Castlevania - Harmony of Dissonance

A Harmony of Dissonance a sorban a második kiadott GBA Castlevania. Szóval a Circle of the Moon és az Aria of Sorrow között helyezkedik el. Igazából ez a játék igazán megosztja az embereket. Vagy szeretik, vagy nem. Persze, a többi játékkal is van ez így, de ez a HoD esetében igencsak kiéleződik. Én abban a kategóriába tartozom, aki szereti. Vannak problémái a játéknak, kár tagadni, de azért azt mondom nem rossz, sőt, emlékezetes is. És bevallom őszintén... nem csak azért kezdtem el, mert szeretem a CV játékokat, hanem azért is, mert Juste olyan jól néz ki.

Ötven éve, hogy Simon Belmont eltörölte Dracula átkát... A Sors pedig úgy kívánja, hogy a Belmont család következő leszármazottja, Juste vadásszon tovább Dracula maradványaira. Egy nap azonban felbukkan legjobb barátja, Maxim, aki két éve tréningre indult. Most viszont sebekkel borítva tért vissza. Híreket hozott, Lydiet, gyerekkori barátjukat elrabolták. Maxim viszont elvesztette az emlékeit és az elrablásról is csak ködös képek maradtak meg. Elvezeti Justet a kastélyhoz ahol a lány lehet. Itt kezdődik a történet, a két férfi nekilát a keresésnek...

Kezdetben egy irányítható karaktered van, ő pedig Juste Belmont, a híres vámpír vadász, Simon Belmont unokája. Juste különlegessége, hogy a családban öröklődő ostoron kívül képes varázslatokat is használni, amiket aztán sub-weaponokkal kombinál. Meglepő pontja volt ez a játéknak számomra, de bevallom, nem rossz, sőt, sok esetben igencsak meg tudja könnyíteni az ember életét. Igaz bevallom, számomra feleslegesnek tűnik az a rengeteg spell, amit használhatunk, mert egy-kettőn kívül többet sosem vettem elő. Fegyvernek ott van a fent említett ostor és a sub-weaponok, klasszikus Castlevania alapanyagok. Justenek nincsenek speciális mozdulatai, de tud előre-hátra csúszni meglepően nagy sebességgel. Vannak, akik azt mondják, hogy hülyeség volt ehhez két gombot lefoglalni a konzolon (L és R gombok a jobbra és balra csúszáshoz), de én azt mondom, hogy ez a funkció fantasztikus. Sokkal gyorsabbá teszi a kastélyban való közelekedést, ami elkél, mert sokat kell mászkálni ebben a játékban. Ezek alapján azt mondom, hogy Juste és a képességei elég jól helytállnak. Igazából csak azzal lenne bajom, hogy ugrás közben kevésbé irányítható. Legalábbis valami ilyesmit vettem észre. Mintha ugrás közben belassulna, olyan furcsa az egész.

A pályák. Nekem igazából nem volt egyikkel sem bajom. Soha nem volt olyan rész, ahol nehézkes lett volna az ugrás, vagy a haladás, voltak ötletes szobák, kirakók, versenyezhetsz is egy guruló golyóval! Számomra voltak emlékezetes részek a kastélyban amiket élveztem, vagy éppen érdekesek voltak. Sokféle pályát megmutat a játék, többnyire a már jól ismert visszatérő témákban (Top Floor, Chapel, Caverns, stb.), ettől függetlenül mégsem éreztem unalmasnak őket.

A grafika és a látvány olyan dolgok, amik igazán megleptek. A hátterek, szobák, részletessége és kidolgozottsága igazán felkeltették a figyelmem. Úgy érzem ennél a játéknál tényleg figyeltek a részletekre, a hangulatra ilyen tekintetben. Vannak persze olyan részek, ahol ez nem igazán látszik, de a kastély legtöbb pontja szépen van megtervezve. Talán még annyit megjegyeznék, hogy a játék előszeretettel él rikító színekkel, ami mondjuk kissé érdekes. Furcsa választás ez egy CV játékhoz. Az ellenfelek ezzel szemben nem mondom, hogy egyszerűek, de úgy érzem mégis. Annak ellenére, hogy sok egyedi ellenséget tartalmaz a játék. Van egy olyan érzésem, hogy nincs más Castlevania ami egyszerű csontváz vagy páncélos ellenségekből ilyen változatos felhozatalt tudna mutatni. Ami egyrészről érdekes, másről viszont könnyen monotonná tud válni miatta a játékmenet.

A látványhoz tartozik még egy apró észrevétel a részemről. Feltűnően sok helyet kap benne az erőszak. Ami nem meglepő, elvégre egy Castlevania játékról beszélünk, de mégis. Olyan apróságokra gondolok, mint például a karóba húzottak, akik Scarecrow ellenségként ugrálnak a barlangokban, vagy a hatalmas szörnyeteg, akit tüskék zúznak szét, majd a tengernyi véren, ami kifolyt belőle Juste nyugodt szívvel tutajozik, de ott van még Pike Master, akinek a fegyverén is van egy felszúrt hulla és megemlíthetjük még Guardian Armort, aki bele kell hátráltatnod a fogaskerekek közé, hogy aztán azok darabokra zúzzák. Az abszolút kedvencem mégis Legion, a corpse felén lehet igazán érezni ezt a gore hangulatot. Azt kell mondjam, tetszett, hogy ilyeneket is kaptunk.

De ha már a grafikát fejtegetem, akkor azt is elmondom, hogy Ayami Kojima volt a karakter designer, és számomra megint betalált. Imádom a stílusát, egyetlen szívfájdalmam, hogy a konzolon nem tudták teljes fényében visszaadni ezeket a nagyszerű portrékat. Azért a GBAnak is vannak limitjei. Igaz Juste inkább néz ki vámpírnak, mint vadásznak, de nem érdekel, számomra így is megnyerő.

Jöjjön a zene. Azt hiszem nem árulok egy nagy titkot a játékot ismerőknek, ha azt mondom, hogy ez a játék egyik legnagyobb gyenge pontja. Nem is ahogyan meg vannak komponálva ezek a darabok, sokkal inkább a minőség miatt. Mert hiába próbáljuk szépíteni, vitathatatlan, hogy a zene minősége fájdalmas néha. Olvastam olyasi információt, hogy tulajdonképpen a határidők miatt lett olyan amilyen. Nem tudom hogyan történt, de kevés olyan dalt tudnék mondani (sajnos) az OSTról, ami megfogott. Egy viszont mind főlé emelkedik: a Vampire Killer / Clockwork. Számomra ezek érnek a legtöbbet, a szomorú igazsághoz tartozik viszont, hogy normál játékmenet alatt nem hallja ezeket az ember.

A karakterekkel személy szerint nem voltak problémáim. Nem mentünk bele komolyabban senki lelkivilágába, ami megszokott az ilyen játékoktól. Maxim karaktere és az, milyen kapcsolatban áll a kastéllyal, tetszett. Érdekes volt és különleges plot twist. Lydieből annyit láttunk csak, amennyit az elrabolt lányokból szoktunk: megmutatják kicsit, aztán elviszi a rosszfiú és majd a legvégén viszontláthatod az endingben. A gonoszok frontján Death volt aktív szerepben és... igazából megnyerő volt az alakítása, tetszett a design is. Habár most is csak ugyan azt csinálta, mint az eddigi összes Castlevania játékban.

Justen kívül a másik játszható karakter Maxim. Gondolom nem lepődött meg senki ezen. Maxim képességei másak és egy fegyvere van csak, a Stellar Sword, ami viszont nagyon menő. Maxim jó karakter játszható karakerként is. De van itt nekünk még valaki... Simon Belmont! Ő csak Boss Rush módban képes mozogni, ráadásul a 8-bites önmagaként, de... magában már az epic, hogy szerepel a játékban. Nem egyszerű előhívni (konami kód szükséges hozzá) és nem egyszerű játszani vele, de én értékelem a jelenlétét.

Az ellenségek mozgása és taktikái ebben a játékban elég jók. Értem ezt úgy, hogy sokszor tényleg nem elég csak az erő, főleg a játék korai szakaszaiban. Bár be kell vallani, sokszor átcsap ez idegesítő időhúzásba, mikor le akarsz ütni valamit, de az csak folyton hárít és hátrál. Leginkább a Lizard Man ellenségekre gondolok itt. Ami probléma volt számomra, az nem is az ellenségek, hanem a játéknak az az érdekessége, hogy sebzés után nincs időd magadhoz térni. Arra a pár másodpercre gondolok, mikor az ember egy sebzés után sérthetetlen. Ezt itt el kell felejteni, amíg az ellenség frontvonalában állsz és támad, addig sérülsz is. A szépsége a dolognak, hogy Juste egy pillanatra lefagy, mikor sebzés éri, így ha beragad az ember egy ilyen szituációba, akkor igazán kellemeletlen tud lenni és sok pontjába kerülhet ez a helyzet. Azt pedig már meg sem említem, hogy hátraesés is járul sokszor ahhoz, ha sebzés éri. Hiába, a Castlevania hősök mind ilyenek.

Egyik különlegessége a játéknak, hogy nem egy, hanem két kastélyt tartalmaz. Igen, tudom, a Sypmhony of the Night is két kastélyt tartalmazott, de nem egyszerre! Szépen egymás után. Itt viszont nem egymás után teljesíted őket, hanem átjárókkal kell mászkálni a kettő között. Nem volt rossz ez az elgondolás, viszont meg kell hagyni, képes igazán összezavarni az embert. Nem könnyű észben tartani, hogy melyik kastélyban merre kell még menni, milyen itemekért kell majd később visszamenni és hová, így sokat járkál a játékos, főleg ha először játszik. Viszont mentségükre szolgáljon, hogy a két kastély mellé megkapod külön a két térképedet is és nézegetheted őket külön és egybe is. Igaz egybe nem tudom ki nézegeti, de megváltás ez a két térkép. Habár kíváncsi lennék arra is, hogy kinek a nagyszerű ötlete volt a B térképet takony zöldre színezni, eléggé irritálja a szemem. Ha már előzőleg a Symphony of the Nightot emlegettem... Játék közben feltűnt, hogy milyen sok hasonlóság is van a SotN térképe és ennek a térképe között. Példának okáért, ott a Castle Center ahol az utolsó harc folyik, a Sky Walkway / Chapel of Dissonance számomra Royal Chapel a SotNból, vagy ott van még a Marble Corridor - Marble Gallery hasonlóság. A Marble Corridor B részén van is egy terem ami nagyon emlékeztet a SotNben lévő Olrox's Quarters egyik termére, még egy Specter / Spectral Sword ellenség is van mindegyikben ugyan ott. De persze lehetne mondani még ennél többet is, nagy hirtelen csak ezek jutottak eszembe. Végül is ez nem meglepő, hiszen mindegyik játékban Dracula kastélya a helyszín, de azért eddig nem nagyon fedeztem fel ilyen hasonlóságokat kastély és kastély között. Vagy inkább kastélyok, hiszen mindegyik játékban kettő van belőle. Persze nem azt mondom, hogy ez rossz dolog, csak feltűnt. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a SotN esetében megfordították a kastélyt és raktak be új ellenségeket, aztán csókolom, viszont a HoD esetében az A és B kastély között lényeges változások vannak és kaptak új megjelenést is a pályák. Igaz ez a lényege az egésznek, hiszen a két kastélynak ellentétben kell állnia. Örülök neki, hogy ekkora ellentétben vannak és érdekes viszontlátni ugyan azokat a helyszíneket más hangulatban.

Az ellentétek nagy hangsúlyt kapnak ebben a játékban, e köré épül az egész téma. Már a címben is megjelenik, Harmony of Dissonance, a két kastély megjelenése is ezt a gondolatot tükrözi, vagy éppen pár ellenség, mint például Legion aki megjelenik a játékban saint és corpse verzióban is. De ott van még Simon's Wraith is, aki egy csontváz, de mégis egy vámpír gyilkos külsejében jelenik meg és annak fegyverével is támad. Olyan szépen látszik itt is a kontraszt.

Összességében azt mondom, hogy érdekes játék. A zene fájdalmas sok helyen, de van benne sok dolog, ami kárpótolhat miatta. Nehézségi szintjét tekintve könnyű, hamar végigvihető játék ha az ember figyel arra, hogy melyik kastélyban mit csinál. Szeretem a játékot annak ellenére, hogy nem a legjobb a sorozatban. De valakinek szeretnie is kell.

Platform	2002, Game Boy Advance	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆