The Adventures of Hourai High
Ezt a játékot eléggé régóta akartam játszani és mindig le volt mentve a listámba a kipróbálásra váró játékok közé. De nem találtam sehol. Valószínűleg ennek volt valami köze ahhoz a tényhez, hogy egy japán játékról van szó, ami soha nem hagyta el japánt. Legalábbis fizikai formában hivatalos fordítással... Aztán egy szép napon megpillantottam a játékot egy... helyen... és sikerült is megszerezni! Elkezdtem és élveztem. Aztán nem sokkal rá, a gépem úgy döntött, hogy nem fog tovább normálisan üzemelni, így sajnos át kellett költöznöm egy másik gépre. Ekkor történt a tragédia. Elvesztettem a játékot. És utána sehol sem találtam megint meg, fogalmam sincs mi lett vele, a mai napig nem tudom. Évekig megint csak a box artot nézegethettem meg a pillanatképeket... Tényleg zavart, hogy elveszett, így amerre jártam az internet hatalmas világában mindig nyitva tartottam a szemem, hátha egyszer megpillanthatom majd ismét. De évekig semmi nem történt. Egy napon aztán eljutottam egy... helyre, ahol rákerestem és... ! Megtaláltam! Angol fordítással! Azt hittem sírva fakadok, komolyan. Nos, valahogy így került ismét hozzám a játék hatalmas szerencsének hála. Na de elég a feleslegesen túldramatizált introból... Térjünk a lényegre.
Főszereplőnk (fiú vagy lány, a játékos dönti el) egy szerencsétlen baleset következtében olyan súlyos sérüléseket szerez az egyik iskolatársának, hogy a fiú kórházba kerül. Viszont a fiú az iskola egyik újságírói csapatának a tagja volt, így főszereplőnket választás elé állítja az újságírói kör többi tagja: vagy kifizeti a sérült tag kórházi költségeit, vagy beáll közéjük és helyettesíti a fiút. Mivel a fizetés lehetősége kilőve a rettenetesen magas kórházi számla miatt, így főszereplőnk beáll újságírónak és a Hospo legújabb tagjává válik. A kis csapat feladata utána járni a legkülönfélébb pletykáknak, furcsa eseményeknek és összeesküvéseknek amik az iskola területén folynak, majd megírni mindent miután megoldották az ügyeket.
Nos, eléggé érdekes indítás, és a folytatás csak ennél meredekebb lesz.
A játék egy modern korban játszódó RPG ahol leginkább a humoron van a hangsúly. Vannak harcok, küldetések, feladatok, de a játék az első percektől kezdve az utolsókig végig megtartja a humoros hangulatát. A történetet eleve nehezen lehet komolyan venni, de ez is csak hozzáad a hangulathoz. Ahogy haladunk fejezetről fejezetre egyre inkább érezzük, hogy ebben az iskolában, szigeten bármi megtörténhet, szó szerint, így nem is nagyon lepődünk már meg mikor felbukkan egy-egy újabb őrült karakter vagy valami egészen váratlan szituáció kerekedik hirtelen. Ezt nagyon élveztem a játékban, mert sosem tudtam, hogy a következő lépésnél mivel is fog meglepni megint. Kiszámíthatatlan és őrült, ettől olyan szórakoztató.
Ahogy írtam, a történet fejezetekre van osztva, minden fejelezet egy újabb nagy hír, pletyka aminek utána kell járni. Összesen 12 fejezetet tartalmaz a játék, de egyikről sem tudom azt mondani, hogy olyan hosszúak lennének, így lehet, hogy a 12 soknak tűnik, de valójában meglepő milyen gyorsan a végére érhet az ember ha folyamatosan játszik.
A játék folyamán harcolnunk is kell, mindig változó, hogy éppen kik állnak az utunkba. A harcrendszer eléggé egyszerű, de szerintem szórakoztató. Viszont nagy problémák vannak vele. Először is ott a class rendszer. Ami nagyon kreatív, csak kár, hogy nem tudtak többet kihozni belőle a készítők. Minden karakter beléphet három iskolai klubba (pl. baseball, fizika klubb, valamilyen zene klubb) és minden ilyen klubbnak megvannak a maga tulajdonságai, a maga skilljei, amiket a karakter idővel elsajátíthat. Ha egy klubbon belül már minden skillt megtanult és mester lett, akkor válthat a következőre. Ez nagyjából olyan, mint a Final Fantasy V job rendszere. Őszintén szólva soha nem jutott volna eszembe egy modern RPG-be ilyen ötletesen beleírni egy class rendszer, hiába adta magát a dolog. Ezzel a részével nincs is bajom és nagyon jó ötletnek tartom. A baj ott van, hogy van egy csomó class, klubb, ami nem éppen hasznos képességekkel lát el. Talán jobban működött volna a dolog ha kevesebb klubb van hasznosabb képességekkel. Egy klubban három skill tudunk csak megtanulni és rengeteg klubb van, összevonásokkal és hasznosabb skillekkel szerintem élvezhetőbb lett volna ez a rendszer.
Aztán ott van az a probléma, ami mindenkit az őrületbe kerget, engem is. Ez pedig a nevetségesen magas encounter rate. Egyszerűen nem tud az ember fél percig haladni a térképen, mindig random csatákba keveredik. A meneküléssel nincs probléma, legalábbis és nem vettem észre eddig, hogy nem engedett volna ki egy harcból, de nagyon zavaró mikor az ember éppen egy dungeon kellős közepén próbál meg valamerre tájékozódni és folyton félbeszakítják. Nem azt mondom, hogy ne legyenek random harcok, de ez a gyakoriság, amit készítők beprogramoztak, nevetségesen magas.
Azt hiszem ennyi negatív dolgot tudok elmondan erről a játékról. Lehet, hogy a harcrendszer nem a legjobb és az encounter rate is túl magas, de valamilyen szinten kárpótol minket a történet és a karakterek. Hiába ezek a hibák, valahogy a játék mindig felkelti annyira az ember érdeklődését, hogy akkor is megy tovább. Legalábbis nálam így volt. Ettől függetlenül idegesítettek a feljebb leírt dolgok, de ez nem állított meg abban, hogy csakazértis tovább vigyem.
A karakterekről annyit tudok mondani, hogy mindegyik egy külön jelenség és ennek örültem. Leginkább a főszereplő négyes volt az, akiket előnyben részesítettem, a többi karakter mindig a háttérben ült, nem is használtam őket. Igazából nem értem, hogy egy ilyen rövid játékba miért kellett belerakni ilyen sok játszható karaktert. De mentségükre szolgáljon, hogy a kispadon ülő karakterek is kaptak EXP pontokat, hiába nem vettek részt a harcokba. Vannak olyan karakterek, akik csak bizonyos eventek, különleges események után csatlakoznak a csapathoz, meg kell találni őket, ilyesmi. Én annyira nem foglalkoztam ilyesmivel, mert ahogyan írtam, a főszereplő négyessel is kényelmesen végig lehet vinni a játékot és amúgy is el voltam foglalva a történettel és azzal, hogy haladjak. Nem akartam még több járkálást a nyakamba venni főleg ilyen encounter rate mellett. Véleményem szerint akkor lett volna leginkább értelme ennek a sok karkternek ha néha szétszakad a csapat és más-más karakter csapatokkal kell haladni különböző helyeken, vagy egy dungeonban össze kell dolgozni a csapatoknak. Hasonló módon, mint ahogyan a Final Fantasy VI-ban volt egy-két helyen. De ennyire nem mentek bele a készítők.
A helyszínek és a dungeonok nem voltak túlbonyolítva, egyszerűen csak el kellett menned A pontból B-be, nagyon semmi puzzlet nem használ a játék. Néha kapcsolgatunk egy-két kapcsolót. Szóval erre a részre nem tudom mondani, hogy bonyolult lett volna. Nekem tetszettek a helyszínek, őrültek voltak néha, ahogyan az egész játék, jól illettek a történetbe. Viszont valami megragadta a figyelmem. Nem tudom miért, de a készítők nagyon sok figyelmet szenteltek ebben a játékban a... mosdókra. A WC-kre. Mindenhol vannak és mindegyikbe be lehet menni. Használni nem lehet őket. Sőt, a főszereplőnek megfelelő nemhez tartozó mosdóba lehet csak bemenni. Ha lányként belépsz egy férfi mosdóba, kirúgnak. Nem tudom, hogy ennek mi a jelentőssége, de valamiért a mosdók nagyon ki vannak dolgozva. Lehet ez is csak a vicc része? A látvánnyal egyébként semmi probléma, a grafika meglepően jó, az ez ellenség kidolgozások is. Külön tetszett, hogy minden fejezet végén megkaptuk az adott ügy konklúzióját egy újságcikk formájában, amit a szereplők írtak.
A zene remek. Nem sokat vártam tőle, de igazán meglepett milyen jó dalokat tartalmaz a játék. A harcok alatt lévő téma az egyik kedvencem. Azt nem mondom, hogy olyan sok dallal dolgozik, de ami belekerült az mind minőségi és nagyon élvezhető, tökéletesen meg tudják teremteni az adott helyzetben, helyszínen a hangulatot.
Úgy érzem, hogy lehett volna ebből egy igazán kiemelkedő játék, de... mégsem lett. Rámutatnék itt a harcrendszerre, az encounter ratere, és azt hiszem a gyorsan végigvihető, inkább felületes ügyekre. Mindezekről csak az jut eszembe, hogy mennyi elszalasztott lehetőség van ebben a játékban. Ettől függetlenül azt vallom, hogy megér egy próbát már csak a hangulat miatt is.
RPG | 1996, SNES | Hossz: Közepes |
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆ |