Dragon View

Egy unalmas délutánon kezdtem el nézelődni a játékaim között, mikor szembejött ez. Eléggé érdekesnek tartottam a címét. Dragon View. Hogy lehet ilyen címet adni valaminek? Gondoltam valami gagyi játékról lesz szó, de azért adtam neki egy próbát és... whoa. Meglepődés. Ez a játék tulajdonképpen jó! Aztán addig játszottam, amíg a végére nem értem. Egyébként az eredeti japán címe Super Drakkhen vagy Drakkhen II.

A történet a következő. Főszereplőnk, Alex éppen reggeli tréningjét tartja, mikor kedvese, Katarina berohan a hírrel, hogy Master Qunos eltűnt! Alex bátor férfiú módjára pedig elindul, hogy megkeresse. Miután megtalálta a mestert és hazamentek, szörnyű kép tárul eléjük: Argos, egy erős mágus éppen elrabolja Katarinát! A lányt sikerül elvinnie a gonosznak, viszont Katarina nyaklánca hátramarad a földön. Ezt tulajdonképpen még Alex adta neki az intróban, szóval ez Alexé, lényegtelen. A nyaklánc megtalálása után (ami majd később fontos szerepet játszik a történetben) a fiatal fiú elindul, hogy leszámoljon Argossal és megmentse a kedvesét. Ahogy viszont halad a történet, kiderül, hogy kicsoda is Katarina és Alex valójában, hogy Argosnak mik lehetnek a valódi indítékai és az is, hogy jóval többről van itt szó, mint holmi régimódi lányrablás. Itt a világ békéje forog kockán... szokás szerint.

Egy RPG játékról van szó, némi akcióval keverve. A harci részek side-scrolling módon történnek, a játékhoz illő settinggel és fegyverekkel. Szóval oldalnézetes akció jelenetként. Ez egyébként eléggé megnyerő volt. Ugyan ilyen nézetben járkálhatsz a városokban vagy a dungeon részeken is, a világtérképen viszont first person nézetben haladhatsz. Ami... igazából jól néz ki, csak kínkeserves szenvedés néha.

Az oldalnézetes részeken az irányítás valami álom. Könnyen megy, minden tökéletes és gördülékeny. Még meg is lepődtem rajta, hogy Alex mennyire egyszerűen és folyamatosan irányítható még harc közben is. A világtérképen viszont... Igazából itt egyetlen nagy bajom volt, mégpedig az, hogy Alex rettenetesen lassan forog. Mire elfordulna egyik irányból a másikba, tuti, hogy vagy 5 alkalommal megtámad valami. Azzal meg tudtam békélni, hogy a világtérképen vannak dolgok amik feltartanak és nem lehet átmenni rajtuk. Szobrok, fák, kövek, ilyesmi. Csak az volt a bosszantó, hogy sok esetben ezeket az akadályokat pont oda rakták, ahol a legnagyobb útban vannak. Például egy barlang bejáratához. A játékos pedig hátrál, megint előre megy, forog erre, forog arra, mire képes bejutni a barlangba vagy városba, vagy ahová megy, és igen, addig teljesen ki vagy szolgáltatva a térképen randalírozó ellenségeknek. Meg lehet szokni, de bosszantó tud lenni. Ettől eltekintve, igazából szép teljesítmény ez a világtérkép és ötletes is. Csak... amit leírtam.

Ha már térkép... A játék folyamán kapsz térképeket amik lefedik az egész sziget... bizonyos részeit. Az egészet sosem látod, így lesznek olyan helyek, amiket magadtól kell felfedezned. Sőt, elég sok ilyen hely van. Ez igazából azért is lehet problémás, (legalábbis nekem sokszor az volt), mert a világtérképen ha nem figyelsz, akkor elég gyorsan el tudod veszíteni az orientációdat, főleg ha még random harcokba is bonyolódsz. A játék felhívja a fegyelmed, hogy ha letérsz az utakról, akkor sok érdekes helyet találhatsz, ami igaz is, csak készülj fel rá, hogy tuti eltévedsz legalább egyszer, ha nem többször. Nem könnyű a világtérképen navigálni térkép és útmutatás nélkül.

A játék kevés itemmel dolgozik, de mindegyiknek legalább egyszer használt lehet venni és sokat változatos módokon is lehet használni. Például a varázsgyűrűket. Használhatod támadára őket vagy feladatok megoldására a dungeon részeken. Vagy esetleg a gyümölcsök, amiket HP visszatöltésre lehet használni, eladni őket vagy elcserélni őket itemekért. Ez tetszett, ötletes volt. A HP és MP visszatöltő itemekből viszont csak korlátot számmal lehetett vinni, 3-4 darabot. Ez kevésnek tűnik és igazából az is. De ha figyelembe vesszük a tényt, hogy az ellenségek a haláluk után dobnak sok esetben HP és MP visszatöltőket, már nem is annyira vészes a helyzet. Persze kell hozzá némi szerencse. De igazából én sosem futottam bele abba a problémába, hogy kegyetlenül szükségem lett volna itemekre visszatöltéshez, mert emiatt Game Overt kapok. Ha csak nem téved az ember olyan helyre ahol túl erősek az ellenfelek, nincs ilyen problémája.

A harcok. Mint mondtam, a harcok alatt tényleg nagyon jó az irányítás, nem lehet rá panasz. Ami itt probléma lehet, azaz ellenségek. Ha nem ismeri ki gyorsan az ember a támadási mintájukat, akkor kellemetlen élményekkel gazdagodik. Igazából ennyi az egész harc lényege. Ismerd ki hogyan mozognak az ellenfelek és milyen támadásaik vannak, ha ezt már tudod te vagy az isten. A játék elején Master Qunos is ezt mondja: használd az eszed! Hidd el, tényleg sokat segít, ide nem elég csak az erő. A level up is sokat számít, ez tény, de azért a gondolkodás is. Igaz azért meg kell jegyezni valamit. Az ember nem nagyon akarjon olyan helyen járkálni, ahol erősebb ellenfelek vannak, mégpedig azért, mert a játékban nincs lehetőség arra, hogy elmenekülj a csatákból. Ha belekeverdtél egy harcba ahol az ellenfél sokkal erősebb, nos, akkor készülj fel a vereségre.

A dungeon részek tetszettek és változatosak voltak. Jeges dungeon, tűz barlang lávával, ősi romok, hegytető, bányák... Tényleg élvezetesek voltak és sokszor kihívás is volt bennük. Mondjuk a navigálás a hegyekben, az nem mindig volt egyszerű, vagy a bányákban kitalálni, hogy hol kell robbantani. De a kedvencem az a vízben álló templom volt ahol jég varázslatot kellet használnod, hogy bizonyos helyeken megfagyaszd a vizet és így tovább tudj menni.

A grafika nagyon szép és hangulatos. Egyetlen problémám van csak vele, mégpedig az, hogy a dungeon részeken nem mindig lehetett tisztán látni az átjárókat. Sokszor valahogy csak beleolvadtak a háttérbe vagy hogyan fogalmazzak. Leginkább itt most a barlangokra gondolok. A Fire Cave mondjuk pont egy ilyen hely. De más barlangokban is volt vele problémám. Mikor falakat kellett szétrobbantani, hogy megnyiss egy átjárót. Nem volt könnyű megtalálni, hogy éppen melyik falnál kell robbantani, mert közel ugyan úgy nézett ki, mint a többi. Az ember meg nem szeret minden random falnál bombát robbantani, főleg mikor csak korlátolt mennyiséget vihet magával és visszajutni a legközelebbi városba nem két perc. Ezt az átjáró problémát leszámítva viszont tényleg nagyon szépnek mondom a grafikai kivitelezést.

A zene ugyancsak jó és teljesen passzol a jelenetekhez, helyszínekhez is. Minőségben is megállják a helyüket szerintem, sőt. Sok emlékezetes és szép dalt tartalmaz a játék, mint például a 8 Dragon Lord témája, a Keire templom alatt hallható dal vagy a Fire Cave témája. De ennél sokkal többet is tudnék mondani. Igazán képesek megdobni a hangulatot, ajánlani tudom az OST.

A karakterekkel nem volt problémám. Mondjuk nem is nagyon volt kibontva senki. Giza max a végén annyira, hogy tudjuk mit miért csinált, de tulajdonképpen mélyebben nem ismerjük meg őt, de mást se. Alex a tipikus bátor ifjú hős, Katarina a tipikus hős kedvese, Qunos az öreg bölcs aki elindít az utadon. Argos még az, aki okozhat némi meglepetést a történet vége felé. Giza előtörténetét megismerhetjük a cselekmény alatt, szóval a végére már nem fog meglepetést okozni, valahol kicsit kiszámítható. Ettől függetlenül mégis azt mondom, hogy a maguk tipikusságában szerethetőek a karakterek. Talán éppen ezért. Ezekben a tipikus karakterekben érzi az ember a retro hangulatot ami némi nosztalgiát ad a dologhoz. Tetszett az is, hogy Alexet nem folyton győzedelmeskedő hősnek állították be. Veszítet nem is egyszer az ellenfelei ellen és meg kell hagyni, elég emlékezetesek voltak azok a jelenetek.

Összességében azt tudom mondani, hogy a Dragon View számomra egy jó játéknak minősül, amit az ember akár évekkel később is előszedhet, hogy újrajátsza. Élvezhető, hangulatos játék. Aki szereti az akció meg RPG játékokat, annak biztosan jó választás kipróbálnia.

Akció RPG	1994, SNES	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆