Castlevania - Aria of Sorrow

Az első GBA Castlevania játék, amit kipróbáltam. Mikor először beraktam, és megláttam Somat, azt mondtam: "Nem egy Belmont a főszereplő?! Én ezzel nem is játszok!" És letettem. ... Igaz történet. Lényegtelen, később, nem tudom már minek a hatására sikerült rávennem magam, hogy azért mégis csak próbáljuk ki, elvégre CV játék és én szeretem azokat, lehet, hogy mégis jó lesz... És mi történt? Jó lett! Sőt, az egyik kedvenc Castlevania játékommá vált az idők során.

A történet 2035-ben játszódik, Japánban. Hamarosan eljön a 21. század első napfogyatkozása. Soma Cruz éppen gyerekkori barátjához, Minához készül a közeli szentélyhez, hogy együtt nézzék az eseményt. Út közben viszont nem várt események következnek, és a páros hamarosan eszméletét veszti. Egy hatalmas kastély bejáratánál ébrednek ahol egy ismeretlen férfi várja őket. Ő lenne Genya Arikado. Szegényes magyarázattal szolgál csak Somának, és meghagyja neki: menjen a trónterembe, ott majd mindent megért. A fiúnak nincs más választása, elindul a kastélyba, hogy válaszokat kapjon a kérdéseire a helyzettel és saját magával kapcsolatban.

A játékmenet egyszerű és világos. A már megszokott Metroidvania stílusú felépítés és RPG elemek. Ezen kívül itt van nekünk Soma Cruz akinek különleges erő van a birtokában: képes irányítása alá vonni az ellenségei megszerzett lelkét. Ez annyit takar, hogy a harcok közben az ellenségek dobnak lelket is a tárgyak mellett. Ha Soma megszerzi ezeket a lelkeket, akkor képes lesz hasonló támadásokra mint az ellenség akitől megszerezte vagy valami pluszt ad neki a lélek. Ez ellenségtől függ és attól, hogy milyen az a lélek amit összeszedett. Összeszen négyféle lelket lehet begyűjteni. A vörös, a támadó lelkek. Ezekket természetesen támadni lehet, úgy működnek kb mint a sub-weaponok. A kékek amik "védelmező" néven futnak. Ezekkel pl segítőket idézhet Soma, vagy pajzsokat, esetleg átalakulhat. Aztán a sárga lelkek amik inkább statiszikát növelnek, változtatnak meg. Az utolsó kategória az ezüst lelkek. Ezeket többnyire megkapod a pályák alatt (egy kivételével) és az előrejutást teszik lehetővé a kastélyban. A vörös és kék lelkeket gombnyomással lehet aktiválni, a sárga és az ezüst maguktól működnek. Persze kiválaszthatod, hogy melyik legyen éppen aktív és melyik ne. Nem kis időt és türelmet vesz igénybe megszerezni minden egyes ellenség lelkét. De meg kell tenned a legjobb vég érdekében. A Boss lelkeket automatikusan megkapod ha megölöd a Bosst. De a többiek... van, hogy hosszú órákba telt mire méltóztatta dobni a lelkét egy-egy lény.

A grafika szerintem megállja a helyét és szép maga a kastély kidolgozása is, az ellenségek. Szóval erre rosszat nem tudok mondani. Az egyik kedvencem Headhunter szobája, mielőtt még meghalna. A polcok tele vannak levágott fejekkel. A Floating Garden mondjuk számomra kissé érdekes volt a bástyák miatt ahol össze-vissza volt teleportálva az ember miközben mászkált.

A zenék illenek a hangulathoz, a szituációkhoz és a helyszínkehez is. Számomra el vannak találva. Vannak érdekesen összerakott dalok, de erről függetlenül azt nem mondanám, hogy rosszak.

Az ellenségek és a lelkeik is tetszettek. Valamelyik lélek mondjuk számomra feleslegesnek tűnt mert pl gyengék voltak, vagy csak egyszerűen nem láttam hasznukat. Aztán lehet csak én vagyok így és más meg pont azokat használja miket én nem. Nagyon nagy a választék, hiszen vagy 110 ellenség lelkét tudod összeszedni és használni. Ezek mellet persze ne feledkezzünk meg a fegyverekről és a felszerelésekről sem. Szóval hatalmas a kínálat.

A karakterekkel sem volt bajom, inkább csak azt nem értettem, hogy miért kellett Alucardnak japán névvel felbukkania. Értem én, hogy inkognitó... De miért pont japán...? Igen, Japánban vagyunk  történet elején, ott van Mina, aki japán, ott van Soma aki cserediák, de de de... akkor is. Persze, változatosság, az kell. Mondjuk semmin nem változtat ez a kis japán vonal, hiszen a legtöbb időt úgyis a kastélyban töltjük. A karaktereknél tartottam... Igazából mindeki szerethető, mindenkinek megvan a maga szerepe, jelleme. Amit külön imádok, az Ayami Kojima karakter dizájnjai és hogy az ő stílusában vannak megrajzolva a karakter portrék. Tökéletes és teljesen Castlevania hangulatú.

Ha már karakterek, miután egyszer kijátszottuk a játékot, megnyílik a Julius mód. Azaz végigmehetünk még egyszer az egész kastélyon ezúttal egy Belmonttal. Ha már panaszkodtam miatta az elején. Klasszikus mód, így is fogalmazhatunk. Eltekintve attól, hogy Julius birtokában eleve megvan az összes sub-weapon, a játékosnak csak válogatni kell közöttük. További feloldható módok közé tartozik még a Hard Mode, a New Game+ és a Boss Rush Mode is.

De ha ez még nem lenne elég, akár kódokkal is játszhatunk különböző módokat. Mondjuk lelkek nélküli mód vagy visszatöltő itemek nélküli mód. Elhalmoz minket mindennel a játék.

A történet okoz némi meglepetést, bár szerintem valahol lehet sejteni, hogy mi is fog történni egészen pontosan. Tudni nem lehet, de... sejteni igen. De igazából ez semmit nem von le a játékélményből.

Nekem tetszett, ez elején említettem, az egyik kedvencem lett idővel. Évek múltán is elő tudom venni és nem unom meg. Mindekinek csak ajánlani tudom.

Platform2003, Game Boy AdvanceHossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★★