Üdv.
Jöjjön a következő csomag. Kicsit hullámzó lesz.
Valami egyszerűbbre, rövidebbre vágytam, így gondoltam körbenézek a Gameboy játékok között. Így találtam rá a következőre: Shin Megami Tensei Devil Children - Kuro no Sho (GBC). Mivel tudtam már előre, hogy egy Shin Megami Tensei játékkal nem lőhetek nagyon mellé, így gondoltam egy próbát megér. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire jó lesz.
Ez után maradtam továbbra is a Gameboy vonalon, mert... nem tudom. Miközben a játékaim között nézelődtem, szembejött velem ez: Densetsu no Starfy (GBA). Annak idején elkezdtem japánul, de megakadtam egy ponton. Most viszont kicsit utána néztem a dolognak és találtam egy angol fanfordítást! Annyira megnyugtató és aranyos ez a játék, arról nem is beszélve, hogy igazán jól felépített, egyszerűen csak öröm volt játszani. Arra tökéletes volt, hogy a stresszes agyam lenyugtassa a cukiságával.
Egy ideje a fejemben volt egy másik nagy kedvencem, a Tales of Phantasia (PSX). Régebben többször is kijátszottam az SNES verziót ami csak fanfordítással jutott el japánon kívülre. Hálás vagyok, hiszen enélkül én sem ismertem volna meg, de valljuk be, sok szabadságot megengedtek maguknak a fordítók. A PSX verzió is fanfordítással játszható japánon kívül, de más volt a fordító csapat, hűebbek maradtak az eredeti tartalomhoz, így gondoltam ez tökéletes alkalom arra, hogy előszedjem megint. Imádom ezt a játékot, olyan jó a történet, tetszik, hogy túllép a tipikus "mentsük meg a világot a gonosztól" klissén a történet végi csavarral.
A ToP után nehéz volt kiválasztani mi legyen a következő, de úgy döntöttem ideje folytatni egy olyan soroztatot, ami nagyon megtetszett, de mindig halogattam a következő részt, mert tudtam, hogy hosszúra fog nyúlni. És nem is tévedtem. Ez volt az Ar Tonelico II: Melody of Metafalica (PS2). Lehet néhol eléggé őrült, de tele van nagyon jó ötletekkel, a történet érdekes és elgondolkodtató a karakterek pedig jól megírtak és igazán szépen kidolgozottak. Ennek a játéknak sikerült tökéletesen összehoznia a fantasyt, mágiát és a technológiát, ami valljuk be nem egyszerű. Igazán különleges történet sok szempontból is.
Hm, valami ilyesmi. Az igazság az, hogy mostanában kicsit elhagytam magam, többször is úgy éreztem, hogy elkap valami depresszió hullám és ekkor totál a nullán vagyok. Nem igazán néztem fel netre sem, nem foglalkoztam különösebben semmivel, el voltam tűnve elég rendesen mindenhonnan. Tudom mihez köthető ez a jelenség és tudom azt is, hogy amíg nem oldom meg a problémát addig folyamatosan elő fog jönni, de... megoldani a saját problémáinkat nem egyszerű dolog még akkor sem ha látjuk mi a baj és tudjuk mit kellene tenni. Főleg ha mellette a környezetünk is folyton lehúz és mindig azzal kell szembesülnünk, hogy hiába próbáljuk meg megtenni amit meg tudunk, nem biztos, hogy ez elég lesz, hogy jól csináljuk. Ilyesmi. ... Kicsit eltértem a témától. Mikor mélyponton vagyok szeretek előszedni játékokat és elütni velük az időt, mert elterelik a figyelmem, kicsit jobb kedvre derítenek és esetleg ötleteket adnak a saját munkámhoz, projectekhez.
Néha azért elgondolkodok azon, hogy mi lenne ha nem lennék gamer. Ha nem foglalkoznék játékokkal, akkor mit csinálnék helyette? Mennyire változna meg az életem és ez a változás jó vagy rossz lenne? Milyen ember lennék ha ez nem lenne, mivel lennék "szegényebb"? Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy le akarom tenni a játékokat, soha! Néha elgondolkodok ilyeneken. És megint eltértem a témától.