthaladunk egy-egy helyszínen. Ha Raziel túlságosan megsérül a fizikai síkon, akkor automatikusan átkerül a szellem síkra, ahol van még lehetőségünk arra, hogy visszatöltsünk némi energiát és így tovább haladjunk. Ez eléggé barátságos megoldás.

A harcok alatt Raziel alapjáraton a karmaival támad, de ez nem igazán effektív, főleg az erősebb ellenségekkel szemben, így további érdekes lehetőségeket is ad a játék. Mivel vámpírokkal küzdünk többnyire, így felhasználhatjuk ellenük a gyengeségeiket. Raziel képes a lebénult ellenségeit megfogni és eldobni, szóval csak annyi a dolgunk hogy beledobjuk őket egy tüskébe, tűzbe, vízbe... Ez kreatív megoldás, tetszett. Ezen kívül felvehetünk random fegyvereket a pályák alatt és harcolhatunk azokkal is. Ha Raziel teljes erőben van, akkor pedig használhatja a karján lévő fegyverét, ami eléggé hatásos, csak hát... nem mindig elérhető.

Ahogy haladunk, minden pálya végén meg kell küzdenünk egy erősebb ellenféllel, akitől kapunk valami új képességet amivel továbbhaladhatunk a következő helyszínre és használhatjuk a további puzzle részeken.

És akkor a pályák... Egyetlen bajom van velük, mégpedig az, hogy nagyon gyorsan el lehet tévedni. Az ember a játékidő felét azzal tölti, hogy mindig keresi hova kell menni. (Vagy csak én vagyok ilyen hülye.) Nem azért, mert felesleges helyekkel lenne tele a térkép, nem, minden nagyon jól felépített, de olyan nagyok és szövevényesek ezek a helyszínek, hogy ha az ember nem figyel, könnyen elveszítheti a fonalat. A puzzle részekkel nem volt bajom, egyszer-kétszer utána kellett néznem mit kell csinálni, de aztán rájöttem, hogy csak a saját hülyeségem miatt nem tudok továbbmenni, pl nem vettem észre egy platformot, ami ott volt végig a szemem előtt vagy nem emlékeztem, hogy Razielnek milyen képességei vannak, így nem is fordult meg a fejemben, hogy használni kellene ezt vagy azt a képességet a továbbhaladáshoz. Ez meg természetesen nem a játék hibája. Ettől függetlenül azért ajánlom, hogy a biztonság kedvéért legyen egy leírás vagy egy strategy guide a közelben ha játszunk... Mert van hozzá hivatalos strategy guide, igen és elérhető a neten, igen.

A grafika, a látvány nekem tetszett. Érdekesek voltak a helyszínek, jó volt maga a hangulat. A zenére is ezt tudom mondani, szépen kiegészítette a grafikát és így... azt nem mondom, hogy megkaptuk az első játék hangulatát, de megteremte ez a játék a sajátját. Az első játék hangulata jobban tetszett, de ha azt vesszük mennyire különböző a kettő és mennyire más történetet mesélnek el más-más szemszögből is ráadásul, így... igazából nem is lehetne őket összehasonlítani, illetve nem éri meg. Mindkét játék hangulata megnyerő és nagyon jó, a Soul Reaver megteremtette a sajátját. Érezni benne a Blood Oment, de mégis, megvan a maga hangulata.

Ezt itt hagyom, mert ez a kedvenc dalom a játékból. Tökéletesen megteremti a hangulatot és nagyon jól passzol Raziel karakteréhez.

Utólag jöttem rá, hogy egy csomó extra képességet nem szedtem fel a játék során, egészen egyszerű okból kifolyólag, nem is tudtam, hogy léteznek vagy ha tudtam is, akkor nem tudtam hol vannak. Annyira belekeveretem már a helyszínekbe, hogy nem akartam sehová visszamenni utólag, mert tudtam, hogy eltévedek és egy örökkévalóságig keringek majd egy-egy helyen. Meg amúgy is, ezek nélkül is ki lehet játszani a játékot, szóval... kicsit értelmetlennek láttam, hogy visszamenjek és megkeressem őket. Így nem csoda, hogy gyorsan végeztem, azt hiszem.

Rövid volt de jó volt. Élvezhető, érdekes és megszerettem közben Raziel karakterét is, sikerült megfognia annyira, hogy érdekeljenek a további részek és a történet. Nagyon más, mint az első játék, de igazán jó élmény. Mindenképpen csak ajánlani tudom a folytatásokkal együtt.

# Soul Reaver 2 (PS2, 2001)

A történet nem érkezett a végéhez, így elő kellett szednem a következő részt, hogy megtudjam mi fog történni! De ezzel nincs is semmi baj, örültem neki, hogy tovább követhetem ezeket a karaktereket.

Folytatódik Raziel bosszúhadjárata, most már az időn át, miután Kain a párbajuk után elmenekült. Átutazva Nosgoth különböző korain keresi a magyarázatot arra mi történik körülötte és kicsoda áll az események hátterében miközben lassan bebizonyosodik, hogy senkiben sem bízhat igazán.

Az első és egyben a legnagyobb meglepetésem az volt, hogy Raziel emlékezett az összes képességére, amit az előző részben összeszedett! Tényleg olyan volt, mintha egyből folytatódott volna az előző rész. Örültem neki, hogy ezt berakták a készítők, bár nem is lett volna logikus elvenni Razieltől ezeket a képességeket, mert ezt a játékot is ugyan úgy kell játszani, mint az elődjét. Így nem is fejteném ki még egyszer a fizikai sík - szellem sík dolgot.

Annyi újdonság viszont van, hogy Raziel fegyvere most már felvehet különböző elemeket. Fény, sötét, stb. Minden ilyen elem aktiválásához pedig végig kell járnunk egy helyszínt ami persze tele van harcokkal meg puzzle részekkel. Ezek a részek továbbra is jól felépítettek és érdekesen vannak tálalva, elgondolkodtatják az embert. A változtatások közé sorolhatjuk még azt is, hogy ez a rész lineárisabb, mint az elődje volt, most már nem megyünk random felfedezőutakra Nosgoth területén, csak egyenesen oda, ahova menni kell. Hogy ez hátrány-e? Valamilyen szinten igen, valamilyen szinten viszont nem. Ahogyan írtam az első Soul Reaver játéknál, lehet, hogy sokfelé el lehet kalandozni, de én nem tettem meg, mert amúgy sem volt szükség a képességekre amiket meg lehetett szerezni ilyen úton. Azaz nekem teljesen kimaradtak az életemből és a játék sem motivált túlságosan arra, hogy keressem meg ezeket a képességeket, helyszíneket. Önmagában jó dolog, ha egy játékban vannak felfedeznivalók, nagyon jó! De kellene valami nyomós ok is arra, hogy rávegyük a játékost ezekre a kitérőkre. Legalábbis a legtöbbjüket. Mondjuk engem. Így azt mondanám, hogy számomra nem von le semmit, hogy ezúttal nincsenek extra helyszínek.

Ha már helyszínek, ebben a játékban (szerintem) sokkal egyszerűbb tájékozódni, mint az elődjében. Eltévedtem egyszer-kétszer, de ez semmi volt ahhoz képest amit az első Soul Reaver játékban produkáltam. Ennél a játéknál nem is mondom, hogy vegyünk magunkhoz strategy guideot ha nekiállunk. Kissé enyhítettek a labirintusos felépítésen és a puzzle részek is kicsit talán élvezhetőbbek lettek. Így, hogy egymás után játszottam mindkét játékot, egyből feltűntek ezek és annyira örültem neki, hogy látom, érzem a változást, a fejlődést méghozzá jobb irányba. Ennek örömére itt hagyom az egyik trailert:

Még mindig imádom ennek a játéksorozatnak a szinkronjait, komolyan, olyan tehetséges emberek adják a hangjukat ezeknek a karaktereknek és olyan jó hallgatni a párbeszédeket, a monológokat játék közben. Egyetlen nagy baj van ezzel, legalábbis a számomra, mégpedig, hogy... felirat még mindig nincs a szinkron mellé. Ez egy nagy szívfájdalmam, annyira örültem volna neki. Eddig egyik Legacy of Kain játékhoz sem kaptunk feliratot.

Miután kijátszottuk a játékot, kapunk egy kódot az extra tartalmakhoz! Annyira szeretem az ilyesmit. Az extrák menüben a játék készítéséhez kapcsolódó képeket, videókat, terveket, leírásokat nézhetünk meg. Leírják nekünk részletesen a történetet, idővonallal mellékelve, nézhetünk vázlatokat a karakterekről, a helyszínekről amikor még csak tervezgették őket, nézhetünk videókat arról hogyan dolgoztak a szinkron színészek egy-egy jeleneten. Érdekes és szórakoztató szerintem az ilyesmi, örülök, hogy bekerült egy ilyen menü a játékba.

A hangulat megmaradt, sikerült elérni azt a szintet, mint az első SR játék esetében, így ezt sem fejtegetném. Mondanom sem kell, grafika fejlődött szemmel láthatólag még, de ez magában nem csoda, hiszen ez a játék már PS2-re jelent meg így valahol ezt el is várta az ember.

Aki játszotta az első Soul Reaver játékot és tetszett is neki valamilyen szinten, annak ez a rész kötelező. Meg amúgy is, hiszen ezzel a résszel tovább folytatják a történetet.

# Legacy of Kain: Blood Omen 2 (PS2, 2002)

Igaz a Soul Reaver 2 vége sem lett lezárva, de nekem nem a következő játékot kell elővenni (Defiance), hanem az utolsót a sorban, hogy mégjobban bekeverjem magam. Mármint ami a történetet illeti. Később előszedtem a Defiance-t is, de... erről majd máskor.

200 évvel az első Blood Omen játék után... de még a Soul Reaver története előtt... (mert szeretünk keverni) Miután Kain elkezdte az uralkodását Nosgoth felett a vámpír hadserege segítségével, új ellenség bukkant fel a színen, a vámpír gyilkos Sarafan harcosok élükön egy igen erős vezérrel. A Sarafan Lord és Kain megütköztek egymással, azonban Kain alul maradt a küzdelemben, ráadásul a fegyverét, a legendás Soul Reavert is elveszítette. A férfit a veresége után halottnak hitték, viszont a vámpíroknak sikerült megmenteniük, majd párszáz év elmúltával ismét fel is ébredt. A Sarafan harcosok az uralmuk alá vonták Nosgothot, és kíméletlenül igyekeztek kiírtani az összes vámpírt. Kain, látva mi történik, csatlakozik a vámpírok ellenállásához, hogy később ismét megmérkőzhessen a Sarafan Lorddal és visszaszerezze a hatalmát.

Ahogyan írtam, jó volt ismét Kaint látni a főszerepben, hiányzott már. Igaz az első részhet képest elég nagy a változás, de ez azt hiszem elkerülhetetlen volt.

A játékban pályáról pályára mehetünk, nincsenek kitérők, nincsenek extra helyek, lineáris történetvezetést kapunk fejezetekre lebontva. Nyilván minden fejezet egy új pálya. Ahogy haladunk és legyőzünk újabb ellenségeket, úgy kap Kain is újabb képességeket. Ami engem illet, nekem tetszett ez a rendszer, Kain eléggé sok hasznos képességre szert tehet ilyen módon és jó volt használni őket a pályák alatt. Pl. köddé változhat, irányíthat NPC karaktereket, stb. Igaz eléggé alap szintű problémákat kellett megoldani egy-egy helyszínen, de meghagyták a lehetőséget a játékos számára, hogy ő maga válassza ki a képességeket amiket használnia kell. Ez mondjuk érdekesebb lett volna ha a különböző puzzle részeket többféle módon meg lehet oldani, de itt nem ez volt a helyzet.

A harcok alatt Kain a karmaival támadhat alapból. Fegyvert elszedhetünk az ellenfelektől, viszont korlátozott ideig használhatunk csak egy-egy fegyvert, mert idővel eltörnek. Mondjuk nem értettem, hogy miért csak Kain kezében törik el a fegyver, az ellenségnél pedig soha, de... ez van. Ez valamilyen szinten érdekes rendszer valahol meg idegesítő mikor erősebb ellenfelekkel kellene harcolni, de a fegyverünk megadja magát. Van lehetőségünk kitérésre is, ami jól jön, mert az ellenségek viszont képesek kivédhetetlen támadásokra amik mindig keményen betalálnak. Erre nem árt figyelni. Még egy érdekesség, mindig mikor végzünk egy pályával és megyünk a következőre, eltűnik a fegyverünk. Minden pályát üres kézzel kezdünk. Mert miért ne.

Mint az első játék esetében, itt is van egy csíkunk ami azt mutatja Kain meddig bírja még vér nélkül. Ez a piros csík, a lila csík pedig az exp pontokat mutatja, ha kimaxoljuk, megnövekszik a vércsík. Mivel a főszereplőnk egy vámpír, így nyilván szüksége van vérre. Általában a legyőzött ellenségektől lehet elszívni vagy random NPC karakterektől akik a pályákon erre-arra lófrálnak. Szükség is van minden cseppre, hogy tovább növeljük Kain esélyeit a túlélésre. Amúgy eléggé humorosnak találom Kain vérszívási módszerét. Méterekről egyszerűen csak telepatikusan kiszívja a hullákból a vért anélkül, hogy hozzájuk érne. Mi ez? Oké, az első részben is így csinálta, de... Már akkor is fura volt.

Maga a történet az... kissé furcsa. Például volt egy karakter aki csak úgy felbukkant annak ellenére, hogy a történet szerint már rég halottnak kellett volna lennie. De ez még csak a kisebbik baj, a hangulat változott meg. A hangulat, amit eddig még  a Soul Reaver játékok is vissza tudtak adni! Ez a hangulat váltás leginkább a játék vége felé figyelhető meg, túl sok sci-fi elem jön elő ami egyszerűen csak nem passzol ebbe a világba. Úgy érzi a játékos, hogy ez valahogy nem az a hangulat, amit várt. Legalábbis én így éreztem. Még egy érdekesség, a játék alatt Kain többször ruhát vált. Aminek mondjuk nem sok értelme van, de legalább kicsit változatos a kinézete. Igaz jobb szerettem volna ha végig láthatjuk a csupasz felsőtestét izé--- mindegy.

Azt hiszem azt tudnám mondani, hogy az itt felsorolt három LoK játékból ez volt a legyengébb. Ez nem azt jelenti, hogy rossz játék, dehogy. Nagyon sok jó dolog van benne, jó volt játszani, de a saját sorozatán belül valahogy nem érte el számomra a többi szintjét. Gondolok itt mondjuk a sorozat hangulatára, ami megváltozik ebben a részben. A történet értem, hogy az eredeti szálat viszi tovább, mégis kissé furcsa nekem. Úgy érzem LoK játékként kissé kívülálló, viszont önmagában egy jó és érdekes játék, ami le tudja kötni az embert.

Ennyit mára, mindenki vigyázzon magára.