Gamer vagyok #18

Üdv.

Elsőnek is, jöjjön a Bully (PS2). Először nem tudtam mit akarok, több játékot elkezdtem, de valahogy egyik sem ragadott meg igazán (talán csak a hangulat miatt), de végül kikötöttem ennél. Azt sem tudtam miről szól, csak annyit, hogy egy iskolában játszódik. De őszintén szólva nagyon nagy pozitív meglepetés volt az egész, azt hiszem hiányzott már egy "hétköznapi" környezetben játszódó történet.

A következő az END ROLL (PC) volt. Nagyon random raktam be, egyszer csak belémvágott az érzés, hogy nekem EZT kell játszanom. A semmiből. Annyit tudtam róla, hogy igazán depressziós játék és... valóban. Nagyon negatív, de tele van jó ötletekkel, szerethető karakterekkel és a történet is érdekes. Japán indie játék.

Aztán egy hatalmas nagy klasszikus, egy legendás játék, a The Legend of Zelda: Majora's Mask (N64)! Annak idején, kétszer elkezdtem. Ez volt a harmadik alkalom. Nagyon nagy késztetést éreztem rá, hogy már az elején ismét letegyem és hagyjam, de tudtam, ha ezt megteszem, akkor többet nem fogom felvenni. Egyszerre szeretem és utálom.

Ezek után úgy döntöttem ideje lezárni még egy félbemaradt játékot, ez volt a The Legend of Zelda: A Link to the Past (SNES). Ha már benne voltam a Zelda játékokban és elkapott a hangulat.

{ #103}

„Finom az istennyila” - szőtte tovább gondolatait Esti, akit valószínűleg ez a szó hozott ki sodrából: „lelkület”. Ha tudnák, mennyi keménységre, kegyetlenségre, vad egészségre van szüksége annak, aki érzésekkel foglalkozik. Aztán, aki gyöngéd, az szükségszerűen durva is. A gyöngédség csak egyik rejtett alakja a durvaságnak, a durvaság viszont csak egyik rejtett alakja a gyöngédségnek. Bizony, a jóság és rosszaság, az irgalom és kegyetlenség ilyen furcsa viszonyban állanak egymással. Elválaszthatatlanul együtt működnek, az egyik el se képzelhető a másik nélkül, akárcsak az, hogy valaki, akinek kitűnő a szeme, ne lássa meg egyformán a kéket és vöröset, a pillangót és gilisztát. Ellentétek, az igazi, két ellensarki vég, de mindig természetes kölcsönhatásban vannak s a körülmények szerint váltakoznak, egymás nevét veszik föl, keringenek, átalakulnak, mint a pozitív és negatív villamosáram. ...

- Esti Kornél (Kosztolányi Dezső)

Ez van (nem sok)

Üdv.

Eh, tudom, mostanában eléggé eltűntem. Azt nem mondanám, hogy olyan elképesztően sok dolog történt volna, de...