Castlevania

Az első Castlevania játékom. Érdekes, de mikor először játszottam vele, akkor nem fogott meg. Eleve csak a neve miatt kezdtem el. Castlevania. Whoa, milyen menő hangzása van már. Elkezdtem és... nem kötött le akkor és ott. Az igazi áttörés számomra a Legacy of Darkness volt, akkor szerettem meg ezt a sorozatot. Később aztán visszatértem erre is és tényleg komolyan nekiálltam. Ekkor tört meg a jég és szerettem bele a NES Castlevania játékokba.

A történet szerint Simon Belmont elindul, hogy megtörje a gróf, Dracula átkát a vidék felett. Út közben pedig át kell mennie az egész kastélyon és megölni minden szörnyet akik az útjába állnak. Nos, történet vége. El kell jutnod a grófig és megölni.

Nem bonyolult mondjuk, de maga a játék sem az. Egyszerű és nagyszerű.

Egy platformerről van szó, a közepes, de inkább nehezebb kategóriából. Ez nem egy olyan játék, amit csak előszedsz egy laza délutánon és végigpörgeted. Itt kínokkal teli szenvedéssel fogsz találkozni. Egyszerű a játék, irányítás és képességek szempontjából, de nem kell alábecsülni, képes kihívást rakni a játékos elé.

Kezdjük magával Simonnal. A játéksorozat egyik visszatérő alakja, a legnagyobb vadász a Belmont klánból. Simon fő fegyvere egy ostor, ami nekem elsőre kissé érdekes volt. Megszoktam már a lőfegyvereket, a kardokat, meg hasonlókat amikkel a többi játék eláraszt, így meglepetésként ért az ostor. De azt kell mondjam tetszett, nem volt rossz ötlet. Az ostort erősítheted is a pályák alatt mindenféle felvehető itemmel. Hosszabb lesz pl. Ezen kívül a férfi felvehet még különféle másodlagos fegyverek is, mint például a szentelt víz, a kereszt vagy a balta, kések. Ezek mind más-más arányban sebzik az ellenfeleket és másképpen működnek, így kellemes változatosságot adnak a harcoknak.

A fent említett másodlagos fegyvereket akkor használhatja Simon ha elég szívet szedett össze. A pályákon leginkább fáklyák szétverésével találni fogsz szíveket. Ezekkel használhatod a másodlagos fegyvereket. Minden ilyen fegyvernek más és más a szív fogyasztása. Igaz elgondolkodtató, hogy miért pont szíveket kell felszedni ehhez és ezek miért pont fáklyákban vannak... De legalább elmondhatják magukról, hogy egyediek.

A kastélyban találhatóak elrejtett itemek is, amik akkor jelennek meg, mikor a játékos jó helyre áll, jókor csinál valamit. Ezek csak pontokat adnak, más hasznuk nincs.

Az irányítás az... elmegy. Nem mondom, hogy tökéletes, mert attól messze áll, de nem teszi lehetetlenné a játékot. Annyi zavart de nagyon, hogy ha ugrik Simon, akkor alapból automatikusan felfelé ugrik. Viszont a levegőben nem tudod változtatni az ugrása irányát, így eleve úgy kell elugornod, hogy nyomod mellette a bal / jobb iránygombokat is. Érdekes ahogy így leírom, tudom, de másképpen nem tudom. Ilyenkor szokott az történni, hogy az ember ugrana oldalra, de nem tud, így lényegében egy ugrás erejéig be vagy ragadva arra a helyre ahonnan ki akarnál jönni, ezen idő alatt pedig megtalálnak az ellenségek, Simont sebzés éri.

Az ellenségek kivételesen idegesítőek. Szerintem nem okozok senkinek meglepetést ha azt mondom Medusa Head, vagy az ugráló görbehátú kis emberke, vagy... mondhatnék még sokat. Szóval tele van idegesítő ellenségekkel a játék és ez az egyik része annak, hogy miért ilyen nehéz ez. Az ellenségek mozgása, a lövedékeik időzítése, mind-mind kész rémálom ha az ember nem figyel arra amit csinál. Nem veheted le a képernyőről a tekinteted. Ettől függetlenül az ellenségek változatosak és érdekesek. Minden van itt, ami egy igazi klasszikus horror játékhoz kell, nem lehet panaszunk. Ilyen szempontból tetszettek az ellenségek és a bossok.

A másik dolog még, ami nehézzé teszi a játékot az a hátraesés amit Simon minden alkalommal eljátszik mikor sebzés éri. Hátraesik. Ezzel még nem is lenne nagy próbléma, de valahogy mindig olyan helyen ér utol ez a jelenség, hogy egy szakadék biztosan van mögötted. Vagy egy ellenség. Vagy több. Vagy lépcső. Vagy bármi, de biztosan belehalsz. Nagyon idegesítő ez a dolog és sok életet veszít el ez miatt az ember.

De ha ez még nem lenne elég, van időkorlát is. Miért is ne. Mondjuk nem jellemző, hogy az ember kifutna az időből, mert szerintem eleget adnak arra, hogy eljusson a játékos A pontból B-be még akkor is ha közben ellenségekkel viaskodik meg bossokat üt.

A pályák felépítésé jó, bár eléggé logikátlan helyenként. De ez egy játék, szóval itt bármi megtörténhet. Főleg, hogy Dracula kastélyáról beszélnük. Vissza a pályákra. Változatos helyeket rak elénk a játék, én élveztem őket. Mind témát illetőleg, mind pedig látványra, grafikára mások voltak és érdekesek. Legalábbis szerintem.

A grafika az évhez képest jó. A színek jól voltak használva, minden látható volt és nyilvánvaló. Nem voltak zavaró részek a grafikában amik esetleg megnehezítették volna a játékot vagy a tájékozódást.

A zene véleményem szerint nagyon jól sikerült és teljesen illik a játékhoz, megteremti azt az igazi hangulatot. Minden dal magában is élvezhető szépen felépített darab. A hangokról mondjuk ennyi jót nem tudok mondani, inkább egyszerűek voltak, de igazából kit érdekelnek a hangok, ha kapunk ilyen remek háttérzenéket. Sok dalt a későbbiekben is felhasználtak a további Castlevania játékokban, nem is hiába, fantasztikusak.

Ez a játék egy igazi klasszikus és tudom ajánlani bárkinek aki szereti a retro játékokat és a horror témát. Ennek a játéknak vagy egy különleges hangulata, ami magával ragadja az embert. Ugyan ez igaz mondjuk a legtöbb Castlevania játékra is. Nehéz, de megéri foglalkozni vele és időt szánni rá. Habár nem a NES Castlevania játékokat tartom a kedvenceimnek, attól még szeretem őket a hangulatuk miatt. Ez a játék volt az elindítója egy nagyszerű és sokáig élő sorozatnak. Ha másért nem is, de ezért megéri kipróbálni.

Platform	1987, NES	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆