Kaiketsu Yanchamaru 3 - Taiketsu! Zouringen

Gyerekként játszottam először, bár akkor egy hackelt verziót, aminek a neve Mario 14 volt. Annyi volt a különbség, hogy... Mario volt a főszereplő. Ahogy tapasztaltam tényleg semmi más nem volt. Azon a kazettán volt még pár ilyen hackelt játék, de akkor még nem tudtam, hogy ezeknek létezik eredeti változata. Órákig el tudtam vele lenni, annyira lekötött. A verzió amivel játszottam japán volt, szóval egy szót sem értettem belőle, bár nem is volt benne annyi beszéd.

Az alaptörténet annyi, hogy... hogy nem szólnak egy szót sem az intróban, a manualt meg nem találom, így improvizálok. Szóval két gyanús alak elrabol egy hölgyeményt, aki segítségkérő üzenetet ír főszereplőnknek és elküldi neki egy papírrepülő formájában. Ez olyan cuki. Bár elgondolkodtató mennyire őrizték ha kihajolva az ablakon repülőket dobálhatott észrevétlenül. Niki az üzenet elolvasása után elindul, hogy megmentse a lányt.

A pályák eléggé rövidek, de mindegyik hangulatos és különböző kihívásokat állít a játékos elé. Minden szinten a cél kulcsokat összeszedni, majd ajtókat nyitogatni a továbbhaladás érdekében. Út közben gyűjthetsz érméket is, amik a bónusz pályához kellenek. Ha jól emlékszem, 20 összegyűjtött érme után a pálya végén bónusz pályára enged a játék ahol lufikat kell szétütni. Ha három egyforma ábrát talál a játékos a szétütött lufikban, kap valami extrát.

Niki egy botot használ fegyverként amire kicsiként azt hittem, hogy kard, bár... tényleg botnak néz ki szóval nem értem miért hittem kardnak. Ezzel a bottal támadhat, de használhatja ugrálásra is, így pl elkerülheti a tüskés padló okozta sérüléseket. Esetleg ellökheti magát vele a platformok széleiről. Tetszett, hogy ennyi módon kihasználja a játék ezt a fegyvert.

Érdekes módon Niki hatalmas ugrásokra képes, ami néha kissé zavaró. Ezt leszámítva az irányítás rendben van és nem is tudok nagyon panaszkodni más miatt.

Ami megnehezíti valamennyire a játékot, azok az ellenségek és az őrült minta, amiben mozognak. Az ellenségek random jönnek... mindenhonnan. A képernyő két oldaláról bombázzák a játékost, ennek köszönhetően pedig az egyszerű részek is szokszor problémássá válnak. Viszont ezek az ellenségek eléggé változatosak és helyenként nagyon érdekesek. Mondjuk a 2. pályán lévő... fehér szobor, ami eléggé egyedi módon támad. Az biztos, hogy aki megtervezte ezeket a karaktereket, annak volt fantáziája.

A grafika szép és mindig látható minden. Tetszik a játék humora, ahogyan azt írtam, az ellenségek is változatos megjelenéssel bírnak, a pályák is jól felépítettek. Az intro és az outro kis rajzolt képei pedig nagyon aranyosak.

A zene eszméletlen. Igazából nagyon jó dalokkal dolgozik a játék, illenek a helyszínekhez, a jelenetekhez. Csak egy-két dal van a játékban amire azt tudom mondani, hogy nem nyerte el igazán a tetszésem, de összességében tényleg minőségi dalokat hallhatunk fecsendülni a játékmenet alatt.

Aki szereti a NES platformereket, annak mindenképpen ajánlom, szerintem egészen egyedi élményt tud nyújtani ez az őrült és humoros kis játék.

Platform	1993, NES	Hossz: Rövid
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆