King's Quest V

Teljesen véletlenül botlottam bele ebbe a játékba, de már az első perctől felkeltette a kíváncsiságom. Egyrészről, mert olyan WTF volt az egész, másrészről meg mégsem játszottam még sok point-and-click játékot NES-re. Ideje volt kipróbálni.

A történet szerint egy gonosz varázsló eltüntette király, Graham várát... csak úgy, ahogy volt, mindenestől... Miután Graham szembesült a történtekkel, kétségbeesett és nem tudta mihez kezdjen. Viszont egy bagoly éppen pont látott mindent és felajánlotta a segítségét a királynak. Elvitte a mesteréhez aki végül útjára bocsátotta őket miután a királynak adta az állatokkal beszélgetés képességét. Graham így elindult, hogy a bagoly, Cedric segítségével megkeresse a varázslót és visszaszerezze a várát.

Hát nem semmi történet.

A játék alatt Grahamet irányítod, Cedric pedig a legtöbb esetben követi a férfit és felhívja a figyelmét különböző dolgokra, veszélyekre. Például, hogy ne nagyon akarj barátkozni a mérges kígyóval, mert lehet, hogy rossz vége lesz.

Az irány nyilakkal tudod irányítani Grahamet, de a menüből kiválaszthatod a másik opciót is, ami annyit takar, hogy a férfi odamegy valahová ha oda "kattintasz." Mondanom sem kell, az irány nyilas megoldás kényelmesebb és egyszerűbb. Alapjáraton csak mászkálni tudsz, ha bármit szeretnél kezdeni, akkor meg kell nyitnod a menüt és kiválasztani a megfelelő parancsot. Például arra, hogy Graham megnézzen valamit, beszéljen valakivel, megfogjon valamit, vagy valamilyen tárgyat használjon. Kicsit hosszadalmas, de igazából ez ennél a játéknál teljesen elfogadható, elvégre nem kell rohanni. Kicsit meg kell szokni ezt a fajta irányítást, de nem hinném, hogy probléma lenne vele. Egyedül az zavart csak, hogy ha ki szeretnél választani egy másik opciót a menüből, mondjuk a megnézés után az adott tárgy megfogását, akkor a kurzor automatikusan visszaáll Grahamre (alap helyzet) és megint oda kell navigálnod a tárgyra, amit vizsgálgattál. De ezen kívül nem tudok rosszat mondani. Ha megnézel, megfogsz tárgyakat, akkor minden esetben kapsz valamiféle visszajelzést a játéktól, hogy amit csinálsz, az éppen mit eredményez. Leírja, hogy ha Graham megfogja vagy megnézi azt a tárgyat, akkor éppen mit lát, vagy esetleg közli, hogy nincs az adott területen semmi érdekes. Ez tetszett.

Mégis, hiába kapsz ennyi segítséget, néha azért okoz fejtörést a játék. Nem hosszú játékról beszélünk, csak rá kell jönni, hogy mit hogyan és onnantól egyszerű lesz. Csak az a hosszadalmas, mire az ember rájön, hogy milyen itemet hol és mikor kell használnia, kivel kell és kivel nem kell beszélnie, milyen helyre mehet, milyen helyre nem ajánlatos. A játékban Graham eléggé sok módon meghalhat és eléggé változatosan. Tulajdonképpen érdekes volt végignézni ezeket a halálokat, tetszett, hogy ennyi mindenre gondoltak a készítők, sokféle módon érhet el a vég. Van, mikor nyilvánvaló, hogy amit tenni akarsz, az veszélyes, mondjuk ha közel mész a medvéhez, akkor végez veled, de vannak olyan esetek is, mikor váratlanul ér a halál. Minden halál esetén a játék megkérdezi: visszatöltesz mentést, vagy elölről kezded? Mert igen, lehet menteni is, hála az égnek. Bár ha az ember tudja mit csinál, akkor eléggé gyorsan behozhatja magát egy-egy újabb halál után, szóval az a mentés opció jó, hogy van, de anélkül sem elveszett a játékos.

A grafikára nem mondom, hogy tökéletes, de jó látni, hogy legalább próbálkoztak a készítők és megtettek minden tőlük telhetőt. Számomra megfelelő. Látni lehet, amit látni kell, innentől meg azt hiszen nem lehet okom a panaszra. Mondjuk a szereplők portréi kissé érdekesek, de elnézem, ez még nem a világ vége.

A zene az hol van, hol nincs, helyszín függő. Hallottam már jobb NES OST-ot is mondjuk. De igazából nem hibáztatom őket, a grafika meg a játékemet amúgy is eléggé tartalmas úgymond, így gondolom a zene kissé háttérbe szorult ezek mellett. Van egy-két dallam ami megfogja az embert, de összességében azt kell mondjam, hogy átlagos.

A végső véleményem a játékkal kapcsolatban az, hogy szerintem nem olyan borzalmas, mint azt a statisztikák mutatják. Biztosan van ennél jobb point-and-click játék is NES-re (Deja Vu, Maniac Mansion, Shadowgate), de ennek is megvan a maga varázsa. Talán éppen attól, hogy nem a legjobb. Igazából ami miatt megfogott azaz, hogy néha olyan komolyan akarta magát venni, de annyira nem sikerült ezt átadnia. Inkább komikus lett, mint komoly. Szóval végül is szórakoztató a maga módján szerintem, még akkor is ha nem úgy, ahogyan azt a készítők megálmodták. Sokféle szituációt kicsalhat a játékból a játékos, ezeket érdekes végignézni, végig próbálgatni. A kedvencem az, mikor Grahamet teljesen random leütik a fogadóban aztán becsukják a pincébe és megölik. Mikor először kihoztam ezt a helyzetet, nagyon nem tudtam mi folyik éppen és miért is történik az, ami. Meglepő volt és nagyon váratlan, ezért is ütött akkorát. Hiszen csak bementem egy fogadóba és mi lett belőle...

Ez a játéksorozat egyébként PCre jött ki először és utána adták ki a NES verziót. A PC verzióról csak képeket láttam, de szerintem nem mondok nagy érdekességet ha azt mondom, hogy fényévekkel jobban néz ki, mint ez. Játékosok elmondása alapján a játékmenet is ugyan olyan, bár a statisztikák azt mutatják, hogy a NES verzió nem lett nagy siker.

Nagyon sokat kell benne újratölteni és próbálkozni, de igazából érdekesnek mondanám. Aki szereti az ilyesfajta játékokat, az próbálja ki, már csak a feeling miatt is, a komikus-komoly atmoszféra miatt is. Ha mást nem is sikerül elérnie a játéknak, egy mosolyt legalább biztosan.

Point-and-click	1992, NES	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★☆☆