Gamer vagyok #15

Üdv.

Elsőnek valami nagyon random: Cosmetic Paradise 2 - Make no Kiseki (NDS). Egyik reggel kezdtem neki, látszik, hogy nem voltam még magamnál és nem ittam még meg a kávém... Ami engem illet, nem nagyon vagyok oda a lányos játékokért vagy úgy egyébként a sminkelésért, de ez egy érdekes játék volt amit valahol... valahol élveztem is meglepő módon.

A következő egy olyan cím volt, amit már nagyon régen ki akartam játszani, a Shadowgate 64 - Trials of the Four Towers (N64). Jópár éve elkezdtem, de eléggé korán leakadtam, majd abba is hagytam. Nem tudom miért tartott ilyen sokáig, hogy visszatérjek hozzá, de megtörtént és nem csalódtam. Egy középkori fantasy kalandjátékról van szó.

És aztán előszedtem a kedvenc Final Fantasy játékom: Final Fantasy IV (SNES)! Először is bevillant a fejembe, hogy ki kellene játszani a folytatását, a The After Yearst, de annyira elkapott a hangulat, hogy eldöntöttem, először újrajátszom ezt, utána jöhet a folytatás. Imádom ezt a játékot, többször végigjátszottam, de sosem tudom megunni. Ez pedig tökéletes alkalom volt arra, hogy kipróbáljam a Namingway-féle fanfordítást, amitől csak jobb lett az élmény.

Miután felfrissítettem az emlékeim, jöhetett a Final Fantasy IV - The After Years (PSP)! Pontosabban fogalmazva a Complete Collection, ami tartalmazza az eredeti játék felújított változatát, az Interlude részt, ami átvezetésként szolgál az első történet és a folytatás között, majd a folytatást. Valahol kicsit furcsa volt, de mindenesetre nagyon örülök neki, hogy még egy történetet kaptunk ezzel a csapattal, ebben a világban.

# Cosmetic Paradise 2 - Make no Kiseki (NDS, 2008)

Na ez, hát... Nem tudom éppen mi jött rám mikor ezt beraktam. Egyáltalán nem az én stílusom, de valahogy sikerült a játéknak lekötnie egy időre.

Főszereplőnk (a játékos nevezi el) sminkmesternek tanul egy Makeup Manor nevű helyen, ahol egy ikerpár, Alex és Alexis igyekeznek neki átadni a tudásuk. Ezen kívül később felbukkan egy rivális is, Victoria, a született smink tehetség személyében. A játék lényegében arról szól, hogy tanulj és különböző ügyfelek kéréseit old meg miközben lehetőséged van arra is, hogy barátot találj magadnak.

Huh. Lényegében időről-időre jönnek ügyfelek akiknek teljesíteni kell a kérését. Ha sikerül ezt megtenni akkor kapunk a munkánkért pénzt és népszerűbbek leszünk. A népszerűségnek mondjuk nem tudom milyen szerepe van. A pénzt elköltheted aztán arra, hogy smink cuccokat vásárolj vagy a karaktered számára egyéb más kiegészítőket. Ruhák, újfajta frizura... meg is csinálhatod a saját sminked is. Bár nem vettem észre, hogy a ruhák vagy a smink a saját karakteren bármin is változtatna. Időközönkénk tesztet is kell csinálnunk ami egy saját smink elkészítését jelenti megadott szempontok alapján. Hiszen tanulók vagyunk.

Mikor megjelent egy ügyfél, akkor ki kellett menni a városba és körbe kellett kérdezni az embereket, hogy mit gondolnak az adott szempontokról amiket az ügyfelünk adott meg. Például megkapod, hogy az ügyfél szeretné kiemelni a szemeit és valami nyári megjelenést akar. Amint ezt megtudod, kimész az urcára és kikérdezed az embereket, hogy szerintük milyen az a "nyári megjelenés" és mi mivel emelnék ki a szemeket. Ez egy kicsit furcsa, elvégre eleve a karakterünknek tudni kellene ezeket vagy nem tudom. Máskor meg kapsz ugyan így minimális instrukciót, de magadra vagy utalva és old meg. Mondjuk a tesztek alkalmával. Igaz minden munkád végén kiértékelik, hogy mit sikerült eltalálni és mit nem, ez kicsit megkönnyíti az ember életét. Néha úgy éreztem, hogy nagyon egyszerű az egész, néha meg nem tudtam, hogy a játék honnan akarja, hogy kitaláljam mit kell csinálni.

De ami a játékban tartott az inkább a karakerek voltak és a furcsa ügyfelek. Értékelem, hogy lehet ugyan azt kell csinálni folyton, de mégis sikerült kicsit ezt a monotonitást feldobni egy-két furcsa, ötletes ügyféllel. Például egy folyton visszajáró lány, aki minden alkalommal más pasit akar elbűvölni, majd elérkezünk arra a pontra, hogy a főszereplő lány kiszemeltjét próbálja meghódítani. Vagy mikor úgy jön be az ügyfél, hogy a szülei hozzá akarják adni egy férfihez aki neki nem tetszik, szóval valami igazán borzasztó sminket akar ami elriasztja egy életre azt a pasit. Az ilyen kis apróságok fel tudták dobni a játékot, mert az ember nem számít ilyen csavarokra.

Ahogyan írtam, lehet barátot is keresni és randizgatni velük. Összesen három meghódítható pasi van a játékban, igazából csak találkoznod kell velük párszor meg néha összefuttok az utcán és... ennyi. Ez a fele a játéknak nincs túlbonyolítva. Lehet játszani mini játékokak is pénzért, hm. Azt hiszem nem tudok többet elmondani erről a játékról. Meglepően szórakoztató és eléggé rövid.

Megjegyzem, nyugaton a játék címe Imagine: Makeup Artist. Én egy [hack verzióval] játszottam amiben visszaállították az eredeti japán grafikát. Van ez a hülyeség, hogy sokszor a nyugaton is kiadott játékoknak megváltoztatják a grafikai stílusát, hogy vonzóbb legyen az ottani közönség számára. Hát... nem mindig túl szép ezeknek a végeredménye.

# Shadowgate 64 - Trials of the Four Towers (N64, 1999)

Régen elkezdtem, mert érdekesnek tűnt, de miután a játékban már a sokadik könyvet szedtem fel és kellett elolvasnom azt mondtam elég legyen ebből. Többet olvasgattam, mint amennyit érdemben haladtam és ez idegesített. Viszont maga a játék hangulata megragadt a fejemben és úgy döntöttem, hogy előbb-utóbb elő fogom venni még egyszer és adok neki még egy esélyt. Megpróbálok túllendülni ezen a sok olvasnivalón, amit ad a játék, mert aláírom, hasznos infókat olvasgathatunk és hozzátesznek ezek az írások ahhoz a világhoz, amit bemutat a történet, de mégis...

Történetünk kezdetén egy rabló banda rajta üt egy karavánon, majd magukkal viszik a támadás egyetlen túlélőjét, Delt. A férfi később börtönbe kerül és itt kezdődik a kaland. Delnek ki kell jutnia a börtönből és ezzel Shadowgate várából. Viszont útját állja négy kihívásokkal teli torony, a rablók akik elfogták és felbukkan még egy sötét varázsló is akinek feltett szándéka kiszabadítani a sok éve elzárt gonoszt.

Egy kalandjátékról van szó ahol felszedhetünk dolgokat és használhatjuk azokat, hogy haladjon tovább a történet. Érdekes, de felszedhetőek olyan tárgyak is, amiket nem lehet használni vagy amiknek a használata ártalmas, így az embernek mindig meg kell gondolnia, hogy mit szed össze vagy mit használ. Ha valami olyasmit csinálsz, amit nem kellett volna, akkor Del számára véget ér a történet és Game Over, kezdheted a legutóbbi mentéstől. Néha mondjuk eléggé egyértelmű, hogy mi okozza karakterünk halálát, néha annyira nem. Mindenesetre érdekes, hogy hányféle módon érhet véget Del élete.

A játékban a továbbhaladás érdekében néha különböző feladatokat kell megoldani, a megfelelő sorrendben használni megfelelő itemeket, a megfelelő helyre elvinni dolgokat, bizonyos karaktereknek megmutatni / odaadni tárgyakat. Azaz gondolkodni kell, amit értékeltem. Nem csak egyszerűen elmenni egyik helyről a másikra. A történet az... szerintem egy tipikus kalandjáték történet. Nem tudom azt mondani, hogy számomra kiemelkedő, de mégis képes fenntartani az ember érdeklődését és leköti. Ugyan így a karakterek. Annyira mélyen nem ismerjük meg őket, csak amennyire a történet szempontjából kell.

A grafika rendben van a számomra, pont azt kaptam, amit egy N64-es játéktól elvártam, talán egy kicsit többet is. A zene kellemes és jó, mindig sikerül megteremtenie a megfelelő hatást, hangulatot.

Nem tudom azt mondani, hogy különlegesen jó a játék, mert a történet és a karakterek is nálam a középmezőnyben vannak, a játékmenet szerintem az, ami kicsit többet hozzáad az élményhez. Ettől függetlenül egy élvezhető játék nagyon jó hangulattal és a világ is érdekes amit bemutat.

# Final Fantasy IV (SNES, 1991)

Ezt a játékot időről időre előveszem, mert imádom és nem tudom megunni. Szeretem a karaktereket, a történetet, a cselekménynek a menetét, ahogyan kibontakozik az egész.

Baron királysága a világ legnagyobb katonai erejét tudhatja magáénak és ennek fő oka a birodalom léghajós osztaga, a Red Wings. Ennek az osztagnak a kapitánya Cecil Harvey, Baron sötét lovagja. A férfi viszont az utóbbi időben furcsa parancsokat kapott a királyától amiket ő maga sem értett. Nem értette miért kellene ártatlanokat megölnie és kirabolnia. A következő küldetés után pedig Cecil úgy dönt megtagadja a királyt és így árulóvá válik. Ebben pedig a tásra legjobb barátja, Kain. Cecil úgy dönt ideje kideríteni, hogy miért változott meg ennyire Baron királya, mi a célja a gyilkolással, a kristályok elrablásával és nem utolsó sorban, kicsoda a Red Wings titokzatos új kapitánya. A férfi az útja során erős szövetségeseket szerez akikkel együttműködve felveszi a harcot Baronnal és sok más új ellenséggel is. Elkezdődik a versenyfutás a nagy erőt rejtő kristályokért...

Mikor legelőször találkoztam ezzel a játékkal, akkor még a J2e fanfordítás volt hozzá elérhető (számomra legalábbis), így ezzel játszottam. A fanfordítások nagyon jók, hiszen érthetővé tesznek olyan játékokat amiket egyébként nem tudnánk játszani a nyelvi akadályok miatt, viszont van egy hatalmas hátrányuk is, a készítőjük azt ír bele a fordításba, amit akar. Így történt, hogy az akkori verzióban voltak túlzások a fordítók részéről, nem úgy fogalmaztak ahogyan az eredeti szövegben volt, beszúrtak olyan dolgokat amik nem voltak benne az eredeti szövegben. Ettől még érthető volt a szöveg és végül is nem változtatott ez a történeten, de mégsem úgy adta vissza, ahogyan azt a játék készítői megcsinálták. Éppen ezért nagyon megörültem, mikor megláttam a [Namingway-féle fanfordítást] ami kijavította ezeket a hibákat és arra törekedett, hogy minél hitelesebben adja vissza az eredeti szöveget. Így a játék kijátszása után azt mondhatom, hogy igenis sokkal jobb élményt adott így a történet, eltűnt pár logikátlanság és furcsa megjegyzés, összességében javított mindenképpen ez a fordítás a játékon, az élményen.

Van itt mellesleg egy nagyon érdekes elemzés erről a [Legends of Localization] oldalán sok más egyéb játék fordításának elemzésével együtt. Az oldal szerkesztője egymás mellé állítja a különböző fordításokat és ő maga is lefordítja a japán szöveget, hogy kiderüljön mi is az igazság. Nagyon érdekesek az ilyen cikkek, mert megmutatják, hogy mégis milyen sok félrefordítás, furcsaság és pontatlanság kerül be a játékokba, sokszor a hivatalos fordításokba is.

Na de vissza a lényeghez. Egy RPG játékról van szó ahol körbejárhatjuk a világot és harcok útján fejleszthetjük a csapatunkat, hogy képesek legyünk legyőzni az egyre erősebb és erősebb ellenfeleket, így előrelendítve a történetet. Szóval azok a tipikus RPG dolgok...

Lehet, hogy vannak hibái a játéknak, de mégis, számomra több jó dolog van benne, mint rossz. Ahogyan feljebb is említettem, érdekes a történet izgalmas csavarokkal, az embert csak úgy viszi magával a cselekmény. A fő történet szál mellett lehet kitérőket is tenni, felfedezni magunktól helyszíneket, eseményeket, összeszedni ritka tárgyakat. A karakterek (a történet mellett) egy elég erős pontja ennek a játéknak, mindenki szerethető a maga módján, sokszor még a negatív karakterek is.

A grafika szerintem megállja a helyét a korhoz, konzolhoz képest, igazából semmi különösebb problémát nem látok ezzel kapcsolatban. Lehet vannak szebbek a konzolra, de számomra nem vont le a játék értékéből ez. A zene megint csak egy igazán erős pozitívum, nagyon jó, hangulatos dalokkal van tele a játék, a lendületes harci témákról már nem is beszélve.

Ha most nem állok le, akkor valószínűleg órákig csak írnék erről, szóval megteszem inkább. Összességében, számomra ez mindig is egy különleges játék marad ami képes lekötni és szórakoztatni, jobb kedvre deríteni több végigjátszás után is. Egyszerűen csak jó néha elővenni és ellenni vele egy kicsit.

# Final Fantasy IV Complete Collection (PSP, 2011)

Ezt is egyszer nagyon régen már elkezdtem és haladtam is vele, de... nem tudom mi történt és letettem. Azt hiszem volt egy pont amin nem tudtam túlmenni és nem volt kedvem szintlépésekkel húzni az időt. Tényleg nem tudom. De olyan régen történt ez, hogy totál kiment a fejemből, hogy mi is történt a cselekmény alatt, ami végül is nem jött most rosszul. Minden az újdonság erejével hatott.

17 év telt el mióta Cecil és társai megmentették a világuk, azonban a sok évnyi béke után ismét felbukkant egy második Hold az égen. A esemény sokak figyelmét felkeltette és akik annak idején részesei voltak a háborúnak, egyből tudták mit jelent ez. A hősök, akik egykor megvívták a döntő harcot a gonosz ellen, ismét útra kelnek és megpróbálják kideríteni mi történik, viszont aki ezúttal az események mögött áll úgy tűnik nem más, mint egykori bajtársuk, maga Cecil. Újra elindul a harc a kristályokért, új és régi harcosok állnak össze, hogy megakadályozzák a tragédiákat és megmentsék nem csak a világuk, de régi barátjukat is.

Itt megjegyezném, hogy magában a The After Years először 2008-ban jött ki mobilra, japánban. Utána kapott egy Wii portot, végül az előzményekkel együtt megjelent az egész történet 2011-ben a Complete Collection-ban PSP-re. Én ezt szereztem be, mert úgy érzem ennek van a legtöbb értelme, főleg, hogy tartalmazza az Interlude részt is, ami egy átvezetés az első és a második játék között.

Én ebből a gyűjteményből csak az Interlude és a The After Years részeket játszottam, de bevallom, nagyon csábító a gondolat, hogy az eredeti játékot is kipróbáljam így felújított formában. Fejben fogom ezt tartani.

Lényegében nagyjából ugyan az, mint az első rész, már ami a játékmenetet illeti. Annyi extrák kapunk, hogy vannak "Band" képességek, azaz több karakterrek kivitelezhető kombók. Ezekről nem sokat tudok nyilatkozni, mert úgy játszottam ki, hogy nem használtam őket. Én a klasszikus úton vittem ki a játékot ilyen extrák nélkül, hm. Biztos jók, csak nem láttom túl sok értelmüket ha nélkülük is simán ki lehet játszani a játékot.

Az első résszel ellentétben most külön fejezetekre lebontva kapjuk meg a történetet. Minden főbb karakter kapott egy saját fejezetet amiben láthajuk, hogy ők hogyan próbálják megoldani a felmerült problémát. Persze a legvégén az összes fejezet egybefonódik a nagy fináléra. Nekem igazából tetszett ez a megoldás. Érdekes volt, jó volt, hogy kapott mindenki teret, legalább egy kicsit. Amit kicsit hiányoltam, az Cecil karaktere akit már az első fejezetben elveszítünk úgymond, onnantól csak találgathatunk, hogy mi lett vele vagy mi történik. Ez viszont adott egy plusz izgalmat az egésznek, hiszen mindig kerülgettük a témát, néha láttuk feltűnni a férfit, de sosem lett kimondva konkrétan, hogy most mi van vele, így minden fejezetben kíváncsian várhattuk, hogy kiderüljön valami új infó a történetből ami talán közelebb vihet minket ahhoz, hogy megértsük mi történik.

A meglévő szereplőgárda kibővült új karakterekkel, akik végül is szerethetőek és sokuknak hasznát is veszi a játékos, már ami a képességeket illeti. Láttam olyan panaszokat a játékra, hogy az eredeti helyszíneit és zenéit használja fel újra, de könyörgöm, ugyan abban a világban játszódik, nyilván megint bejárhatjuk ugyan azokat a helyszíneket... Ami meg az újrahasznált grafikát meg zenét illeti... Nekem személy szerint nem volt ezzel bajom, sőt, inkább nosztalgikus volt. Ha meg már zene, kiválaszthatjuk a menüből, hogy az eredeti dalokat akarjuk hallani a játék alatt, vagy az arrange verziót. Ez egy érdekes kis extra volt. Meg amúgy is, az eredeti játék dalai tökéletesek, annyira összenőttek már ezzel a történettel, ezekkel a karakterekkel, az lett volna furcsa, ha más dalokat kellett volna hallgatni játék közben. Így nem éreztem legalább, hogy olyan nagy szakadék lenne a két játék, a két történet között. Le lehet ülni és végigjátszani az egész három részt egy huzamban, mert annyira egységessé válik így az egész.

Megszerettem ezt a játékot is, tetszett a fejezetes megoldás és élveztem a történeteket, az izgalmat, jók az új karakterek is. Ettől függetlenül mégis azt tudom mondani, hogy az első részt számomra nem tudja felülmúlni. Abban van valami... valami különleges.