Army Men - Sarge's Heroes

Véletlenül találtam rá erre a játékra egy nap. Unatkoztam, aztán betettem lesz ami lesz alapon. Aztán meglepetésemre egész jó volt, sőt, tetszett is. Nem egy egyszerű játék, de szórakoztató és megéri a fáradtságot.

A történet szerint a zöld és a barna sereg harcban állnak egymással. A barna sereg vezetője, Plastro, felfedezett egy módszert, amivel átjárókat nyithat meg egy másik világba (valóság), és innen mindenféle szuper fegyvert szerezhet (nagyító, példának okáért), amivel majd legyőzheti a zöld sereget. A zöld sereg célja elpusztítani ezeket az átjárókat és megállítani Plastrot. Erre a feladatra pedig Sarge vállalkozik, de előtte meg kell mentenie a bajtársait is. És egyébként igen, játék katonákról van szó.

Egész ötletes történet, mikor először elkezdtem, akkor ötletem sem volt miért ilyen furák ezek a katonák, aztán rájöttem, hogy játékokról van szó. Ez a játék az egyszerű műanyag katonákkal való harcokat a nappali közepén egy unalmas délutánon epic szintre tudja emelni.

Nem is tudom igazából, hogy a játék most komolyan akarja magát venni, vagy sem. Tele van humoros jelenetekkel, mégis a legkomolyabb módon tudja tálalni őket ami még tovább növeli a szórakozást. A bejátszásokban és a párbeszédekben is elhangzanak vicces dolgok, a harcmezőn meg keményen és brutális módon esnek egymásnak a játék katonák. Érdekes kettősség, de bevállt.  A karakterek szerethetőek és emlékezetesek, nem tudnék mondani senkit aki ne szerettem volna. Plastro pedig eszméletlen főgonosz, már csak a stílusa miatt is.

A játék felépítése a következő. Mindig kapsz egy területet és pár feladatot amit teljesítened kell az adott helyen. Ments meg valakit, biztosíts egy helyszít, pusztítsd el az átjárót, stb. Ezeket megkapod a küldetés elején, de a térképeden is jelezve van, hogy éppen hová kell menned. A küldetés alatt felszedhetsz a pályán lőszert, fegyvert és mentőládát. Ezeket használva kell felvenned a harcot az ellenséges haderővel akik nem csak gyalogosokból állnak, de van itt tank és helikopter is. Fegyverek tekintetében is el vannak látva, mert nem csak gépfegyverrel, de lángszóróval, rakétavetővel is támadnak Sargera. Szóval változatos a felhozatal, soha nem tudhatod, hogy a következő sarkon éppen mit fogsz találni. Van, hogy egy-két katona jön csak ellened, de olyan is előfordul, hogy többen jelennek meg hirtelen mindenféle fedezékekből és esnek neked sortűzzel. De nem kell félteni Sargeot sem, ő is ugyan úgy képes a legkülönfélébb fegyvereket felhasználni a játék folyamán, sőt, még akna keresőt is játszhatsz.

A pályák változatosak és jól összerakottak. Mehetsz az udvaron a homokozóban, vagy a fürdőszobában, nappaliban, konyhában, katonai táborban, stb. Ugye mivel csak egy játék katonával játszol, így minden egyszerű helyszín hatalmas lesz. Legalábbis ami a normál világban vannak. Ez érdekes volt, de jó értelemben. Megszokott helyszínek és tárgyak, csak másképpen tálalva.

Ami a nehézséget illeti, azt mondhatnám, hogy változó, de inkább a nehezebb kategóriába esik. Legfőképp az irányítás miatt. Van sok könnyű rész, viszont sok helyen nehezítik meg az életed a túlerővel. Ettől függetlenül képes szórakoztató maradni.

A grafika jó N64 játékhoz képest, sőt, nagyon jó. Maguk a bejátszások is. Az csak egy dolog, hogy valószínűleg direkt túl van karakterizálva mindenki képe, vagy hogyan foglamazzak, de ez csak emeli a komikus hatást. Vagy éppen a drámait. Mindent. A karakterek olyanok, amilyenek, de a grafikai megoldás az működik és minőségileg is a helyén van. Az csak egy dolog, hogy néha látod a fal másik oldalán lévő ellenséget, meg hogy a robbanások nem annyira összerakottak, de ettől függetlenül szerintem nem lehet mondani rá olyan rossz dolgokat. Láttam én már ennél jóval rosszabb grafikával rendelkező N64 játékot is, én így véleményezek.

A zene eszméletlen. Nagyon jól megteremti az izgalmat, ad egy teljesen új szintet ennek az egész játéknak. Komolyságot, feszültséget. Megadja mindazt amit az ember elvár egy katonai témájú játéktól. Ezek mellett pedig magukban is élvezhetőek és jól megalkotott darabok.

Az irányítás az... Mit mondhatnék? N64. Sok esetben nem éppen egyszerű a dolog, mert mégis csak egy shooter játékról van szó és kontrolerrel kell kivitelezni. Nekem ezek valahogyan mindig kicsit nehezebbek voltak. Vagy csak hozzászoktam már ahhoz, hogy ha shooter, akkor egér. De egyébként is, biztosan jobban is lehetett volna kivitelezni. De a Castlevania 64 után én már nem mondok semmit. Ha azon képes voltam átmenni, akkor... tényleg nem mondhatok semmit. Az események gyorsan történnek ebben a játékban, bár meg kell hagyni, sok olyan eset van, hogy ellenség csak úgy beáll a képedbe és nem csinál semmit. Így van időd reagálni, de nem is neked, hanem míg az irányítást megoldod. Viszont vannak olyan esetek, mikor erre nincs idő és egy sortűz közepén találod magad, azt se tudva mit nyomj meg hirtelen.

A legnagyobb probléma szerintem a fordulással van. Mire Sargeot irányba állítod, addigra belédlőnek egy sorozatot. Sokszor pedig hiába van ott az ellenség, forognod kell, hogy célba vegye a karakter. Igen, egyébként annyi kegyelmet adtak a készítők, hogy automata célzás van, de sok esetben ez sem segít. Mindenesetre ha ez nem lenne, akkor igazi pokol lenne sok helyen a játék.

De az igazsághoz tartozik az is, hogy számomra az irányítás azért is volt borzalmas az mellett, hogy eleve nem jó, hogy a kontrolleremen a stick valami rettenetesen nehezen akar mozogni. Szinte alig tudom elmozdítani vele a karaktert, vagy éppen használni. Lehet használni az iránygombokat is mozgásra, viszont akkor nehézkes a lövés, ami a Z gomb akar lenni a kontroller hátulján. Mondjuk örültem volna, ha más gomb kapja meg ezt a szerepet. Viszont ha működne a stick, akkor egész kényelmesen lehetne fogni a kontrollert. Mondjuk nekem az N64 kontroller eleve kényelmetlen a furcsa kialakítása miatt. Nem tudom ki mit gondolt, mikor ezt kitalálták és jóvá hagyták.

Lehet érdekes néhol, de nagyon is élvezhető és szórakoztató játékról beszélünk ami nem szenved hiányt sem humorban, sem izgalomban, sem pedig epic jelenetekben. Szerintem ez egy olyan játék, amit nem kell komolyan venni és nem úgy kell nekiállni, hogy most ez lesz életed legmeghatározóbb játéka. Hiszen olyan az egész, mintha sok esetben maga a játék sem venné komolyan magát. Az alap ötlet, elgondolás nem rossz, sőt, kreatív, de senki nem gondolhatja, hogy a játék katonák közötti csatározásból most egy vérkomoly történet fog megszületni. Attól függetlenül, hogy vannak benne sötétnek mondható részek. Eleve az alap egy őrültség. Viszont azt értékelem, hogy a játék a "ha már hülyeség, akkor fokozzuk" elven építi fel magát és ahhoz, hogy ezt a játékos befogadja, kell egyfajta hangulat, egyfajta pihent lelkiállapot. Szóval aki komoly dolgokra számít, vagy komoly dolgokat vár el, az ne ezt a játékot vegye fel. Igen, az irányítás messze van attól, hogy jó legyen, de ettől függetlenül én szeretem ezt a játékot.

Third-Person-Shooter	1999, Nintendo 64	Hossz: Hosszú
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆