Gamer vagyok #18

Üdv.

Elsőnek is, jöjjön a Bully (PS2). Először nem tudtam mit akarok, több játékot elkezdtem, de valahogy egyik sem ragadott meg igazán (talán csak a hangulat miatt), de végül kikötöttem ennél. Azt sem tudtam miről szól, csak annyit, hogy egy iskolában játszódik. De őszintén szólva nagyon nagy pozitív meglepetés volt az egész, azt hiszem hiányzott már egy "hétköznapi" környezetben játszódó történet.

A következő az END ROLL (PC) volt. Nagyon random raktam be, egyszer csak belémvágott az érzés, hogy nekem EZT kell játszanom. A semmiből. Annyit tudtam róla, hogy igazán depressziós játék és... valóban. Nagyon negatív, de tele van jó ötletekkel, szerethető karakterekkel és a történet is érdekes. Japán indie játék.

Aztán egy hatalmas nagy klasszikus, egy legendás játék, a The Legend of Zelda: Majora's Mask (N64)! Annak idején, kétszer elkezdtem. Ez volt a harmadik alkalom. Nagyon nagy késztetést éreztem rá, hogy már az elején ismét letegyem és hagyjam, de tudtam, ha ezt megteszem, akkor többet nem fogom felvenni. Egyszerre szeretem és utálom.

Ezek után úgy döntöttem ideje lezárni még egy félbemaradt játékot, ez volt a The Legend of Zelda: A Link to the Past (SNES). Ha már benne voltam a Zelda játékokban és elkapott a hangulat.

# Bully (PS2, 2006)

Ez egy olyan játék, aminek régóta tudok a létezéséről és láttam, hogy sokan szeretik. A fejemben is volt, hogy adok neki egy esélyt, be is szereztem és... elraktam a többi játékom közé, aztán elfelejtettem. Hm, hát... sok dologgal így vagyok. Igazából sosem néztem utána mélyebben, hogy miről is szólhat. Láttam a képeket és a címből is kikövetkeztettem egy-két dolgot. De amit végül mutatott a játék, az meglepett és jó értelemben.

A főszereplőnk Jimmy Hopkins, akit már a viselkedése miatt jópár iskolából eltanácsoltak, most pedig megérkezik a Bullworth-be. Már az első nap konfliktusba keveredik, később pedig feltűnik neki, hogy sok probléma van ebben az intézményben. Igazságtalan tanárok, rivalizáló csapatok, másokat zaklató diákok... Jimmy úgy dönt véget vet a káosznak és rendet tesz... a saját módszereivel.

Frissítő volt már egy modern, hétköznapi környezetben játszódó történet a sok fantasy után. Jó, azt nem mondom, hogy ez a story annyira reális lenne, de mégis, közelebb van a valósághoz.

A gameplay végül abból áll, hogy egyik a helyről a másikra megyünk és küldetéseket oldunk meg. Kétféle küldetésünk lehet, amikor a főszálat visszük tovább és amiben más karaktereknek teszünk meg dolgokat. Ezen kívül mi magunk is útnak indulhatunk különböző mini küldetésekre amik általában pénzszerzésre vagy itemszerzésre jók, esetleg unlockolnak dolgokat. A főszál nyilván, amin a hagsúly van, de emellett megéri megcsinálni a többit is, mert szórakoztatóak.

Akármilyen küldetést is csinálunk, a tevékenységek, amiket végezhetünk közben eléggé változatosak és ezt értékelem. Őszintén szólva nem is gondoltam vonla, hogy egy ilyen izgalmas történetet ki lehet kerekíteni egy ilyen témából, mint az iskolai élet. Persze kissé... extrém formában. Jimmy úgy tűnik az a fiatal, aki nem retten meg egykönnyen. Vandálkodhatunk, feltörhetünk iskolai szekrényeket, bosszút állhatunk egy szemét tanáron, beosonhatunk a női kollégiumba fényképeket készíteni és bugyit lopni, kémkedhetünk mások után, dolgokat lophatunk a tanáriból, kiiktathatunk egy biciklis bandát... és még sok más. Persze mindezt úgy, se a felügyelők se a rendőrök ne kapjanak el. Nevettem, mikor a rendőrök már név szerint kiabáltak Jimmy után.

De a szórakozás mellett jó ha néha órákra is benézünk. Ha Jimmy bejár különböző órákra és jól teljesít, akkor mindig kapunk valami pluszt ami megkönnyíti az életünk vagy olyan tárgyat, ami különböző küldetésekhez kell. Mondjuk testnevelés órán tanulhatunk különböző fogásokat amik a harcokban jól jönnek és csiszolhatunk a célzási képességen is ami pedig a csúzli használatát teszi egyszerűbbé. Vannak pénzkeresési lehetőségek, a pénzből pedig ruhákat és egyéb más dolgokat vehetsz.

Ezeken kívül sokféle összegyűjthető és unlockolható tartalom is van, de ezek nélkül is végig lehet vinni probléma nélkül a játékot.

Itt hagyom az Anniversary Edition trailert, ami ugyan nem PS2, de a lényeg így is átjön.

A karakterek rendben voltak. Senkit nem ismertünk meg olyan mélyen, de ebben a játékban szerintem ez nem is probléma. Jimmy karaktere igazán tetszett, leginkább a merész, határozott kiállása miatt. Még ha nem is ő volt úgy általánosságban az ötletgazda a tervek mögött, azért komoly erőt képviselt és elhatározta, hogy ezt arra fogja használni, hogy véget vessen a káosznak és az igazságtalanságnak ami az iskolában uralkodik. Az már más kérdés, hogy milyen eszközökhöz folyamodik közben. Ahogy ő fogalmaz az utolsó küldetés előtt:

"It's America! We go in there with threats and bribes, until we get what we want. If all else fails, we beat the crap out of everyone."

Imádom.

A zene és a grafikai is teljesen megállták a helyüket. Megvolt a hangulat és mikor kellett, akkor képes volt a játék megteremteni az izgalmat, felpörgetni az embert az akcióval teli jelenetekre és ezt nagyon szerettem benne. Érezted, láttad, hogy most történik valami! A másik oldalon pedig ott vannak a settenkedős, lopakodós részek amik lassabb tempót és több odafigyelést igényeltek. Szépen sikerült megteremteni az egyensúlyt, hogy mindegyikből jusson és pont jó arányban.

Lehetne még sokkal-sokkal többet is írni erről, de akkor sosem jutnék a végére. Összességében egy rendkívül jó hangulatú, szórakoztató játék amit mindenképpen próbáljatok ki ha lehetőségetek adódik rá.

# END ROLL (PC, 2016)

Ahogyan írtam, teljesen véletlenszerű volt, hogy előszedtem ezt. Régóta nézegettem, de sosem kezdtem neki valamiért. Aztán csak így a semmiből feltört, hogy nekem ez kell. A játékot Segawa készítette az RPG Maker 2000 programmal. Már előzőleg játszottam egy másik játékával (Walking on a Star Unknown) ami igazán tetszett, így volt már egyfajta elképzelésem, hogy mire kell majd számítanom. A játék eredetileg japán nyelvű, vgperson fordította le angolra és az ő weboldalán ingyenesen le is tölthető [LINK].

Russell úgy dönt, bizonyos okok miatt részt vesz egy kísérletben. Ebben a kísérletben a Happy Dream nevezetű kísérleti gyógyszert kell használnia egy hétig, amitől boldog álmai lesznek. Ezeknek az álmoknak viszont megvan a maguk célja, az pedig csak Russell döntéseitől függ, hogy sikerrel jár-e a kísérlet vagy sem. Minél több emlék kerül felszínre, annál kegyetlenebbé válik az álom is.

Eléggé kényes témákat feszeget a játék, olyanokat, amik egyeseket nyugtalaníthatnak, emellett pedig maga a hangulat is eléggé nyomasztó és reménytelen. Ami abból a szempontból teljesen megállja a helyét, hogy eleve nem egy boldog történetről van szó, végig tudjuk, hogy ebből nem lesz happy end. Őszintén szólva játék közben nem is tudom mit vártam, hova vezet majd el az események alakulása. De ez volt az, ami tovább vitt előre és minden egyre furcsább és kegyetlenebb lett. Nem is tudom határozottan eldönteni, hogy a három vég közül melyiket ítélném jónak. Egyik se jó. Mindegyik más módon szomorú. Azért ez igazán érdekes végkifejlet egy történetnek.

A játékban a feladatod az, hogy körbejárd az álombéli városkát és megismerd az embereket akik ott élnek, segíts nekik megoldani a problémáikat. A történet összesen 7 napot ölel fel, egy hétig kell Russellnek használnia a szert. Minden nap van egy fő esemény, ami tovább lépteti a cselekményt, de emellett megnyithatunk még új helyszíneket, teljesíthetünk külön küldetéseket. Amíg a fő eseményt nem csináljuk meg, addig úgysem megy tovább. A napok fel vannak bontva, a fő küldetés alatt nappal van, utána pedig eljön az este, ilyenkor is járkálhatsz, intézheted a dolgaid. Minden fő küldetés alatt Russell egy újabb bűnét ismerhetjük meg, kicsit többet megtudhatunk róla, az életéről, a családi hátteréről.

Ha jól teljesítesz, akkor végigviheted mind a hét napot, ha nem, akkor az ötödik napon leállítják a kísérletet és megkapod a normál endinget. De mittől függ ez? A különböző küldetések alatt összeszedhetsz pontokat amik azt mutatják, hogy milyen mértékű Russellben a megbánás. Ha eléggé erős, akkor kihozhatod a valódi véget, ha nem, akkor a kísérletet kudarcnak ítélik és leállítják.

A grafika és a zene (egy dal kivételével) mind Segawa munkája. Ami engem illet nekem nagyon tetszik a stílusa és lehet, hogy egyszerű grafikával és dallamokkal dolgozik, mégis képes tökéletes hangulatot teremteni. Képes megmutatni, hogy mennyi mindent ki lehet hozni ebből a programból. Emellett medig ott van még maga a történet, ennek a világnak a bemutatása és a karakterek. A karakterek mind szerethetőek és valahol kegyetlen is, hogy ennyire megszeretteti velük őket. De ha ez nem lenne így, akkor nem tudnánk már ugyan olyan mértékben átérezni ezt a történetet, ez pedig fontos szempont.

Maga a játék igazán szépen összerakott és érdekes, nekem tetszett a durva témák ellenére is. Csak hogy felsoroljak párat, mire kell gondolni: családon belüli erőszak, drog / alkohol függőség, többféle erőszakos gyilkosság, erős utalás szexuális erőszakra és... még több. Egy próbát szerintem megér ez a játék azoknak, akik képesek kezelni azt a magasszintű depressziót és negativitást, amit áraszt a történet.

# The Legend of Zelda: Majora's Mask (N64, 2000)

Ennek az "előzményét", az Ocarina of Time-ot már jópár éve kijátszottam és imádtam. Azóta is az egyik kedvenc N64-es játékom. Még mielőtt elkezdtem volna ezt, tudtam, hogy valami hasonlóra kell majd számítani, mint a OoT, de mégis, valami teljesen másra. Annyira nem ástam bele magam mondjuk, így minden a meglepetés erejével hatott. Ami... egyszerre volt jó is, meg nem is.

A cselekmény az Ocarina of Time után játszódik, mikor is Link elhagyja Hyrulet, hogy megkeressen egy számára fontos barátot. Az útja során viszont megtámadja egy különös maszkos alak. Később Clock Town városába érve segítséget kér tőle egy maszk árus, aki éppen azt a maszkot keresi, amit Link támadója is viselt. Elmondása szerint ellopták tőle és minél előbb vissza kell szerezni, mert rettenetes erőket rejt és borzalmas dolgok történnek ha nem avatkoznak közbe. Alátámasztja ezt az is, hogy a Hold egyre csak közeledik a város felé és ha nem akadályozzák meg, három nap múlva elpusztít mindent. Link így útnak indul, hogy megpróbálja megállítani a maszkos alakot és kideríteni mi áll az események hátterében. Csak 72 órája van, de segítségére van a okarinája és az Idő Dala.

Link 72 órát kapott arra, hogy megmentse a világot. Ez annyit tesz, hogy 72 óra áll rendelkezésére arra, hogy végigmenjen 4 templomon, leverje az ottani ellenségeket, összeszedjen egy csomó kacatot, amik segítik majd az útja során, egy csomó maszkot, amik vagy teljesen hasznavehetetlenek vagy nem és emellett megoldja az összes mellék karakter kisebb-nagyobb problémáit, mert ő olyan jó fej. Soknak hangzik? Az is. De az Idő Istennője mellette áll, így lehetősége adódik arra, hogy amikor csak szeretne visszamehessen az időben az első nap reggelére. Így máris barátságosabb a helyzet. Szóval. A feladatod az, hogy felszabadítsd a templomokban elzárt isteneket, de hogy ezt megtedd, szükséged van különböző itemekre. Ahhoz, hogy haladj, ahhoz, hogy hatékonyabban tudj harcolni, stb. Ezeket az itemeket néha más karakterektől tudod megszerezni úgy, hogy segítesz nekik valamiben. Viszont minden karakternek megvan a maga napi rutinja és sok esetben ezek ütik egymást, azaz nem tudod megoldani mindenki problémáját egyszerre. Itt jön képbe az időutazás. Megcsinálsz valamit, megtanulsz egy új dalt vagy megszerzel egy új maszkot, visszamész az időben és legközelebb használod, hogy tovább tudj haladni.

Ez a rendszer pedig ahhoz vezet, hogy sok mellék küldetést kell csinálnod, miközben a fő szálban csak lépésről lépésre tudsz tovább haladni. Bevallom őszintén, ez valahol idegesített. Nem random emberek problémáival akarok foglalkozni, látni akarom a lényeget! De nem. A játék direkt így van felépítve. A lényeg, hogy megismerd Termina lakóit, beleláss az életükbe, átérezd a helyzetük és felfedezd ezt a világot. Értem én ezt, de... Lényegében rákényszerítenek arra, hogy random mellék dolgokat csinálj, hogy a fő küldetéssel tudj haladni és ez nem tetszik. Oké, a sok mellék szálból kevés olyan van, amiben fontos tárgyat kapunk, olyat, amivel léptethetjük a fő küldetést, de akkor is van. A többit meg azért oldd meg, mert hasznos dolgokat kapsz, pl Heart Piece, ami megnöveli az életerőt. Ez is azért kellene... szóval kénytelen vagy megcsinálni. Az meg a másik, hogy Link akármikor visszamegy az időben, akkor elveszti a tárgyait. A lényegesek megmaradnak, de az összegyűjthetőek elvesznek. Pl a pénz, a nyílvesszők, a bombák, a dolgok, amiket az üvegekbe raksz. Gyorsan fel lehet tölteni őket ismét, de akkor is időt kell rá szánni és foglalkozni vele.

Az egyik legfontosabb dolgok a játékban a dalok és a maszkok. A dalok segítségével Link manipulálhatja az időt (visszamehet az első napra, előretekerheti, lelassíthatja), létrehozhat maszkokat, amik átváltoztatják, gyorsabban utazhat a helyszínek között, bejuthat a templomokba vagy egyéb más hasznos dolgokat tehet meg mikor eljátsza őket. Tetszett, hogy meghagyták az ocarinát és ezt a "dal rendszert." A maszkok összegyűjtése igazából csak azért lényeges, hogy megkapjuk a játék utolsó harca előtt az ultimate erővel rendelkező végső maszkot, de sok hasznos dolgot tudunk csinálni addig is velük. A három fő maszk amiket aktívan kell használnunk a játék során átváltoztatja Linket, így új tulajdonságokat kaphat. Ez a három maszk a Terminaban élő három faj egy-egy tagjává formálja Linket: Dekuként használhat virágokat repülésre, Zoraként úszhat, harcolhat a víz alatt, Goronként hatalmas erőt kap és nagy sebességgel gurulhat. Ezeken kívül az egyik leghasznosabb maszk szerintem a Bunny Hood, ami felgyorsítja Link mozgását és a Stone Mask amit ha felvesz, a legtöbb ellenség figyelmen kívül hagyja.

És a mentési rendszerről még nem is beszéltem. Első körben ezért tettem le, még annak idején. Két mód van arra, hogy elmentsd a játékot: a bagoly szobrok és a Song of Time. Ha a bagoly szobrot használod, akkor létrehozol egy ideiglenes mentést, amit csak egyszer tölthetsz vissza. Ha visszatöltöd, eltűnik, nem tudod többször. Ha a Song of Time-ot használod, akkor menthetsz, viszont ezzel együtt visszaviszi Linket az első nap reggelére. Nem egy megszokott rendszer.

Ja, és Link egész játék alatt gyerek. Vannak olyan játékosok akiket ez zavar, vannak akiket nem, én személy szerint aranyosnak találom. Olyan pici.

Rengeteget lehetne írni róla, de nem teszem. Inkább arra térnék rá, hogy... kétes érzések fűznek hozzá. A neten a legtöbb vélemény nagyon jó erről a játékról. Vannak olyanok is akik gyűlölik, de a legtöbb ember odavan érte és imádja. Én... játék közben átéltem mindkét érzést. Aláírom, a setting, a történet és ez a három napos időkorlát igazán érdekes és jó ötlet volt a készítők részéről. Látom, hogy az emberek miért szeretik, megtapasztaltam. A játék témájára azt szokták mondani, hogy milyen depressziós, milyen komoly, a legsötétebb Zelda játék! Lehet velem van a baj, de én ezt nem nagyon láttam. (Lehet nem az END ROLL után kellett volna játszani...) Oké, vannak szomorú jelenetek és mindenki fél, hogy itt a világvége, de... erre most mit mondjak? Valahogy nem tudtak megérinteni a random NPC karakterek. Ezen kívül az irányítás is szörnyű volt helyenként, sok helyen a lehetetlen kamera állások, a Z-target meg a következő pokol. Néha lenyomom a gombot és kijelöli a km-ekre lévő célpontot, néha meg benne vagyok az ellenség seggébe és nem csinálja. Őszintén nem értettem mi van vele. De mindezek ellenére... azt hiszem az volt a baj velem, hogy nem tudtam úgy hozzáállni ehhez a játékhoz, ahogyan kellett volna. Már a legelején kb idegrohamot kaptam és ez kitartott a legvégéig. Mindig mikor elkezdtem volna élvezni és elkezdtem volna úgy gondolni, hogy "nem is olyan szörnyű, mint hittem", a játék bedobott valami random marhaságot ami miatt megint idegállapotba jöttem. Ez váltakozott bennem. Boldogság és idegbaj. Eléggé rázós út volt, de azért csak megérkeztem a végére. Őszintén? Ezt egy nagyon jó, nagyon ötletes játéknak tartom, ami megérdemli a hírnevét, csak... nem nekem való. Így nem valószínű, hogy a jövőben legközelebb is előszedem.

Az N64-es Zelda játékok közül nekem az Ocarina of Time továbbra is a kedvenc. Lehet nem éppen a legnépszerűbb vélemény, de én így érzem. Elég csak arra gondolni, hogy at OoT esetében így évek múltán is sok jelenet még mindig megmaradt a fejemben és még mindig fel tudom idézni őket. Például Link és Ganondorf találkozása Hyrule kastélya előtt vagy az utolsó harc aminek a hangulata nagyszerű volt, Guru Guru a szélmalomban, Saria és Link búcsúja a játék elején, Link és Zelda találkozása gyerekként a kastély kertjében, Ruto és a hülyeségei... szóval egy csomó dolog. De a Majora's Mask esetében ezt nem tudnám elmondani.

Hát... aki teheti, az próbálja ki, mert tényleg különleges éleményt nyújt. Aztán döntsétek el magatok, hogy szerintetek milyen.

# The Legend of Zelda: A Link to the Past (SNES, 1992)

Ahogyan feljebb írtam, ez is egy félbemaradt játék volt a számomra. Azt hiszem az után tettem le, hogy eltévedtem benne... De már nem nagyon emlékszem. A lényeg, hogy ismét megpróbálkoztam vele és igyekeztem is végigvinni ezúttal. Érdekesség, a játék japán címe Zelda no Densetsu: Kamigami no Triforce, azaz semmi " a Link to the past" hülyeség nincs benne, nem is értettem először, hogy mi ez a cím, mire akar utalni vagy mi köze van a történethez. Aztán utána olvastam és kiderült, hogy annak idején a fordítók nem akartak problémát a Nintendoval (nem akarták, hogy szerepeljen a címben a "god" szó, mert azt nem szabad!), ezért változtatták meg a címét. Ehh.

Ganon, a tolvajok királya megszerezte a Triforce darabjait és elrabolta a hét bölcs leszármazottait (közöttük Zeldát), hogy az erejükkel megnyissa az átjárót a két világ, a meglévő és a Sötét Világ között. Zelda segítséget kér Linktől, akit Hyrule hősének vél és elindul a kaland. Linknek szembe kell néznie Ganon alattvalóival, ki kell szabadítania a bölcsek leszármazottait mindezt úgy, hogy közben egyik világból a másikba lép át időről időre.

A harmadik Zelda játék a sorozatban, ami visszahozza az első szellemét és ki is bővíti azt. Egy felülnézetes akció játékról van szó. A harcok mellett fejlesztened kell Link felszerelését, megkeresni különböző itemeket amik segítik őt a továbbhaladásban és különböző feladatokat megoldani a templomokban vagy a világtérképen.

A Majora's Mask után felüdülés volt előszedni ezt a játékot. Érdekes volt, végig le tudott kötni, élveztem a puzzle részeket is. Egy olyan játék ez, amire azt mondja az ember, hogy "kaland!" Adott egy nagy térkép, tudod Link mire képes és szabadjára vagy engedve, hogy felfedezd Hyrulet. A játék megadja a fő küldetést, de mellette ad különböző tippeket is amiknek a segítségével felfedezhetsz különböző rejtett dolgokat. Olyan jó volt csak úgy random rájönni egy-egy fontosabb item helyére vagy random barlangokat találni amik ki tudja hova visznek. A lényeg, hogy megtaláld a módot arra, hogy hogyan juss be különböző templokba, ahol puzzle részeket kell megoldanod a továbbhaladás érdekében, majd legyőzni a templom végi ellenséget, hogy hozzájuss egy fontos itemhez vagy kiszabadítsd valamelyik elrabolt lányt. Ha mindegyik megvan, akkor mehetsz tovább, hogy szembenézz magával Ganonnal. A templok között van időd arra, hogy használható tárgyakat keress vagy vásárolj Linknek, különleges itemeket szedj össze a térkép rejtett pontjain és mini játékokat játssz. Viszont ahogyan említettem, két világ létezik, Link pedig képes átlépni egyikből a másikba. Néha szükség van erre, hogy képes legyen tovább haladni. Ide-oda lépegetsz a világok között egyikből a másikba viszel át itemeket, aktiválsz dolgokat, hogy átjuss különböző részeken.

Voltak azért részek, amik kiborítottak. Például mikor többször kellett próbálkozni egy puzzle vagy egy harci részen, mert nem volt elsőre egyértelmű mit kell csinálni vagy nehezebb volt átjutni egy szobán mert annyi akadály és ellenség volt összezsúfolva kis helyre. Igen, néha idegőrlő volt, de... nem olyan módon, mint a Majora's Mask. Ennek el tudtam ezeket nézni. Még azt is, hogy minden betöltésnél fix ponton rakott ki és folyton vissza kellett mennem oda, ahol tartottam. Az bosszantó volt, de miután memorizáltam a térképet és rájöttem merre kell menni, onnantól nem volt probléma.

A boss harcok... furcsák voltak abból a szempontból, hogy néha eléggé egyszerűek voltak, néha meg alig tudtam átmenni egy-egy ellenségen. Aztán ott volt Ganon! Rá nincs panaszom, mert ő volt a legutolsó boss, így alap, hogy nehéz legyőzni. Kicsit megkevert helyenként mikor teleportált a szobában, azt hiszem ez volt a probléma. De igazából epic volt. Ganon epic. Gonosz, de epic.

A zene és a grafika mint tökéletesek és megállják a helyüket. Egyedüli dolog, ami baromira idegesített, az az ismétlődő kis hangocska, ami felhívta a figyelmed arra, hogy kevés az életerőd. Úgy vinnyog az ember fülébe és baromi idegesítő. Ami a grafikát illeti, egyetlen dolgon akadt meg a szemem, az pedig az, hogy... Link haja pink. Először nem igazán értettem miért, elvégre a borítón is szőke (világos barna japánban), aztán az internet népének köszönhetően megvilágosodtam. Azt mondját ez valami grafikai hiba volt annak idején, de a készítőknek tetszett, így meghagyták ezt a hajszínt Linknek. Hát... érdekes.

Összességében, aki igazi Legend of Zelda kalandot keres, az válassza ezt a játékot. Kicsit nehéz tud lenni helyenként, legalábbis nekem az volt... (ha gáz ha nem), de nagyon megéri kipróbálni.

... Jut eszembe. Ha már Zelda játékok meg Link... Még mindig fennakadok a tényen, hogy Linken nincs nadrág. ... Miért?

Ennyit mára.