Frankenstein: a köztudatban élő kép és az eredeti történet

Üdvözlet.

Annak idején, mikor megírtam a Horror maraton #1 c. bejegyzésem, említettem benne, hogy egyszer talán majd írok egy "tisztázó bejegyzést" ezzel a történettel kapcsolatban, mert a mozik és az idő elég sok dolgot elferdített. Szeretném tisztázni ezeket a ferdítéseket. Őszinte leszek, pusztán csak azért, mert úgy érzem, hogy egy csomó lényeges dolgot kihúztak, átírtak amik fontos pontjai voltak a könyvnek. Persze tisztában vagyok azzal, hogy néhány változtatásra azért volt szükség, hogy a mozivásznon is megállja a helyét a történet.

Ami következni fog az az, hogy sorra veszem a leglényegesebb dolgokat amiket másképpen adtak elő a mozivásznon, mint ahogyan a könyvben olvashatunk róla.

A felhasznált tartalmak

Egy ilyen híres mű, mint ez, nyilván sok feldolgozást megélt már, én viszont nem néztem végig az összeset. Valamilyen szinten őrültség is lenne, hiszen nem arról akarok írni, hogy a különböző feldolgozások mit változtattak. Ehhez a bejegyzéshez felhasználom az 1931-ben megjelent Universal által készített filmet és az eredeti Mary Shelley által írt mű két változatát. Az egyik, a nekem itthon magyar nyelven meglévő változat a Glória kiadótól amit Göncz Árpád fordított le magyar nyelvre 1977-ben. A másik, az internet archívumon talált egyik 1818-as kiadás angol nyelven, három kötetben (London : Printed [by Macdonald and Son] for Lackington, Hughes, Harding, Mavor, & Jones). Az angol kiadást csak ellenőrzésre használtam, mert voltak apró infók, amik a fordítás során elvesztek. Ami a filmet illeti, igen, készült több változat, de azt hiszem az első, az Universal által készített mű volt az, ami a legjobban befolyásolta az embereket, ami a legemlékezetesebb volt, ami legjobban megmaradt az emberek memóriájában, hiszen mióta megjelent, úgy látjuk a karaktereket, úgy látjuk a történetet ahogyan ott elmondták. Ez a verzió maradt meg a legjobban az emberekben és azóta is erre emlékszünk, ezt ismételjük újra és újra.

Most, hogy tudjátok miből dolgozom, nézzük a lényeget.

# A lény neve Frankenstein

Victor Frankenstein az a személy volt, aki életrekeltette a lényt. Magára a lényre úgy referálnak általában, mint "Frankenstein szörnye." Valahol egy ponton valahogyan összekeveredett a két személy. Pedig még a filmben is helyes a megnevezésük. Attól eltekintve, hogy Frankenstein nem Victor, hanem Henry ott. Állítólag azért, mert azt gondolták, a "Henry" név jobban hangzik az amerikai közönség számára.

A lénynek az eredeti könyvben sincs neve, Frankenstein sosem nevezte el. A lény az, aki magát Ádámhoz, az első emberhez hasonlítja vagy éppen a bukott angyalhoz [Luciferhez]. Egyikük nevét sem veszi fel, viszont utal arra, hogy a helyzete olyan, mint ezeknek a karaktereknek. A mű során Frankenstein különböző megszólításokat használ rá, mint például "nyomorult", "ördög", "démon", de névvel sosem látja el.

# Frankenstein őrült tudós volt

Nem volt. Fiatalon leginkább az alkímia iránt érdeklődött, de idővel letett erről és egyetemi évei alatt más tudományok felé fordult. Matematika, kémia, az emberi test és a halál megfigyelése. Ekkor jött rá, miként teremthet életet. Azaz... mondhatjuk úgy is, hogy Frankenstein egy igazán érdeklődő egyetemi hallgató volt.

# A lény egy kastélyban / pincében lévő laborban született

Nem volt sem kastély, sem pince labor. Frankenstein egyetemi évei alatt készíti el a lényt, mégcsak nem is a szülővárosában tartózkodik. A könyvben kollégiumként referál a házra amiben lakott.

Egy magányos kamrában vagy inkább cellában, a ház tetején, amelyet egy folyosó s egy lépcsőház választott el a ház többi szobájától, rendeztem be a teremtés mocskos műhelyét.

# A lény emberi maradványokból készült

Ez... egy érdekes téma. Konkrétan nincs leírva, hogy Frankenstein összeölti különböző emberi testrészekből, de megemlíti azt, hogy dolgozott emberi maradványokkal, sőt, állatokkal is:

Ki tudná elképzelni titkos fáradozásaim iszonyúságait, mikor beszenteletlen sírok nyirkában kotorásztam, vagy eleven állatokat kínoztam, hogy az élettelen anyagnak életet adjak!

Csontokat gyűjtöttem csontházakból, s profán ujjakkal bolygattam meg az emberi váz félelmetes titkait.

A boncterem és a vágóhíd szolgáltatta anyagom java részét, s emberi természetem olykor undorral fordult el munkámtól, miközben egyre fokozódó mohóságom lankadatlan erővel hajszolt, hogy amit elkezdtem, dűlőre vigyem.

Hogy egyszerűen csak vizsgálgatta és referenciaként használta fel őket vagy konkrétan ezeket az anyagokat használta a lény testének összeállításához, azt nem tudni. Legalábbis a könyvben csak ennyit említ meg. Ír még arról, hogy azért teremtette meg nagyra és magasra a lényt, mert az apróbb részeket így jobban ki tudja alakítani. Ez is inkább arra enged következtetni, hogy ő maga alkotta meg valamilyen módon a testet, emellett pedig sehol nem ír arról, hogy varratok, öltések lettek volna a lény testén. Ködös ez a rész, de azt hiszem direkt így van megírva.

# Frankenstein villámcsapással kelti életre a lényt

Tulajdonképpen nincs kifejtve, hogy Frankenstein milyen módszereket használt a lény összeállításához és életrekeltéséhez. Ez a részlet az olvasó fantáziájára van bízva. Azaz az sem szerepel az eredeti műben, hogy villámcsapás segítségével kelt volna életre. Habár arra tesz utalást, hogy valamiféle eszközöket használt:

Már-már kínszenvedésnyi aggodalommal gyűjtöttem össze a készülékeket magam körül, amelyek segítségével az élet szikráját ültettem át a lábamnál fekvő élettelen valamibe.

A szemén látom, barátom, a lelkesedésen, érdeklődésen és reménységen, amit a szeme kifejez, arra számít: elmondom, a titkot, aminek a birtokába jutottam. Lehetetlen. Hallgassa végig türelemmel történetemet, s maga is belátja, miért kell megőriznem. Nem akarom önt, aki éppoly védtelen és lelkes, mint én voltam annak idején, a feltétlen kínszenvedésbe és nyomorúságba vinni. Tanulja meg tőlem, ha nem a tanításomból, hát a példámból, milyen veszélyes dolog a tudás, s mennyivel boldogabb az ember, aki szülővárosát hiszi a világnak, mint az, aki oly nagyságra vágyik, amelyet emberi természete nem tesz lehetővé.

Szerintem ez a megoldás megállja ebben a történetben a helyét, mert nem azon van a hangsúly, hogy hogyan hozta létre a lényt, hanem azon, ami ez után következik.

# "It's Alive!"

A könyvben nincs ilyen jelenet, ez csak a filmben szerepel. Mikor a lény felébred, Frankenstein nem mondd semmit.

# Az asszisztens

Asszisztens nem létezik, csak a mozivásznon. Frankenstein egyedül vitte véghez a lény összeállítását és életrekeltését asszisztensek és nézőközönség nélkül. Csak ő volt ott egyedül. Na meg a lény.

# A lény buta és egyszerű

Nem igaz, épp ellenkezőleg, nagyon is intelligens. Mivel konkrétan az életrekeltésének a pillanatától egyedül volt, rengeteg dologra magától kellett rájönnie. Kezdetben a természetben próbált boldogulni, életben maradni, később egy ólban húzta meg magát és onnan figyelte az ólhoz tartozó házban élő családot. Őket figyelve tanult meg többek között szavakat, ismerte meg az olvasást. A lény magára volt utalva, minden, amit megtanult, magától tanulta meg, izgalommal, lelkesedéssel olvasott új könyveket, tanult meg új ismereteket. Így meséli el Frankensteinnek hogyan talált rá pár könyvre:

Éjszaka a szomszédos erdőben tett szokásos látogatásom során, mikor magamnak élelmet, védelmezőimnek tüzifát gyűjtöttem és vittem haza, a földön bőrtáskát leltem, s benne néhány ruhadarabot s könyvet. Mohón csaptam le a zsákmányra, s vittem haza az ólamba. A könyvek szerencsére azon a nyelven íródtak, amelynek elemeit a tanyán elsajátítottam. Közöttük volt Az elveszett paradicsom, Plutarkhosz Párhuzamos életrajzainak egy kötete s Az ifjú Werther keservei. E kincsek birtoka hallatlan gyönyörrel töltött el.

Eleinte lehet, hogy egyszerű volt, de mire Frankenstein újra találkozik vele, már egy intelligens, okos, ember áll előtte aki megtanult beszélni, olvasni, boldogulni egyedül, lakhelyet készíteni magának és túlélni a legzordabb körülmények között. Frankenstein is így nyilatkozik róla később:

Ékesen s meggyőzően szól, egyszer még az én szívem is megesett rajta, de ön ne higgyen neki.

# A lény és a kislány

A filmbe bekerült egy jelenet amiben a lény egy kislány társaságában van a folyóparton és játszanak. Ennek a jelenetnek a végén a lény a vízbe dobja a lányt, mert (úgy tűnik) nem igazán érti a helyzet veszélyességét és csak folytatni akarja a játékot. Ennek következtében, viszont a lány megfullad, ami a falusiak későbbi ülözés jelenetéhez vezet, majd a lény meggyilkolásához.

A könyben létezik egy hasonló jelenet, viszont a két jelenet között a hasonlóság éppen csak annyi, hogy mindegyikben van egy lány és a folyó. A többi teljesen eltér. Az eredeti történetben a lény éppen Frankenstein szülővárosa felé tart mikor feltűnik neki egy kislány, aki a folyosóba esett játék közben és fuldokolni kezd. Ezt látva, a lény utána ugrik és megmenti. A kislány viszont nincs egyedül, egy férfi is volt vele, aki azonnal megrémül a lény láttán, majd megtámadja. Egy puskával lő rá és megsebzi.

A könyvben arra használta Mary Shelley ezt a jelenetet, hogy megmutassa, a lény hiába akar jót tenni, a körülötte lévő emberek nem fogadják el. A film kicsit más irányba kanyarodott.

# A lény megjelenése

Ha valaki Frankenstein szörnyét emlegeti, akkor mindenki egyből a Boris Karloff által alakított karakterre gondol az 1931-es mozifimből. Nagydarab, magas férfi magas homlokkal, zöld színű bőrrel csavarokkal a nyakában. Viszont Mary Shelley a könyvében teljesen másképp írja le. Az eredeti történetben szereplő lény is magas és erős, a haja pedig sötét és nagyjából vállig ér.

Miként tudnám leírni, mit éreztem e katasztrófa láttán, vagy mint jellemezhetném a nyomorultat, akit oly végtelen fáradalommal és gonddal sikerült életre hívnom? Végtagjai arányosak voltak, s arca, amit választottam számára, szép. Szép! Uramisten! Sárga bőrén majd hogy át nem tetszett az izmok és az artériák működése. Haja fényes fekete volt, vállára omló. Foga gyöngyfehér. De e pompás részleteknek ijesztően ellentmondott ráncos képe, egyenes, fekete ajka s vizenyős tekintete, amely majdnem ugyanolyan színű volt, mint a szürkésfehér szemgödör, amelyben ült.

Viszont miután magához tér a lény és Frankenstein is feldolgozza végre teljesen mit tett, megváltozik a véleménye:

Nem! Nincs halandó ember, aki elviselhette volna annak az arcnak az iszonyúságát. Egy életre keltett múmia nem lehet oly ocsmány, mint az a nyomorult. Jól megnéztem, mikor még nem volt készen. Már akkor is csúf volt, de mikor az izmai és ízületei már mozdulni tudtak, olyanná vált, hogy az még Dante képzeletét is meghaladná.

Ehhez a gyors változáshoz nyilván hozzájárult Frankenstein lelkiállapota, ami éppen nem volt a legfényesebb. Mielőtt még felébredt volna a lény, a kíváncsiság, a tudásvágy hajtotta és úgy érezte valami hatalmasat alkot, valami elképesztőt. Majd ahogy életrekelt a teremtménye, akkor szembesült vele mit is tett és hirtelen az egész fenkölt pillanat átcsapott számára valami nagyon bizarr, nagyon félelmetes rémálomba amiből azonnal el is menekült. Ez a két leírás szépen szemlélteti Frankenstein lelkiállapotának gyors változásait, az érzelmek erősségét, amelyek hatottak rá és amiket érzett a munkájával és az általa teremtett lénnyel kapcsolatban.

Bernie Wrightson elképesztő illusztrációi szépen visszaadják a lény megjelenését:

# A lény és Frankenstein kapcsolata

Mikor erre a történetre gondolunk, akkor általában a labor jut először eszünkbe, a tudós és mellette a lény. A filmben is, a lény Frankenstein mellett maradt egy bizonyos ideig, a könyvben viszont elég sok időt töltenek egymástól távol.

Mikor azon az estén Frankenstein életrekelti a lényt, azonnal magára is hagyja, mert egyszerűen nem képes elviselni a látványát és a tudatot, hogy mit tett. Konkrétan retteg attól, hogy a lény utána fog jönni és megtalálja. Ami abból a szempontból érthető, hogy nem tudhatta előre hogyan fog viselkedni. A lény felébred és rövidesen eltűnik, Frankenstein pedig szinte belebetegedik a történtekbe. Évekkel később találkoznak ismét, mikor a lény immáron intelligens emberként felkeresi a férfit és megkéri, hogy hallgassa meg a történetét. Eddig az emberektől csak elutasítást kapott, de hajlandó lenne megbékélni velük ha Frankenstein legalább elfogadja, elvégre nem tud máshoz fordulni, ő a teremtője. A férfi egy ponton meg is sajnálja őt, és beleegyezik, hogy teremt neki egy társat, de később, miután hideg fejjel is átgondolta a dolgot, visszahátrál, ez pedig feldühíti a lényt.

- Rabszolga, valamikor még vitába szálltam veled, de bebizonyítottad, hogy méltatlan vagy leereszkedésemre. Ne feledd, nekem hatalmam van! Szerencsétlennek hiszed magad, de én olyan szerencsétlenné teszlek, hogy még a nap fénye is gyűlöletes lesz számodra. Te a teremtőm vagy, de én a te urad. Engedelmeskedj! - Tétovaságom órája elmúlt, s a te hatalmad ideje elérkezett. Fenyegetéssel nem tudsz rávenni, hogy aljasságot műveljek; az csak megerősít elhatározásomban: nem teremtek neked társat a gonoszságra. Hát szabadítsak rá a földre hidegvérrel még egy démont, aki halálban és aljasságban leli örömét? Távozz! Elhatározásom szilárd, s szavaid csak szítják haragomat. A szörny látta arcomon az elszántságot, s tehetetlen dühében a fogát csikorgatta. - Hát minden ember találjon szíve szerinti feleséget, s minden állat párt magának, csak én maradjak egyedül? Bennem volt szeretet, de megvetéssel és gúnnyal fizettek érte. Ember! Talán gyűlölsz, de jól vigyázz! Óráid rettegésben és nyomorúságban múlnak el, hamarosan lecsap a villám, s egyszer s mindenkorra megfoszt boldogságodtól. Te boldog akarsz lenni, miközben én kínomban fetrengek? Kiolthatod a többi szenvedélyemet, de a bosszúvágy akkor is megmarad - a bosszú, ami mostantól fogva drágább nekem, mint a fény vagy az étel! Lehet, hogy meghalok: de előbb te, zsarnokom és kínzóm, még megátkozod a napot, mely nyomorúságodra letekint. Jól vigyázz, mert én félelmet nem ismerek, tehát erős vagyok. Egy kígyó alattomosságával figyelek, amelynek mérges a marása. Ember, megbánod még, ami rosszat tettél velem! - Ördög, elhallgass, ne mérgezd tovább a levegőt a rosszindulat e hangjaival! Megmondtam neked, mit határoztam, és nem vagyok gyáva, hogy meghajoljak szavaid súlya alatt. Hagyj magamra! Hajthatatlan vagyok.

Rövidre vágva, a kettejük kapcsolata sosem volt jó, sőt. Mondhatni eléggé viharos és kegyetlen. Frankenstein mindig el akarta pusztítani a lényt, a lény pedig, mivel nem kapott megértést teremtőjétől, üldözni kezdi a férfit és feltett szándékává válik elvenni tőle mindenkit, akit szeret, hogy így álljon rajta bosszút.

Igaz a könyv végén a lény érzései megváltoznak a teremtője felé, de akkorra már teljesen mindegy hogyan érez, mert megtörtént már egy visszafordíthatatlan tragédia.

Ennyi jutott hirtelen eszembe. Jó volt előszedni kicsit megint ezt a történetet és beleolvasgatni a könyvbe.