Shadow of Destiny

Régen olvasgattam erről a játékról, de valahogy sosem keltette fel igazán az érdeklődésem akkoriban. Az időutazós történetek nincsenek az érdeklődésem középpontjában, viszont... a nyomozás már annál inkább. Szóval elkezdtem és hamar rájöttem, hogy ez a játék bizony nekem való, egyből beleszerettem a hangulatba, a karakterekbe és megtetszett a történet is. A játék mellesleg fut még Shadow of Memories címen is.

A történetről... Eike Kuscht egy nap, séta közben a nyílt utcán meggyilkolják. Viszont halála után különös helyen ébred, ahol egy titokzatos figura, Homunculus fogadja. Homunculus megajándékozza egy szerkezettel amivel a férfi képes lesz utazni az időben. Így Eike megpróbál valamilyen megoldást találni arra, hogy megakadályozza a saját halálát és közben egyre mélyebbre és mélyebbre ás, hogy megtalálja a probléma gyökerét, ami visszanyúlik egészen az 1500-as évekbe. Az útja során Homunculus is a segítségére van hol tanácsokkal, hol azzal, hogy visszahozza egy újabb halál után, viszont, hogy miért is olyan fontos neki a férfi életben maradása és kicsoda Eike valójában, csak a történet legvégén derül ki.

Ne mondja senki, hogy ez nem hangzik izgalmasan.

Egy kaland játékról van szó, ahol tárgyakat kell összeszednünk és a megfelelő helyszínen és időben használni őket, hogy előrelépést érhessünk el. Ami az időutazást illeti... A játék elején még elég egyszerűen kikövetkeztethetjük, hogy mikor kell visszamennünk és hova, de ahogyan haladunk előre fejezetről fejezetre, úgy válik egyre bonyolultabbá (és izgalmasabbá) a történet. Több lehetőség nyílik meg, megváltoznak a végek, a fejezetek végkimenetelei attól függően, hogy kivel beszélünk, melyik idősíkon mit csinálunk. Vannak olyan helyzetek és jelenetek amikre semmi nem hívja fel a figyelmet, ha a játékos figyelt a részletekre vagy éppen jókor van jó helyen, akkor láthatja csak őket maximum. A sok szálnak hála jobban megérthetjük a történetet, párhuzamokat állíthatunk fel, összeköthetjük a történéseket. Tényleg érdekes ezen gondolkodni és megpróbálni rájönni arra mi is történik vagy éppen történt a múltban, ami kihatott a jövőre is.

A játékmenetről nagyon nincs mást írni, hiszen nem bonyolult, eléggé alap, de mégis megállja a helyét ebben a játékban. Azt hiszem azért, mert inkább a történet és a karakterek dominálnak. A játék fő eleme az időutazás, de ezt sem bonyolították túl, szóval... mondhatjuk szerintem azt, hogy a játék egyszerűen kezelhető, nem bonyolult. Ami csak a javára válik. Az időutazás korlátozva van, azaz adott, hogy hányszor utazhatunk és hogy melyik évekbe, helyszínekre. Ez lehet hátránynak tűnik, de sosem volt belőle problémám a végigjátszásaim alatt. Mialatt egy másik korban vagyunk, látjuk azt is, hogy a jelenben éppen mennyi az idő. Ez azért is fontos részlet, mert mindig vissza kell érnünk az Eikere váró gyilkossági kísérlet előtt.

Amit igazán élveztem még ebben a játékban az a hangulat, az atmoszféra. Nagyon jól megteremti a különböző korok hangulatát amikben Eike jár, igazán jó a zene, a helyszínek felépítése. Most tekintsünk el a PS2 grafikától, bár ami engem illet, az én szemem már hozzászokott rég az ilyesmihez. Néha sajnáltam, hogy olyan kevés időt kapunk arra, hogy bejárjunk egy-egy helyszínt, mert olyan kellemes volt csak úgy céltalanul sétálgatni és nézelődni. Főleg az esti jelenetek alatt vagy a hóval borított városban.

Ahogyan említettem, több szál van a játékban, több lehetőség, néha pedig egy-egy halált is meg kell ejtenie Eikenek, hogy tovább tudjunk haladni. Azaz fel kell fedni a következő gyilkossági kísérletet és áldozatul kell esni ahhoz, hogy utána visszamehessünk az időben és megpróbáljuk megakadályozni. Eike élete egy hatalmas gyilkossági kísérlet maraton, valaki nagyon meg akarja ölni, éppen az a lényeg, hogy rájöjjünk ki is ez a személy. Igazából... nagyon megszerettem Eike karakterét, de mégis érdekes volt végignézni, hogy szegény embert hányféle módon próbálják eltenni láb alól.

Ami a karaktereket illeti, lehet, hogy a történet elején vannak idegesítő szereplők, de miután az ember végignézi az összes véget és megérti azt, hogy a különböző karaktereket mi motiválja, máris szerethetővé válik mindenki. Legalábbis szerintem.

A történet egy igazi, hatalmas kirakós amihez meg kell értenünk, hogy a különöbző korokban ki mit miért csinált. Igazán izgalmas és érdekes összeszedni a kirakós drabjait a különböző korokból és a fordulópontokat, mert tud okozni jópár meglepő pillanatot a játék. Ahogy írtam, több vég van és mindegyik ad egy kis rálátást az egész történetre, az egész képre, egy kicsit mindegyik hozzáad. A meglepő inkább az lehet, hogy elvileg egyik vég sem hivatalos. Azaz azt hiszem itt azt akarták elérni a készítők, hogy a játékos maga döntse el, hogy melyik végnek hisz, melyik számára a valódi. Ez viszont nem von le semmit a történet, a játék élvezetéből, sőt, csak hozzáad és ad némi gondolkodnivalót. Kicsit arra ösztönzi az embert, hogy jobban végiggondolja, megvitassa másokkal, hogy szerintük mi történt, melyik lehetne a valódi végkifejlet.

Szerintem érdemes kipróbálni, mert jó kis élményt nyújthat és hosszabb időre leköthet. A játék később kapott Xbox, PC és PSP portot is. Érdekes, hogy annak ellenére milyen jó kritikákat kapott, mégsem olyan híres játék. Legalábbis én nem láttam még olyan sok helyen. Ajánlani tudom csak, a kritkák nem hazudnak, valóban megéri adni neki egy esélyt.

Kaland	2001, PlayStation 2	Hossz: Közepes
Szerkesztő értékelése: ★★★★★