Gradius Gaiden

Régebben is ismertem ezt a játékot, mégis eltartott egy ideig, hogy rávegyem magamat a kipróbálására. Végül is nem bántam meg, mert egy fantasztikus Gradius játékról van szó, ami viszont csak japánban jelent meg. Mondjuk nem mintha a nyelv bármit is befolyásolna ebben a játékban. Sőt, szinte teljesen angol minden. Már fel voltam készülve rá, hogy nem lesz egy egyszerű játék, mert a Gradius játékok sosem arról híresek, hogy annyira könnyűek lennének, de azért meglepett az, hogy a Gaiden milyen nehézségi szintet állít, még könnyű fokozaton is. A játék mellesleg a Gradius III és IV között helyezkedik el.

De kezdjük az elején. A Gradius bolygót ismét veszély fenyegeti, ezúttal egy fekete Nebulából jön a támadás. A környező bolygók és kolóniák pedig már áldozatul is estek. A Gradius katonai ereje sem elég az ellenség megállítására, így nincs mit tenni, mint bevetni a négy hyper-space fightert. Nos... ennyi.

Ebben a játékban négy hajót irányíthatsz. A megszokott párost, Vic Viper és Lord British, de mellettük ott van még az ebben a játékban debütáló páros, Jade Knight és Falchion β. Mondanom sem kell, nem csak a kinézetük más, de mindegyik hajónak megvan a maga fegyverkészlete, támadási formája. Nekem Jade Knight vált be a legjobban, főleg a Round Laser miatt ami nagyon hatásos tud lenni ha az ember a megfelelő helyen és időben használja. De mindenki maga tapasztalja ki, hogy neki mi a megfelelő. A Gradius III-ban például én nagyon szerettem a Ripple Lasert, itt viszont valahogy nekem nem az igazi.

A pályák mindegyike látványos és kihívásokkal teli. Van, hogy túlságosan is. Mikor úgy éreznéd, hogy itt a vég, ennél rosszabb helyzetben már nem is lehetnél, a játék mindig tud gondoskodni arról, hogy de, igen, van rosszabb helyzet is. Ami egyrészt fokozza az izgalmat, a játékélményt, másrészről viszont sokszor eléggé bosszantó tud lenni. Az utolsó két pálya pedig igazán próbára teszi a játékos képességeit. A 8. egy igazi boss rush, egyből 6 bossal egymás után, az utolsó pedig egy speed stage, ahol nem elég, hogy tartanod kell a sebességet a folyamatosan gyorsan előre mozgó képpel, de még bossokat és további ellenségeket, akadályokat is bedobál eléd. De emlékezetes pálya még a 7. is, ahol egy fekete lyuk eszi meg a pályát és okoz neked is bosszúságot ezzel, vagy a kristály pálya ahol a földön és levegőben elhelyezett kristályok szétszorják a lövedékeket. De mindegyik pályáról lehetne hosszabban mesélni, mert annyi minden történik rajtuk, egyediek és jól felépítettek.

A zene most is nagyon illik a pályákhoz, a hangulathoz. Egyszerűen csak belemásznak az ember fejébe miközben minden erejével szenved, hogy végigvigyen egy pályát, vagy egy boss harcot. Vannak visszatérő dallamok, de újakat is hallhatunk. El lettek találva, meg tudják teremteni a hangulatot minden helyzetben.

Összességében egy nagyon jól felépített Shoot-'Em-Up játékról van szó, pont olyan, amilyet az ember elvár a Gradius címtől. Aki szereti az eféle játékokat, annak mindenképpen megér egy próbát. Aláírom, nem könnyű, nagyon nem, de ettől függetlenül mégis egy élmény. A hajók változatosak és a több, különböző fegyverkezési lehetőség is egy nagyon jó pont. A boss harcok is kihívásokkal teliek, igazán próbára tudják tenni ez embert. Ha belejön a játékos a mintába, akkor máris nem olyan nehezek. Csak... egy kicsit. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Shoot-'Em-Up	1997, PlayStation	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★★