Gamer vagyok #25

Üdv.

Az első a sorban egy DS játék: A Witch's Tale. Egyetlen szóval le lehet írni ezt a játékot: Halloween. Ami először megragadott az a grafika, a karakter dizájn és a fantasztikus hangulat. Ezzel szemben a harcrendszer szenved egy-két súlyosabb hibától. Imádnám ha készülne belőle mondjuk egy anime.

Aztán folytattam a Persona sorozatot! A következő a sorban a Persona 4 (PS2) volt. Hozza az sorozattól megszokott szintet és minőséget, de... a Persona 3 után valahol csalódás volt. Nagyszerű játék, ez tagadhatatlan, de én inkább azoknak a pártján állok, akik a 3. részt jobban kedvelték, mint ezt.

Utána pedig... Castlevania: Circle of the Moon (GBA). Haha, úgy tűnik nem tudok sokáig meglenni CV játékok nélkül. Régebben már kijátszottam, de felvettem ismét, mert találtam hozzá egy nagyon hasznos hacket ami teljesen megváltoztatta a véleményem erről a játékról.

Végül előszedtem a Shin Megami Tensei: Devil Summoner 2: Raidou Kuzunoha vs. King Abaddon c. játékot PS2-re. Ezeknek a Raidou Kuzunoha játékoknak mindig ezer km-es címük van.

Kedvenc Pokémon dizájnok

Üdv.

Ismét egy közös projectbe vágtunk bele, én és Bj-Lydia! Úgy gondoltuk leírjuk mi a véleményünket az eddig megjelent starter Pokémonokról, már ami a dizájnokat illeti. Kiválasztottuk minden generációból azokat a Pokémonokat akiknek a legjobban tetszett a megjelenése és írtunk róluk pár sort. Nézzetek be hozzá is: [Lydia's Doll Corner]

Mindig is szerettem a Pokémont. Először csak az animét ismertem, később elkezdtem játszani a játékokkal és számomra egy jó élményként maradt meg a sorozat. Az egyik kedvenc részem pedig a Pokémonok evolúciója volt. Az ember sosem tudhatta, hogy egy-egy Pokémonból mi lesz, milyen lesz a következő alakja amit majd felvesz. Izgalmas. Még ha nem is játszok aktívan a már kiadott részekkel, azért a Pokédexet néha-néha át szoktam böngészgetni, hogy lássam, mivel álltak elő a készítők az újabb és újabb generációk számára. Nos... mostanában egyre vegyesebbek az érzéseim ezzel a témával kapcsolatban. De egyelőre koncentráljuk csak a starter Pokémonokra, elvégre ez most a bejegyzés témája.

Eperlekvár

Üdv.

Nem jelentkeztem egy ideje. Egyszerűen valahogy nem megy az írás.

Horror maraton #3

Üdv.

Elérkeztünk a következő csomaghoz.

Ezúttal eléggé vegyes a felhozatal, vannak itt híresebb filmek, igazi klasszikusok és talán olyanok is, amik nem igazán ismertek a legtöbb ember számára.

Helyzet?

Üdv.

Jelentés közetkezik a nem túl izgalmas és főleg nem eseménydús életemből.

Linkek rajzoláshoz

Üdv.

Nemrég a böngészőmben a könyvjelzőket rendezgettem, mert már eluralkodott a káosz és nem találtam meg semmit... Ekkor jött az ötlet, hogy a rajzhoz lementett linkeket akár meg is oszthatnám itt, hátha valaki hasznukat veszi valamilyen módon. Azt nem mondom, hogy én folyamatosan szoktam használni mindegyiket, vannak linkek amiket csak lementettem és talán 1-2 alkalommal látogattam csak meg azóta az oldalt, de ki tudja, lehet más jobban a hasznukat veszi.

Gamer vagyok #24

Üdv.

Elég sok időbe telt, de csak megírtam ezt is.

Már csak egy játék volt vissza a LoK sorozatból, természetesen nem hagyhattam ki, kíváncsi voltam már a történet lezárására, így ez volt a következő: Legacy of Kain: Defiance (PS2). Voltak erősebb és gyengébb pontjai a játéknak, de lezáró résznek tökéletes volt. Igazán élvezhető, szórakoztató játék. Örülök, hogy megismerhettem ezt a remek és emlékezetes sorozatot.

Aztán... Aztán nekiálltam ennek: Yaku: Yuujou Dangi (PSX). Vagy angol címén, Misfortune - A Story of Suspicious Friendships. Nem is tudom mit írjak erről, igazán... egyedi és... WTF az egész. Egy horror visual novel, aminek konkrétan se értelme se értelmes története, se semmi. A készítők se gondolták ezt komolyan szerintem.

A Yaku után felüdülés volt előszedni valami értelmes játékot is, ez volt a Shin Megami Tensei: Devil Survivor (NDS). Fantasztikus taktikai RPG a SMT sorozat elemeivel, tökéletes párosítás. Annyira szeretem a SMT játékok hangulatát.

Majd... heh. Castlevania Chronicles (PSX). Igen, megint egy CV játék. Kiszúrtam a gyűjteményemben és eszembe jutott, hogy ezzel még nem játszottam, csak a dalokat ismertem belőle, azok meg... nos, nem éppen a hagyományos hangulatú CV dalok. Attól féltem, hogy nagyon furcsa lesz, de most, hogy kipróbáltam, megtapasztaltam, hogy nagyon jó élmény.

Carmilla

Üdv.

A mű, amiről a bejegyzésben szeretnék kicsit értekezni az Joseph Sheridan Le Fanu Carmilla c. 1872-ben íródott gótikus horror novellája.

Évekkel ezelőtt olvastam már, viszont később olyan állításokkal találkoztam a történetet és a karaktereket illetőleg amik kérdéseket vetettek fel bennem. Sokan azt állítják, hogy ez a mű egy leszbikus vámpír novella, az első nők közötti romantikus vámpír történet! Én pedig kissé fennakadtam ezen. Ahogy említettem, olvastam a művet és nekem egyáltalán nem ez volt a benyomásom. Valamiről lemaradtam? Rossz a memóriám? Félreértelmeztem a dolgokat? Hogy kiderítsem, elolvastam még egyszer. Most pedig leírom mit gondolok erről.

Gamer vagyok #23

Üdv.

Eljutottam odáig, hogy előszedjek ismét egy dating sim játékot, ez volt az Otometeki Koi Kakumei * Love Revo NDS-re. Tetszett, mert ezúttal nem megszokott a főszereplőnk: Hitomi túlsúlyos és elhatározza, hogy diétázni fog. A játékban egyszerre kell ismerkednünk a fiúkkal és közben kézben tartani Hitomi diétáját, hogy sikeresen elérje a vékonyabb alkatot.

Ééés... élesváltás. Durván. Legacy of Kain: Soul Reaver (PSX). Nem tudom mi történt, hogy csak úgy gondoltam egyet és beraktam... Pedig annyira nem is vonzott először, hiszen már nem Kain volt a főszereplő az első játékból, új karaktert kaptunk. Aztán elkezdtem és meglepődtem, mert igazán jó játék. Bár aki elkezdi, annak fel kell készülnie arra, hogy rendszeresen eltéved és valami leírást sem árt ha magához vesz...

Mivel az első Soul Reaver nem zárta le a történetet, így előszedtem a második részt: Soul Reaver 2 (PS2), mert kíváncsi voltam mi fog történni. Már az elején feltűntek a fejlesztések az első részhez képest és ennek nagyon megörültem. Persze megint nem zárták le a történetet.

Ha a kiadások évét nézzük a Legacy of Kain: Blood Omen 2 (PS2) a következő játék a sorozatban, szóval előszedtem ezt. Igaz ami a történetet illeti, nem ez következik, de szerettem volna a kiadások évének megfelelően menni, mert... nem tudom. Lényegtelen is, kicsit kellett ez a változatosság, itt ismét Kain a főszereplőnk és megváltozik a játékmenet a Soul Reaver játékokhoz képest. Hiányzott már Kain, mint játszható karakter.

Uh, úgy látszik beleestem a Legacy of Kain játékok hangulatába, de... igazából nem nehéz. Csak eléggé összezavaró a történet. Viszont azt nagyon jó volt látni, hogy címről címre hogyan fejlődik a játék. A következő mindig jobb lett, mint az elődje volt, mindig tapasztaltam valami változást, valami fejlesztést és ezt nagyon szeretem. Na meg az is szerepet játszott ebben a maratonban, hogy mindegyik játék a sorozatban eléggé rövid és gyorsan végigvihető. Ami pedig feltűnt még a sorozattal kapcsolatban... Annak ellenére, hogy Kain egy rettenetesen agresszív és arrogáns alak, mégis sikerült úgy előadniuk a karakterét, hogy kedvelhető legyen. Ez nem könnyű és értékelem, megszerettem az ő karakterét a sok negatív tulajdonsága ellenére.

Hamarosan vége az évnek

Üdv.

Nagyon nem tudok miről írni, mert nem történt konkrétan semmi az elmúlt egy évben. Legalábbis semmi érdemleges. Ezért nem is írok semmiféle személyes dolgot egy ideje. Mert egyszerűen nincs mit. Foglalkozok ezzel-azzal, de nem mondanám, hogy bármivel is elértem volna valami jelentős haladást. Ez van. Nem mondom, hogy majd a következő év jobb lesz, mert valószínűleg ugyan olyan jelentéktelen lesz, mint a mostani. Vagy az előző. Vagy bármelyik.

Gamer vagyok #22

Üdv.

Mostanában nem sokat vagyok neten és nincs is kedvem általában semmihez. Megint rámjött valami depressziós hullám vagy nem tudom, remélem hamar tovább megy. Addig is, végre kirakom ezt a bejegyzést, amit már száz éve írok, jön a következő adag.

Az első a sorban a Hellnight (PSX), vagy eredeti japán címén Dark Messiah. Mert úgy imádjuk ha össze-vissza változtatják a játékok címét országonként. Mikor beraktam és megnéztem az introt, őszintén fogalmam sem volt róla mi fog ebből kisülni, annyira furcsa volt és nem is tudtam igazán hova tenni az egészet. A történet (nekem legalábbis) nagyon furcsa, maga a gameplay viszont jól megoldott. Egy érdekes túlélő horror különleges hangulattal.

A következő a Brandish: The Dark Revenant (PSP) volt. Mászkálós, RPG-s hangulatban voltam, gondoltam ideje lenne kipróbálni. Igaz nem éppen ilyen stílusú játékra gondoltam, de végül nagyon beleszerettem a sok idegesítő rész ellenére is. Mindenképpen megéri kipróbálni, igazán szórakoztató.

Aztán... végre elérkeztem ahhoz az igazi RPG hangulathoz amit kerestem. Crimson Gem Saga (PSP). ... Vagy más néven Garnet Chronicle: Kouki no Maseki. Vagy megint más néven Astonishia Story 2. Szerencsére több alternatíva nincs. És tudtom nélkül belefutottam megint egy koreai fejlesztésű játékba. Ha az ember nem is tudja, hogy az, egyszerűen csak... megérzi. A Zenonia esetében is ez történt. Ezek a játékok egyszerűen csak... mások. De nem igazán rossz értelemben. Vegyes érzéseim vannak ezzel a játékkal kapcsolatban.

Végül pedig ismét elővettem egy játékot amit ezer éve játszottam utoljára: Assassin's Creed II (PC). Anyu éppen valami műsort nézett a tévében a... pestis járványról és ahogyan mutatták azokat a régi itáliai helyszíneket... Megjött a kedvem, nagyon. Nem is igazán játszani akartam, inkább csak nézelődni a helyszíneken. Hm. De azt viszont nem tagadom, hogy Eziot imádom, mint karakter.

Horror maraton #2

Üdv.

Elérkezett a horror maraton második része! Mióta kiraktam az első részt, azóta rendszeresen megfordult a fejemben a folytatás, de csak most jutottam el odáig, hogy leüljek és kivitelezzem.

Ezúttal klasszikus horrorokat hoztam, olyanokat, amiket mindeki látott már vagy legalábbis ismer hallomásból.

Blah blah blah... és karamell

Üdv.

Azt nem tudom mondani, hogy sokminden történt, de azért megpróbálok kipréselni magamból pár értelmes mondatot. Már csak megszokásból is. Nem azért, mert olyan érdekes lenne az életem, hogy érdemes lenne írni róla. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért írkálok még mindig ide, lehet csak tényleg megszokás.

Gamer vagyok #21

Üdv.

Ismét itt tartunk, igen, megint CV. Ezúttal a Castlevania - Dawn of Sorrow (NDS). Ez a játék az Aria of Sorrow közvetlen folytatása. Mindkét játékot már jópárszor kijátszottam és azért álltam most neki ismét, mert hiányzott már a hangulat és a játékmenet ami csak erre a két játékra jellemző. Hogy segítsek magamon, ezúttal hackel játszottam, ami kiiktatja az idegesítő magical seal rendszert aminek amúgy sincs semmi értelme.

Aztán még több CV. Előszedtem megint a nagy szerelmem, a Castlevania - Symphony of the Night-ot, de ezúttal a Sega Saturn verziót. Ezt a múltban már elkezdtem japánul, de sosem fejeztem be. Most, hogy találtam egy jó angol fan fordítást, ideje volt megint elővennem. Egyrészt elégedettséggel tölt el, hogy ezt a verziót is kijátszhattam végre, másrészről meg a Saturn azért egy kicsit más élmény. Plusz itemek, plusz ellenségek, plusz pályák, mindezek mellett viszont ott vannak a mérleg másik oldalán a konzol limitjei. Na meg az irányítás. A Saturn több gombot használ, mint a többi verzó így kellett némi türelem a részemről ahhoz, hogy megtanuljam mit hogyan.

Ezek után teljesen más vizekre eveztem és elkezdtem egy SMT játékot, ez volt a Shin Megami Tensei: Devil Summoner - Raidou Kuzunoha vs. the Soulless Army (PS2). Hát... jó hosszú cím. Egy jó kis démonidézős, akciódús játék ami nagy meglepetésemre egyben egy detektív történet is. Akárhány SMT / Persona játékkal játszottam, mindig meglepődtem, mert eddig mindegyiket máshogyan kellett játszani. Ez sem kivétel. De kreatív és szórakoztató a démonidéző rendszer.

Később egy PSX játékot vettem elő, ez volt a Blood Omen: Legacy of Kain. Egy igazán sötét hangulatú akció RPG egy vámpírral a főszerepben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Sötét, kegyetlen és izgalmas.

Nemrég olvastam: Tarantula és Satyricon

Üdv.

Ebben a bejegyzésben két, nemrég olvasott műről szeretnék írni. Mostanában eléggé ritkán olvasok, nem is tudom miért, ha pedig mégis ráveszem magam, akkor általában valami rövidebb művet veszek elő aminek gyorsan a végére érhetek. Pedig ott állnak a könyvek a polcon már mióta és várják, hogy kiolvassam őket...

De vissza a bejegyzéshez és ahhoz a két műhöz.

Az első Thierry Jonquet-től a Tarantula (1984). Őszintén fogalmam sincs hogyan találtam rá erre. Azt tudom, hogy régebben mentettem le a címet, hogy majd később elolvasom, de... Hogy mi járt akkor a fejemben és minek kapcsán találtam meg, arra már nem emlékszem. A mű igazán érdekes, jól megszerkesztett és meglepő. Megjegyezném még, a cselekmény eléggé őrült és kegyetlen helyenként.

A másik történet már vidámabb, ez T. Petronius Arbiter-től a Satyricon (~1. század vége). Legalábbis neki tulajdonítják. Igaz sajnos csak töredékek maradtak az utókorra ebből a műből de így is igazán érdekes, szórakoztató és némileg korhatáros olvasmány

2025.07.25.

Gamer vagyok #20

Üdv.

Nagyon nem tudtam mihez lenne kedvem, így sok gondolkodás után beraktam a következőt: Koudelka (PSX). Elég jó dolgokat olvastam róla, gondoltam megpróbálkozom vele. Egyfajta... kaland, horror, RPG stílusú játék ami egy kolostorban játszódik, így van némi gótikus hangulata is. Az elején még bíztatónak tűnt, aztán rájöttem, hogy lehet nem nekem van ez kitalálva.

Ezek után elkalandoztam kicsit, már ami a hangulatot illeti. Előszedtem az ObsCuret (PS2). Egy amerikai középiskolában játszódó túlélő horror! A hangulata nem volt rossz, a történet elfogadható volt, még ha furcsa is. Kellemes meglepetést okozott a játék. Meg hát élveztem, hogy egy iskolában rohangálhatok és mindent összeverhetek baseball ütővel... heh.

Aztán élesváltás. Rhapsody: A Musical Adventure (PSX). Ezt is azért kezdtem el, mert sok jó dolgot hallottam róla, amúgy mikor beraktam fogalmam sem volt mire számítsak. Lehet, hogy a címből üvölt, hogy musical és énekelnek majd, de valamiért ezt nem fogta fel az agyam egészen az első betétdalig. Egy RPG, amiben énekelnek. Már ez magában teljesen új volt. Egyébként meg valóban nem rossz játék, meglepett engem is, hogy tetszett annak ellenére mennyire lányos. A hangulatot sikerült a készítőknek tökéletesen eltalálni.

A következő megint csak egy RPG volt, a Glory of Heracles (NDS). Már azért is érdekes volt, mert az ókori görögországban játszódott a történet. Eléggé meglepett, mert tulajdonképpen igazán jó játék. A játékmenet erős középkategória, de a karakterek és a történet miatt nagyon megérte előszedni.

Kreatívkodtam

Üdv.

Kicsit kreatívkodtam. Igazából ha lehetne, akkor ezerféle kreatív dolgot csinálnék, de visszafog, hogy sok dolog nincs itthon hozzájuk, a városban pedig nincs olyan bolt ahol vehetnék cuccokat. (Itt SEMMI nincs!) Az árakról meg ne is beszéljünk, minden marha drága. Szóval sok esetben csak nézegetem a képeket, hogy ezt is meg azt is milyen jó lenne kipróbálni, csak... csak igen, nem megy, mert nem tudom beszerezni a szükséges kellékeket. Ez annyira bosszantó.

Bátor, a gyáva kutya S01-S04

Üdv.

Nemrégiben sikerült újranéznem egy számomra igazán kedves és nosztalgikus rajzfilm sorozatot, a Bátor, a gyáva kutyát. Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni a véleményem.

Ezt a sorozatot annak idején a Cartoon Network csatornáján néztem még gyerekként. Ez a rajzfilm a gyerekkorom része, konkrétan ezen, és ehhez hasonló rajzfilmeken nőttem fel, így igazán nosztalgikus volt újra elővenni. Emlékszem, gyerekként a földön ülve néztem a tévében és vártam, hogy ezúttal mit fogok látni az adott részben, annak ellenére, hogy tudtam, lehet valami ijesztő dolog lesz. De ettől volt olyan érdekes, olyan izgalmas és ami azt illeti, a mai korban is megállja a helyét, nem vesztett semmit a varázsából, nem járt el felette az idő, ugyan olyan szórakoztató, mint annak idején is volt.

Furcsa álmaim

Üdv.

Nemrég elgondolkodtam azon, milyen hülyeségeket álmodtam az elmúlt évek alatt és gondoltam össze is szedhetném őket egy bejegyzésben, mert miért ne? Több marhaságot szoktam összeálmodni, de ezek azok, amik megragadtak valamiért a fejemben és többre emlékszem belőlük, mint néhány képkocka.