Bátor, a gyáva kutya S01-S04

Üdv.

Nemrégiben sikerült újranéznem egy számomra igazán kedves és nosztalgikus rajzfilm sorozatot, a Bátor, a gyáva kutyát. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményem.

Ezt a sorozatot annak idején a Cartoon Network csatornáján néztem még gyerekként. Ez a rajzfilm a gyerekkorom része, konkrétan ezen, és ehhez hasonló rajzfilmeken nőttem fel, így igazán nosztalgikus volt újra elővenni. Emlékszem, gyerekként a földön ülve néztem a tévében és vártam, hogy ezúttal mit fogok látni az adott részben, annak ellenére, hogy tudtam, lehet valami ijesztő dolog lesz. De ettől volt olyan érdekes, olyan izgalmas és ami azt illeti, a mai korban is megállja a helyét, nem vesztett semmit a varázsából, nem járt el felette az idő, ugyan olyan szórakoztató, mint annak idején is volt.

De kezdjük az elején. A sorozat 1999-ben látott napvilágot, műfaját tekintve pedig gyerekeknek készült horror. Kissé ellentmondásosan hangzik, de a készítőknek tökéletesen sikerült úgy megalkotniuk a műsort, hogy tele legyen feszültséggel, taszító karakterekkel, veszélyes helyzetekkel, de mégis, szórakoztató maradjon a gyerekek számára. Azt hiszem ez is nagyrészt szerepet játszik abban, hogy miért emlékszik rá olyan sok ember és miért szeretik annak ellenére, hogy azt vallják, igenis voltak epizódok, amiken gyerekként féltek. Én is ilyen vagyok. Voltak ijesztő helyzetek. Egy gyerek számára ijesztő helyzetek. De ez volt a lényeg! Egyébként is, akkoriban a tévében rengeteg olyan műsor ment a különböző rajzfilm csatornákon amitől rémálmai lehettek egy gyereknek. Bár, szerintem annak idején ezt annyira megszoktuk, hogy fel sem tűnt már, ha valami horrorisztikusat láttunk. Őszintén szólva én hálás vagyok azért, hogy ilyen rajzfilmeken nőhettem fel.

A történet főszereplője Bátor, a rózsaszín beagle, aki egy öreg házaspárral, Muriel-el és férjével Eustace-al éli mindennapi életét egy Kiesföldi tanyán az amerikai Kansasben. Azonban a tanyán számtalan furcsa, természetfeletti lény bukkan fel és Bátorra hárul a feladat, hogy megvédje tőlük a gazdáit. Itt hagyom az introt, mert tökéletesen eltalálták a készítők. A felbukkanó veszélyes lények, ellenségek képe a képernyőn évadról évadra változik.

Összesen 4 évadból áll a sorozat, minden évad 13, általában két részre osztott epizódot tartalmaz. Elvétve található egy-két történet, ami kitesz egy teljeses epizódot.

Az állandó főszereplők Bátor és gazdái, Muriel és Eustace. Muriel egy kedves, tipikus nagymama típusú karakter, Eustace pedig a szöges ellentéte, a mogorva, kapzsi vénember, aki folyton csak morgolódik és megbánt másokat. Annak ellenére, hogy ők ketten mennyire különböznek, több alkalommal is bebizonyosodott, hogy szeretik egymást és nem tudnának a másik nélkül élni.

Ami Bátort illeti... Ami leginkább tetszett a karakterében az az, hogy a készítők nem akarták őt többnek láttatni, mint ami. Bátor egy kutya. Nem egy kutya, aki emberként él, hanem egy kutya. Aki olyan dolgokat csinál, mint amit a kutyák általában csinálni szoktak. Lyukakat ás, mindenfélét megrágcsál, megijed minden furcsaságtól amit nem ért és ilyenkor a gazdáihoz menekül. Vannak jelenetek, amikben Bátor emberi dolgokat csinál. Mondjuk segít a ház körüli munkában vagy használja a komputert. De ezeket a tevékenységeket is kutyaként teszi, "kutya aggyal."

Ha Bátorrol van szó, akkor szerintem mindenkinek egyből a pánikoló, üvöltő rózsaszín kutya jut eszébe. Mert ez a két dolog az, amit folyton csinál. Akármi történik, Bátor pánikol és üvölt és kézzel-lábbal hablatyolva próbálja meg elmagyarázni a többi karakternek mi a baj. Mikor ránézek egy képre, szinte hallom ahogyan üvölt vagy magyaráz.

Hallom ezeket a képeket

A sorozatban szempont volt, hogy megpróbálják úgy megírni a részeket, hogy Bátor minél kevesebbet beszéljen. Elvégre ő egy kutya. Vannak sorai, de minimálisak, egy-két mondat maximum. De ez egyáltalán nem zavaró, mert hiába nem beszél a karakter, valahogy mindig sikerül megértenie a nézőnek, hogy mit akar és ezt fel tudták használni arra, hogy feszültséggel teli jeleneteket teremtsenek. A néző annyit lát, amennyit Bátor. Ugyan úgy látjuk a rosszfiúkat, mint ő, ugyan úgy megmutatják nekünk is az intő jeleket, a furcsa dolgokat, mint neki. Innentől pedig, igazán feszült helyzet keletkezik, mikor Bátor magyarázni kezd. Bátor tudja, hogy baj van, a néző tudja, hogy baj van, de Muriel és Eustace? Ők általában vagy teljesen félreértik vagy nem foglalkoznak vele.

Ha Bátor ennyit ijedezik és üvölt, nyilván az emberben az fordul meg, hogy az irónia miatt az a neve, ami, mert vicces, hogy így hívják, de teljesen másképpen viselkedik. De ez épp ellenkezőleg van. Bátor a különböző epizódok alatt lehet, hogy folyton halálra rémül, de ennek ellenére mindig megtesz mindent amit tud, hogy megmentse a gazdáit. Mindegy mennyire fél, megteszi. Folyton teljesen abszurd és veszélyes szituációkba keveredik csak azért, hogy megmentse azokat, akiket szeret. Van is egy folyton visszatérő mondata, amit ezekben a helyzetekben lehet hallani tőle: "Mit meg nem teszek szeretetből..."

Rajtuk kívül felbukkan még jópár visszatérő karakter, vagy éppen nagyon hasonló, mert a sorozatban folyton újra felhasználtak karakter modelleket. Ami lehet, hogy olcsó megoldásnak tűnik, de mint néző, nem éreztem ezt. Úgy éreztem ebben az őrült világban úgyis minden megtörténhet, szóval miért ne? Néhány mellék karakter néha még saját epizódot is kapott saját történettel amiben többet szerepelhettek. Nyilván főgonoszként, vagy legalábbis olyan személyként, aki megnehezíti a főszereplőink életét.

A sorozat cselekménye váltakozik a csendes, nyugodt, idilli hétköznapok és az őrült, veszélyes helyzetek között. Minden rész valami egyszerű, mindennapi alaphelyzettel indít, majd szépen elkezdenek megjelenni az intő jelek, a furcsa karakterek, aztán elszabadul a pokol és teljes lesz az őrület. A humoros hangulatot persze végig fenntartja, teljesen mindegy milyen helyzetbe kerülnek a karakterek, ez pedig sokszor eléggé abszurd jeleneteket szül. De ettől lesz csak méginkább vicces. A sorozat egyik legerősebb eleme (szerintem) a random humor. Teljesen mindegy milyen szituációról van szó, biztosan olyan megoldásokkal fognak előállni amire a néző álmában sem gondolna. Az a sok váratlan jelenet, reakció, idétlen cselekedet a karakterek részéről, mind-mind meglepő és igazán szórakoztató. Az ember sosem tudhatja, hogy mi fog történni a következő pillantban, ez pedig izgalmassá teszi a történeteket, a jeleneteket. Néha komolyan elgondolkodtam rajta, hogy hogyan jutott eszükbe a készítőknek ennyi elvont, agyament dolog? Ehhez vagy zseninek kell lenni, vagy teljesen bolondnak.

A kreativitás nagyon jól megmutatkozik a sorozatban. Legyen szó a feljebb említett váratlan jelenetekről, vagy a kameranézetről, esetleg a zenéről, de ide sorolhatjuk a karaktereket is. Egyszerűen elképesztő az a változatosság, az az ötletesség amit folyton megmutat, ez igazán nagy erőssége a sorozatnak. Látni, érezni, hogy lehet, őrültség az egész, de egy olyan őrültség, amit az alkotói igenis átgondoltak és gonddal készítettek. Elég csak arra gondolni hogy Bátor reakciói minden részben teljesen másképpen vannak előadva. Már magában az szórakoztató, hogy minden alkalommal valami másféle sokk reakciót láthatunk tőle.

A műsor ugyan egy horror, ami a szórakoztatást célozza, de mégis, sikerült egy-egy részbe becsempészni némi tanulságot, persze mindezt a sorozattól megszokott humorral. A történetek között akad olyan, ami felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre, a korallok védelmére, a szennyezett környezetre. De nem csak a globális veszélyeket említi meg, személyesebb hangvételű problémákat is megmutat, mint például az előítéletek másokkal szemben, ne próbáljunk meg tökéletesek lenni vagy mindenáron megpróbálni beilleszkedni valahová.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy gyerekeknek szánt horror ellenére is voltak igazán sötét részei a sorozatnak. És itt most nem az ijesztő karakterekre gondolok. Ezek olyan részek, jelenetek, amik akkor ütnek igazán, akkor lát át rajtuk az ember, mikor már felnőtt fejjel nézi, vagy legalábbis idősebb korban.

Amit mindenképpen meg kell elmíteni ezzel a sorozattal kapcsolatban, az a zene. A készítők külön figyeltek a zenei változatosságra és ennek köszönhetően igazán fantasztikus minőségű és változatos dalok kerültek be a sorozatba. Még ha vannak is visszatérő dalok, a legtöbb esetben figyeltek arra, hogy az adott rész hangulatához igazítsák őket, átalakítsák őket az adott részt domináló stílusnak megfelelően. Jó példa erre a "pánik téma" ami mindig akkor szólal meg, mikor Bátor pánikol és megpróbál kitalálni valamit. Ez a dal szinte az összes részben másképpen hangzik. Ugyan az a dal, de más stílusban, más hangszerelésben. Sok rajongója van a sorozatnak, akik többek között a zenei változatosság, a dalok minősége miatt emlékszik erre a műsorra több más dolog mellett. Lehet érezni, hogy a készítők részéről nagy odafigyelést kapott a zene és nagyon is megérte ennyit foglalkozni vele, mert fantasztikus hangulatot teremt főleg az ijesztő jeleneteknél. Itt van pár kedvencem, amik tökéletes példák arra hogyan kell feszült, kísérteties hangulatot teremteni:

Ez Freaky Fred témája. Egy mentálisan megkérdőjelezhető állapotban lévő borbély, akinek az a mániája, hogy mindenkit kopaszra borotvál, rímekben beszél és folyton egy ijesztő, merev mosoly ül az arcán. Fred túlságosan is élvezi, hogy megborotválhat másokat és nem tudja kontrolállni magát. Sokan (köztük én is) úgy gondolják az ő karaktere mögött komolyabb téma áll, ő az egyik olyan karakter akire azt tudnám mondani, hogy idősebb korban lát csak át rajta az ember / érti meg mi történik az epizód alatt.

The Great Fusilli. Fusilli és az utazó színpada. Meginvitája az embereket, hogy játszanak nála, elcsábítja őket a színpad varázsával, majd bábokká változtatja az áldozatait. Van egy olyan érzésem, hogy (több probléma mellett) Fusilli fejében is voltak bajok, elvégre egy üres színpadon játszott közönség nélkül. Valószínűleg az egész csak a fejében létezett.

A foltvarró klubb témája. Muriel elhatározza, hogy csatlakozni fog a klubbhoz mert szeretne másokkal együtt varrogatni. Mint később kiderül, a tagságnak nagy ára van: csak akkor csatlakozhat hozzájuk ha képes elfelejteni és hátrahagyni mindekit, ha jobban akar a klubbhoz tartozni, mint a szeretteihez. Akkor tag lehet. Örökre.

A dalok minőségéről annyit, hogy sosem adták ki őket hivatalosan, amik megtalálhatóak a neten mind a részekből vannak kivágva, összeszerkesztve, vagy különböző előadók próbálták meg őket újra megalkotni.

A látvánnyal kapcsolatban említettem már, hogy nagyon kreatív és ötletes dizájnokkal lehet találkozni. Néha ugyan ijesztőek, nyugtalanítóak és torzak az alakok, de ilyen a sorozat hangulata, a témája, egy idő után megszokja az ember. Vannak különleges pillanatok, mikor a készítők nem egyszerű animációt használnak a képernyőn, hanem valami mást. CGI, gyurma animáció, valós személyek arca. Nagyon kevés ilyen pillanat szerepel a sorozatban, de azt hiszem mindegyik igazán emlékezetessé vált a rajongók számára, már csak a furcsa, nem megszokott megoldások miatt is, amik legtöbb esetben természetesen arra szolgáltak, hogy nyugtalanító hangulatot hozzanak létre. A hangulat megteremtése, a helyszínek bemutatása, rendkívül jó és hatásos. A színek, amiket használnak, a különböző kameranézetek, a fények-árnyékok használata a különböző helyszíneken, egyszerűen fantasztikus. Az animáció minőségéről is elmondható ugyan ez. Ugyan figyelmes néző észrevehet egy-két bakit, de ez semmit nem befolyásol.

Én szívből ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot, mert szórakoztató, akár felnőtt fejjel is. Jó érzés volt ismét elővenni és nosztalgiázni is kicsit. Kreatív, meglepő és humoros. Vicces volt így jópár év múltán visszanézni azokat a részeket amiken gyerekként féltem vagy egyszerűen csak nyugtalanítottak.