Baroque

Bevallom hősiesen és őszintén, csak azért keltette fel a figyelmem a játék és csak azért kezdtem el játszani vele, mert [Archangel olyan jól nézett ki a borítón]. Marketing ötös. Egyáltalán fogalmam sem volt róla mibe vágok bele, még csak utána sem olvastam vagy valami, csak beraktam és hajrá. Aztán jöttek a meglepetések szépen sorban.

A történet egy apokaliptikus világban játszódik ahol egy név és emlékek nélküli néma fiút irányítasz és mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy "megmentsd a világot" ami állítólag miattad omlott össze. Ennyi az alap koncepció, innentől pedig kezd bonyolultá válni a dolog ahogy az ember halad előre és egyre több információ jut a birtokába.

Először is, mikor az ember játszik és nem egyértelműek neki a dolgok, akkor valószínűleg "segítséget kér" és elkezd beszélgetni a többi NPC karakterrel, hátha adnak valami útmutatást. Nos, jobb ötlet hiányában én is ezt tettem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy hiába csinálok mindent úgy ahogyan a játék akar, tanácsol, csak visszajutok a legelejére. Aztán idővel rájöttem, hogy ez a játékmenet mechanizmusa. Ennek így kell lennie. Úgy tűnik, hogy csak az idődet vesztegeted, de valójában minden viszatérésednek eredménye van. Még ha ez sokszor nem is látszik.

Először eléggé meglepő volt, hogy folyton elölről kell kezdeni mindent, de megszokható. A játék nagyrésze a Neuro Towerben játszódik. Egy torony ami meglepő módon lefelé megy és a legutolsó szinten még Isten is megtalálható aki központi figurája a játéknak és a történetnek. Ez a torony persze tele van mindenféle erőszakos teremtménnyel akik megpróbálnak megölni. De nem csak ez az egyik érdekessége ennek a helynek. Folyton változik. Illetve a helyes megfogalmazás az, hogy a toronyban található dolgok változnak folyton. Így mikor belépsz, nem tudsz arra hagyatkozni, hogy megjegyezted az itemek helyét és elmész felszedni őket. Soha nem tudhatod, hogy az adott körben mikor belépsz, mit fogsz találni. És csak hogy érdekesebb legyen, ha egyszer belépsz a toronyba, nem tudsz kijönni, csak holtan. Ha meghalnál odabent, akkor visszakerülsz a kinti világba megint alap szinttel. Bosszantónak hangzik? Érdekesen? Ennek így kell lennie. Vannak NPC karakterek akik segítenek neked és megkönnyítik a helyzetedet, szóval ezek a visszatérések és újrakezdések nem tűnnek annyira fájdalmasnak. Például Collector megőriz neked itemeket, így a következő körben is fel tudod szedni őket tőle. Mert igen, ha a toronyban meghalsz, akkor nem csak a szinted tér az alap értékekre, de az összes itemed is eltűnik.

És csak hogy ennél is izgalmasabb legyen a dolog, a pontjaid is folyamatosan csökkennek. A HP és VP pontjaid. Azaz ha nem mész és szerzel visszatöltő itemeket, akkor előbb-utóbb ebbe fogsz belehalni. Ha a VP (Vital Point) lefogy, akkor elkezd csökkenni a HP. Mindkettőre figyelned kell, mert a HPt szedik logikusan az ellenségek. Szóval ez nem az a játék ahol annyira ráérsz bámészkodni.

A történetet úgy kavarhatod ki, hogy mindenkivel beszélsz. Ha nem beszélsz, akkor a játék bedob neked bizonyos bejátszásokat, de ebből nem nagyon tudod megérteni és összerakni az egész képet. Illetve megteheted, de akkor is jóval bővebb ismeretet szedhetsz össze és jobban megértheted ezt a világot, a karaktereket ha szánsz rá időt. Minél többet játszasz, a karaktereknek úgy változnak a soraik. Így folyamatosan beszélned kell velük, mert ha nem teszed meg, akkor lehet, hogy egy-két mondatról, információról lemaradsz. Ez leginkább a kinti NPC karakterekre vonatkozik. A játék az összegyűjthető hangokat, monológokat is számon tartja. Ezt a kis adatbázist viszont egy végigjátszás alatt nem tudod kimaxolni. Lehet kettő kell hozzá, vagy három. Ezért olyan időigényes a dolog. Főleg, hogy közben több más dolgot is gyűjtögethetsz.

A karakterekhez és a gyűjtögetéshez kapcsolódik még... az egyik olyan dolog, amit a legérdekesebbnek tartottam ebben a játékban. Ha egy karakter meghal, legyen az NPC vagy ellenség, előfordul, hogy halála után hátra hagy egy kristályt. A kinti világban van egy NPC, aki képes olvasni ezekből a kristályokból, így megtudhatsz többet a tulajdonosukról, arról, akinek a halála után születtek. Mit gondolt, milyen érzések éltek benne, milyen is volt ő. A játék egy külön adatbázisban számontartja ezeket a kristályokat is. Ez egy ötletes és valahol olyan szép játékelem.

Ennek a játéknak van egy hangulata, van egy érdekes világa amit meg kell szokni és be kell fogadni. Sok játékos úgy van vele, hogy nincs értelme vagy hogy mennyire rossz, hogy folyton elölről kell kezdeni, eseteleg a bonyolult történet meséléssel van bajuk. Hiszen eleve zavaróan indul a játék. Belecsöppensz egy telesen idegen és romokban lévő világba ahol semminek nincs értelme látszólag és senki nem mondja el mi a fene történik. A tanácsok pedig amiket kapsz úgy tűnik nem vezetnek sehová. De igazából ha a főszereplő szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor teljesen hiteles ez az egész kezdés.

Ha az ember szán rá időt, hogy megértse, akkor egy érdekes és jól felépített játékot talál. A történet teljes formájában nagyszerű, a látvány és a zene pedig nagyon jól megteremni az apokaliptikus sötét és eltorzult világ hangulatát.

A játéknak volt egy előzménye is Sega Saturnra, amiből a PS2 remake készült. Eléggé eltérő a két verzió, a Saturnra kijött eredeti sokkal sötétebb és őrültebb. De csak japánul létezik. Sajnos. Viszont ha jól láttam csináltak hozzá azóta egy fan fordítás és kijött egy manga is, ami egész jól feldolgozza a játék történetét. Nekem tetszett.

Roguelike	2007, PS2	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★★