Metroid

Mindig is vonzott ez a sorozat, a NES verziót viszont sokáig nem vettem elő. Az első Metroid játékom a Fusion volt, majd a Zero Mission, mindkettő Game Boy Advancera jött ki és mindkettő igencsak élvezhető játék. A Fusion a kedvencem. Ezek után úgy gondoltam, hogy ideje lenne megismerkednem az eredeti játékkal, ahonnan elindult ez az egész. Szóval rávettem magam és nekiálltam a NES verziónak. (Az eredeti NES verzió remakeje mellesleg a már elegetett Zero Mission GBAra.)

A történet szerint a távoli jövőben az űr kalózok egy csoportja bizonyos Metroid nevű lényeket akar felhasználni, amik rossz kézbe kerülve akkora erővel bírnak, hogy képesek lennének elpusztítani az egész galaxist. Viszont Galactic Federation támadást intéz a kalózok főhadiszállása, a Zebes bolygó ellen, ami... totális kudarccal végződik. Ekkor hívják segítségül Samus Arant, a nagy erejű fejvadászt, aki elindul, hogy felderítse a bolygót, megállítsa a kalózokat, és végezzen a vezérükkel, Mother Brainel. Huh. Egész aranyos kis történet.

Tulajdonképpen maga a játékmenet egyszerűen van felépítve. Itt van neked Samus, aki lövedékekkel támad, ez teljesen kényelmes. Ezt a lövedéket a későbbiek során erősítheted, különböző tulajdonságokat adhatsz neki. Aztán képes még felvenni erősítőket, például magasabbra ugrás, Ball Morph, amitől gömb alakban mozoghat kis helyeken, páncél erősítő a védelem érdekében. Szóval fejlesztheted Samust a játék folyamán és a végén nem is akármilyen szuper harcos válik belőle. Ez viszont sok esetben nem könnyíti meg a dolgod. Gondolok itt a játék egyik legmeghatározóbb részére, a rejtett itemekre, utakra. A Zebes bolygó tele van rejtett utakkal, sokszor csak azok kötnek össze bizonyos részeket, ezeket kell megtalálnod a továbbhaladás érdekében. Persze semmi nem jelzi, hogy hol lehetnek, ezért is rejtettek és ezért is telik bele néha sok időbe, mire az ember tovább tud haladni. Nem egyszer fordult már velem is elő, hogy nyomtalanul járkáltam fel-alá egy-egy területen, hogy rájöjjek merre is lehet az az elrejtett átjáró.

Az ellenségek soksor nagyon-nagyon bosszantóak tudnak lenni. Samus egyik tulajdonsága, hogy hátrál ha sebzés éri, ami mondjuk teljesen logikus, de sok esetben ez az, ami megnehezíti az életed, mert ezzel az apró kis mozdulattal olyan láncreakciók indulnak el, amik ledarálják a fél életed vagy az egészet. Egyébként pont ettől nehezek a NES Castlevania játékok is. A pályák tele vannak olyan dolgokkal amik sérülést okoznak, visszatérő ellenségekkel amik körbevesznek sok esetben, szóval ha egyszer sebzés ér, lehet, hogy egyik ellenségtől esel a másikig, vagy pont bele a lávába ami nem kicsit húzza le a pontjaidat, de pluszban még ott is ellenségek várnak. Szóval azért hiába az erősítők meg a jó fegyverek, azért nem árt vigyázni és meggondolni mikor lépsz és hová.

Egy nagyon jó dolog viszont az ellenségekben az, hogy ha megölöd őket, itemeket dobnak. Például élet visszatöltő, vagy rakéták. A visszatérő ellenfelek pedig egy-egy helyen igen hasznosak ha ilyen dolgokat akarsz farmolni, mert éppen pont egy rossz sorozat miatt levették a fél életed, vagy ellőtted az összes rakétád. Szóval gyakorlatilag kivitelezhető, hogy mindig fullon legyél, csak idő kell hozzá és türelem. Meg egyébként is szükséged van erre, mert nincs inventory vagy felszedhető, gyűjthető, majd később felhasználható itemek.

Boss harcokból nincs sok és nem is nevezném őket olyan nehéznek. Viszont a játék legutolsó része kész őrület. Maga a rész ami Mother Brainhez vezet, tele Metroidokkal amik elkapják Samust és leszívják az életét. Még csak leszedni sem tudod őket magadról csak x bombával, addig meg vígan leszedik a fél életed. A legjobb taktika a Metroidokkal szemben az, ha az ember nem ér hozzájuk... Most nagy okosságot mondtam, igaz? Egyébként meg lehet őket fagyasztani. Mother Brain terme pedig megint csak egy rémálom, ami tökéletesen megkoronázza az eddigi kihívásokkal teli történetet. És ha ez még nem lenne elég, a készítők Mother Brain legyőzése után sem engedik, hogy hátradőlj, még egy utolsó kihívást a játékos elé állítanak, mert ennyi nem volt elég. Így válik igazán epikussá a Metroid vége.

De ha már a végről beszélünk. Attól függően változik a végén Samus megjelenése, hogy mennyi idő alatt sikerült kijátszani a játékot. Ha elég gyors voltál, akkor megtudhatod, hogy kit rejt a páncél.

A zene és a grafika el van találva, mindegyik nagyon jó hangulatot teremt. A grafika tekintetében mindig látni mit csinálsz, hol az ellenség, nem folyik össze semmi semmivel, nem zavarja a szemet. A bolygó külön részlegei szépen elkülönülnek egymástól és mindegyiknek megvannak a maga tulajdonságai, kinézete, hangulata. A dalválasztások jól illenek a részekhez, helyszínekhez. A kedvencem az a dal, ami Kraid búvóhelyén szól. Rettenetes jó hangulatot teremt.

Összességében szerintem egy nagyon jól öszerakott és kivitelezett játék, habár azt kell mondjam, hogy nem egyszerű. Hol az ellenségek keserítik meg az életed és a készítők tették tényleg magasra a lécet, hol a rejtett dolgokat keresgéld. De ettől olyan izgalmas. Azoknak mindenképpen ajánlom, akik szeretik a NES platformereket.

Platform	1986, NES	Hossz: Hosszú
Szerkesztő értékelése: ★★★★★