Toki

Erről a játékról már eléggé régóta akartam írni. Jóideje le vannak már mentve a képek is róla, elkezdtem az ismertetőt is, csak valahogy nem fejeztem be, majd végül elfelejtődött. Most próbálom befejezni ezt az ezer éve elkezdett írományt.

A játék története szerint a gonosz Bashtar és Vookimedlo elrabolták Toki szívszerelmét, Mihot, majd magát Tokit majommá változtatták. (Eh?) A feladatunk kiszabadítani a lányt és visszaváltoztatni Tokit. Hát... ezek az ellenfelek legalább gondoltak arra is, hogy keresztbe tegyenek a hősnek, a legtöbb főgonosz csak fogja a nőt és menekül. Nem egy bonyolult történet, eléggé alap.

Igazából egy egyszerű NES platformerről beszélünk a jobb kategóriából. Megjegyzem, arcade játék volt és x féle platformra kijött már, miért pont a NES maradt volna ki?

Ahogy halad Toki pályáról pályára, az útját különböző power up-ok segítik. Ja, mert arról még nem esett szó, hogy nem egy egyszerű majom, egy tűzokádó majom aki métereket ugrik helyből. Mert miért ne. Igazán hardcore. Szóval felszedhetőek különböző power up-ok, amik erősítik a tűzgolyókat amiket lő, vagy éppen másfajta támadási módot adnak neki, vagy egyéb módon segítik (a védekezésben vagy az ugrásban pl.). Én nagyon meg vagyok elégedve Toki támadási formáival főleg, hogy képes felfelé, lefelé és átlósan is támadni, nem csak egyenesen előre. Ez egy NES játék esetében igenis számít valamit. Ősszeségében a játékmenet ezen részével nincs problémám, a játékos nem érezheti azt, hogy kevés amit kap hogy a rendelkezésére álló power up-ok és képességek ne lennének elegek ahhoz, hogy haladni tudjon. Mindent megadnak a készítők, innentől csak ügyesség kérdésse az egész.

A pályák eléggé rövidek, de változatosak. Barlang, jég barlang, víz alatti pálya, stb, összesen 6 helyszínen kell végigmenni. És van időkorlát. Elég időt hagy nekünk a játék arra, hogy átmenjünk egy pályán, viszont nincs elég időnk arra, hogy bámészkodjunk. Ha power up-ot látsz, akkor mindenképpen vedd fel és lőjj mindenre ami mozog. A lényeg, hogy minél előbb tovább tudj haladni, mert az idő vészesen fogy. Ha az ember tényleg tudja, hogy mit csinál és nem áll le várakozni ellenségekre, bámészkodni, akkor jól ki lehet jönni az idővel. Az pedig külön öröm volt, hogy nincsenek a képernyő széléről folyton visszatérő ellenfelek. Ha valamit egyszer lelőttél, akkor nem fog visszajönni többet. Más. Az igazán tetszett, hogy két pálya között kaptunk egy kis helyzetjelentést, hogy Toki éppen hova tart, kit fog legyőzni. Érdekesebb módja ez a pályák közötti átvezetésnek, mint egy felirat az ember arcába, hogy "Level 2" és ennyi.

A grafika egyszerű, de megállja a helyét, szépek a hátterek, az ellenségek és a lövedékek is mindig láthatóak. Igazából ennél többet nem is vártam egy NES játéktól, hozta azt a szintet, amire az ember számít, szépen kivitelezett a látvány. A zene viszont... nem tudom mi történt, de a zenére nem tudnám azt mondani, hogy annyira élvezhető lenne. Próbálkoztak a készítők, de a játékon kívül nem hallgatnám szívesen ezeket a dalokat. Igazából nem is dolgozik olyan sok dallal a játék, nem mondanám azt, hogy képesek felkelteni az ember figyelmét. Ez valahol egy csalódás, de nem várhatom, hogy minden jó lesz, igaz? A hangeffektekre ugyan ezt tudom mondani, egyszerűen csak kellemetlen a fülnek.

Az irányítás egyszerű és a karakter is jól irányítható. Nincsenek csúszások, késleltetések, könnyedén és gördülékenyen megy minden.

Az ellenségek tekintetben nem voltak annyira változatosak a készítők ami végül is nem zavar. Voltak idegesítő ellenfelek, leginkább a repülő és ugráló lények, de túlélhető szerintem mindegyik. A boss harcok meglepően könnyűek. Van olyan harc, ahol konkrétan meg sem kell mozdulni, csak lőni előre vagy felfelé és bamm, a bossnak vége. Eléggé meglepett először, ezektől a harcoktól azért többet vártam. Egedül az utolsó két bossban volt kihívás.

Ami a nehézséget illeti, azt nem mondanám, hogy kellemetlenségektől és nehéz helyzetektől mentes játék. Van egy-két szituáció, amihez eléggé jó reflexek kellenek és néha tényleg csak a szerencsén múlnak. A játék utolsó részére tudnám ezt mondani, az utolsó két pályára. Olyan, mintha arra a két pályára ugrott volna egyet a nehézségi szint. Ami végül is nem baj, elvégre a játék végéről beszélünk, a tetőpontról. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor szerintem jól beosztja a játék a nehézséget a történet alatt. De azért nem árt némi skill.

Szerintem egy egészen rendben lévő platform játékról van szó, amit néha elővehet az ember játszhat vele egy ideig, képes lekötni ideig-óráig. Maga a játék nem hosszú, a játékidő elég rövid, mégis, a nehezedő pályák tudják húzni az ember idejét és kellő kihívást is állítanak elé. Aki szereti a NES platformereket annak mindenképpen ajánlom, mert egy próbát szerintem megér.

Platform	1991, NES	Hossz: Rövid
Szerkesztő értékelése: ★★★★☆