Ez van (nem sok)
Üdv.
Eh, tudom, mostanában eléggé eltűntem. Azt nem mondanám, hogy olyan elképesztően sok dolog történt volna, de...
Mostanában nem sok kedvem van semmihez. Nem tudom mi ez, mikor éppen nem csinálok semmi értelmeset, akkor csak ülök és nézek és nem tudom merre tovább. Nincs kedvem se megmozdulni se gondolkodni. Igyekszem motiválni magam, de nem nagyon megy. Ehhez meg még hozzájön az egyre gyakrabban előjövő idegeskedés meg gyomorgörcs. Hülyeségeken gondolkodok.
Időközben hallottam híreket a munkahelyről amit otthagytam és... csak mennek lefelé a lejtőn úgy érzem. De nem csodálkozok már semmin. Itt vagyunk 2025-ben és egy munkaadó azt mondja a munkavállalónak, hogy sokat beteg a gyereke, szóval ki fogja rúgni. WTF? Minek marad otthon vele? Hozza be a munkahelyre! Igaz a gyereknek 40 fokos láza van, a másik meg hasmenéssel járkál a mosdóba, de kit érdekel. Meg lehet ezt oldani! És hozzáteszem, a főnökasszonynak is vannak gyerekei. És ez csak egy kis része a hallottaknak, a többiről nem írok, mert túl konkrét lenne. Egy másik esemény, ami meglepett, nemrég elvitték a zsaruk az egyik volt általános iskolás osztálytársam, mert kiderült, hogy drogot árul. Mi a fene... Mik történnek ebben a városban. Ha meg már város, csatlakozni akartam a városi fb csoporthoz (csak egy felhívás miatt) és visszautasítottak... x'D Úgy tűnik ez valami VIP csoport vagy nem tudom. Vicc az egész. Régebben sógorom is megemlítette abban a csoportban az utak állapotát, panaszkodott, hogy mennyire járhatatlan némelyik, erre kicsapták. Hát mit képzel magáról a polgár, hogy megemlíti milyen problémák vannak a városban? Itt minden tökéletes!! Akkor is ha nem. Képmutató emberek próbálnak meggyőzni más képmutató embereket arról, hogy nekik mennyire jó az életük, miközben mindenki tudja, hogy ez hazugság.
Uh, a napokban elkapott az internet nosztalgia! Az egész azzal kezdődött, hogy a semmiből felrémlett egy oldal ahol annak idején, nagyon régen, tiniként goth meg dark animés képeket szoktam nézegetni. Egy blog volt, számomra ismeretlen nyelven (talán szlovák?). Megpróbáltam megint megkeresni, de természetesen ennyi év elteltével már nem találtam meg. Kíváncsiságból felnéztem volna, biztosan érdekes élmény lett volna. Aztán visszajöttek az emlékek a régi külföldi kódos meg dizájnos oldalakról, a gp-s animés fan oldalakról... Mikor mindenki oldala tele volt gifekkel meg pixel grafikákkal meg mindenféle random netről összevadászott szivárványos csillogó meg mozgó szarságokkal. Az emberek sztáros meg animés órarendeket és háttérképeket szerkesztettek össze és folyton azon veszekedtek, hogy ki másolt kiről. A dizájn oldalakon a 100 kódból 50 ugyan az volt kb, csak másik színkóddal, textúrákat meg ecseteket lehetett letölteni és persze Photoshoppot meg Paint Shop Prot kóddal... Haha, én még mindig azt a PSP8 programot használom, amit annak idején egy ilyen oldalról szereztem. ... Ezt... nem olvastátok. Elég vad időszak volt, de örülök neki, hogy megélhettem.
Nemrég a régi blogon nézelődtem és feltűnt, hogy annak idején milyen sokat írtam. Úgy értem konkrét blog bejegyzést, magamról, a helyzetről. Mostanában ez nem jellemző rám. Meg valahogyan az évek alatt lankadt a lelkesedésem is. Nem egyszer voltam már úgy, hogy bezárom a blogot, mert nincs értelme, de végül mégis maradt. Azt hiszem csak megszokásból. Na meg mert szeretem megírni a játékos bejegyzéseim amik senkit nem érdekelnek szerintem, de lényegtelen, én élvezem őket. Valahol ki kell írnom magamból ezt, tekintve, hogy nincs körülöttem senki, akivel tudnék ilyesmiről beszélni. Vagy... bármi másról, ami érdekelne és amit szeretek. Számomra a játékok többek, mint egyszerű hobby. Szeretem gyűjteni őket (leginkább digitális formában), imádom, mikor a régi, furcsa játékokhoz fan fordításokat csinálnak és mikor rábukkanok valami régi, ritka, különleges játékra. Szeretek utána olvasni annak, hogy egy-egy játékot hogyan vagy milyen körülmények között csináltak, így jobban megérthetem, hogy miért lett olyan amilyen, mi volt a készítők fejében, mit akartak létrehozni és átadni. Jó megfigyelni hogyan vannak felépítve a gameplay elemek és a történet, a karakterek hogyan vannak megírva. Szeretem úgy szemlélni a játékokat, hogy nem csak szórakoztatásra szolgáló programok, hanem alkotások amikkel valamit át akarnak adni a készítők. Persze ez nem minden esetben igaz, de mindig jó találni egy-egy darabot, ami mélyebb, ami érdekesebb, ahol olyan dolgokkal kísérleteztek amik a maguk idejében újnak számítottak. Az indie játékok esetében pedig szeretem a kreativitást és az ötleteket amikkel dolgoznak, jó látni, hogy a készítők mivel állnak elő, hogyan oldanak meg különféle problémákat, főleg ha ismerem is azt a programot, amivel dolgoztak. (Csak nem használom, mert lusta szar vagyok és ezért áll egy örökkévalóság óta a projectem, ehh)
... Befejeztem... Menjünk tovább.
Visszakanyarodva a régi bejegyzéseimhez... Úgy érzem már nem tudok olyan őszinte lenni itt, mint annak idején. Mi változott? Nem igazán tudnám megmondani. Most már vannak olyan témák, amikről nem szívesen írok ide, leginkább a magánéletemmel kapcsolatban. Mondjuk eddig se írtam magamról olyan sokat, tudom. Úgy értem... inkább megtartom magamnak a problémáim nagyrészét, a kudarcokat. Elég eleve átélni, nem hogy még felidézzem és le is írjam, hogy mindenki megtudja milyen lúzer vagyok, haha. A probléma egy másik oldala pedig az, hogy a legtöbb dologban ami történik velem csak a rosszat látom meg, azt nem, hogy ha esetleg elértem valamit. Szóval ezekről sem írok. Tudom, hülyén vagyok összerakva, elég sok dolog történt aminek a hatására kialakult bennem ez a gondolkodásmód és azt is tudom, hogy nem így kellene csinálni és hogy ez nem egészséges. Kezd belőlem kihalni a remény meg a pozitív hozzáállás. Nem akarok semmit csinálni, mert mindig megfordul a fejemeben "minek?" meg "semmi értelme." Tudom, ennek nem így kellene lennie. Tudom, csinálnom kellene valamit. Tudom, meg kellene változtatni a hozzáállásom, a világnézetem, de... Nem akarok semmit. Úgy érzem nem is élek igazán, csak napról napra létezem és várom, hogy egyszer majd vége legyen.
Ehm, nem akartam ennyire negatív lenni, sajnálom. Megpróbálom összeszedni magam.
Mondjuk... mutogatok rajzokat, mert miért ne. Nem sok. Ezúttal kommentár nélkül.
 |
 |
 |
 |
A végére meg egy kis zene. Egy Für Elise improvizáció orgonára Gert van Hoef-től. Imádom az orgonát, elképsztő hangszer, egyszerre erőteljes és gyönyörű.
Mindenki vigyázzon magára és menjetek ki a szabadba, mert jön a tavasz. ✿
Oké, nagyon fura, de ugyanígy érzem magam én is mostanában, hogy abszolút nincs semmire semmi motivációm és kényszerítenem kell magam, hogy megmozduljak és bármi apróságot csináljak egyáltalán! Aztán meg magam hibáztatom, hogy megint nem haladtam semmit és semmire nem vagyok képes...Én azt hittem, hogy az utóbbi időben történt sok szarság miatt érzem magam így, olyan...üresnek. De ezek szerint megint van valami a "levegőben" mint a múlt nyáron? Az, hogy írod, hogy napról napra létezel és várod a véget, hát én is így vagyok nagyon régóta, ezért is mondom mindig, hogy nincsenek kitűzött céljaim, csak tengődök egyik napról a másikra. Persze ha ezt megemlítem, akkor mindenki felháborodik, hogy hogy lehet így élni? ^^"
VálaszTörlésA hírek a régi munkahelyedről, hát szép :'D Tényleg egyre rosszabb, jó hogy megszabadultál onnan! A régi g-portál oldalakról amiket írtál meg tényleg nosztalgikus...vajon hogy bírták el az oldalak, meg a számítógépek azt a sok mozgó marhaságot? Szerintem az enyém most behalna ha egy olyant kellene betöltenie.
A rajzok amiket megosztottál, most is nagyon klasszak! Legjobban tetszik a tájkép, tökre el tudnám képzelni egy könyvben! Tisztára olyan, mintha egy novellából vagy regényből lenne egy helyszín. Az animes stílusú rajzon, az Hatsune Miku vagy csak az ő stílusából inspirálódtál?
Szerintem van abban is valami, hogy az utóbbi időben összejött nálad minden és ezért olyan pocsék a kedved, sőt. Az egymást követő rossz dolgok folyamatosan lenyomják az embert, legyenek kicsik vagy nagyok, elveszik a motivációt. Én is eléggé régóta érzem már, hogy "csak létezek és várom a végét", de azt hiszem most sikerült csak ezt az érzést így normálisan leírni szavakkal. Illetve most tudtam magam rávenni arra, hogy konkrétan le is írjam ezt.
TörlésÉrdekes, de tegnap átjött valamiért az egyik unokatestvérem, akivel nem sokat szoktunk találkozni és elkezdtünk beszélgetni. Tudod, amit így gyorsan 5 perc alatt megbeszélnek az emberek mikor találkoznak, hogy "mi van veled?" meg stb. Én persze nem tudtam túl pozitív lenni, ő viszont arról beszélt, hogy meg kell próbálni pozitívnak maradni, elmondta, hogy ő mit nyert ebből a gondolkodásmódból / világnézetből, és megpróbált bíztatni, hogy csináljam amit szeretnék, nem vagyok hülye, próbáljam meg ha valami van a fejemben. Ez... a beszélgetés, találkozás azt hiszem ráébresztett arra, hogy néha valahol jól esne ha lenne mellettem valaki, akivel megbeszélhetem őszintén a problémáim. Nem kell, hogy folyton rajtam lógjon, elég nekem csak annyi, ha mellettem van és megnyugtat, hogy minden rendben lesz, nem kell aggódni, nincs baj azzal ha lassabb vagyok, ha nem sikerül úgy, ahogyan eltervezem, ha nem sikerül elsőre. Amíg ebben a közegben vagyok, ahol folyton csak azt hallom, hogy mit kéne csinálnom (szerintük) és nem merem elmondani senkinek a problémáim, mert úgy érzem senki nem veszi komolyan és hülyeségnek tartják, nincs egy olyan válasz, ami bármilyen módon segítene vagy egyszerűen csak le vagyok baszva... addig megváltoztatni az eddigi hozzáállásom is nehéz. Azt hiszem, talán... neked is szükséged lenne valakire, aki megnyugtat, hogy nincs semmi baj veled / azzal amit csinálsz. Vagy csak jól esne. Vagy ha nem így érzed, akkor hagyd figyelmen kívül amit itt összezagyválok xD
Ami a sok mozgó gifet meg mindenféle képeket illeti... Így visszaemlékezve már vicces meg nosztalgikus, akkoriban meg néha idegesítő volt, hogy nehezebben tölt be tőle az oldal. Én mondjuk mai oldalakon nem szeretem ha tele van pakolva az oldal random gifekkel főleg ha kb 2 másodpercenként újrakezdődik az animáció. Mi értelme van ennek? Oké, egy meg kettő még jól mutat, mikor folyamatos és nem ugrál, de azért 5-6 darab ne legyen már... Egyébként néha rámtör a hülyeség, hogy milyen jó lenne már egy igazi, retro dizit tervezni, olyan eredeti 90-es vagy 2000-es évekre jellemzőt. Epic lenne. De nem hagynám fent blogon pl. :'D
Örülök, hogy tetszenek a rajzok és köszönöm! :3 Az első képen a lány nem Miku, csak a hajstílus hasonló. Az egyik ezer éves szerepjátékos karakterem "újra dizájnolása." Gondoltam kipróbálom, szórakoztató ötletnek tűnt. Van még egy másolata a képnek az egyik füzetemben (a jobb papírminőség miatt) és arra vár kb egy hete, hogy kiszínezzem végre... x'D Hát... nem tudom mikor fogom tudni rávenni magam. Főleg, hogy ilyen fos mostanában a hangulatom.
(kisregény válasz, bocsi :'D)
Uhh bocsi, múltkor elolvastam amit válaszoltál, úgy gondoltam, hogy másnap megírom rá a válaszom, erre nem kiment a fejemből? >.<" Mondom én, hogy egyre jobban öregszem...
TörlésIgen, a sok negatív dolog lenyomja az embert nap mint nap, és ilyenkor általában csak jönnek és jönnek az újabbak rá, mintha nem lenne elég már ami van. Lehet csak én dramatizálok mindent túl, de ilyenkor egy itthoni veszekedés is óriási "pofon" tud lenni a már amúgy is depressziós hangulatomra. Gondolom nálad is hasonlóan működnek a dolgok?
Jó ha van olyan akivel az ember normálisan el tud beszélgetni, elmondani a baját és az meg is hallgatja, meg megérti. Igen, valszeg nekem is kéne egy ilyen valaki, aki tényleg megért és nem azt mondja (vagy gondolja) hogy "eh már megint csak panaszkodni tud!". Mert őszintén ezt érzem/érezném, és pont ezért nincs is senki olyan személy akinek el tudnám mondani vagy szívesen megnyílnék. Neked szoktam leírni dolgokat mailben XD De másképp ha csak egyáltalán megemlítem az utóbbi, kb. már fél évre húzodott problémák sorát, akkor kiröhögnek, hogy "ezek nem valós problémák". Igen, ezt így megkaptam már, szóval...Inkább befogom éééés megint a kajába folytom a depresszióm, álá híztam jó néhány kg-t yay :D És látod, itt jön az, hogy megint csak nyafogok ^^"
Húh hát a 90-es/2000-es évekbeli dizi már tényleg nosztalgikus, de idegesítő lenne a szememnek XD Azért még néha szoktam én is belopni az oldalamra egy-egy gifet, régebben még a dizibe is!
Semmi baj, előfordul xD Néha még velem is, hogy akarok írni valahova, aztán későn kapcsolok. Nem tudom, az agyam szeret halogatni, rossz szokás. Megértem, hogy milyen az, mikor az otthoni veszekedés is sokat számít, akármilyen kis dologról is van szó, azaz igen, így működik nálam is. Éppen a napokban akadtam ki sírásig egy veszekedés miatt :'D Később aztán mikor utólag elgondolkodok a dolgokon, mindig meglepődök, hogy mennyire kész vannak az idegeim ha mindenen ennyire kibukok. Eh.
TörlésSzerintem az nagy baromság, mikor hozzávágják az emberhez, hogy "nem valós a problémája." Nyilván mindenkinek valós a maga baja, mindenkinek a saját problémái a legnagyobbak, legyenek akármilyenek. Az egy dolog, hogy mások számára ezek mennyire számítanak vagy mennyire nem. De persze ismerjük azokat az embereket akik szeretnek beszólogatni meg mindent tudnak... :D Én is nemrég döbbentem rá, hogy (részben) azért félek ennyire dolgoktól és leszek ideges minden miatt, mert sokmindent nem ismerek még, nincs benne tapasztalatom vagy éppen van, csak rossz. Néha mindenki körülöttem könnyen veszi azokat a dolgokat amitől félek, de nem tehetek róla, hogy nekem ez nem megy úgy ahogyan nekik. És... itt jönnek a veszekedések. Ne hibáztasson már senki azért, mert félek valamitől, amit nem ismerek :'D A magabiztosság már rég kihalt belőlem. Inkább értelmesen próbáljuk meg megbeszélni miről van szó, ne beszóljon meg én legyek a hülye meg a béna. Nekem meg továbbra is leírhatod ha van valami :D Tudom, nem ugyan az, mintha ott ülne melletted valaki és vele beszélnéd meg, de... én nem bánom az se ha panaszkodsz, tudom, hogy néha kell és jót tesz :)
Elolvasva a sorokat (leginkább a végét), ráismertem a régi énemre. Annak idején én is így voltam a világgal. Aztán szembe jött velem a One Piece és megváltoztatta a világról alkotott képemet. Lehet, hogy röhejes, vagy sablonos duma jön, de: szerintem minden embernek jön valami, ami megváltoztatja. Nekem ez az anime lett az. Azóta pozitívan nézek a világ dolgaira, még akkor is, ha valaki felbosszant. Ezért is lett különleges a szívemnek. Visszatérve a lényegre, próbálj meg jó szemmel nézni, mindegy, hogy mire. Keress valami elfoglaltságot, amitől jól érzed magad. Akár zene hallgatás, vagy rajzolás. Foglalkozz magaddal minél többet, ne a környezeteddel. Ha magaddal megbékélsz, akkor jobb lesz.
VálaszTörlésEgyáltalán nem röhejes amit írsz. Lehet sok helyen ezt hallani, de van is benne valami, valljuk be. Legalábbis vannak olyan emberek akiknek szükségük van egy ilyen élményre ahhoz, hogy kicsit másképpen nézzék utána a dolgokat. Ezt pedig bármi megadhatja, legyen az anime, egy dal, vagy csak egy random mindennapi pillanat. Az pedig már más kérdés, hogy mikor él meg ilyesmit az ember, mikor jön vele szembe. Sajnos ez annyira nem befolyásolható. Igyekszem tartani magam ha másért nem is, akkor azért, mert nincs mit tenni, az élet megy tovább teljesen mindegy hogyan érzem magam. A baj az, hogy nagyon könnyen le tudok csúszni a depressziós gödörbe és sajnos ez időről-időre megtörténik. De gondolom ez mással is így van. Sokkal egyszerűbb lenne a dolog ha nem lenne a hátam mögött annyi negatív élmény és tapasztalat.
TörlésEgyébként olyan fantasztikus dolog, hogy különböző médiumokon keresztül az emberek át tudják adni a gondolataik, a véleményük és ez képes így megérinteni másokat akár a világ másik felén is vagy esetleg sok-sok évvel később.