Astebreed

Az igazság az, hogy eléggé régóta fent volt a telepítő a gépemen, csak valahogy sosem sikerült rávenni magam arra, hogy fel is rakjam. Ne kérdezzétek, mikor a fejemben volt, akkor éppen mással voltam elfoglalva, aztán szerintem el is felejtettem. Aztán mikor végre sikerül felrakni... rájöttem, hogy hiba volt eddig húzni a dolgot, mert igazán epic ez a játék.

Az emberiség megmaradt állománya éppen hatalmas csatát vív az alien létformákkal. (Szokás szerint.) Erre pedig felépítettek egy eléggé jól működő shooter játékot. Mechákkal. Mert a mecháktól minden epic lesz. Ez valami íratlan szabály.

Shooter játékhoz híven le kell lőnöd mindent a képernyőn ami mozog és közben meg kell próbálnod életben maradni úgy, hogy a lehető legkevesebb sérülést szenveded el. Power Up-okkal nem dolgozik a játék, úgy kell végigvinned, ahogyan alapjáraton berak. De ez ebben a játékban egyáltalán nem hátrány.

A játék több nehézségi fokozatot felkínál. Először csak könnyű és normál módon mehetsz, ha normál módon kijátszottad, akkor pedig megnyílik a nehéz is. Ahogy észrevettem, leginkább a boss harcok alatt lehet érezni a nehézségi fokozat változását. De ott néha keményen. De elvégre ez a dolga a nehezebb szinteknek. Kihívást csinálni abból, ami eddig nem volt az.

Ami az irányítást illeti, nagyon kényelmes. Nem dolgozik túl sok gombbal a játék, így mondhatni egyszerűnek is, amit kell, azt könnyen véghez tudja vinni a játékos. Nincs túl sok támadási forma a játékban, ettől lesz olyan egyszerű és kényelmes. A gombkiosztás viszont alapjáraton számomra kényelmetlen volt, így kétszer is át kellett állítanom a menüben, mire megtaláltam a megfelelő kombinációt, ami leginkább a kezemre állt. Onnantól kezdve pedig semmi problémám nem volt vele. A karakter egyenletesen és szépen mozog a képernyőn, tényleg nem lehet panasz az irányításra.

Ha már írtam a támadásokról, akkor ki is fejtem őket. Van egy alap lövésed, ami irányát tekintve előre lő, egy kardod, amivel logikusan megint csak előre tudsz támadni rövid hatótávolsággal, egy EX támadásod, ami extrán sebez, célpontkövető lövedékek és egy Dash attack, ami sebez mindent, amihez hozzáérsz. Eléggé jól hangzik szerintem és igencsak jól megállják a helyüket ezek a támadások a játék alatt. Vannak támadások, amik képesek elpusztítani az ellenséges lövedékek nagyrészét, így megkönnyítve az életben maradást. Eléggé kényelmes. Az ellenség követő támadás is hasznos, főleg mikor tényleg kismillió ellenséget látsz a képernyőn vagy mikor egyszerűen csak be akarsz mérni egy ellenséget. Szóval a lényeg, nem éreztem azt egyszer sem a játékmeneteim alatt, hogy az alapból rendelkezésre álló fegyvertár bármikor is kevés lett volna ahhoz, hogy átmenjek egy-egy pályán vagy legyőzzek egy bosst.

Maguk a pályák látványosak és a legnagyobb meglepetés a számomra a nézetváltás volt. Egy pálya alatt többször is megváltozhat a játékmenet oldalnézetről függőleges nézetre. Tudom, nem újdonság, ezt annak idején eljátszotta a Salamander is NES-en, (meg gondolom egy csomó más shooter is) annyi különbséggel, hogy ott külön pályák voltak mindkét nézetre. Az Astebreed viszont még pályák közben is szépen és látványosan oldja meg ezeket az átvezetéseket úgy, hogy közben nem lesz ez kényelmetlen, követhetetlen a játékos számára sem.

A látványra, grafikára szerintem nem lehet panaszunk. Az én igényeimet teljességgel kielégítette a látványvilág. Nem csak az artworkre gondolok itt és az átvezető részekre, de a játékmenet alatti grafikára is. Minden látható volt, jól kivehető, jól felismerhető. Mondjuk nem mintha annyi ideje lenne a játékosnak nézelődni, de amit lát, az jó és jól van megcsinálva, jól van összeszerkesztve az összhatás. Kényelmes a szemnek, nincsenek túlságosan sötét vagy túlságosan világos részek.

A zene eszméletlen. Szerintem teljesen jól ment a pályákhoz és a jelenetekhez is. Minőségi, jól öszerakott dalokkal dolgozik a játék. Ahol kell, ott megadják a löketet vagy éppen kicsit lelassítanak. Erre sincs panaszom. Igaz én azt vallom, hogy nem ez a zenei stílus ami a legközelebb áll hozzám, de mégis élvezhető volt és teljesen jól kiegészítette azt, amit a képernyőn láttam. Együtt a grafika, a játékmenet és a zene ütöttek. És éppen ez a dolguk, nem igaz? Hogy kiegészítsék egymást és erősítsék egymás hatását. Ezt sikerült elérni.

A történettel nincs semmi bajom, az volt érdekes és kissé követhetetlen, hogy a karakterek a pályák alatt beszélgettek. Nem zavart, nem arról van szó, adott ez is egy kellemes hangulatot, csak éppen én nem tudok játszani meg olvasni egyszerre. Tekintve, hogy csak japán hang van. Igazából csak ennyi bajom volt vele. Aztán lehet az én képességeim kevesek ehhez.

A játék mellesleg meglepően rövid. Tetszett volna ha több pályát is látunk.

Magán a játékon kívül vannak még dolgok, amik tetszettek. Mondjuk a tutorial pont. Mindent kipróbálhatsz és az összes támadást, pajzsot, pontrendszert részletez a játék. Gyakorolhatsz, megtudhatsz mindent amire szükséged van ahhoz, hogy játszani tudd a játékot. Ez olyan barátságos, jó lenne ha több játék élne ilyen lehetőséggel, nem pedig beleépítenék az első vagy 0. pályába a tutorialt. Oldják meg külön, választható opcióként.

A pluszokhoz tartoznak még az unlockolható tartalmak. Mondjuk a mecha modelleket megnézheted külön, vagy a karakterekhez, gépekhez készített vázlatokat, olvashatsz a játék történetéről, visszanézheted a bejátszásokat, ilyesmi. Rengeteg pluszt ad a játék ilyen téren és ez annyira jó. Érdekes is végignézni, hogy mondjuk hány designt rajzoltak meg egy karakternek, amiből aztán végül kiválasztották a megfelelőt.

Összegezve ezt a játékot, azt kell mondjam, hogy váratlanul jó volt. Tényleg nem számítottam semmi nagy dologra, így igazán ütött számomra. A kényelmes irányíthatóság és fegyverek, a látványos pályák, jól hangzó dalok mind-mind megleptek és nagyon jó értelemben. Én tényleg csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a shooter játékokat, tényleg egy élmény lesz.

Shoot-'Em-Up	2014, PC	Hossz: Rövid
Szerkesztő értékelése: ★★★★★