Idézetek #51-100

Mára már szokássá vált, hogy itt, a blogon időről-időre posztolok idézeteket. Ezekben az idézetes menükben ezeket szeretném összegyűjteni egy helyre, hogy könnyebb legyen visszakeresni, visszaolvasni őket.

Ha nem bírod a magányt, csatlakozol egy bandához, iszol ahelyett, hogy hazamennél, összeházasodsz az első emberrel aki szembe jön csak mert félsz egy üres házba hazamenni.

- The Red House (Mark Haddon)

- Fázom - nyöszörögte Hóden. - Fázom. - Ugyan, ugyan - motyogta Yossarian gépiesen, alig hallható halk hangon. - Ugyan, ugyan. Yossarian is fázott, és megállíthatatlanul reszketett. Érezte, egész teste libabőrös lett, ahogy szomorúan bámult le Hóden zord titkára, amelyet elébe öntött a mocskos padlóra. Nem volt nehéz megérteni a zsigerek üzenetét. Az ember anyag. Ez volt Hóden titka. Dobd ki az ablakon, le fog zuhanni. Gyújtsd meg, el fog égni. Temesd el, és el fog rothadni, mint minden hulladék. Szellemétől megfosztva az ember hulladék. Ez volt Hóden titka. A fődolog az, hogy elszántak legyünk. - Fázom - mondta Hóden. - Fázom. - Ugyan, ugyan - mondta Yossarian. - Ugyan, ugyan. - Megrántotta Hóden ejtőernyője zsinórját, és letakarta a fehér nylonszövettel. - Fázom. - Ugyan, ugyan.

- A 22-es csapdája (Joseph Heller)

Ki beszél itt pánikról? - csattant fel Arthur. - Ez még csak a kultúrális sokk. Csak várj, míg beleélem magam a helyzetbe, és megtalálom a helyem. Majd akkor kezdem a pánikot!

- Galaxis Útikalauz Stopposoknak (Douglas Adams)

E rémületes időkhöz Mrs. Lovett, rémületes tettek illenek.

- Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet Street (Film)

- Yossarian? Ki az isten az a Yossarian? Különben is miféle istenverte rohadt név az, hogy Yossarian? Nem ő az a pofa, aki berúgott, és múlt éjjel a tisztiklubban kikezdett Korn ezredessel? - Ez Yossarian. Különben asszír. - Az hát, őrült kurvapecér. - Nem olyan őrült - mondta Dunbar. - Megesküdött rá, hogy nem fog Bolognára repülni. - Nahát, éppen ezt mondom én is - válaszolta doktor Stubbs. - Lehet, hogy ez az őrült kurvapecér itt az egyetlen, akinek maradt még egy cseppnyi esze.

- A 22-es csapdája (Joseph Heller)

- Nahát akkor. Metcalf, mi lenne, ha maga megpróbálná megtanulni befogni azt a hülye pofáját. Na. Hol is tartunk? Olvassa vissza az utolsó mondatot. - Olvassa vissza az utolsó mondatot - olvasta a tizedes, aki tudott gyorsírni. - Nem az én utolsó mondatomat, maga hülye - süvöltötte az ezredes. - Valaki másét. - Olvassa vissza az utolsó mondatot - olvasta vissza a tizedes. - Ez megint az én utolsó mondatom - sikoltotta az ezredes, és bíborszínt váltott dühében. - Nem, ezredes úr - helyesbített a tizedes. - Ez az én utolsó mondatom. Egy perce olvastam fel önnek. Nem tetszik rá emlékezni, ezredes úr? Hisz csak egy perce volt.

- A 22-es csapdája (Joseph Heller)

Mr. Theo - mondta Fülig Jimmy -, én régi fiú vagyok a vízen. Fogadjon meg egy tanácsot. Eztet a szót speciel, hogy kísértet, sose mondja hajón. Én nem vagyok babonás, és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás.

- Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára (Rejtő Jenő)

Nézte magát a tükörben és látta azt az állatot, ami csapdába esett mélyen belül, ami nőtt, amit etetett, amire szüksége volt. Mindennél jobban kívánta, hogy olyan legyen, mint mindenki más, hogy az emberek átnézzenek rajta. Mert anyu tévedett. Ez nem arról szól, hogy ebben vagy abban hiszel, a jóról vagy a rosszról, hogy mi a helyes és mi nem, hanem hogy megtaláld az erőt ahhoz, hogy képes legyél elviselni a fájdalmat ami azzal jár, hogy a világon vagy.

- The Red House (Mark Haddon)

Sóhajtottam és arra gondoltam, hogy bár valamennyien őrültek, alighanem mégiscsak én vagyok a legőrültebb közöttük. Ha nem volnék az, összepakolnám a táskámat, nekivágnék esőnek, hurrikánnak, s a szakadékon átevickélve meg sem állnék San Juaning. Meglesz valahogy majd a világ Ignacio Millares lepkéskönyve nélkül is. A sátánnal meg az küzdjön meg, aki akar.

- A Gonosz és a Fekete hercegnő (Leslie L. Lawrence)

A dolog igazán nagyon egyszerű volt: csak annyi, hogy ez a gyerek egy kedves, gyöngéd szív közelében élt, és megtanulta, hogy mindig szépre és jóra gondoljon, és törődjön másokkal. Ez nagyon kicsi dolog, de lehet, hogy a legjobb.

- A kis lord (Frances Hodgson Burnett)

Az emberek oly balgák, mindig azt kérdezik: csakugyan igaz volna ez a történet? Ha azt feleljük rá: igen, akkor elégedetlenek, mert az ugyan nem nagy dolog, elbeszélni valamit, ami valóban megtörtént. Viszont ha azt mondjuk: nem, az meg éppenséggel nem tetszik nekik. Mert hiszen akkor az egész nem más, mint ostoba hazugság. Igy is, ugy is megcsaltnak érzik magukat. Az emberek oly balgák; hiszen tudniok kellene: igaz történet egyáltalában nincs. Mert a történetet azt el kell beszélni és nincs ember a világon, aki valóban el tudná beszélni, ami volt. Minden biro tudja ezt; tudja, hogy sohasem állott még az asztalánál tanu, aki tudtán és akaratán kivül itt-ott el ne tért volna az igazságtól, soha nem volt még tanu, aki a legszigorubb értelemben véve nem esküdött volna hamisan. És aztán: nem is jó történet, amelyik nem igaz. Ha nem is történt meg, mégis megtörténhetett volna egyszer - vagy pedig meg fog történni - holnap vagy holnapután. Ezért hát a balga emberek kedvéért: sohasem irok való történetet. De bizonyosan olyat sem, amelyik ne volna igaz.

- A sírásó titka (Hanns Heinz Ewers)

Olykor egyórai fásultság után az én különös és gyönyörű pajtásom megfogta a kezem és újra meg újra hevesen megszorította, lágyan elpirulva és olyan gyorsan lélegezve, hogy viharos lélegzetvételeitől ruhája libegni kezdett. A szerelmes lángolása volt ez; megzavarodtam tőle, gyűlöletes és mégis lenyűgöző volt, és mohó szemmel magához vont, és forró ajka csókokkal hintette tele az arcom, és szinte elcsukló hangon suttogta: - Az enyém vagy, az enyém leszel, és te meg én örökre egyek vagyunk. - Aztán hátravetette magát a székében, s én ott maradtam reszketve.

- Carmilla (Sheridan Le Fanu)

- .... Menj...! Egy ilyen szánalmas bűnöst, mint én... nem érdemes megmenteni... - Orvos vagyok. Az a munkám, hogy segítsek az embereknek leküzdeni a betegségeiket.. Majd aggódhat a bűnei miatt miután megmentettem az életét.

- Trauma Center - Under the Knife (Visual Novel)

- Egy beszélő hal? - Ugyan már, igazából nem beszélek, csak ilyen butaságokat képzelsz. Az a helyzet, hogy magadban beszélsz. - Őrült vagyok, kicsi hal? - Nem. Csak bolond.

- Nyomi szerencsétlen utazásai (Rajzfilm)

Az a legnagyobb gond... az az egyik legnagyobb gond, tudniillik van belőle több is... szóval, az emberek kormányzásával kapcsolatos számtalan fő gond egyike annak a személyével függ össze, akire ezt az egész dolgot rábízzák, jobban mondva, akinek sikerül rávennie a többieket arra, hogy engedjék meg neki, hogy azt csináljon velük, amit akar. Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra. Az összegzést összegezve: ha valaki el tudja érni, hogy elnökké választassa magát, akkor arra a világért sem szabad rábízni ezt a munkát. Az összegzés összegzését összegezve: az emberekkel folyton csak baj van. A helyzet tehát a következő: a Galaxis egymást követő elnökei annyira élvezik a hatalommal járó hűhót és palávert, hogy csak nagyon ritkán veszik észre, hogy valójában nincs is hatalmuk. És valahol a háttérben ott áll mögöttük valaki... Hogy kicsoda? Csakugyan. Ki lehet az, aki kormányoz, ha nem hagyják kormányozni azt, aki hajlandó volna rá?

- Vendéglő a világ végén (Douglas Adams)

- A Cadillac, a Cadillac hol van? - A mi...? - A régi Cadillac, a Bluesmobile! - Elcseréltem. - Elcserélted ezért a tragacsért? - Nem. ... Egy mikrofonért. - Egy mikrofonért?! ... Na jó, az más.

- The Blues Brothers (Film)

- Ő a második férje volt. Az első férje is eltűnt. - Ez volt a munkája. Bűvész volt. - De soha nem került elő. - Nem volt túl jó a szakmájában.

- Clue (Film)

Mindenkinek van olyan dolga, amit inkább eltitkol. Tekintve, hogy egyikünk sem sterilizált szobában nőtt fel, a hibáinkból tanulunk. Ezt hívják életnek, érted? Teszel jó és rossz dolgokat is annak érdekében, hogy felnőlj. A célod, hogy fantasztikus ember legyél a végén. Minden ami történik nagyon fontos taptasztalat, beleértve mindkettőt, a jót is és a rosszat is.

- Higurashi no Naku Koro ni Kai: Tsumihoroboshi-hen (Visual Novel)

- Elloptam a szívét. Ő a hableány királynő. Sok őre van, mindegy... Hallottátok a rejtvényt... - Nem kell neki a szíve, hogy éljen? - Úgy látom elvan... - Nem kéne visszaadnod? - Nem! Ez nem az igazi szíve, csak azt szimbolizálja, vagyis olyasmi. Nem tudom. Furcsák a hableányok. - Nézd, nem pislog. - Mondom, a hableányok furcsák!

- Nyomi szerencsétlen utazásai (Rajzfilm)

A jóság belülről fakad, 6655321-es. A jóságot választjuk. Ha az embernek nincs meg a választási lehetősége, megszűnik ember lenni.

- Gépnarancs (Anthony Burgess)

- Nézz körül, kicsi Alraune! Ez az új otthonod. Ide, ten Brinken Jakab ur házába sokkal jobban beleillesz, mint a Gontram-házba. Öreg vagy - folytatta - négyszáz, talán hatszáz esztendős, vagy még több. Apád felakasztották, mert gyilkos volt, vagy lókötő, vagy mert gunyverseket faragott egy páncélos, vagy karinges nagy urra. Mindegy, hogy mit követett el, bünös volt a maga idejében s felakasztották. És belehányta élete maradékát a földbe és nemzett téged, furcsa jószág. És Földanyánk teremtő ölébe fogadta a bünösnek e bucsuját és rejtelmes vajudással megszült Ő, a Hatalmas, a Mindenható - téged, nyomorult, csuf emberkét! És félelemtől reszketve, kiástak éjjel a keresztuton, üvöltő rikácsoló ördögüzéssel. És mikor elsőizben megpillantottad a holdfényt, atyádat láttad a bitófán függni: törött csontjait, rodhadt huscafatjait. És magukkal vittek, akik felakasztották atyádat. Megragadtak, hazacipeltek, hogy szerencsét hozz a házukba! Sárga aranyat, fiatal szerelmet. Tudták, kinokat is hozol, nyomorult kétségbeesést és ocsmány halált. Tudták jól - mégis kiástak, mégis magukkal vittek; szerelemért és aranyért mindenüket odaadták szivesen.

- Alraune (Hanns Heinz Ewers)

Elizabethet mindenki szerette. Az a szenvedélyes, szinte tiszteletteli vonzalom, amivel mindenki közeledett hozzá, s amiben osztoztam magam is, büszkévé és boldoggá tett. Előtte való este, hogy elhozta volna hozzánk, anyám játékosan azt mondta volt: „Szép ajándékom van Victor számára. Holnap megkapja.” S másnap mint a megígért ajándékot adta át nekem a kislányt. Én gyermeki komolysággal szó szerint vettem, amit mondott, s a magaménak tekintettem Elizabethet - a magaménak, akit védelmeznem, szeretnem és kényeztetnem kell. Ha őt dicsérték, úgy fogadtam, mintha én kaptam volna általa a dicséretet. Kuzinnak szólítottuk egymást, családiasan. Nincs szó, nincs kifejezés, ami pontosan visszaadná, számomra mi volt ő - testvérnél is több, aki holtig csak az enyém.

- Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (Mary Shelley)

Fáradt voltam, pokolian fáradt. És ma este vér folyt, ami nagyon nem tetszett nekem. Tapasztalatból tudtam, hogy a vércseppek ellenállhatatlan vonzást képesek gyakorolni egymásra. Mintha a világ valamennyi vércseppje egymást figyelné, és olthatatlan vágyat éreznének, hogy egyesüljenek. Ha egy vércsepp lecseppen a földre, gyorsan követi egy másik, harmadik, majd mire felocsúdhatnánk, már vérpatakok csörgedeznének körülöttünk.

- Három sötét király (Leslie L. Lawrence)

Érdemes ezen a ponton felidézni Ford elméleteit, amelyeket akkoriban alkotott, amikor első ízben találkozott emberi lényekkel. Ezek az elméletek a homo sapiens különös szokására kerestek magyarázatot, arra, hogy egyedei mért ismételgetik unos-untalan a legtriviálisabb megállapításokat, mint például „Szép időnk van ma” vagy „Maga milyen magas!” vagy „Végünk van, ezt nem éljük túl”. Első elmélete szerint az embereknek minden bizonnyal benőne a szájuk, ha nem járatnák folytonosan. Néhány hónapos megfigyelés után újabb elmélettel állt elő, amely így hangzik: „Ha az emberek nem járatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk.”

- Vendéglő a világ végén (Douglas Adams)

- Hát mondd meg, mire jó az a sok pia? - Én megmondom, de akkor te is rászoksz.

- Nap, széna és pár pofon (Film)

- Kétségbeestem! Az emberiség fennmaradásáért vívott harc kétségbeejtett! - Inkább azért kéne kétségbeesni, hogy egyes emberek ilyen hamar feladják.

- Sayonara Zetsubou Sensei (Anime)

- Ne csavard itten a szót! - mondja a Holtvilág Csárli. - Köpt ki amit gondolsz! - Eccerü. - mondja a Mócsink. - Nagy díj lesz kitűszve a két hajóra. És mi majt mektaláljuk saját magunkat. Valaki visszamety keresőnek. - De mi nemszaladttunk zátonyra - szóla búsan a Tüskés Vanek, kivel Felsék annó dettóban mekhitt hirigelést végzett. - Hát ha odaengettek a kormányhoz - monta esz a Buszkó Mócsink - én úty szátonyra futok, véletlenül, hoty még csak nem is ilyen hűjén állunk ott a hajóval mint eszek.

- A megkerült cirkáló (Rejtő Jenő)

Ha a vendég hosszabb ideig tartózkodik az Indige erődben, fülét olykor-olykor megüti egy suttogva elmondott különös történet. Szinte legendának tűnhet, annyira hihetetlen, különösen mivel a nép fantáziája az idő múlásával egyre több fantasztikus részlettel színezte ki. A Casa del Corvóban azonban tilos erről beszélni, mert szomorú emlékeket ébreszt a ház uraiban. A szolgák csak suttogva, éjek idején mormolják el a különös legendát. A fej nélküli lovas történetét.

- A fej nélküli lovas (Thomas Mayne Reid)

- Chicago 150 km, van benzinünk, fél doboz cigink, sötét van... és rajtunk van a napszemüveg. - Nyomás.

- The Blues Brothers (Film)

- Még mindig emlékszem arra a pillanatra... A magasban lengetted ezt a bugyit és azt kiáltottad "Tiltakozom!" - ...Van itt valami, amire szeretnélek megkérni, Trucy. Ezt az emléket zárd gyengéden a szíved legmélyére és soha ne beszélj róla.

- Apollo Justice: Ace Attorney (Visual Novel)

Nekem sohase volt kenyerem dacolni az emberek titáni butaságával. Alázatosan meghajoltam előtte, mint egy hatalmas természeti jelenség előtt.

- Esti Kornél (Kosztolányi Dezső)

Táncoltunk! Ütöttünk! Nevettünk! Néha hátraléptünk, hogy levegőt vegyünk és aztán ismét egymásnak rohantunk és hagytuk szállni a szikrákat! Egymást céloztuk ahogyan körbe-körbe jártunk az iskola tetején, a mi különleges színpadunkon. Rena és én is teljesen megizzadtunk. De nem voltunk még kimerülve. Csiklandozott a testemen gyöngyökben leguruló verejték. Vad ütéseket váltottunk egymással, egyiket a másik után. Egyikünknek sem volt előnye vagy hátránya. Egyikünk sem élvezte a győzelmet vagy dühöngött a vereségtől. A harc maga Renaval szórakoztató volt. Olyan volt, mint egy tánc. Egy tánc, amit nem tudok egyedül járni. Egy olyan tánc, amit csak olyasvalakivel járhatok aki egyenlő velem.

- Higurashi no Naku Koro ni Kai: Tsumihoroboshi-hen (Visual Novel)

Őszintén meg kell mondanom neked, Leslie száhib, ha nem lennél a barátom, és nem húztalak volna ki már kétszer is a nágák csapdájából, fityiszt sem törődnék veled, és hagynám, hogy tudatlanságban halj meg. Néha nem is hiszem el, amit a nagy guru, Padmaraksa levelében olvastam, hogy te még az okosabb angolok közé tartozol, mert ha ez igaz lenne, rá sem merek gondolni, milyen lehet a többi... De visszatérve a csengőhangra: remélem, tudod, hogy mindenkinek van egy védőszelleme, a tibetiek ezt yidam-nak nevezik, aki ott sündörög körülötted s megpróbál megóvni a bajtól. Nem tudom, mit követhetett el az a szerencsétlen előző életében, aki ebben az újjászületésben a te yidamod-ként jött a világra. Képzeld csak el, milyen kellemes olyan ember yidam-jának lenni, aki sosem kerül bajba. Csak heverészik a kényelmes fák alatt, hallgatja a szférák zenéjét, amit ő meghallhat, s elég, ha hébe-hóba védencére pislant. Nos, ami a te yidamodat illeti, szegény fickó, azt hiszem, torkig lehet veled. Még akkor is, ha időről időre besegítek neki. Képzeld csak magad a helyébe. Milyen pokoli munka lehet rád vigyázni. Hol a tigris akar megzabálni, hol a nágák akarják beléd fújni az egész törzs tíz évre tartalékolt mérgezett tüske termését, hol a tűzhangyák bolya tetején veted meg az ágyad, hol meg... no de, inkább hagyjuk. Thompson őrmester szerint te meg a balhé ikertestvérek vagytok és kart karba öltve járjátok a világot...

- A Vérfarkas visszatér (Leslie L. Lawrence)

Szeress vagy gyűlölj, nekem mindegyik megteszi... Ha szeretsz, mindig a szívedben leszek, ha gyűlölsz, mindig az elmédben.

- Ismeretlen

De, testvérek, ez a hascsikarás meg fejgyörtés, hogy mi a rosszaság oka, hát ettől hülyére röhögöm magam. A jóság okába nem mennek bele, mit kereskednek akkor a másik boltban? Némely csolovekok azért jók, mert úgy tetszik nekik, én nem szólok bele, de álljon akkor ez a másik boltra is. És én a másik boltban vagyok vevő. Mi több, a rosszaság az énből ered, az egyetlenegyből, a belőled meg a belőlem, és ezt az ént a Bóg, vagyis az Isten teremtette, és vala ő büszke és rádosztnüj. De a nem-én nem tűri a rosszat, márminthogy a kormány meg a bírók meg az iskolák nem tudják elviselni a rosszat, mert nem tudják elviselni az ént. És újabb kori történelmünk nem ilyen bátor málenkij ének története-e, testvéreim, akik ezek ellen a nagy gépezetek ellen hadakoztak? Ezt én most komolyan mondom, testvérek. De amit csinálok, azt azért csinálom, mert szeretem csinálni.

- Gépnarancs (Anthony Burgess)

Ne érts félre, Kornél. Én se dicsekszem, csak panaszkodom, akár te. Egészíts ki, mint régen. Azelőtt, amikor én aludtam, te ébren voltál, amikor én sírtam, te nevettél. Segíts nekem most is. Emlékezz arra, amit elfelejtettem, s felejtsd el azt, amire emlékszem. Én is segítek majd neked. Bennem is van érték. Amit tudok, rendelkezésedre bocsáthatom. Van egy otthonom, ott minden a munkát szolgálja, az a tied is. Szorgalmas vagyok, áhítatos és hűséges. Olyan hűséges vagyok, hogy azt, akivel az életben egyetlen szót váltottam, nem tudom megbántani, még gondolatban sem. Olyan hűséges vagyok, Kornél, hogy a kedves öreg kutyám miatt meg se simogatok más kutyákat, nem játszom velük, rájuk se nézek. Olyan hűséges vagyok az élettelen tárgyakhoz is, hogy tizenöt remek töltőtollamat mellőzve, olykor előkotrom egyik kiérdemült, kaparós töltőtollam, mellyel gyötrelem írnom, s vele körmölök, hogy megvigasztaljam, s ne érezze - szegény -, hogy lenézem. Én vagyok maga a hűség. Te légy mellettem a hűtlenség, a csapongás, a felelőtlenség. Alapítsunk társascéget. Mit ér a költő ember nélkül? És mit ér az ember költő nélkül? Legyünk társszerzők. Egy ember gyönge ahhoz, hogy egyszerre írjon is, éljen is.

- Esti Kornél (Kosztolányi Dezső)

A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak.

- Edmund Burke (író)

- Mi a baj, fiam? - Nem hiszem, hogy meg tudom enni, Kapitány. Ez már nem ehető étel... - Dehogynem ehető! Csak le kell róla kaparászni a penészt meg a többit.

- Nyomi szerencsétlen utazásai (Rajzfilm)

Még egyet sóhajtottam, aztán ásítottam. Úgy vigasztalódtam, ahogy tudtam. Megállapítottam, hogy „küzdöttem és győztem”. Elértem azt, amit lehetett. Vajon a villamosban ki érhet el többet egy kényelmes ablakülésnél? Tűnődve, szinte elégedetten gondoltam vissza borzasztó tusám egyes mozzanataira, az első rohamra, mellyel birtokba vettem a villamost, a fölhágó szenvedésére, a tornác ökölharcára, a kocsi belsejében levő tűrhetetlen légkörre és szellemre, s szemrehányást tettem magamnak kishitűségem miatt, hogy már-már elcsüggedtem, hogy az utolsó pillanatban majdnem visszatorpantam. Nézegettem kabátom leszakított gombjait, mint harcos a sebeit. Mindenkire rákerül a sor - mondogattam egy bölcs higgadt tapasztalatával -, csak meg kell várni. A jutalmat a földön nem adják könnyen, de végül mégis megkapjuk.

- Esti Kornél (Kosztolányi Dezső)

A legszörnyűbb, hogy nem is ellenkeztem! Mintha valami átok telt volna be rajtam. Megismertem pedig, amint a ködből kibontakozott, mégsem! Holott gúnyolt is vérlázítóan! "Közéjük álltál, akik összezilálnák évszázados terveimet? Szövetkeztél volna ellenem még egy megveszekedettel is? - olvasta a fejemre. - Hát mert oly bájos vagy és eszes, tudd meg: vérem által szeretőmmé és szövetségesemmé teszlek! Mint hajdani házamban ezrek, követni fogod vérem hívó szavát, valahová csak szólít!" Azzal feltépte ingét és fejét leszegve, akár az Egyház gödénye a szószékek hangvetőjének hegyében, eret nyitott a mellén, majd nyakamat ütötte át fogával és belém eresztette!

- Drakula gróf válogatott rémtettei (Bram Stoker)

Ahhoz, hogy az ember kifejthesse a képességeit, más ember szellemi energiájára is szükség van. Impulzusokra, amelyek továbbgondolkodásra késztetik.

- A Gonosz és a Fekete hercegnő (Leslie L. Lawrence)

Igen, igen, igen, erről volt szó. A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem is annyira állat, inkább ilyen málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang, nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.

- Gépnarancs (Anthony Burgess)

Messze kinn a Galaxis Nyugati Spirálkarjának soha fel nem térképezett, isten háta mögötti zugában található egy sehol sem jegyzett sárga nap. Durván kilencvenmillió mérföldre tőle kering egy tökéletesen jelentéktelen, kékeszöld bolygócska, melynek majomtól eredő civilizációja oly döbbenetesen primitív, hogy a kvarcórát még mindig pompás dolognak tartja. Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok. Így hát fennmaradt a probléma: jókora tömegek voltak elkeseredve, és sokan közülük nyomorúságosan érezték magukat, még azok is, akiknek volt kvarcórájuk. Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból. Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy Rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől fogva a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová.

- Galaxis Útikalauz Stopposoknak (Douglas Adams)

Reszkettem, elállt a szívverésem, s ahogy föltekintettem, ott láttam a hold fényében a démont az ablak keretében. Rám nézett, ott, ahol ültem, s ahol a rám kiszabott feladat teljesítésén dolgoztam, s kísérteties vigyorra rándult az ajka. Igen, követett az utamon. Erdőkben bujkált, barlangokban rejtőzködött, vagy a tágas, lakatlan fenyéren keresett menedéket. S most eljött, hogy megnézze, mire mentem, s számon kérje ígéretem teljesítését. Amint ránéztem, arca végtelen rosszindulatot és álnokságot tükrözött. S én megígértem, még egy ilyet teremtek - gondoltam szinte félőrülten, majd szenvedélytől reszketve darabokra szaggattam a jószágot, amelyen dolgoztam. A nyomorult végignézte, mint pusztítom el a teremtményt, akinek jövendő létezésétől a boldogsága függött, ördögi kétségbeeséssel fölüvöltött, s bosszút esküdve távozott.

- Frankenstein, avagy a modern Prométheusz (Mary Shelley)

Istenemre, alig hiszem, hogy emberi lény volna! Trogloditaszerű lény, azt mondhatnám. Vagy csupán egy szennyes léleknek puszta kisugárzása, amely kiül a porhüvelyére, és így átalakítja? Ez lesz az, bizonyára, mert, szegény öreg Harry Jekyll barátom, ha valaha rá volt nyomva a sátán bélyege egy arcra, a te új barátodé ugyan magán viseli!

- Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete (Robert Louis Stevenson)

Na, mi van? ... Asszongyák metakommunikatíve, hogy "semmi"? Az van? ... Szóval a semmi van? Normális? Hát a semmi az nem van, hanem nincs! Há mer hogy ha a semmi van, az pont, hogy nincs semmi! Na de ha meg a semmi nincs, az meg má valami. Az meg má nem semmi.

- Besenyő Pista bácsi

Nem számít milyen rossz valaki, hiszünk a jóságában mindaddig, míg osztozunk ugyan azokon az értékeken, ugyan azon a józan gondolkodáson, ugyan azokon az erkölcsökön. De... nem várhatunk el jóakaratot attól, akiben nincsenek meg ezek a dolgok. Nem várhatunk jóakaratot attól, akivel nem tudunk kommunikálni... Mikor egy betörőnél kés van és könyörögsz neki, hogy ne bántson, arra számítasz, hogy meghallgat és kegyelmet mutat. Más szavakkal, tudsz vele kommunikálni. De... ha nincs meg a képessége arra, hogy kommunikáljon... akkor olyan, mint egy szörnyeteg, aki megpróbál megtámadni... vagy mint a guillotine pengéje ami rád zuhan. Félsz tőle, mert nem tudsz kommunikálni vele. Ez az őrület.

- Higurashi no naku koro ni - Tsumihoroboshi-hen (Visual Novel)

Eszek a turisták csupa lort, márki, részvényes, gyárigaszgató meg egyéb mágnás belevették a fejükbe hogy utánzanak egy bizonyos kruzoét, aki etyedül lakott egy puszta regényben. Tejjesen magános szigeten és minden nélkül, csak szolgája volt és teljes felszerelése. Aszt mondják, hogy Rótbizony Kruzoernek hítták. A szolgáját meg "Szombaton" nevü bennszülötnek. Beteg emberek lehettek, mert ha valakinek annyi pénce van hogy berendesszen egy egész puszta szigetet és az illető nem Miámiban strandol vagy nem megy Lózan-Cseleszbe, filmsztárokkal hetyegni, akkor asz ety nagy ló, tehát jobb, ha megvizsgáztatja magát 1 orvossal. Dehát a turista népsék ilyen. Eccer felmásznak a hegyi jéghez, a gelcserek köszé, aztán tevére ülnek és maláriások lesznek, mert nekik látni kell hogy a piramidonokban eltemetkezve hogy fekszenek mumiásan dobozolva a valódi egyiptomiak. Ezek a kiráji kollégájink, faragó néven uralkodtak. (A sirnak használt, piramidon nevü hegyes tabletták a sivatagban találhatók ásatás révén.) Hát esz is igy volt, hogy a sok turista elment a Derémit Andriőn, Rótbizonynak, de nemcsak egy "Szombaton" nevü szolgával, hanem annyi kiszolgáló pasassal, hogy asz egész kalendárijumról neveszhették őket. Hétfőtől Boldok Ujévik.

- A megkerült cirkáló (Rejtő Jenő)

- Nézzék, nézzék - mondta a gróf, mindkét fiatalember kezét megragadva -, nézzék hát, mert lelkemre mondom, érdekes látvány. Ez az ember már belenyugodott a sorsába, a vérpad felé haladt, gyáván ugyan, de ellenállás és panaszkodás nélkül halt volna meg. Tudják, mi adott neki erőt? Tudják, mi vigasztalta meg? Tudják, miért bírta volna elviselni a kivégzés gondolatát? Mert más is osztozott volna a sorsában, Mert más is meghalt volna vele együtt. Mert másvalaki meghalt volna őelőtte! Vigyenek két ökröt a vágóhídra, két birkát a mészárszékre, értessék meg egyikükkel, hogy a másik nem hal meg, a birka bégetni fog örömében, az ökör bőgni fog a boldogságtól. De az ember, az az ember, akit Isten saját képmására alkotott, az az ember, akinek Isten a legfőbb, a legelső és egyetlen törvényül adta a felebaráti szeretetet, az az ember, akinek Isten szavakat adott, hogy kifejezhesse gondolatait, ha megtudja, hogy társa megmenekült, mit mond az első szavával? Istent káromolja. Üdv az embernek, a természet e remekének, a teremtés királyának! És a gróf nevetésben tört ki, de olyan félelmes nevetésben, amely arról tanúskodott, hogy borzasztó sokat kellett szenvednie, míg eljutott addig, hogy így nevessen.

- Monte Cristo grófja (Alexandre Dumas)