Tomie
Üdv.
Nemrég olyat tettem, amiről azt hittem, hogy sosem fog megtörténni. De valahogy mégis. Egyik nap unokahúgom felhívott, rendelnek könyvet, én nem akarok-e valamit? Gondoltam megnézem a kínálatot, bajom nem lehet tőle. Aztán valahogy a weboldal manga részlegén találtam magam, de nem igazán tudtam még mindig, hogy mit akarok. Ekkor megláttam... ezt. Éreztem, hogy elfog a kíváncsiság, de ugyanakkor visszatértek az emlékek is arról, hogy miért nem akarok többet Ito Junji mangát olvasni. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, de végül csak megvettem, mert mégis csak a horror nagymester Ito egyik története. Aztán vagy megúszom valahogy trauma nélkül vagy nem.
 |
Azzal, hogy megvettem ezt a mangát valamilyen szinten szembenéztem a félelmemmel. A félelemmel Ito Junji rajzstílusával szemben. Lehet hülyén hangzik, de ha láttátok volna azt amit én, akkor nem kételkednétek a szavaimban. Egyszer már traumatizált. Ennek a műnek az elolvasása viszont azt hiszem megváltoztatta a véleményemet Ito Junji stílusával, művészetével kapcsolatban.