Eperlekvár

Üdv.

Nem jelentkeztem egy ideje. Egyszerűen valahogy nem megy az írás.

Először is, egy olyan dologról szeretnék írni, ami még az év elején történt. Eddig gondolkodtam rajta, hogy megosszam-e ezt itt, párszor le is tettem róla, de... mégis itt vagyok most ezzel a történettel. Illetve gondolatmenttel.

Még az év elején történt, hogy elvesztettük az egyik nagyon szeretett hozzátartozónkat. Nem találkoztunk vele sűrűn, mert messze éltek, de tartottuk velük a kapcsolatot és meglátogattak minket minden alkalommal mikor erre jártak. Hosszas betegség után ment el, az utolsó időkben már csak a közvetlen családtagjaitól értesültünk róla hogyan van, meglátogatni sem tudtuk, mert messze volt az intézmény amiben kezelték. Nem szeretnék ennél jobban belemenenni, térjünk át a gondolatmenetre.

Fogalmam sincs milyen pap volt az, aki levezényelte a temetést, nem is ismerem a különböző vallási csoportokba tartozó ceremóniákat, de én ott, a temetések kiakadtam. Elmegyek, hogy utoljára még elkísérjem a halott hozzátartozóm, hogy megemlékezzek arról ki is volt ő, erre a paptól mást sem hallani, csak vallási szöveget amivel konkrétan megpróbál megtéríteni. Egy szót nem szólt arról ki volt a halott, csak nagyon nagy vonalakban, a beszéde nagyrésze arról szólt, hogy ne kövessünk el bálványimádást, meg hogy higgyünk az Úrban és majd találkozhatunk a halott szeretteinkkel, így Jézus, úgy a tanítások, amúgy az apostolok... Csak álltam ott és, mi a fene? Nem tudom, ez normális? Voltam már sajnos jópár temetésen, de egyik alkalommal sem hallottam ilyen beszédet. Lehet én nem értek a valláshoz az a baj és ez teljesen normálisan minősül bizonyos körökben (meg se vagyok keresztelve egyébként). De ha normális is ez, akkor sem tudom elfogadni. Azért megyek oda, hogy elbúcsúzzak a halott hozzátartozómtól, nem azért, hogy kihasználva, hogy úgysem fogok csak úgy elsétálni, nekiálljon valaki engem megyőzni, hogy márpedig neked az Istenre meg a kereszténységre van szükséged. Nem, nincs. A többi temetésen is, igen, beszélt ilyesmiről a pap, de közben megemlítette azt is ki volt a halott, mit tett az életében, hogyan alakult az élete, stb. Tényleg, egy tisztességes lezárást adtak neki. De ezt, ami most történt, valahogy másképpen éreztem. Alig esett szó arról, ki volt az elhunyt, mintha nem is miatta mentünk volna oda. Ennek nem így kellene lennie. Mondom, lehet csak én nem vagyok jártas a különböző keresztény variációk szokásaiban, mert tényleg nem értek hozzájuk és őszintén szólva azt sem értem minek van ennyi fajtája a kereszténységnek. De ettől függetlenül, valahol azért fájt, hogy ennél többet nem mondtak, hogy róla nem beszéltek többet, mert olyan sokat lehetett volna mondani. Egyszerűen csak nem értem. Ha például a család kérte, hogy ne menjenek bele hosszasan az életébe (nem tudom így volt-e vagy hogy ők mit beszéltek a pappal), akkor is így kellett megoldani a helyzetet? Hosszadalmas térítő beszéddel? Úgy érzem ez egyszerűn csak nem helyes.

Ezen kívül részt kellett sajnos vennünk még egy temetésen, ugyancsak egy rokon volt az elhunyt. Meg úgy... általánosságban volt valami nagyon nyomasztó az első pár hónapban. Az év eleje eléggé kaotikus volt.

~.oOo.~

Térjünk át más témákra. Folytatódott a digitális nagytakarításom egy nagyobb kihagyás után. Rendeztem a linkeket, a felírt emlékeztetőket, a jelszavakat, a fényképeket, mindent kitöröltem aminek már nem volt jelentőssége. Ilyenkor tűnik csak fel az embernek mennyi felesleges dolgot felhalmoz. Lehet azért nem gondolkodunk ezek olyan sokat, mert ez a rengeteg adat digitális, azaz nem foglal fizikailag helyet mondjuk a szobában. De néha ezeknek a selejtezése is olyan jól tud esni, mintha már nem kellő cuccokat dobnánk ki a lakásunkból. A szobában is rendezkedtem egy kicsit, a ruhák közül kidobtam amik már nem mennek rám (vagyis nagyrészét elvitte unokahúgom), kifújtam a gépházból a port és a billentyűzetből is. Igaz fogalmam sincs mi történt, a billentyűzet utána nem működött már úgy, ahogyan kellett volna, pedig nem csináltam vele semmi extrát. Szétszedtem, kitakarítottam, összeraktam, ugyan az a probléma. Hát jó. Szóval +10 év után le kellett cserélnem a billentyűzetet. Talán már megérett rá, elvégre a belsejében a kis gumi vagy mifene alkatrészek több esetben el voltak már szakadva, el voltak öregedve. Az újhoz még igyekszem hozzászokni, mert laposabbak a gombok rajta.

Azért rámjött a nosztalgia is, mikor megtaláltam és végignéztem a régi fejléceket, diziket amiket GP-s oldalakra csináltam. Eszembe jutott mennyire is szerettem ezzel foglalkozni annak idején.

~.oOo.~

Megint megpróbáltam a digitális rajzolást és... megint nem jutottam vele semmire. Úgy érzem ez egy zsákutca és akárhányszor elindulok, hogy csinálom, sosem jutok egyről a kettőre vele. Egyszerűen... nem élvezem úgy, mint a hagyományos alkotást. Nem tudom magamat ráerőltetni arra, hogy foglalkozzak vele. Megpróbáltam elvétve csak egyetlen órát rászánni, ami először ment is, aztán egyre jobban elmaradtak ezek az alkalmak és végül már egyáltalán elő sem veszem a rajztáblát. Jó lenne, tök jó dolgokat ki lehetne belőle hozni, biztosan nem vagyok olyan hülye, hogy ne tudjam megtanulni, de... de valahogy mégse megy. Nem akarok ezer szarságot megtanulni a programmal kapcsolatban amit használok, ilyen funkció meg olyan réteg meg állítsd be az ecsetet, ahj. Öreg vagyok én már ehhez, én csak fel akarom venni a ceruzát vagy a tollat és nekiállni, nem ilyen dolgokkal szarakodni. Persze, tudom, hogy nagyon jók ezek a funkciók, de nincs idegrendszerem hozzá, hogy megtanuljam mi hogy működik. Plusz tanuljak meg jóformán megint rajzolni a táblával. Ahelyett, hogy élvezném és örömöt okozna, inkább instant idegbajt kapok tőle. Itt az egyetlen alkotásom amit sikerült magamból kierőszakolni az elmúlt időszakban:

...felhő

Szóval mi lenne ha áttérnénk a hagyományos módon készített rajzokra?

Nem mintha azokkal akkora áttörést értem volna el. Mostanában elkezdtem kis egyszerű képeket rajzolni helyszínekről. Csak úgy. Gyorsan megvannak és elvagyok velük. Meg... az az igazság, hogy el kell használnom végre az sok zselés tollamat mert beléjük szárad a tinta vagy mit szokott csinálni. Valamelyik már nem fog és nem akarom, hogy a többi is feleslegesen álljon csak ott, szóval... ezért olyan össze-vissza színűek ezek a rajzok. De ha valaki tudja hogyan kell újraéleszteni a beszáradt zselés tollakat akkor várom a választ.

Lehet, hogy már írtam, de most leírom megint. Alapjáraton sima lapú füzetekbe szoktam rajzolni. Egyszerű iskolai füzetek amiket lehet a boltban kapni. Nem jó a minőségük, de... ez van. Nem mintha lenne más opció, vagy ez vagy a nyomtatópapír. A vázlatfüzet számomra már a drága kategória. Minden füzetet megszámozok és ledátumozok. Minden nap mikor rajzolok, felírom a dátumot. Mikor betelik egy füzet, kivárom belőle azokat a rajzokat amik tetszenek és amiket meg akarok tartani. A füzetet ezek után kidobom, helytakarékosság miatt. A kivágott rajzokat bugyikba teszem és berakom őket egy lefűzős mappába. Ez a kedvenc részem, mikor rendezgethetem ezeket a kivágott képeket. Van egy mappám amiben az átlagos rajzokat gyűjtöm és egy, amiben a "tutorial" rajzokat és a leírásokat, terveket. Valahogy így szoktam dolgozni. Egyéb rajzok:

Általában esténként szoktam rajzolni miközben valami szól a fülemben. Vagy YT videókat hallgatok, vagy zenét. Sok esetben nem tudom mit akarok rajzolni, csak megszokásból szedem elő a füzetet, aztán valami random dolgot kezdek el, hogy azért mégis legyen valami. Néha tárgyakat rajzolok, néha magazinokból modelleket vagy ruhákat, mikor tényleg nem tudom mit akarok. Annak az illúzióját keltem, hogy csinálok valamit, de a valóság az, hogy nem igazán megyek ezekkel sehová. Hm. Ez van.

~.oOo.~

A kertben a tavaszi kezdés nagyon is jó volt. Lett egy csomó eper, lehetett elrakni belőle plusz volt elég ahhoz is, hogy főzzünk egy kevés lekvárt. Később a málnával ugyan így. Nővéreméktől kaptunk egy csomó cseresznyét, másik rokontól meggyet, szóval azt is elraktuk a ládába, lett belőle lekvár és befőtt is. Jelenleg még egy kis beígért barackra (sárga) várunk, hamarosan pedig érik majd a paradicsom is. A paradicsomok mellesleg megszállták a kertet, már mindenhol a paradicsomok nőnek, a virágcserépben is, WTF. A madárkák jóvoltából a kertben több helyen elkezdtek bodza bokrok nőni. Legalábbis gondolom, hogy a madarak hozták a magokat. Érdekes, hogy csak így random felbukkanak növények a semmiből. De pipacs is így került a kertbe. Egyik évben csak úgy felbukkantak, most meg tele van velük a virágoskert. Nem bánom. Érdekes megfigyelni minden évben milyen újdonság bukkan fel véletlenszerűen.

A rossz hír viszont az, hogy a nyári meleg beálltával egyre jobban szárad ki minden, a folyamatos locsolást pedig nem tudjuk garantálni. Az esővíz gyüjtő hordókból már kifogyott a víz, a kerti tó (ami konkrétan csak egy földbe ásott lyuk direkt a víz összegyűjtésére...) is lassan kiszárad, a békák meg megsülnek benne.

~.oOo.~

Ilyesmi dolgok történtek és történnek mostanában. Meg a rohadt meleg. Gyűlölöm a nyarat! Több okból is. A meleg az egyik. Amúgy annyira nem értem a nyaralókat sem, mikor elmennek az 1000 fokból nyaralni egy másik helyre ahol ugyan úgy 1000 fok van vagy még melegebb. Ha nekem lenne pénzem nyaralásra, akkor én valami hideg helyre mennék ahol élhető a klíma. Bah. Szóval meleg van és döglődök és próbálok túlélni. Esténként pedig, lefekvés előtt Ovidiustól az Átváltozásokat szoktam olvasni. Őszintén fogalmam sincs, hogy miért.

Ennyi. Zárok. Mindenki vigyázzon magára, igyatok sok vizet, mert kell a nagy melegben és mert én mindig el szoktam felejteni.